Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
27

By

Aranyosi Ervin: Őszi szél

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Őszi szél

Eljött az Ősz, eljött megint,
a Nyár, mint vándor búcsút int,
átadja most kihűlt helyét.
Kitöltötte az idejét.
Elsápadnak a levelek,
kis életük most lepereg,
színük fakul s kitudja, tán
egy sem marad ott fenn a fán.

Rajtuk tapos az őszi szél,
körtáncba kezd pár holt levél,
s ahogy a bús, vén ősz fütyül,
táncot ropnak a fák körül.
Az útra szép szőnyeg kerül,
amint az avar szétterül.
Süvítve fut a szél tovább,
s hajbókolnak az őszi fák.

Az őszi szél, bizony nagyúr,
hol elcsitul, hol megvadul.
Néha felhőket tol fölénk,
lucskos esőt loccsant közénk,
néha még langyan simogat,
vagy napokon át sír sokat.
Mikor kifárad megpihen,
fodrot simítva a vízen.

Aranyosi Ervin © 2016-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
21

By

Aranyosi Ervin: Hervadó őszben

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment

hervadó őszbenAranyosi Ervin: Hervadó őszben

Avart
kavart
az őszi szél.
Körül
röpül
a sok levél.

Amint,
ma mind
arról mesél,
a nyár
ma már
csak benne él.

A kincs
ma nincs
elásva még.
Elmés
termés
az eleség.

A nyár
ma már
halálra vált,
remény
helyén
csak őszt talált.

Hiszem,
s viszem
üzenetét,
holt lény
a fény,
minden setét…

Aranyosi Ervin © 2016-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
21

By

Aranyosi Ervin: Filmrészlet…

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Filmrészlet
Aranyosi Ervin: Filmrészlet…

Az őszi Nap filmet vetít,
fénypásztát küld a Földre.
Belepirul a sok levél,
s ezer színt fest a zöldre.
Megannyi szín és árnyalat,
vetül a rőt avarra,
s csodálja mind, ki erre jár,
s az őszt ez nem zavarja.

A szél is szép körtáncba kezd,
levél alkotja párját,
Körbe-körbe a fák körül,
keringőjüket járják.
Fölkapja, amott leteszi,
– körtánc – akár az élet.
Susogva, halkan kérdezi:
– az ifjúság mivé lett?

Susogva száll a sok levél,
aztán lelassul tánca,
arcukon ott az elmúlás,
a múlt megannyi ránca.
Emlékek ők a szép tavaszt,
nyarat idézik vissza,
s ha szemerkél a bús eső,
könnyét a föld beissza…

Aranyosi Ervin © 2016-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
18

By

Aranyosi Ervin: Viharban

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás

viharban
Aranyosi Ervin: Viharban

Félelmetes, csodálatos, de miért csinálja?
Vágtat a szél át a réten, s hajlik száz virágja.
Szürke égbolt, bokros felhők, szállnak szakadatlan,
rémületet ébresztve a szálló madarakban.
Izzó villám, fény ostorként csap végig az égen,
csattanóját dörömbölő mennydörgésnek  vélem.
Félelem jár a víz felett, habja fodrozódik,
kiskutyámnak, mintha fájna, – közelebb húzódik.
– Mondd csak vihar, m’ért ijesztgetsz, m’ért téped a fákat?
M’ért jó az, hogy sírva bújik minden kedves állat.
M’ért haragszol, mond ki bántott, kin kell bosszút állnod?
Szállj vissza a teremtődhöz és folytasd az álmod!

Aranyosi Ervin © 2016-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
16

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 8. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

A könyv tündére 8.
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 8. rész

Megígértem tündéremnek,
újra jövök, itt leszek,
és a mese folyamában
újra megmerítkezek.

Kíváncsian visszatértem,
így vártam a folytatást,
folytatódjon hát a mese,
és tegyen rám jó hatást!

A tündérem belekezdett,
– nem futkosott köröket –
meséjével, tudta jól,
hogy hogy okozzon örömet.

Ott tartottunk, hogy emberünk,
erdőt járt be hasztalan,
de nem jött rá, a vasorrú
háza vajon merre van?

A harmadik ösvényen is
útnak indult – bizony ám –
hátha ez az út vezet át
a banyának birtokán.

Útja során epret, szedret
és szamócát eszeget,
élvezte a vadon termő
finom gyümölcs szemeket.

Ám az erdő megváltozott,
sűrűsödött a bozót,
keskenyedő út fogadta
az épp erre utazót.

Furcsa köd terült a tájra,
s bele furcsa szag vegyült,
a halálnak csúf árnyéka,
a vándorra rávetült.

Félelmetes ösvény végén,
aztán kitágult a tér.
Most mutasd meg szegényember
bátorságod mennyit ér!

Görcsös fákkal körül véve,
szörnyű lakhelyet talált.
Elhalt lények csontvázai
alkották az oldalát.

Kéményéből kénköves füst,
szállt a sötét ég felé,
aki ide tévedt, többé
bátorságát nem lelé.

Hirtelen forgószél támadt,
égből tölcsér szállt alá,
a csontházat, mint központot
közepébe foglalá.

Aztán varjú károgástól
a levegő megfagyott,
ezer varjú borította
sötétbe fent a Napot.

És a szél csak pörgött körben,
mint az örvény, vészesen,
villám-sebes zuhanásban
nem lassult a széle sem.

Szegényember ereiben
még a vér is megfagyott,
mert ilyet még Földön élő,
eddig sosem láthatott.

Két kézzel a fülét fogta,
és behunyta a szemét,
s mint leszálló sűrű pernye,
füst szóródott szerteszét.

Aztán, mint egy lefolyóban,
hol kihúzták a dugót,
huss, lezúgott a forgószél,
elnémult, már ott se volt.

Sűrű métely ült a tájra,
vészjósló csend született,
mint a villámot követve,
a vihar tart szünetet.

Aki élt, a dörgést várta,
a végsőt, s tán vége lesz,
és az élmény halálos lesz,
mennybe, vagy pokolba tesz.

S lám a csend, most oly keserű,
kihűlt szívbe markoló,
a kétségnél nincs nyomasztóbb,
érzés nincs oly sokkoló.

Hát emberünk füleiről
levette a két kezét,
kinyitotta két szemét is,
hunyorogva nézve szét.

Síri csend volt, tán halálos,
s nem volt levél zizzenet,
csak a saját szíve vágtat,
a torkában idebent.

Halott fákról, sötét nyál folyt,
árnyékot vetett a Nap.
– Jaj, csak innen meneküljön
az élő mihamarabb.

S bár a kíváncsiság nagy úr,
s furdalta az oldalam,
lejárt mára az én időm,
s éreztem, itt vége van.

Tündéremtől elbúcsúztam,
megköszöntem a mesét,
s a hátamon lúdbőrözve,
vittem a leheletét.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
5

By

Aranyosi Ervin: Pipacstenger

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 2 hozzászólás

pipacstenger
Aranyosi Ervin: Pipacstenger

Amerre csak ellátsz, vörös pipacstenger
hullámzik, amikor borzolja a szél.
Képzelet csónakján útra kél az ember,
s bámulja a földet, csodálva azt, hogy él.
Zöld drapériáján vérszínű virágok,
hallgasd meg, mert csendjén a Föld szíve dobog.
Áldom a teremtőt, áldom a világot,
megpihen a lelkem, s arcom mosolyog…

Aranyosi Ervin © 2016-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
20

By

Aranyosi Ervin: A szeretet magja

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

A szeretet magja

Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: A szeretet magja

Tudod, a virágok csak egy helyben ülnek.
Napnak és esőnek egyformán örülnek.
Elkezdenek nőni, s álomra találnak,
bimbót nyitogató álmodóvá válnak.
Aztán az álmaik szél szárnyára ülnek,
felszállnak az égbe, messzire repülnek.
Magvas gondolatuk másik földre száll át,
ott kelti életre gondolat virágát.

A virág, s az álom, így terjed a Földön.
Látod? Álmaimat szép szavakba öntöm,
s jön a szél, felkapja, s elviszi majd hozzád,
s talán egy új álmot, gondolatot hoz rád.
Mert, akár a virág, mely szétszórja magvát,
az én gondolatom messze száll, és hat rád.
Légy tovább adója a szép gondolatnak,
ne tartsd meg magadnak, mert a szavak hatnak!

Álom és gondolat egyaránt teremthet,
ezt kell érteniük a jó embereknek.
A szeretet magját kell csak elültetnünk,
ez segít a mában szebb világra lelnünk.
A gaz is így terem, és csak rajtunk múlik,
hogy a termő földre majd milyen mag hullik.
Éltesd hát a szépet, a szeretet virágát,
szíved szép vízével gondozd nyíló ágát!

Tápláld a szép álmot hited erejével,
s figyeld a teremtést, hogy csodákat ér el.
S lám, minden csodának benned nő a magva,
hagyd hát elrepülni, szél szárnyán suhanva,
s mikor földre talál, jó talajra hulljon,
kikelve örüljön, szépen boldoguljon!
A szeretet magját így szórd szét a szélbe,
jusson el sok ember vágyódó szívébe!

Aranyosi Ervin © 2016-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
19

By

Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás

Category: A nap gondolata Tags: , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

állj meg pajtás
Aranyosi Ervin: Állj meg pajtás!

Állj meg pajtás, ne rohanj úgy,
élvezd inkább az életet!
Ha elveszel a rohanásban,
lesz majd, mit nem lát két szemed.
Lassíts le néha, állj meg csendben,
figyeld, hogy él a nagyvilág!
Csoda nyílik a végtelenben,
csak engedd végre hatni rád!
Csodáld és nyílj meg,
annyi szépség, keresi hozzád az utat.
Ha lassan jársz és figyelemmel,
megnyílik, s mindent megmutat.
Érted van minden, csak te érted,
azért, hogy élvezd, s felfedezd.
Csodáld a lét ezer csodáját,
s csak lelassulva érzed ezt.

Ám néha, tudom, kell a vágta,
mikor kerget a kósza szél.
Belerohansz a vakvilágba,
mert az kell, hogy szabad legyél!
Mikor a gondok földre nyomnak,
mikor a szíved fáj nagyon…
Áradj, és vágtass át a Földön,
hogy oldódjon a fájdalom!
De, aztán állj meg újra testvér,
nyugtasd meg izzó lelkedet,
Ha őrző angyalod lehagytad,
veszélybe kerül életed.
Hát állj meg pajtás, állj meg újra,
hunyd be szemed és éld a mát!
Hagyd, hogy a szíved megtanulja,
az élet lassúbb dallamát!

Aranyosi Ervin © 2016-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
11

By

Aranyosi Ervin: Borongós őszben

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , 2 hozzászólás

borongós őszben
Aranyosi Ervin: Borongós őszben

Az ősz borongva ül a tájra,
könnyet hullat, mintha fájna.
Eső hull a zöld levélre,
barnul, mintha hullna vére.

Szél markol a fák lombjába,
törött ágat tapos lába,
s közben siratja a nyarat,
mely tovaszállt, míg ő maradt.

Az őszi szél néha tombol,
van, hol épít, máshol rombol.
Néha aztán kedvét veszti,
s mit felkapott elereszti.

Rőt avarból halmot épít,
felkavarja, majd’ az égig,
mintha festéket keverne,
mintha szép színt mégse lelne.

Elment a nyár, s fogy a zöld is,
aludna a fázós Föld is,
avarpaplant húz magára,
búsan emlékszik a nyárra.

Aranyosi Ervin © 2015-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
24

By

Aranyosi Ervin: Őszi játék

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , Leave a Comment

őszi játékAranyosi Ervin: Őszi játék

Lent a földön őszi avar,
amit a szél fel-felkavar.
Majd leteszi, s dombot épít,
újra cserélve a régit.

A sok levél úgy csalogat,
hengergőzzem köztük sokat!
Vagy bújjak el, s kukucskáljak,
s míg rám találsz, addig várjak!

Szétgurul a sok levél,
mikor jön egy kósza szél,
felkapja, majd elrepül,
s itt maradok egyedül.

Jó kedvűn játszik az ősz,
a sok levél leelőz.
Utolérni nem tudom,
szétszélednek az úton.

Aztán megfordul a szél,
visszatér a sok levél,
majd a földön elterül,
s megágyaznak remekül.

Reá fekszem, s nevetek.
Jó hogy gyerek lehetek!
A sok levél ölbe vesz,
boldogsággal tölt el ez!

Aranyosi Ervin © 2015-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »