Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

nov
7

By

Aranyosi Ervin: Hazug szó

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hazug szó

Elszállt a szó, s nyomot hagyott.
Lelkembe mart, s az már halott…
Már védekezni sem bírok,
nem hull a könnyem, nem sírok.
Nem vártam azt, hogy így legyen,
nincsen ellene védelem?
Szívem kitépve nem dobog,
ismeretlen, halott dolog.
Váratlan volt és dicstelen,
valami történt itt velem,
lelkem egyszer csak megfagyott,
s az élet elszállt, itt hagyott…

De álljon meg a gyászmenet!
Csak egy hazug szó szúrt szemet,
s én nem hagyhatom, nem lehet,
hogy porrá zúzza lelkemet!
Álljunk csak meg, lelkem szabad,
elengedem hazug szavad!
Vigye az ár, szél fújja el,
a lelkem többet érdemel!
Miért mérgezném önmagam?
Jöjjön rá gyógyír, hogyha van!
Távozz tőlem rút jövevény,
hadd töltse lelkem be a fény!

Hadd töltse be a szeretet!
Széttépem olcsó leveled!
Nem hagyom többé hatni rám,
kitörlöm könnyen és simán.
Nem fog rajtam hazug szavad,
mellyel lejárattad magad!
Ma már én látok rajtad át:
– Ördögöt ölel a világ!
De nem harcolok ellened,
téged legyőzni nem lehet!
Nincs hozzá méltó eszközöm,
üzelmeidhez nincs közöm!

Ha tiszta szívvel élek én,
nincsen oly szó a féltekén,
mely megbántva szívembe mar,
s én ne védhetném ki hamar.
Páncél az igazam legyen,
sértéstől mentessé tegyen,
s lám bennem most már béke van,
s megint csak jól érzem magam!
S tudom, a bántás visszaüt,
oly sok tükör van mindenütt.
A hazug szó is visszatér,
és visszavág az igazért.

Ezért hát nem is bántalak.
szálljon reád hazug szavad!
Mérgezze önző lelkedet,
bántson csak lelkiismeret!
Nem kapsz már több energiát,
nem is fogok gondolni rád!
Nem bántalak, hisz gyenge vagy,
és elárultad önmagad!
Mondd csak, ettől mi jót remélsz?
Hazug világod, melyben élsz!
Már csak sajnállak, rossz lehet,
nem tudod mi a szeretet…

Aranyosi Ervin © 2018-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
6

By

Aranyosi Ervin: Hazug barátság

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Hazug barátság

Valami meghalt váratlanul.
Vajon élt-e annak előtte?
Az ember, persze folyton tanul,
de szívem valaki összetörte.

Csak most érzem, hogyan tud fájni,
mikor az igaz kiderül.
Barátság hogy tud köddé válni,
s a dal mivé lesz legbelül?

Kőszikla omlott szép szívemre,
halálra zúzva azt, mi szép.
Rábíznám terhem Istenemre,
hogy ezt a sziklát törje szét.

Nincs kedvem lelkemben cipelni,
eldobni könnyen nem tudom!
Jó lenne megnyugvásra lelni,
s menni tovább a jó úton.

Én úgy szeretném félre dobni,
eddig sem kellett, most minek?
Kincsként megóvott bóvli holmi,
s tudom, nem kell már senkinek.

Bizony, ha én is tudtam volna,
hogy szemfényvesztő és csalárd,
nem lett volna szívemen hordva,
nem is lett volna jóbarát!

Végül megkaptam: mit sem érek!
Hazugság volt csak az egész!
S hiába nem vezetett érdek,
szívem mérgezi rút penész.

Nem csak nekem hazudott szépet.
Másnak is, rólam, oly sokat.
Sárral mocskolva az egészet,
félrevezetve másokat.

Azok nem is tudhatják rólam,
hogy én nem is olyan vagyok.
Csak az marad meg, az a szólam,
amitől én is megfagyok.

El kell engednem, nincs mit tenni,
menj utadra hazug barát.
Jó lenne ettől bölcsebb lenni,
s feledni a rossz oldalát.

Aranyosi Ervin © 2018-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

nov
4

By

Aranyosi Ervin: Ne temess el élő lelkeket!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Ne temess el élő lelkeket!

Ne temessünk el élő lelkeket,
hisz emlékezni minden nap lehet!
A sírban test van, levetett ruhája,
de él a lelke, ha emlékszel reája.

Kell egy kis csend, hogy rátalálhass újra,
érezd a lelkét, tiéddel összebújva!
Érinteni érzéssel is lehet!
Hát ne temess el élő lelkeket!

Emlékezz rá, mi mindent kaptál tőle,
gondolj reá, s meríts erőt belőle,
mert szívedben örökre megmarad,
csak nincs a testben, lelke már szabad!

Feledd csak el, amivel néha bántott,
dobd csak a sutba, mint egy rossz kabátot,
s csodáld a többit, kapott értékeket!
De ne temess el élő lelkeket!

A lélek él, csak túlvilágba tévedt,
tanult, remélt, képzelt jövőbe révedt,
majd elvégezte ezt az iskolát,
egy más világban folytatja tovább.

Te itt vagy még, hisz van még jó pár dolgod,
tanulnod kell, hogy hogyan lehetsz boldog!
Hogyan tégy szebbé sok-sok életet,
de ne temess el élő lelkeket!

Más síkon él és visszatér majd újra,
hogy az elmaradt leckét megtanulja.
Lesz csecsemő és apró kis gyerek,
ahogy a lelkek ébrednek veled.

De addig is, míg újra leszületne,
ne szegezd őt egy halott feszületre.
Hagyd lelkét szállni, élni szabadon,
s érezd figyelmét mindig magadon!

Aranyosi Ervin © 2018-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Festmény: Forgóné Vera

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.

Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.

Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.

Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak – csendben, elmerülve –
ami a folyóra életet hozott…

Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.

Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!

Aranyosi Ervin © 2018-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
2

By

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Melyik az igazság?

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Van nekem egy saját, külön igazságom,
és mindenki másét, könnyen lesajnálom!
Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan,
s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan.

Én az igazamért ki akarok állni,
nem hagyom más által szanaszét cincálni!
Meg kell azt védenem mindig, mindenáron,
mivel az az enyém, az én igazságom!

Nem ismerhetem el másnak az igazát,
játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát!
Sosem ismerem el, hogy néha tévedek,
hiszen a vitában én nem veszíthetek!

Nem is fogadom el a másik igazát,
mit az én igazam könnyen fogalmaz át!
Van jó hitrendszerem, amit megtanultam,
s bármit is mondanék, igazol a múltam.

Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron,
s ebben erősített pár közeli rokon.
Csak az az igazság, amit nekem mondtak,
meg az iskolában, amit tanítottak!

Most is fejlesztgetik az én igazamat,
média látja el hírekkel házamat.
Amit tőlük tudok, pont aszerint élek,
engem nem vezérel ebben semmi érdek!

Igazamért ezért bátran szembe szállok,
másokkal versengek, ha kell ledarálok,
de azt nem engedem, hogy tőlem elvegyék,
hogy az igazamat, hazugsággá tegyék.

Igaz, az igazam gyakran átformálom,
mindegyik média egyként a barátom.
Változik igazam, de az enyém marad,
csak ahogy „tanulok”, csak aszerint halad.

Ezért aztán nekem mindig igazam van,
csak mások hazudnak minden pillanatban,
s látom, harc az élet, s egy dolgom van győzni,
saját igazammal mást mind megelőzni!
-_-_-_-_-_-

Ha ezt a kis verset eddig elolvastad,
a gondolatait ne tartsd meg magadnak,
inkább értékeld át, gondold szépen végig,
vajon az emberek igazukat védik?

Ezen a világon annyi igazság van,
és mindenki bízik saját igazában!
De vajon tudjuk-e igazán mit védünk?
Létező világban, vagy álmokban élünk?

Valóban érdemes folyton vitatkozni?
Kapcsolatainkat szóval besározni?
Hitrendszer szűrőjén folyton átengedni,
másokba taposva, bántva veszekedni?

Mi is az igazság? Csupán egy nézőpont,
ahogy a világod hiteden át látod.
Ha rossz a szemüveg, homályos a képlet,
ezért bántjuk egymást, s ezért harc az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
1

By

Aranyosi Ervin: Mennybe ment kedvenceinkért

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin:
Mennybe ment kedvenceinkért

Gyújtsunk gyertyát most értük is,
gondoljunk reájuk.
Az életük csak rólunk szólt,
ma is fáj a haláluk.
Szeretetük múlhatatlan
szívünkbe vésődött,
Az életünk napról napra
egymáshoz kötődött.
Aztán ők is mennybe mentek,
beléptek a fénybe,
a szívünkben itt maradt
a szeretet emléke.
Gyújtsunk gyertyát, emlékezzünk:
– Messze ment barátok,
amíg élünk, nem felejtünk,
emlékezünk rátok!

Aranyosi Ervin © 2018-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
1

By

Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai

Eljön a tél, s a világra
az a sok hó rászakad.
Az emberek feldíszítik
kívülről a házakat.

Égők gyúlnak utak mentén,
csillogón és fényesen,
csillagokkal telik a Föld
s fontos is, hogy szép legyen!

Kirakat lesz a világunk,
a gazdagság látható,
fényfüzérek pislogása,
fényjátéka várható.

És az emberek szívében?
Ott is kigyullad a fény?
Nem láthatják, hogy ott bujkál,
s néha éhezik egy lény.

Ő a szeretet farkasa,
és a jóra éhezik,
az emberek nem is tudják,
azt, hogy ott bent létezik.

Persze, néha-néha érzik,
amikor fáj a szívük,
mikor elvész a reményük,
s köddé válik a hitük.

Ezt a farkast szeretettel,
megetetni kellene,
ne a gyomra korgásától
kapjon szárnyra a zene.

Szeretetet kéne adni,
a világba szórni szét!
Megetetni szép szívünket,
ápolni a másikét!

Könnyű lenne jóllakatni
szívünk éhes farkasát.
Szeretetet kéne adni,
nem csak fénylő maskarát.

Sokkal szebb, ha a szem csillog,
és a szívünk felragyog,
ha az emberek szívében
jól laknak a farkasok!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
31

By

Aranyosi Ervin: Bárcsak itt lennél

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Bárcsak itt lennél
(A Pink Floyd együttes Wish You Where here című dalának magyarítása.
Az eredeti dal a YouTube-on: https://www.youtube.com/watch?v=IXdNnw99-Ic)

Mondd, hogyan mondhatod el,
a pokol, s a menny
benned életre kel!
Hogyha közel az ég,
mondd fájhat-e még,
szívünkbe beleég!
Hogyan mondhatod el?

Ma már üzlet a lét,
álmod szellemmé vált,
lelked időt cserélt,
így pusztul el a világ,
hűs kényelemért,
mit a szíved sem ért,
gyilkos háborúkért,
amit senki se kért.

Óh bár, bárcsak itt lennél,
ahol a lelkem félve,
évről-évre,
így szorongva él.
Rohanok a léten át,
de rám talál,
mitől lelkem fél.
Bárcsak itt lennél!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
31

By

Aranyosi Ervin: Goroszlán

Category: 1 kép 1 vers, FurcsÁllatok Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Goroszlán

Anyám gorilla volt az apám oroszlán.
Azt hiszed a lelkem épp ezért gonosz tán?
Á, én szelíd vagyok, míg nem bosszantanak,
míg nem incselkednek enni való vadak.
Mert ha megéhezem, akár fára mászom,
a fűben oroszlánt, a fán majmot játszom,
a zsákmány állatot biztos levadászom,
majd könyvtárba megyek, ha hajt a tudásszomj!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
31

By

Aranyosi Ervin: Szeretteink nem halottak…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin:
Szeretteink nem halottak…

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Csak levetett földi testük
van a temetőben,
hátrahagyták emlékükkel,
innen elmenőben.

A temető egy csendes hely,
de szerettünk nincs ott,
csak a szívünk őrzi hűen,
mint egy örök titkot.

Ami fáj, az a hiányuk,
s ezért szívünk gyászol,
hisz lényüket nem pótolja
senki igazából.

Álmainkba visszatérnek,
szellemük velünk van,
érezzük a jelenlétük,
s gyertya lángja lobban.

Figyelnek ránk, őrzik léptünk,
csillagként az égen,
beszélni is tudunk velük,
úgy, mint a mesében.

Nincsenek is tőlünk messze,
más dimenzióban,
s aki érzi és megérti,
annak lelke jól van.

Bár nélkülük szegényebb lett
hétköznapi létünk,
nekünk dolgunk van a Földön,
jobb ha tovább lépünk.

Őseink is tüzet gyújtva
emlékeztek rájuk,
mindaddig, míg ők még hordták,
a földi ruhájuk.

Ha megérted, nincsen halál,
körforgás az élet,
akkor a gyász bús perceit
könnyebben megéled.

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »