Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kitalált háború!


Aranyosi Ervin: Kitalált háború!

Minden háborúhoz kell egy kitalált ok,
amit ti odafent könnyen kitaláltok,
elrejtve igazi, fondorlatos okát,
így gerjesztve halált, a századokon át!

Mondd csak, a háborút kinek kell megvívni?
Kinek kell a bőrét vágóhídra vinni?
Nem annak, ki bőszen, azt jól kitalálta,
nem ő háborúzik, nem ő megy halálba!

A háborúk oka gazdasági érdek,
s akik belehalnak, többnyire szegények.
A népnyomorítók pedig gazdagodnak.
Ezt hívhatjuk tehát a háborús oknak!

Oly sokat papolnak a honvédelemről,
de az kiviláglik a történelemből,
hogy a háborúkat hatalomért vívták,
az okot a nagyok csak életre hívták.

Ármány és cselszövés kreálta az okát,
adta erőszakhoz a támadó jogát.
Az egyszerű nép meg nem akart harcolni,
úgy kellett csatákhoz mind-mind összefogni.

Mi is a háború? Tömeges gyilkosság,
hogy az idegen nép életét kioltsák.
Hazug az indok is, hogy béketeremtés,
sosem hozott békét ágyú, vagy kifent kés!

Ma a háborút már félelemmel vívják,
már a csecsszopót is félni megtanítják.
A háborúk oka gazdasági érdek,
fájdalom jár vele, mégpedig temérdek!

A harc vizet hajt a gazdagok malmára,
hirtelen felszalad mindennek az ára!
Bűnbakot is könnyű nekik megkeresni,
másra mutogatva árakat emelni.

Amíg háború van, félelem igazgat,
nincs félni valója, annak aki gazdag,
csak a szegény félti és védi hazáját,
a békért is csak ő nyitja a száját.

Nem kell a háború, teremtsünk hát békét,
adjuk szívvel vissza az ember reményét!
Szeretet fényében fürdessük világunk,
legyen a valóság, valóra vált álmunk!

Aranyosi Ervin © 2023-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életre álmodva!


Aranyosi Ervin: Életre álmodva!

Élni akarok,
dalolni bátran,
helyet találni
a zajló világban!
Megnyitva szívemet,
tisztábban élni,
elfásult tegnapom
jobbra cserélni!

Álmodott vágyaim
valóra váltva,
teremtve holnapom,
két lábon állva!
Szívemet megnyitva,
élőn szeretve,
jóérzést öntve
megfáradt szívekbe!

Élni akarok
csak derűsen, bátran,
helyemet meglelve,
egy boldog világban!
Akarnám, jobb legyen,
s tennék is róla,
s akkor az életem
a jóról szólna!

Álmodnám holnapom,
s tennék is érte,
kihúznám magamat,
s nem esnék térdre!
Lehetnék önmagam,
akivé váltam,
megkapnám álmaim,
amire vágytam!

Élni akarok,
szebb létbe vágyni,
amit még nem mertem,
mind kipróbálni!
Álmodva holnapot,
boldogan élnék,
elveszett perceket
újra cserélnék!

Aranyosi Ervin © 2023-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…


Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…

„Kezdetben vala az ige”,
teremtő szó, a gondolat.
Újat kell teremtenie,
mely létrehoz új dolgokat,
amely szolgál és gazdagít,
mely ad valódi életet,
nem porhüvelyt, nem anyagit,
s megmutatja a lényeget.

Amire épült a világ,
ami nekünk teremtetett,
amitől boldog aki lát,
mely táplál testet, szellemet!
Vannak félők, kik nem hiszik,
hogy egy csak a Mindenható,
s csak sajátjukként ismerik,
s hogy vallással imádható.

Istenre nem hajaz a test,
a lelke volt a mintakép,
hogy minden testvéred szeresd,
ezért öntött lelket beléd!
Értelmet adott, éltetőt,
s varázs igét mely kifejez,
dolgodhoz jó lelkierőt,
amit eredményed jelez.

Isten maga a nagyvilág,
körötted, s egyben benned él,
s a gondolat teremt imát,
mit lerombol, ki élni fél.
Amíg anyagba süppedünk,
a lelkünket súly húzza le,
addig nem teljes életünk,
s csak ebbe halhatunk bele.

Csupán használnunk kéne már,
a jobbat teremtő igét,
s akkor lelkünk utat talál,
s kivirágzik a földi lét!
Legyünk hát éber gyermekek,
kiket szülője felruház,
kikben élő a szeretet,
a reánk fényt hozó varázs!

Mert kezdetben volt az ige,
használnunk kéne végre már,
itt a teremtés ideje,
az emberiség jelre vár!
Nem új megváltó kell nekünk,
s nem kell fájdalmas áldozat,
elég, ha mind felébredünk!
A félelem a kárhozat!

A természet része vagyunk,
ha elpusztítjuk, elveszünk,
világunkkal együtt halunk,
vagy örökké rabok leszünk!
Másokat nem legyőzni kell,
nem eltaposni, bántani!
Inkább egymást emelni fel,
a jót tenni, s nem ártani!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet dalnoka


Aranyosi Ervin: A szeretet dalnoka

Egyszer volt – hogy is meséljem –
hogy főhősöm számodra éljen!
Hát, szóval élt a nép között,
egy ifjú, aki költözött,
világok között vándorolt,
gúnyáján annyi volt a folt,
amennyi országot bejárt!
Hátán cipelt egy vén gitárt…
Ahol megállt, hát ott zenélt,
nem mondhatnám, hogy könnyen élt,
de csodálták az emberek,
mert lelkéből a szeretet,
dalából remény érkezett,
hogy még a világ szép lehet.

Gitárja szólt, s ő énekelt,
és megnyitott szívekre lelt,
mert dalban mondta el mi fájt,
s nem bántotta a nagy királyt,
csak épp mutatta, hogy mi kell:
Az égen szálló égi-jel,
hogyan szórja a kincseit,
mindenkit egyformán hevít!
Hogy fénye nem csak gazdagot
kényeztet, s nem maradhat ott,
ha nem látják, ha nem hiszik,
ha nem jut el fáradt szívig!

Ő énekelt – „szeretni kell” –
s nem érte be csak ennyivel!
Mutatta tényként a Napot,
kitől erőt, áldást kapott!
Megszívlelték az emberek
a tartalmas, szép éneket,
de csak a szépség szállt tovább,
és nem élték meg a csodát!
Nem fogták fel a lényegét,
miről a dalokban mesélt,
ezért semmi sem változott,
s a holnap újat nem hozott!

Hiába hát a szép zene,
s benne a szív üzenete,
ha a lelkek csak alszanak,
s fontosabbak a jaj-szavak!
S az ifjú látta, mit sem ér,
nem tehet jót más lelkekért,
ha verse nem szít fel tüzet,
ha nem értik, hogy mit üzent.
Járható utat nem mutat,
akkor a nép csak sír, s mulat.
Inkább elsírja bánatát,
mint hogy meglássa szebb korát.

Aztán csak elpattant egy húr
az ifjúban váratlanul,
hiszen nem a pénzért dalolt,
belőle jóság hangja szólt.
De mit sem ért, ami tanít,
a világ sötét sarkait,
nem járta be a szeretet!
Ha fényszóró nem lehetett,
a világ fénytelen maradt,
egyhelyben állt és nem haladt!
Mert nem értette senki azt,
hogy nem elég, ha ad vigaszt!

Ha nem szeretnek, nincs remény,
lehet csodás a szerzemény,
boldogságot, békét nem ad,
s a félelem mind megmarad!
Könnyű uralni azt, ki fél,
ki nagyok árnyékában él,
aki csak kifogást keres,
tenni magáért nem jeles.
Aki sorsáért mást okol,
mert kevesebbet birtokol,
hiszi a kincs is boldogít,
s megélhetésért dolgozik.

Elhallgatott a vén gitár,
nem lehet szebben élni már,
a szeretet csak hálni jár,
abba ki más gazdára vár.
Népet ma félelem ural,
s a hatalmas az mind fukar,
csak gyűjtögeti kincseit,
éli világát jog szerint,
amit ő maga alkotott,
saját magától kap jogot.
A szolganép szolga marad,
amint a történet halad.

Az ifjú szíve megszakadt,
lelke elszállt egy perc alatt,
már nem dalol, nincsen kinek,
akinek szól, nem érti meg.
Hiába szépség, szeretet,
ha nem lel megnyílt szíveket,
értelmet veszt a tiszta lét,
inkább múltjába visszalép,
nyomában vén gitár maradt,
s egy porhüvely a Nap alatt.
Elmenekült a szeretet,
s lelkeket többé nem etet.

Aranyosi Ervin © 2023-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora


Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora

Eddig tiltakoztunk, harcoltunk ellene,
s abban reménykedtünk, hogy nem haluk bele!
Tudtuk, hogy a sötét rend áll hátterében,
s árnyékában voltunk, nem a tiszta fényben.
Ki kell lépnünk onnan, feladva a harcot,
hisz ki háborúzik, az vallhat kudarcot,
de mi teremtőnknek gyermekei vagyunk,
szeretet és béke a mi feladatunk!

Hagyjuk a hatalmast, csak tegye a dolgát,
a saját világod tedd jobbá, hangold át!
Hiszen a teremtőd saját képre formált,
de nem az anyagban végezte a dolgát!
Nem az ember teste, lett így hasonmása,
lelke vált csodává, azt kéne, hogy lássa!
Eszköz a gondolat, teremteni képes,
általa lesz méltó ember Istenéhez!

A test csak a templom, bennünk él az Isten,
így, aki legyőzhet, olyan erő nincsen!
A hit erejével el kéne fogadnunk,
mind istenek vagyunk, s erről hitet adnunk.
MIND EGY! Ezt kellene megértenünk végre,
s talán nem hiába hullott Jézus vére!
Ha az ősi bölcsek tudása feltámad,
megtalálod Istent, s megleled hazádat!

Hiszen Isten vagy te, ha nem is tudsz róla,
amikor teremtesz, ő belőled szóla,
s gondolatod rezgés, úgy hat a világra,
mint a szélfuvallat a gyenge virágra!
Mert, ha rossz a szándék, abba belepusztul,
ám teremtő lehet termékeny magostól.
Gondolat erejét meg kell tapasztalnunk,
teremtő csodánkba nem kell belehalnunk.

Ha elég ember lesz, ki erre ráébred,
új világ épülhet, éltető természet,
ahol a törvények életet szolgálnak,
békét teremtenek, a javunkra válnak!
Hol a lélek végre, a helyére kerül,
s a jót cselekedni nap mint nap sikerül.
Békesség és öröm, költözik majd belénk,
az Isten-embernek kora tárul elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd


Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd

Az ősz csak híd, nyárból a télbe,
a lassú elmúlást megélve,
s élvezve a gyümölcseit,
mely napmeleggel megtelik.
Érett bőség, terített asztal,
mely feltölt és kicsit marasztal,
hogy ne szaladj a semmibe,
hiszen lassul a Föld szíve.

De jaj, ne félj, nem halni készül,
csal fényét veszti csendesen,
erőt gyűjt, ami szép reményt szül,
hogy aztán új tavasz legyen!

Az ősz csak híd, mely átvezet,
s ha örömeit élvezed,
rögtön nem hangol mélyen le,
ne halj hát szép emlékekbe!
Élvezd a percet, bármi áron,
annyi a szépség a világon,
csak éld meg ezt is és csodáld!
Erre vártál egy nyáron át!

Menj át e hídon boldogan,
s élvezd a múló perceket!
A jövő méhében fogan,
s tél után tavaszt hoz neked!

Aranyosi Ervin © 2023-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csend van!


Aranyosi Ervin: Csend van!

Csend van!
Az élet zaja
nem ébred velem együtt.
A sok-sok zagyva álmot,
legjobb, ha elfeledjük!
Tálcán kínál a hajnal
egy üres, tiszta lapot,
versemmel írom tele,
mert így kezdem a napot.

A gondolatnak mélyén,
csend magból, fény sugárzik,
küldik egy más világból,
lelkemben kivirágzik.
Nem tartom meg magamnak,
talán, neked is jó lesz,
ha megérted varázsát,
tanít, gyógyít és jót tesz!

Ha könny szökik szemedbe,
megérintettem lelked,
ha mosolyod ragyogna,
velem kell ünnepelned!
Hisz neked szól a versem,
neked írtam, teérted,
az okát és a célját
talán már te is érted.

Talán tanít a létre,
a csendemből kihajtva,
virágba borul léted
egy mesés pillanatban.
Lehet, csak velem indul
egy jobb nap, és már látod,
nem csak tanítód költőd,
de segítő barátod.

Én csak magot vetettem,
szíved, ha befogadta,
életre kelt egy érzés,
e szó-kincs istenadta!

Csend van,
ébreszt a reggel,
majd dalba kezd a lélek,
ismét egy szép nap indul,
ami megint miénk lett!

Aranyosi Ervin © 2023-10-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te is teremthetsz!


Aranyosi Ervin: Te is teremthetsz!

Te is lehetsz teremtő lélek,
hisz felruházott jó Atyád!
A lét-teremtés nagy csodáját,
tudós lelkednek adta át!
Teremtesz is, de nem tudsz róla,
naponta észre sem veszed,
s abból kapsz többet életedben,
ami körül jár az eszed!

Ha mától rá jobban figyelnél,
mit is teremt a gondolat,
nap mint nap, bizony, többre mennél,
és nem gyártanál gondokat!
Nem küldenél ki a világba,
negatív, rossz rezgéseket,
a jó, a szép szökkenne szárba,
s boldoggá tenné életed!

Csak arra kellene figyelned,
milyen érzésre fókuszálsz,
a jobbik útra kéne lelned,
nem mindegy zuhansz épp, vagy szállsz!
Azt ad hát másnak, mit szeretnél,
s visszatér hozzád, megkapod,
ne borongj, boldog is lehetnél,
te tedd szebbé minden napod!

S meglátod, Isten is segít majd,
te vagy az egyik gyermeke,
kétséggel sose akadályozd,
hogy a jót veled megtegye.
Hisz része vagy a teremtésnek,
okkal születtél e Földre le,
nincsen sors, amit kőbe véstek,
érintsen meg jövőd szele!

Adj esélyt végre vágyaidnak,
kifogást mától ne keress,
a teremtőd karjában ringat,
hogy tőle boldogabb lehess!
Éld meg a békéd, szép világod,
nyisd meg másoknak szívedet!
Váltsd csak valóra összes álmod,
s ebben segít majd Istened!

Aranyosi Ervin © 2023-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet ajándék


Aranyosi Ervin: Az élet ajándék

Az élet ajándék, kár eltékozolni,
hagyni elavulni, vagy szemétre szórni!
Inkább leld meg benne a páratlan kincset,
nyiss egy újabb ajtót, nyomd le a kilincset!
Hagyd, hogy feltáruljon, mi mögötte bújik,
s lásd meg, hogy az élet végtelenbe nyúlik!
Csak engedd, hogy lelked a fénybe vezessen,
minden egyes nappal új csodád lehessen!

Végtelenből jöttél, megélni világod,
még ha az értelmét nem is mindig látod.
Keresd hát az okát, hogy mi végből lettél,
millió oka van annak, hogy születtél!
Ezek apró kincsek, szedd csak szépen sorba,
ne hagyd szanaszéjjel, eltűnni a porban!
Gyűjtsd össze, rakd össze, és értelmet kapnak,
saját világodat alkosd meg magadnak!

Az élet ajándék, örülj neki, kérlek,
az utadon végig angyalok kísérnek.
Még ha nem is látod néhanapján őket,
egyengetik utad, jobbat várva tőled!
Hogy azt add, aki vagy, amiért születtél,
hisz oka van annak, mért pont ilyen lettél!
Csak a fókuszt kéne olykor változtatnod,
szívvel, szeretettel világodra hatnod!

Élvezni, csodálni, örülni a létnek,
meglelni a kincset, mit sorsod eléd tett!
Segíthetnél másnak, hogy ő is ráleljen,
a kedveskedésre őszintén feleljen!
Az élet ajándék, fogadd szeretettel,
legyél világodat jobbá tévő ember!
Légy te is ajándék mások életében,
szeretet vezessen önzetlenül, szépen!

Aranyosi Ervin © 2023-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén


Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén

A test megöregszik,
benne nem a lélek,
hiszem, hogy én ma is
ifjú szívvel élek!
Éppolyan lelkesen
járom a világom,
s amíg lelkes vagyok,
gyönyörűnek látom!

Nem hagyom lelkemet
öreggé facsarni,
mint a lombtalan fát,
fűrész által marni!
Keresem a szépet
a hétköznapokban,
létemet csodálom,
a kikelő magokban!

Hiszen mindig van új,
amit még nem láttam,
napjaim földjében
csillogó gyémánt van!
Szeretet tüzéből
sok erőt merítek,
életem vásznára
új filmet vetítek.

Öregszik a testem,
de nem vagyok beteg,
gyógyít a világom,
s benne a szeretet.
Belőlem is árad,
mást is boldogítva,
mások fáradt lelkét
szépen gazdagítva.

Keresem a szépet,
minden egyes napban,
s meglátom, átérzem
mesés pillanatban.
Fényes tükröt tartok,
te is lásd a szépet,
ne tegyen koldussá
téged sem enyészet!

Minden egyes új nap,
meglépendő lépcső,
egyre feljebb vivő,
szinte égbe érő.
Amikor lenézek,
tegnapomat látom,
emelkedj hát velem
te is, jóbarátom!

Ma is lét-lépcsőmön
jutok egyre feljebb,
s kapok ezer okot,
hogy veled ünnepeljek!
A szebbik oldalát
keresem a létnek,
s akarom, hogy te is
lásd életed szépnek!

Találj okot mindig,
eggyel feljebb lépni,
folytonos haldoklást
életre cserélni!
Keresd meg a módját,
hogy szépítsd világod,
s ha megleled, attól
gyönyörűbbnek látod!

Aranyosi Ervin © 2023-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva