Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

okt
25

By

Aranyosi Ervin: Derült égből…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Derült égből…

Derült égből, váratlanul
zúdulnak rád a bajok?
Félelmeiddel teremted,
– így öltenek alakot!
Ám ha szíved boldogsággal
szép reménnyel élteted,
a rezgésed emelkedik,
s boldog lehet életed…

Rajtad áll, hogy gondolatod
milyen holnapot teremt,
rezgéseid megmozgatják
a teremtő végtelent.
Figyelmeddel önmagadhoz
vonzhatsz gondot, vagy csodát.
szeretettel érezheted
a jó Isten mosolyát.

Félelemeid mélybe húznak,
így lehetsz boldogtalan,
a végtelen Univerzum
nem marad dologtalan.
A félelmek rút vasmacskák,
lebéklyózzák lelkedet,
s olyankor a vágyott dolgot
észrevenni sem lehet.

Ne mutogass hát a sorsra,
csak figyeld érzéseid!
Járd be lelkedben az utat,
s figyeld meg, hogy merre vitt!
Érzéseid megmutatják,
helyes út-e, amin jársz?
Felemelnek-e az égbe?
Bennük válaszra találsz!

Merülj hát el, csendesedj le,
s figyeld meg a lelkedet!
Teremteni jót, vagy rosszat,
hidd el, egyformán lehet!
Hagyd, hogy szeretet vezessen,
s izzó vágy célod felé,
az elérés útját, módját
majd az Isten meglelé!

Tudnod kell, miért születtél,
tanulni jöttél ide!
Érezni és tapasztalni,
hogy mit teremt az ige!
A teremtés ajándékunk,
ha tudjuk, s akkor, ha nem!
A változás nem kintről jön,
lelkünk magjából terem!

Rajtunk áll, hogy milyet vonzunk,
érzéssel mit éltetünk,
mikor szeretet vezérel,
boldogabban élhetünk!
Félelmeid elengedni,
ez lenne a feladat,
szeretettel, jó rezgéssel
szabadítsd fel magadat!

Légy hát sorsod teremtője,
csak hála kell, s szeretet,
indulj felfedező útra,
barangold be a lelkedet!
Legyél te az irányító,
segítsen a gondolat,
érzésekkel erősítve,
legyőzve a gondokat!

Aranyosi Ervin © 2021.10.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
11

By

Aranyosi Ervin: Ő a főnök

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Ő a főnök

Mennünk kell a főnök után,
ő tudja a dolgát!
Tisztában van, mit is akar,
s a jövőbe jól lát!
Tudja, mire van szükségünk,
értünk csinál mindent,
felelősség nyomja vállát,
ő az isten itt lent!
Nekünk nem kell gondolkodni,
csupán őt követni,
bízunk benne, nem fog minket
rossz helyre vezetni.
Azt akarja, hogy szeressük,
nem is gondol másra,
ezért vigyáz a megszerzett,
kényes hatalmára!

Aranyosi Ervin © 2021.10.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
11

By

Aranyosi Ervin: Hétköznapi ima

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Hétköznapi ima

A szeretet-energia
körbevesz és megvéd.
Ha a lelked gyógyítanád,
csendesítsd le elméd!
Figyeld meg az érzéseket,
mely szívedből árad!
Jó érzésből, örömökből
építs erős várat!

Ne enged, hogy harag és düh
gyakran rád találjon!
Bocsásd meg a mások vétkét,
ne engedd, hogy fájjon!
Bocsáss meg saját magadnak,
ürítsd ki a lelked!
Engedd át a belsőd mélyét,
a tiszta szeretetnek!

A szeretet-energiád
küld szét a világba,
a sok fáradt, kihűlt lelket
hadd gyújthassa lángra!
Ha a lelked végre gyógyult,
emeld fel a másét,
támogasd a jövő álmát,
ne az elmúlásét!

Imádkozz a benned élő,
szerető Istenhez!
Segíts végre önmagadon,
s kívüled is rend lesz!
Akarj hinni szebb holnapban,
élő, szép világban,
tiszta lelkű emberekben
élő igazságban!

Legyen ez az ima mától
hétköznapod része!
Veled együtt változik majd
a világ egésze.
Ne adj erőt a gonosznak,
sötét gondolattal,
ragyogj együtt a lelkedben
felragyogó Nappal!

Szórd széjjel a szereteted!
Ha jóságod terjed,
meglátod, egy szebb világba
emelkedik lelked!
Hol az élet fontosabb lesz,
minden egyéb másnál,
figyeld hát meg a jeleket,
hogy ébredhess, s lássál!

Úgy imádkozz az Istenhez,
hogy legyél egy véle!
Tapasztald meg létezik-e,
lelked mélyén él-e?
Ha már tudod, hogy létezik,
nincsen mitől félned,
csak az Isten gyermekeként
világod megélned!

Egy az Isten, egy az ember,
egyek vagyunk mind itt!
Nem szükséges az embernek
harcolnia mindig!
Hisz a Földre boldogulni
és szeretni jöttünk,
és ha együtt emelkedünk,
nem lesz más fölöttünk!

Aranyosi Ervin © 2021.10.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
15

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
12

By

Aranyosi Ervin: Itt és most

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Itt és most

Szembesülni önmagammal,
egy érdekes találkozás.
Együtt rezegni bent egy hanggal,
amit nem hallhat senki más.
Megismerni, hogy ott a mélyben,
egy érző, szép lélek lakik,
s eggyé válva, ott, egy személyben,
így lehetünk csak valakik…

Feloldódni az „itt és most-ban”,
megélni azt, mi adatott,
s tenni teremtő állapotban,
átírni jobbá a napot!
Értékeinket felismerni,
kiállni mindig magunkért,
s adni lélekből emberséget,
a jobbá váló holnapért!

Nem hagyni hajónk zötykölődni
hétköznapok hullámain,
sorsba önként beletörődni!
Teremtsenek már szavaink!
Miénk a gondolat hatalma,
ne adjuk hát át senkinek!
A tudás fáján érő alma,
ha nem használod, akkor minek?

Nem kígyó volt, ki nekünk adta,
s a tudás, az a hatalom!
Amiről tudatlan lemondok,
mert használni nem akarom?
Tudatlanok, megvezetettek
nyissátok végre szemetek,
a világ úgy tud jobbá válni,
ha győzni fog a szeretet!

Igazságot helyére tenni,
elzavarva a hazugot,
ne kelljen tudatlanná lenni,
ismerjem fel, hogy több vagyok!
Atyánk az élő, kegyes Isten,
mely mindenségben létezik,
nevével durván visszaélnek,
s a lélek ezért éhezik.

Jó lenne végre azzá válnunk,
akik valójában vagyunk,
Isten gyermekeként kiállnunk,
s tudni, hogy nyomokat hagyunk!
Egymás lelkébe szépet szórni,
lélek-magot, ami kikel,
lelkünkön át az Úrhoz szólni,
s nem versenyezni senkivel.

Élni, a létet megcsodálva,
a természetben Istenünk,
mert itt van, a csodává válva,
a világunkban, itt, velünk!
S nem is kell hozzá imádkozni,
beszélgess bátran el vele,
lelkedben meg fog mutatkozni,
benned is ott él eleve!

Az itt és most-ban megtalálod,
ha lelked mélyén jól figyelsz,
teremtőd, s egyben jó tanárod,
s nála majd megértésre lelsz!
Boldoggá tesz, ha reá hallgatsz,
ha lelked mélyén megleled,
megsúgja: – Többé meg nem halhatsz! –
s mindig is itt volt teveled!

Keresd hát őt a lelked mélyén,
hisz ő maga a szeretet,
örömre lelsz léted megélvén,
csak hunyd le bátran szemedet!
Csodád magadban megtalálod,
s ha azzal végre egyesülsz,
valóssá válik a világod
s végre a helyedre kerülsz!

Aranyosi Ervin © 2021.09.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
16

By

Aranyosi Ervin: Vegyük kezünkbe sorsunk

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , , 1 Comment

Székely Bertalan: Vérszerződés

Aranyosi Ervin: Vegyük kezünkbe sorsunk

Dörögve mordul ránk az ég,
villámló fényét szórja szét,
ebből is láthatjuk: – Elég!
Ébrednünk kéne réges-rég!

Az égen rossz előjelek,
s ne várd, hogy újak jöjjenek,
sötéten zúdul a vihar,
csapkod bőszen villám’ival!

Refrén:
Hallasd hát hangod nemzetem,
legyél úrrá a végzeten,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne írja más az álmodat!
Több vagy te, mint amit hiszel,
hazugság tévútra visz el!
Tudatosodnod kéne már,
lelkedben Isten fénye vár.

Fentről megváltónk hangja szól,
kétségeinkre válaszol,
hiszen, most rossz úton megyünk,
magunkért kéne, hogy tegyünk!

Dörögve mordul ránk a hang,
figyelmet kérő vészharang,
elég volt, emberek elég!
Magunkért tennünk illenék!

Refrén:
Hallasd hát hangod nemzetem,
legyél úrrá a végzeten,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne írja más az álmodat!
Több vagy te, mint amit hiszel,
hazugság tévútra visz el!
Tudatosodnod kéne már,
lelkedben Isten fénye vár.

Ez az, mi minket összeköt,
ősi tudás áll mind mögött,
lássatok végre emberek,
utunk a fény, a szeretet!

Mondjuk ki büszkén a nevünk,
gazdagodjon a lét velünk,
éledjen őseink hona,
a magyar nemzet otthona!

Refrén:
Hallasd most hangod nemzetem,
legyél úrrá a végzeten,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne írja más az álmodat!
Több vagy te, mint amit hiszel,
hazugság tévútra visz el!
Tudatosodnod kéne már,
lelkedben Isten fénye vár.
Egünkön szép turul madár,
ránk szeretet és béke vár!

Aranyosi Ervin © 2021-07-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
15

By

Aranyosi Ervin: A borongásnak vége

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A borongásnak vége

Borongva a mában,
vajon, mit teremtek?
Meglátom-e így is
az isteni rendet?
A világ szépségét
észre fogom venni?
Megkapom a választ,
vajon, mit kell tenni?

Rossz erőknek adom
az energiámat,
közben a lelkem is
dühtől egyre lázad?
Lám a sötét erők
egyre erősödnek,
én adok hatalmat
a pusztító ködnek?

De nem ez a dolgom,
kiragyognom kéne,
fénylő sugaraim
küldeni az égre,
hogy a Nap tükrözze
Földünkre a fényét,
megvilágosítva
a világ minden lényét.

Már nem is borongok,
azzal nem segítek,
inkább más lelkébe
álmot közvetítek,
mely rendet tesz végre,
jövőképet formál,
s erősebb a hazug,
gyilkos hatalomnál.

A szeretet fényét
küldöm ki magamból,
csodás fény-virága
nyíljon ki a magból!
Szirmait, magvait,
szórja szét a szélben,
s legyen fény-virággá
az emberek lelkében!

A borongás helyett
szívemben a hála,
Isten rám mosolyog,
s vendég vagyok nála!
Szeretet vízével
öntözgeti lelkem,
szeretet-virágom
növekedjen bennem!

Nem hagyom, hogy tovább
az anyag uraljon,
hitem és reményem
így kudarcot valljon!
Megosztom veletek
a titkot, mi éltet,
amit elrejtenek,
s ami miatt féltek!

Nincs a hatalomnak
akkora ereje,
mint a mi lelkünknek,
mit Isten öntött tele!
Csak a szeretetet
kellene használnunk,
igazi, értelmes
emberekké válnunk!

Ha – mi lelkünkben él –
az igazzá válna,
s szellemünk emberként
élni megpróbálna,
ha használni mernénk
isteni erőnket,
élhetővé tennénk
ránk váró jövőnket.

Hisz a sötét erők
oly kevesen vannak,
csak eszközeikkel
ránk könnyebben hatnak,
ám, ha csatlakozunk
mind a tiszta fényhez,
eltűnik az árnyék,
s mindenütt csak fény lesz!

Próbálj hát magadból
küldeni jóságot,
fényeddel emelve
a megtört világot!
Hiszem, ha majd fényünk
mind összeadódik,
a teljesség végre
egységbe rakódik.

Az igaz természet
minket fog szolgálni,
képesnek kell lennünk
részeivé válni!
Mi nem uralhatjuk,
nem tehetjük rabbá,
nem fokozhatjuk le
egy éltető darabbá!

Egyek vagyunk a világgal,
s nem szabad leválnunk,
magunkban a harmóniát
meg kéne találnunk,
majd egymásra hangolódva,
együtt, szebben élnünk,
s elhinni, hogy miértünk van,
s nincsen mitől félnünk.

Hétköznapi borongásunk
abba kell hát hagynunk,
rátalálni a jó útra,
amin kell haladnunk!
Felismerni, hogy jólétünk
önmagunkból árad,
és a lélek teremteni
soha el nem fárad.

Legyünk úrrá félelmünkön,
jó érzéssel teljünk,
hogy a világ napos felét
mindennap megleljük!
Ne borongjunk! Mosolyogjunk,
vidáman derüljünk,
a nyomasztó napok után,
csodás jövőt szüljünk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
3

By

Aranyosi Ervin: Túl rövid az élet?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Túl rövid az élet?

Túl rövid az élet,
hogy folyton csak sírjunk.
Rövid, hogy magunknak
csak rossz sorsot írjunk!
Kevés az az idő,
mi jut boldogságra,
s ritkán kap a lelkünk
vágyainktól szárnyra.

Túl rövid az élet
szomorúnak lenni,
megszokásból álló
úton végigmenni,
Nem tenni kitérőt,
új utat keresve,
csak a megszokottat,
a beváltat lesve.

Túl rövid az élet,
hogy igazán éljünk?
Tesznek róla mások,
legyen mitől féljünk?
Nem segít az Isten,
s nem segítünk magunkon,
csak várjuk, hogy minden
az ölünkbe hulljon.

Túl rövid az élet?
Néhánynak meg hosszú!
S van, akit nem éltet
egyéb, csak a bosszú!
Nem találják Istent,
nem hiszik a Karmát,
ezért istenítik
még a pénz hatalmát.

Túl rövid az élet,
végig haldokolni,
s itt marad utánunk
a pénzen vett holmi.
Aztán visszanézve
látjuk, mitől féltünk,
hiába volt időnk,
nem igazán éltünk.

Meg kéne töltenünk
ezt a kis időnket,
értelmes percekkel,
hol vágy álmot szőhet!
Hisz szeretni jöttünk,
egymásért kiállni,
s közben szép világunk
megélni, csodálni.

Nem csak pénzt hajszolni,
folyton robotolni,
gyűjtött garasokat
egymásra pakolni,
hanem szívvel élve,
élményekre lelni,
életet jobbítva
lelkünket emelni!

Túl rövid az élet,
tegyük tartalmassá,
kell, hogy világodra,
lelkeden át hassál,
alkoss, tegyél érte,
hogy értelmet nyerjen,
szíved minden napot
fénnyel ünnepeljen.

Túl rövid az élet?
Kezdj el végre élni,
„nem szeretem” percet,
boldogra cserélni!
Változtass és közben
figyeld a világod,
az is tükröt tart majd,
és javulni látod!

Születés és halál,
nem kezdet és nem vég,
hiszen leszületni
többször is jövünk még,
mert a lélek örök,
sok életet él meg,
mutatják a múltból
felsejlő emlékek.

Bár rövid az élet,
de tanulni születtünk.
Megtudni, ezúttal
milyen céllal lettünk!
Próbáld hát világod
élhetőbbé tenni,
ne egy életen át
magadat temetni!

Adj hát szép értelmet
mától minden napnak,
emlékeid kincsek,
melyek megmaradnak!
Azt viszed csak tovább,
minden más itt marad,
ne uraljon többé
a pénzen vett anyag.

Élményeket gyűjts hát,
azt adj másoknak is,
s figyeld, hogy világod
közben mire tanít!
Éld meg minden napod,
ne rágd körmöd tövig,
hidd el így az élet
nem lesz olyan rövid!

Aranyosi Ervin © 2021-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
27

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Gyere haza!

Gyere haza és itt nyisd ki a szádat,
itthon legyél és támogasd hazádat,
ne kintről mondd meg, mi lenne jobb nékünk,
ne oktass ki, mert mi e honban élünk!
Te lehetsz jó, távolba szakadt gyermek,
kit odakint vastagon megfizetnek,
ki messziről, csak kapott hírből tudja,
hogy mi van itt, ahogy a média hazudja.

Gyere haza és lásd az igazságot,
érezd a terhet, a honi valóságot,
itt élve kell kimondani a fájót,
s megélni létet, magyar szívünkbe vájót!
Jó lenne végre szabad magyarnak lenni,
magyar hazát, szabadon ünnepelni,
s hétköznapokban menni, s tenni érte,
büszke legyen megáldott nemzetére!

Gyere haza, mi tárt karokkal várunk,
megosztjuk veled kivívott szabadságunk,
csak el ne vedd hitünket, ami éltet,
élj itt velünk, most haza hívunk téged!
Hej magyarok, most szükség van reátok,
rajtatok is múlik szabad hazátok,
ez az a Föld, mely gazdag, s adni képes,
csak elfogyunk, magyarságunk nem népes!

Gyere haza és fogjunk össze együtt,
mutassuk meg, hogy hazánkat szeretjük,
mutassuk meg, hogy él a magyar nemzet,
mely Istenével egy új jövőt teremthet.
Az tűnjön el, ki miatt messze mentél,
legyen velünk egy felemelő, szent cél,
mely követi az ősök régi útját,
s az utódok, azt a tudást tanulják!

Gyere haza és segíts tisztán élni,
a magyar nyelvet használva, beszélni!
Felvirágoztatni szép magyar hazánkat,
s magyarnak lenni, úgy, ahogy az ránk hat!
Nem kell a pénzed, más gazdagságra vágyunk,
mindent megad a szeretett országunk,
csak vissza kéne őseinkhez térnünk,
s a tudásukban, igaz magyarként élnünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
25

By

Aranyosi Ervin: Miértünk van

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Miértünk van

Mi értünk van a nagyvilág.
Miért keresnénk hát hibát?
A természet tökéletes,
s a sok tudós hibát keres.

Önmagától nem romlik el,
ahhoz emberi rumli kell,
mely ősi rendet felkavar,
mert mindent uralni akar!

Megérteni kéne csupán
és nem rombolni ostobán,
hanem figyelni, ha lehet,
a varázsló természetet.

Mindenre vannak válaszok,
amit, ha kell, hát meg kapok.
Nem csak agyalni mindazon,
hogy ebből mi lehet haszon.

Rá kéne jönni: – Nem lehet,
uralni a természetet,
nem győzhet ember, akarat,
erőszak csodát nem arat.

Élő ellen a vegyszer árt!
Vegyszertől védd meg a határt,
az ember a kár okozó,
önmagára is bajt hozó.

Nincsen fejlődés, csak hiba,
halált szolgál a technika.
S hidd el, az nem is emberi,
ki ebben örömét leli.

Egyre több az élősködő,
csak háborút hoz a jövő!
Az ember vak, a pénz az úr,
s a kötelék is meglazul,

a Föld nem fogja tűrni azt,
hogy az ember folyton fogyaszt,
harácsol, elvesz és ural,
s tele a raktár áruval.

Mégis van járvány éhezés,
főleg ott, hol a pénz kevés.
Ott láthatsz sovány gyereket,
kit a világa nem etet.

Máshol meg fényűző a lét,
uralják mások életét,
s hiszik, majd mindig így marad…
Az ember rossz úton halad!

Fényűzés csábít szemeket,
s kihal közben a szeretet,
nincs együttérzés, nincs remény,
nincs természetes tiszta fény.

Kitűzött cél a nagy siker,
amiért folyton tenni kell,
legyőzni mást, gyengébbeket,
s venni, hogy több jusson neked.

Hidd el, a pénz nem boldogít.
Egészen más a dolgod itt!
Nem az, hogy hatalmat szerezz,
hisz attól boldog nem lehetsz!

Elölről kéne kezdeni,
tanuljunk meg teremteni!
Visszaszerezni a tudást,
s abbahagyni az árulást.

A természet az Istenünk,
ha gyilkoljuk, kihal velünk,
vagy jól meglesz majd nélkülünk,
amikor végleg eltűnünk.

Tán nem késő, ébredjetek,
óvjuk meg a természetet,
tiszteljük meg a fűt, a fát,
maradjon élőn a világ!

Aranyosi Ervin © 2021-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »