Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szívedben lakom

Aranyosi Ervin: A szívedben lakom

Befészkeltem magam hozzád,
ott lakom a szívedben!
Jó itt nekem, veled lenni,
s osztozkodni mindenben.
Tőled több az én világom,
az életem teljesebb,
másra én már nem is vágyom,
ha a szíved már szeret!

És ha mást is megszeretnél,
akad itt még bőven hely,
nagy a szíved, s az a fontos,
bennem örömödre lelj.
Beérem kis boldogsággal,
szereteted melegít,
s te is tudod, hogy bármikor
megtalálhatsz engem itt!

Jóság van itt és melegség,
kedveskedő figyelem,
a hálámmal gazdagodhatsz,
légy hát kedves énvelem!
Ez a hely az én világom,
nem költözöm innen el!
Hadd lakjam itt, míg csak élek,
ezt tudnom és hinnem kell!

Beköltöztem a szívedbe,
már örökké itt leszek,
ez az én öröklakásom,
s ezért bármit megteszek!
Köszönöm, hogy befogadtál,
nem leszek már hontalan,
míg itt lakom a szívedben,
nem leszek boldogtalan!

Aranyosi Ervin © 2025-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetnek fénye

Aranyosi Ervin: Szeretetnek fénye

Szeretetnek fénye, kérlek, járj át engem,
tisztítsd meg belsőmet, légy erővé bennem!
Engedd, hogy csatornád, átadód lehessek,
sok fénylény testvérem javára tehessek!

Szeretetnek fénye, ragyogd be utamat,
hiszem, a számomra csak ez az út marad,
s hadd mutassam én is másnak a jó irányt,
hadd legyek elfogult mindig a jó iránt!

Szeretetnek fénye, költözz hát szívembe,
segíts elképzelnem, hogy akkor mi lenne,
ha mások szíve is tőled felragyogna,
s elszállna az ember minden fájó gondja!

Szeretetnek fénye hadd terjedjen végre,
a Nap ragyogását írjuk fel az égre!
Sötétség és árnyék eltűnjön a Földről,
elég volt a lelket megfojtó közönyből!

Szeretetnek fénye, kérlek, járj át minket,
élettel teljen meg élőn a tekintet!
Öröm ragyogása, boldogság varázsa,
legyen az emberek felszabadulása!

Aranyosi Ervin © 2025-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Lehet, amit mondok,
majd szíven talál,
de tudnod kell, és hinned kell,
nem létezik halál!

Ha nem kíséri életed
végig a félelem,
boldog lehetsz, itt a Földön,
együtt énvelem!

A betegség, a fájdalom
mind hitedből fakad,
ha nem örömöt, boldogságot
hoz a pillanat!

Csak szeretned kell,
s megtanulnod, jól hogyan lehet,
s az élet szebb lesz, és nem csak úgy
történik veled!

Refrén:
Nem kell többé félni,
csak tanulj meg élni,
tanulj meg szeretni,
holnapot remélni.
Teremts gondolattal,
szép magyar szavaddal,
s éld meg itt a létet,
hittel, akarattal!

Lehet, amit mondok,
még nem boldogít,
de tudnod kell és hinned kell,
hogy van még dolgod itt!

Álmaidat, vágyaidat
megteremtheted,
a születésed csoda volt,
nem bántak el veled!

Anyanyelved megmutatja,
hogyan, s mit tegyél,
mert teremtő a gondolat,
s a lélek benned él!

Refrén:
Nem kell többé félni,
csak tanulj meg élni,
tanulj meg szeretni,
holnapot remélni.
Teremts gondolattal,
szép magyar szavaddal,
s éld meg itt a létet,
hittel, akarattal!

Aranyosi Ervin © 2025-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mennem kell!

Aranyosi Ervin: Mennem kell!
(Aranyásó dal)

Most mennem kell,
tüzesen néz rám a nap,
tiszta égbolt hívogat,
az élet hív.
Mennem kell,
hol a lélegzet szabad,
hol megélem álmomat,
s dobban a szív.

Mennem kell,
hív az eső és a szél,
szívem szebb jövőt remél,
az élet hív.
Mennem kell,
hol a hegycsúcs ködbe vész,
ahol élsz, amíg remélsz,
s érc gazdagít.

Ó kedvesem,
– mondtad nekem –
Aranyröggel
tömjem zsebem,
az életünk majd
könnyebb legyen!

Hát mennem kell,
jégtől szikrázik szemem,
fény, s árny játszik velem,
az arany hív,
Elhozom,
elhozom, mert ígértem,
utamról le nem tértem
még hajt a szív!

Ó kedvesem,
– mondtad nekem –
Aranyröggel
tömjem zsebem,
az életünk majd
szabad legyen!

Mennem kell,
hol az arany pora vár,
vagy a halál rám talál,
még mennem kell.
Indulnom kell!
Vissza még nem térhetek,
álmom ad szebb életet,
ha élhetek.

Ó kedvesem,
– mondtad nekem –
Aranyröggel
tömjem zsebem,
hogy életünk majd
szabad legyen!

Ó kedvesem,
én kerestem,
hogy életünk,
szebb lehessen,
a boldogság
nem itt terem.

Ó kedvesem,
nem itt terem.
Ó kedvesem,
Ó kedvesem…

Aranyosi Ervin © 2024-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Fentről diktálsz, én hallgatom,
leírom, majd továbbadom.
Ettől lettem én a költő,
sorsom önmagamra öltő,
világító, lámpást hordó,
titkos kódokat megoldó,
kifejező, megmutató,
érzéseket továbbadó.

Amit kapok, másnak adom,
ez a nemes feladatom,
ha elvégzem, többé válok,
szép utamra rátalálok.
Teszem dolgom szeretettel,
szállok én a képzelettel,
együttérzek más szívekkel,
ez adja meg, mi nekem kell!

Ez adja a boldogságom,
ez javítja a világom,
ez visz fényt a holnapokba,
hadd lássak a csillagokba!
Írom hát, mit lelkem diktál,
s benne lelked, hiszem, itt jár!
Én csupán megörökítem,
létem vásznára vetítem.

Hadd láthassa végre más is,
az ösvényt, amely hozzád átvisz,
ami segít tisztán látni,
sokkal emberibbé válni!
Megérteni és követni,
a tudást is felfedezni,
mit őseink reánk hagytak,
s az igazak továbbadtak.

Aranyosi Ervin © 2024-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egymás fényében


Aranyosi Ervin: Egymás fényében

Amikor másra vetül a fényed,
a személye megváltozik.
Olyannak látod, olyannak érzed,
melyről a szíved álmodik!
Valójában nincsenek benne,
amit te látni úgy akarsz,
te öltözteted új ruhába,
tőled lesz kedvesebb az arc.

Te látod úgy, ahogy szeretnéd,
te csínosítod jellemét,
s nem tanul ő meg olyan leckét,
ami nincsen meg benne rég.
Mindaddig míg csillogni látod,
szívedben lángol szerelem,
amíg nem győz a megszokásod,
amíg fénylő az érzelem!

Lehet, hogy később tükröt tart majd,
s meglátod benne önmagad,
s bosszankodsz rajta, s megutálod,
s az egód egyre csak tagad!
Próbálod hát őt változtatni,
amire, persze, képtelen,
nem tudsz sehogy lelkére hatni,
s a küzdelmed eredménytelen.

Önmagad kéne megismerned,
miért fáj az, amit csinál,
s hol van e jellemvonás benned?
Ha másban látod azt, mi fáj?
Mikor nem ragyog már rá fényed,
lehullik róla az a máz,
mit szerelemmel te tettél fel.
Csupasz valója mért aláz?

Ő az marad, ki volt előtte,
míg rá nem dobtad fényedet,
te faragtál szobrot belőle,
olyat, mi neked szép lehet!
Ha mind a két szív elsötétül,
kihűl az érzés, szeretet,
a boldogság sután elévül,
s nem hagy ragyogni szemeket!

Ha képes vagy mégis elfogadni,
azt, mit az árnyék eltakart,
ha meglátod, mit tud mutatni,
mi okoz lelkedben zavart,
ha képes is vagy változtatni,
javítva saját jellemed,
akkor nem kell mindent feladni,
s a szépre esélyed lehet.

Tanulnunk kell egymást szeretni,
hiszen, ha szép fényünk ragyog,
akkor tud mást is jobbá tenni,
ha szívemből adok, s kapok!
Változni kell, nem adhatod fel,
a társad szép tükröt mutat,
ha akarod, az élet szebb lesz,
s megtalálod a jó utat!

Aranyosi Ervin © 2024-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom a szeretetről

Aranyosi Ervin: Álom a szeretetről

Volt egy szép álmom,
álmodtam én,
szebbé varázsolt
mindent a fény!
Szeretet fénye
szállt énreám,
tükröznöm kéne,
biztatott anyám!

Volt egy szép álmom,
s átéltem én,
amit kiküldtem,
elindult felém!
Szeretet fénye
kezdett hatni ránk,
általunk jobb lett
az egész nagy világ!

Refrén:
Bár szeretne minden ember,
dacolva a félelemmel,
egymásnak szívébe látnánk,
mind-mind jó emberré válnánk!
Bár szeretne minden lélek,
s értené, amit beszélek,
a szeretetünk felemelne,
s az ember boldogságra lelne!

Volt egy szép álmom,
valóra vált,
szeretet-fényem,
mást megtalált!
Mind visszakaptam,
s adtam tovább,
s megéltem végre,
a földi szép csodát!

Refrén:
Bár szeretne minden ember,
dacolva a félelemmel,
egymásnak szívébe látnánk,
mind-mind jó emberré válnánk!
Bár szeretne minden lélek,
s értené, amit beszélek,
a szeretetünk felemelne,
s az ember boldogságra lelne!

Szeretet fénye
kezdj el hatni ránk,
általunk jobb lesz
az egész nagy világ!

Aranyosi Ervin © 2024.06.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Költőtoll


Aranyosi Ervin: Költőtoll

Van nekem egy költőtollam,
amivel írom verseim.
A gondolat, a lélek ott van,
belőle éled fel a rím!
Ha megfogom, és elmélázok,
valami mindig felmerül,
s amikor elolvassák mások,
azt mondják: – Írt ez emberül!

Nincs szárnyam, mint a madárnak,
fészkem van, mert hazavárnak,
szép szívekben ott lakom,
s írok, ha van alkalom.
Szavak szárnyán száll a versem,
lelkeket kell felemelnem,
hogy meglássák a Napot,
na, ilyen költő vagyok.

Segítek a Napba nézni,
boldogságot felidézni,
ébren is szép álmot látni,
élet kapuját kitárni!
Nem kell sokat tudni rólam,
használom a költőtollam,
melegítem lelkedet,
szebbnek lásd az életet!

Egy költőtollam van nékem,
az ég színe a festékem,
naponta megtöltöm szépen,
s írok, ha már megígértem.
Magyar tollban, magyar tinta,
színezi a szellemem.
Magyar őstől, magyar minta,
hogy a világ szebb legyen!

Aranyosi Ervin © 2024.05.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy meg nem született gyermek dala


Aranyosi Ervin: Egy meg nem született gyermek dala

Búcsúzom az élettől,
pedig még nem is éltem,
nem vagyok boldog én ettől,
csak létsíkot cseréltem.
Azt hittem, itt lenn várnak rám,
s most nem értem a dolgot,
lehetnék földi gyermek én,
lehetnék itt is boldog!

Mások döntöttek helyettem,
így hát meg sem születtem,
már a megérkezés előtt,
anyámnak teher lettem.
Angyal voltam, angyal vagyok,
nem jöttem a világra,
hiába áhítoztam én,
életre, boldogságra!

Refrén:
Élni akarnék, élni a létet,
boldog perceket hozni közétek,
folytatni az utat, amelyen jártok,
szerető mosolyom önteni rátok!
Élni akarnék, egyre csak élni
élhető napokban, jövőt remélni!
Álmodni nagyokat, s tenni a dolgom,
hívjatok életre, a többit megoldom!

Szeretnék leszületni,
egy földi testben élni,
a lét szépségét éltetni,
a Földgolyót kímélni!
Életre keltve álmaim,
másokat jól szeretve,
szebbíteni világomat,
jókért dolgozva, egyre!

És én is adnék életet,
életre hívnék mást is,
kit Földre hív a szeretet,
kit szülője csodál is!
Hát le akarok születni,
remélve, lesz családom!
A kívánságom egyszerű,
csak boldogságra vágyom!

Aranyosi Ervin © 2024-04-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Húsvéti vallomás


Aranyosi Ervin: Húsvéti vallomás

Vízzel locsollak, és nem kölnivel,
mert szeretem a saját illatod!
A szépségednek tündökölni kell,
a locsolást csak jelképként kapod!
Mert, mint virágot, öntözöm hajad,
hogy el ne hervadj, én azt nem hagyom!
Ünnepellek, s iszom kedves szavad,
és csodállak, mert szeretlek nagyon!

Meglocsollak, virágnak látlak én,
a szirmod rám, mint Napra, úgy tekint,
nincs szebb tenálad itt, e földtekén,
s ölelni vágylak újból, és megint!
Tavasz van, élőn ébred a világ,
szívünkben izzik forró szerelem,
mindig jó érzés, szívvel nézni rád,
ünnepelj, kérlek, együtt te, velem!

Vízzel locsollak, és éltet vizem,
hogy elhervadj, én sosem engedem!
Érted rajong, dobogva a szívem,
a lét értelme is te vagy nekem!
A boldogság csak véled létezik,
te rólad dalol, minden kismadár,
az én szívem, szavadra éhezik,
nem is tudnék nélküled élni már!

Aranyosi Ervin © 2024-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva