Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kétarcúság


Aranyosi Ervin: Kétarcúság

Kihűlt a lelkem, nem vagyok,
a szellemem már nem ragyog,
nincs fényem, csak fehér botom,
a fájdalmaim rád dobom!
Már rég nem keresem helyem,
nem érdekel, mi van velem,
talán már rég nem is vagyok,
csak monotonon agyalok.

Gondolkodom, hát létezem,
de nem értem, hogy mért teszem,
hisz nem érzem jobban magam,
oktalanságon jár agyam.
Gondolkodom, hát lehetek,
magamon gúnnyal nevetek!
Miről is szól az életem?
Van-e olyanom énnekem?

Agyon nyom néhány gondolat,
a terheim, csak kőfalak.
Nem tudom van-e még világ,
vagy csak a kín az, ami rág?
Úgy teszek, mintha lennék még,
csak üres perc száll, s nem elég…
Agonizálok, s jó nekem,
kiürül kongón a fejem.

Ha hozzám szólsz visszhang felel,
örül, hogy utánzóra lel.
Visszaadom a hangokat,
hidd, belőlem jött gondolat,
de jaj, nem az, nem is lehet,
szívem kihűlt, nem is szeret,
magányosan, árván dobog,
az évek benne, csak romok.

Jöttem, születtem, de minek,
lelkem senki sem érti meg,
ezért hát lassanként kihűlt,
ez az élet nem sikerült!
Írhatnék ilyen verseket,
sírhatnék együtt veletek,
de ez nem én lennék tudom,
csak eltévednék az úton.

Hisz nekem sírnom nem szabad,
nem hangolhatom le agyad,
nekem a jót mutatni kell,
érzéssel szívhez jutni el!
Dolgom, hogy felébresszelek,
verseim csak fényes szelek,
melyek szívedig szállnak el,
mitől az megnyugvásra lel.

Légy boldog! Én ezt akarom,
átlépek fájó szavakon,
kiteszem szívemet eléd,
a reményt ültetem beléd!
Egy szebb jövőben, jobb hitet,
lelkem, a lelked menti meg,
s boldog vagyok, ha sikerül,
ha minden helyére kerül!

Aranyosi Ervin © 2022-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istent keresve


Aranyosi Ervin: Istent keresve

Mikor Istent keresve bejárod a világot,
s mikor világodban sehol sem találod,
mikor rájössz, hogy rossz helyen kerested,
s lelkednek ruhája, csupán csak a tested.
A lelkedben ott él, s ott van fűben, fában,
ő maga a minden, ebben a világban.
Ha rátalálsz, meglátod, hogy egy vagy véle,
s nem is kérdés, hogy van-e, vagy, hogy él-e?

Nem ősz apóka, ki varázslatra képes,
ha így nézed, nem jutsz el lényegéhez!
Egy vagy vele, s amíg ezt meg nem érted,
a megvezetett, rabszolga léted éled,
mert másokban és másoknak hiszel.
Míg nem találod, az ördög visz el!
S bolyongsz csak egyre tévutakon járva,
és benne te sem leszel megtalálva!

Nem sikerülhet önmagadra lelned,
az anyag súlyát kell cipelje a lelked!
Ott van a csendben, jól elrejtve benned,
merülnöd kéne, csak mélyebbre menned,
s hagyni a lelked, hogy végre rá találjon,
tudatossággal, valóddal, eggyé váljon!
Lazulj csak el, add át magad neki,
hadd legyen lelked újra isteni!

Ha rátaláltál, utad is megtalálod,
nincs más dolgod, csak szebbítsd a világot,
rosszabb felét szeretgesd végre jobbá,
hadd váljanak a lelkek boldogokká!
Változtasd meg, mi világodat hajtja,
nyiss egy kaput és bátran lépj be rajta,
hol végre együtt lehetsz isteneddel,
s hited szerint, új világot teremtel!

Aranyosi Ervin © 2022-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vihar után


Aranyosi Ervin: Vihar után

Villám szaggatja fel egünk,
dörögve mordul fellegünk,
egymásnak feszül jó, s a rossz,
harcra kél rútul a gonosz.

S lám, ömlik könnyük, mint patak,
s tisztulnak porlepett utak,
a föld a könnyet elnyeli,
vagy pocsolyával lesz teli.

Tisztul a lelkiismeret,
mert megtisztulni így lehet!
Lemosódik mocsok, a kosz,
nem bántja szívünket gonosz!

A fergeteg is megpihen,
csend lesz úrrá a lelkeken.
Széjjel árad a nyugalom,
most már létemet uralom!

Eloszlik sötétség, ború,
elmúlt az égi háború!
Párát söpör a lenge szél,
s napunk éled, szívünkhöz ér!

A világ felett csend honol,
a gonoszság elbujdokol,
s ha rányitottad szemedet,
árad reád a szeretet!

Ahogy ragyogni kezd a Nap,
szivárvány zászlók bomlanak,
félkörben festik az eget,
ahogy az ég visszanevet.

Aranyosi Ervin © 2022-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Másoktól várt megoldás


Aranyosi Ervin: Másoktól várt megoldás

Én nem tudom, hogy mit tehetnék érted?
Már nem tudom, hogyan legyen tovább.
A hozzád szóló szavaim nem érted,
és szélhámostól várod a csodát!

Mert hozzá szoktál, mindent készen kaphatsz,
hogy nem kell tenned érte, csak fizetned,
tennivalót mindennap halasztasz,
és nem jön létre a változás benned.

Magadat is becsaptad már százszor,
és hazugoknak mindent elhiszel,
lelked egy vékony kötélen táncol,
és minden pénzt a csalókhoz viszel.

Ezért aztán van száz betegséged,
és gyógyszereket eszel szinte már,
várod nyögve, hogy eljöjjön véged,
hogy rád találjon végre a halál.

Te elhiszed, hogy készen kell megkapnod,
hogy érted van a nyüzsgő termelés.
Nem kondul meg sosem a vészharangod,
hogy mű dolgokban az élet kevés!

A megoldást csak másoktól várod,
önmagadért semmit sem teszel,
s nem hiszed el, hogy rosszul csinálod,
s akkor lesz jobb, ha önmagad leszel!

Aranyosi Ervin © 2022-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te is úgy hiszed?


Aranyosi Ervin: Te is úgy hiszed?

Te is úgy hiszed,
az igaz ráfizet,
csak aki bort iszik,
az prédikál vizet?

Te is úgy hiszed,
ha kemény a szíved,
a bőség, az kiváltság,
s csak gazdagé lehet!

Nem tudom, nem tudom,
hogyan kéne élni,
jobb létről álmodva,
csak szépről mesélni?

Nem tudom, nem tudom,
hogyan kéne élni?
Azt, ami nem tetszik,
egy jobbra cserélni!

Te is úgy hiszed,
hogy más sem érti meg,
és aki jót tenne,
az gyakran ráfizet?

Te is úgy hiszed,
hogy más sem éli meg,
ha nem tesz gazdaggá,
hát úgy sem éri meg!

Nem tudom, nem tudom,
habár megtanultam!
Gyökérként működik
s földre húz a múltam!

Úgy hiszem, úgy hiszem,
sosem kéne félnem,
szeretve, álmodva
csak jobb lenne élnem!

Úgy hiszem, úgy hiszem,
a hitünk meghatároz,
a sok berögződés,
fékez, akadályoz.

Hitrendszerünk adja,
elvi működésünk,
s rossz irányba vihet,
mit elménkbe vésünk.

Amikor elhisszük
a sok hazugságot,
támogatjuk vele
a pusztuló világot.

Te is úgy hiszed,
a szegény ráfizet,
s gazdagé a világ?
Hát változtass hitet!

Úgy hiszem, úgy hiszem,
csak változtatni kell,
csak hinni kell a jóban,
hogy szebb holnap jön el!

Aranyosi Ervin © 2022-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Festettem egy kisfiút


Aranyosi Ervin: Festettem egy kisfiút

Festettem egy kisfiút,
láthatod a képen!
Valósággá tettem őt,
abban a reményben,
hogy legyen végre szabad,
ne legyen bezárva,
ne legyen a lelke már
elnyomott és árva.

Festettem egy kisfiút,
életre keltettem,
megjelent a világban,
– eddig itt élt bennem!
Már nem vagyok egyedül,
többé már nem félek,
mikor zord a valóság,
álmaimban élek.

Festettem egy kisfiút,
s engedtem felnőni.
Hagyom őt teremteni,
tanulni fejlődni!
Meg kell lassan ismernem,
támogatnom álmát,
hagyja kiteljesedni
minden tudományát.

Festettem egy kisfiút,
lelkemből kilépett,
életem megváltozott,
vágyaimnak élek!
Nem láthatja senki más,
hiszen eggyé váltunk,
teremtettünk egy csodát,
s magunk is csodáltuk!

Festettem egy kisfiút,
belső képem mása,
közös lett az életünk,
szívünk dobbanása!
Nem fojtom el, amit tud,
eggyé váltam véle,
s nem kérdés az számomra,
hogy valóban él-e?

Minden ember lelkében
él egy apró gyermek,
aki tán nem látható
minden egyes szemnek!
Ezt a belső gyermeket
szeretni is kéne,
így léphetne biztosan
ki a tiszta fényre!

Így élhetné meg, bizony,
valódi világát,
így gyújthatna másban is,
útmutató lámpát!
Festettem egy kisfiút
okkal, talán érted…
Lámpást tartottam neked,
hadd vezesse lépted!

Aranyosi Ervin © 2022-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változni csak te vagy képes!

EL-LA festménye:
A Teremtő TUDAT kibontakozása emberi testben

Aranyosi Ervin: Változni csak te vagy képes!

Úgy döntöttem, nem váltalak meg,
nem könnyítem meg sorsodat!
Hittem, ezzel jobbá szeretlek,
de szívem ettől fáj sokat!
Terheidet magamra venni,
nem ez az én feladatom!
Helyetted kereszted cipelni,
nem jó neked, nem akarom!

Miért hiszed, hogy másnak kéne,
megoldani a gondjaid?
Ha nem hat rád egy csillag fénye,
ha úgy érzed, csak elvakít,
akkor hiába morgolódom,
hiába mutatok utat,
lelked elé hiába hordom
kincseim, mit a szív kutat!

Mert nem látsz jót benne, csak szépet,
a csillogást, mely elvakít,
de én mutatom az egészet,
az ember örök álmait,
amit magad el kéne érned,
lepakolva a terheket,
de nem figyelsz, s ezért nem érted:
– Nem tehetek csodát veled!

Mert változni, csak te vagy képes,
helyetted én azt nem tudom.
Ezért csalódsz, eljutva széphez,
mert eltévedsz a rossz úton!
Ha te nem akarsz megváltozni,
mitől javulna a világ?
Magától nem tud csak jót hozni,
ehhez nagy szükség volna rád!

Hiszem, ha tennél önmagadért,
jobbá válhatna életed,
meggyógyulna beteg világod,
gazdaggá válna pont veled!
Nem fog magától megváltozni,
írd végre magad sorsodat,
neked kell mindent helyrehozni,
s addig nem is lehetsz szabad!

Aranyosi Ervin © 2022-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?


Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?

Talán másképpen kellene megélnem,
s nem folyton szebb napot remélnem,
s azt adni másnak, mint egy kincset.
Csörgetni fájón a bilincset,
búskomorságba űzni annyi lelket,
s fájó nyomorról írni verset.

Talán másképpen kellene megélnem,
mert jót mutatni másoknak nem érdem,
szenvedni, félni, együtt haldokolni,
bizony, ma ez a kívánatos holmi,
kiszúrni látó szemeket,
kiket a fény még vezetett.

Talán másképpen kellene megélnem,
s bolond világom újra elmesélnem,
hogy te is értsd, hogy együtt fájok veled,
s halott világ a szabad képzelet!
Halott világ, melyben nem lelem dolgom,
és semmi másért, csak ezért morgolódom.

Talán másképpen kellene megélnem,
saját magamnak kellene zenélnem,
s magamról írva vérző sorokat,
hogy tudd, az én szívem is fáj sokat,
s ha téged is a mélybe lenyomnálak,
költője lennék a megvezetett mának.

Hiszem, hogy pont úgy kell a mát megélnem,
nem hagyva lábam, hogy utamról letérjen,
mert dolgom van, hiszen okkal születtem,
s akad, ki a jó magját meglátja bennem,
melyben a holnap még talán egy álom,
de én ma is, csak a reményt szolgálom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jobbá tenni a világot

EL-LA: EGYSÉG , 60x80cm, olaj-vászon

Aranyosi Ervin: Jobbá tenni a világot

Jobbá tenni a világot, ez a mi feladatunk!
Szeretetünk megformázva, világképet is adunk.
Megbékélést, igazságot, emberséget és csodát,
megsúgjuk a Földlakóknak, hogy létezik odaát.
Létezik egy más-világ is, ami jobb és szebb lehet,
hol a lelkek fényben élnek, s élvezik az életet.
Talán éppen azért jöttünk: a földi lét szebb legyen,
mást is beragyogjon fényünk, s mást is boldoggá tegyen!

Tegyük jobbá a világot, adjunk reményt és hitet,
csak a tiszta, érző lélek, ezt csak az értheti meg!
Tanítsunk a művészettel, hogy akik nem képesek
meglátni a valóságot, mutassunk értékeset.
Ám az érték önvalónkból áradjon, mint tiszta fény,
s terjedjen a jóság, bőség körbe itt a földtekén!
Engedjük az ébredőket, hogy sorunkba álljanak,
felébredve, tisztán látó fénylényekké váljanak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szolga vagy?


Aranyosi Ervin: Csak szolga vagy?

Neked írom,
csakis neked,
mert te vagy az,
ki értheted!

Csak rólad
és neked dalol,
súgja, lépj ki
sorsod alól!

Keress magadnak
más utat,
melyet nem más
jelez, mutat!

Sajátot, mely
csak a tiéd,
s értelmet nyer
a földi lét!

Mert amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Hát ébredj rá,
másképp lehet!
Írhatod te
az életet!

Nem szenvedni
jöttél ide,
nem erről szól
a hit, ige!

Találd meg
végre igazad,
szebb létet
teremtsen szavad!

Ne hidd, amit
súgnak neked,
találd meg
igaz Istened!

Mert amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Tudd, Isten vagy
te magad is,
s teremt, ki
önmagában hisz.

Istent ne
odakint keresd,
ne mások istenét
szeresd!

Egy vagy vele,
és benned él,
a saját nyelveden
beszél!

Csak épp reá
alig figyelsz,
mások kreálta
hitre lelsz.

De amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Neked írom,
ébresztelek,
nyisd fel látó,
lelki szemed!

Értelmet keress,
álmokat,
ne maradj
többé áldozat!

Isten szeret
és benned él,
legyél hát hálás
mindenért!

Ám szabadítsd fel
lelkedet,
hazug bilincsben
nem lehet!

Mert amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Aranyosi Ervin © 2022-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva