Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Magyar költészet napjára

Aranyosi Ervin: A Magyar költészet napjára

Költő vagyok,
s hiszem, okkal születtem!
A lélek húrja
érzéssel pendül bennem,
s mit fentről kapok,
azt tovább adom,
hogy használhasd
majd saját utadon!
Verssé válik
bennem a gondolat,
érzéssel töltök
meg verssorokat,
így adom át
neked írt versemet,
mint égi jelt,
fontos üzenetet.

Magyar vagyok,
annak születtem én.
Nyelvem csodám,
teremtő tünemény,
mely megtanít,
miről szól a világ,
ily módon akar
a lelkem hatni rád.
Szívemből szól
hát minden üzenet,
versen keresztül
fényszóród legyek,
s ébresszem lelked,
hogy tudd, mi dolgod itt,
s ha rátalálsz,
lehetsz csak boldog itt!

Mert hozzád szól,
s neked, költészetem,
jobbító célom,
mind eléd teszem.
Olvasd és értsd meg,
minden vers hozzád szól,
s boldoggá tesz,
ha lelked válaszol.
Így mondom el
verseken át neked,
s így nyitom fel
talán a szemedet,
egyek vagyunk
lélekben te veled,
s csak egy a cél,
és az a szeretet!

Az élet szép,
ha egymásért teszünk,
ha jól szeretve
emberré leszünk,
ha átlátunk
a sötétség falán,
és együttérzünk,
egymás oldalán.
Ha másokért
teszem a dolgomat,
az én szívem
ettől lesz boldogabb,
ha felnyitok,
még csukott szemeket,
ha jobbá teszem az embereket!

Költő vagyok,
s érző szívem szabad,
s hozzád szállnak
a lehozott szavak,
hogy tud, hogy érezd,
amiért itt vagyunk,
hogy itt, e földön
mind nyomot hagyunk.
Ha másokat
majd jobbá szeretünk,
gazdagodhat
a világunk velünk.
Az én dolgom,
hogy írjam versemet,
hogy átérezd,
hogy kell a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2025-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy igaz út van

Aranyosi Ervin: Egy igaz út van

Fénylények vagyunk
egy sötét korban.
Ébredezünk
egymás után sorban,
ám a többség,
alszik még tovább,
és elvárja, hogy
más tegyen csodát.

Egy sötét korban
fénylények vagyunk.
Nem egyszer élünk,
s meg sosem halunk.
Ha életünknek
értelmet adunk,
többé tehetjük
véle önmagunk.

A sötétségbe
végre fényt viszünk,
ha figyelünk,
hogy mit érez szívünk,
ha hajtó erőnk
a tiszta szeretet,
ha jobbá tesszük
az embereket.

Ha fényszórónk
egy szebb jövőt mutat,
ha megtaláljuk
az igaz utat.
Egy igaz út van,
s az a szeretet,
csak fel kell nyitnunk
csukott szemeket!

Hát változzunk,
s kövessen a világ,
lépjen nyomunkba,
aki tenni lát!
Ültessük el
a szeretet-magot,
ez hozhat nekünk
méltó holnapot!

Aranyosi Ervin © 2025-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Erőszakkal nem lehet!

Aranyosi Ervin: Erőszakkal nem lehet!

Erőszakkal megoldani
egy vitás kérdést nem lehet!
Ahol a kéz nekilendül,
menekül a szeretet.

Tehetetlen és tudatlan,
aki érv helyett csak üt.
Az igazát nem leli meg,
bár keresi mindenütt…

Használd inkább az eszedet,
segítsen a gondolat!
Próbáld végre logikusan
megoldani gondodat!

Hagyd, hogy a szíved vezessen,
és éld bele önmagad.
Nem javulhat meg a világ,
ahol ennyi könny fakad!

Aranyosi Ervin © 2013-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet országa

Aranyosi Ervin: A szeretet országa

Építsünk egy új országot,
mely mással határtalan,
hol az ember nem érzi majd,
hogy élete hasztalan!

Mert életét ő formálja,
holnapjának részese,
és nem kerül fáradságba,
fájdalomba, pénzbe se!

Ahol a pénz eszköz lesz csak,
nem parancsol, nem ural,
ahol mérték, csereeszköz,
s nem a gonoszra utal.

Hol az ember szeretni tud,
és tisztelni másokat,
nem épít rút irodákat,
s nem sírokat ásogat.

Hol az élet rákfenéje,
nem riogat, betegít,
ahol méltán jó az ember,
és a társain segít!

Egy igazán szép világhoz
minden megvan, ami kell,
csak nekünk kell megértenünk,
s lelkünk válaszokra lel!

A tudomány szolgálhatja
az emberek életét,
hol a törvény nem tükrözi
a gazdag ítéletét.

Nem vallások uralják
a világban a lelkeket,
hisz uralni nincsen oka
annak, ki tisztán szeret!

Nem gazdagság mutatja meg,
hogy az ember mennyit ér,
mert mindenki jóllakhat majd,
aki éhes, s enni kér!

A siker, ha varázsolunk
boldog, fénylő arcokat,
s befejezzük világszerte
a fájdalmas harcokat!

Csupán fel kellene állnunk,
a „hatalmas”, gyáva nép,
attól retteg álmaiban,
hogy elveszti mindenét.

Mit tennének, ha az ember,
nem szolgálna már tovább,
megismerné földi célját,
s végre ő tenne csodát!

Mert nélkülünk semmijük sincs,
s nincs ki eléjük tegye,
a meglévő tönkre megy majd,
ha nincs, aki megvegye!

A pénzüknek nincs értéke,
csak egy nyomtatott papír,
digitálisan meg annyi,
mennyit kedvük lapra ír.

Építsünk egy szebb országot,
ahol él a szeretet,
ahol lelkünk eggyé válik.
s minden éhest megetet!

A Mennyország földi mását,
hol a lélek már szabad,
hol egymásért tesszük dolgunk,
megtisztelve másokat!

Aranyosi Ervin © 2025-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyél hát boldog

Aranyosi Ervin: Legyél hát boldog

Szeretni jöttünk, egymásért élni,
adni és kapni, jó érzést cserélni,
kedvesen, vidáman tenni a dolgunk,
testbe zárt lélekkel kell boldogulnunk!

Magunkat, másokat boldoggá téve,
a közös perceket szívvel megélve!
Álmaink, vágyaink valóra váltva,
élni az életet, egymást csodálva!

Élni születtél, legyél hát boldog,
élvezd az életet, ez a te dolgod!
Elszállnak gondjaid, mindet megoldod,
életed értelmét lelkedben hordod!

Tanítás, tanulás maga az élet,
keresd a jót benne, s leld meg a szépet!
Érzések vezetnek, figyelj reájuk,
lelkedből indulnak, az a hazájuk.

Figyeld csak, mi kelthet jóérzést benned,
másokat azzal kell boldoggá tenned!
Szeretni születtél, szívedből adni,
a szeretet útján, más lelkekre hatni!

Aranyosi Ervin © 2025-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet útján járva

Aranyosi Ervin: A szeretet útján járva

Szerető fény küldött erre a világra,
gyógyítsam a lelket, szóval, ha lehet!
Mosolyomat szórjam szívből egyre, másra,
érzőn, kedvességgel, csodákat tegyek!
Hiszem, a világunk mennyországgá válhat,
eltűnhet a Földről a bűn, a pokol,
és az ember végre jó útra találhat,
mikor boldogul, és nem csak robotol.

Meg kéne tanulni őszintén szeretni,
itt, e földi létben, ez a feladat,
boldog gyümölcsöket kellene teremni,
és jó érzést adni, mely bennünk fakad!
Költözzön szívünkbe a jóság, a béke,
hisz egy szebb világhoz minden adva van,
gyújtsunk szeretetfényt a mások szívében,
s éljük szép világunk mától boldogan!

Ragyogj hát, s mutasd meg, szereteted árad,
minden betegséget meggyógyít a szív,
hiszen szeretetbe nincs, ki belefárad,
érezd hát, világod szebb holnapba hív!
Dobd hát le rabláncod, oldd meg napi gondod,
boldoggá kell lenned, ez volna a cél,
ne is bámuld hát, a cirkuszi porondot,
légy csak érző lélek, ki boldogan él!

Felejtsd el a küzdést, a sikert, a harcot,
a gazdagodás csak tévútra vezet,
egy tud mosolygóssá tenni minden arcot,
a szívedből küldött, csodás szeretet!
Meglásd, a mosolyod vissza fog találni,
felragyog előtted az egész világ,
és ha már mindenki emberré tud válni,
visszatükrözi majd szíved mosolyát!

Ragyogd be a Földet szívvel, szeretettel,
földi mennyországba ez az út vezet,
lásd meg másban a jót, a másét ne vedd el,
hiszen, ami éltet, az a szeretet!
Egy a közös dolgunk, s mind-mind ezért jöttünk,
új álmokat látni, s úgy ébredni fel!
Egy járható út van mindig csak előttünk,
és a szeretetben, egyként, hinni kell!

Aranyosi Ervin © 2025-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Mikor elvesztettem szerettemet,
fájdalom járta át a lelkemet.
Ilyenkor kérlek, ne adj tanácsot,
csak felkavar a nyugtatgatásod!
Hisz olyan nagy a veszteség,
s nem vigasztal meg se Föld, se Ég,
de jó, ha itt, mellettem állsz,
és támaszt adsz, és csendre váltsz!

Elég, ha csak fogod kezem,
miközben én emlékezem,
és sajnálgatom önmagam,
hisz lelkembe ma űr zuhan!
Hiánya kínzó fájdalom,
s tudom, neki már jó nagyon,
hiszen a fénybe érkezett,
s többé nem fáj, már nem beteg,
csak megéli azt a csodát,
mit mi is éltünk odaát!

De itt, hatalmas űrt hagyott,
nélküle fájó szív vagyok.
Bármerre nézek nem lelem,
csak álmaimban van jelen.
És nem vigasztal temető,
mert ott biztos nem lehet ő!
Ezért legjobb, ha éltetem,
annyi szép emlék van velem.

Mindazt, mit szépet, jót adott,
ezektől is jobban vagyok!
Életéről beszélj velem,
ha a szépre emlékezem,
olyan, mintha itt lenne még,
kedveskednénk és nevetnénk,
s érezném, mily jó volt vele,
hogy rakta lelkemet tele.

Ne vedd át a fájdalmamat,
attól én nem leszek szabad!
Nekem kell vele küzdenem,
legyűrnöm és megértenem!
Maradj háttérben, így segíts,
ne javíts és ne bátoríts,
csak fogd kezem, érezzem én,
nem te írod a gyászzeném,
csak hagyod bennem szólni azt,
mert énnekem, az nyújt vigaszt.

A sötéttel megküzdök én,
s meglásd, majd pislákol a fény,
majd vesztett kedvem visszatér,
a támaszod így többet ér!
Magam sajnálom, jaj, nagyon,
s az ő hiányát fájlalom.
Tudom, neki, már jobb lehet,
más síkon jár, örül, szeret,
a fényben él szebb életet,
és érti már a lényeget.

Miért jött, mit adott, s kapott?
S ő tudja jól, hogy nem halott!
Hogy mi, hogyan lett volna jobb,
hol hibázott, ha elbukott?
Hogy miért jött, mit tervezett,
volt-e kit jobbá szeretett?
De mi nem értünk semmit még,
tanulnunk kell, hogy lenne szép!

A gyász után felkel Napom,
s a tegnapomnak átadom
az uraló, fájó magányt,
amely fájón szívembe vájt!
Lesz holnap, újra kél a Nap,
s szekerem új úton halad,
s keresnem kell, hogy mit tegyek,
hogy újra teljessé legyek!

Most átélem a bánatot,
ahogy hiánya rám hatott,
és el kell engednem talán,
az életvég tükörfalán.
Tudom, sosem felejtem el,
tanulom, ahogy élni kell
őnélküle, és máshogyan,
szeretve, s újra boldogan!

Szívemben ő majd mindig él,
utamon is végig kísér,
s hiszem, hogy majd találkozunk,
addig egymással álmodunk!
Fel kell dolgoznom, úgy hiszem,
hogy megnyugodhasson szívem!
Ne fájjon, ha rá gondolok,
jusson eszembe száz dolog,
mikor együtt örültünk még,
s tudtuk az élet csodaszép!

Fontos lehet, hát hallgass meg,
hadd öntsem ki, fájó szívem,
hadd könnyebbüljek végre meg,
az elmúlást így értve meg!
Mosoly ragyogjon arcomon,
ha látom, milyen volt egykoron!
Emléke bennem megmarad,
amíg az én időm szalad.

Aranyosi Ervin © 2025-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fény dala

Aranyosi Ervin: A fény dala

Csak üres hangszerek vagyunk,
melyeket fénnyel hangolunk!
Szeretet fénye átölel,
s lelkünkben boldogságra lel!

És aztán felcsendül a dal,
mert lelkünk szebb létet akar,
emelni szívvel társaink,
adni, mi lelkünkben lakik!

Szeretet fénye érjen el,
a szíved többet érdemel,
az érzést mindig add tovább,
szépüljön tőlünk a világ!

Hát keljen szárnyra most a dal,
mert lelkünk szebb jövőt akar,
Tegyünk boldoggá lelkeket,
s ez menni fog, együtt, veled!

Szálljon belénk a tiszta fény,
éledjen jó hívó remény,
álmodjunk együtt szebb jövőt,
segítsd az álmokat szövőt!

Hát élőn szóljon most a dal,
daloljon mind, ki jót akar,
lelkünket béke járja át,
boruljon fénybe a világ!

Aranyosi Ervin © 2025-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Lehet, amit mondok,
majd szíven talál,
de tudnod kell, és hinned kell,
nem létezik halál!

Ha nem kíséri életed
végig a félelem,
boldog lehetsz, itt a Földön,
együtt énvelem!

A betegség, a fájdalom
mind hitedből fakad,
ha nem örömöt, boldogságot
hoz a pillanat!

Csak szeretned kell,
s megtanulnod, jól hogyan lehet,
s az élet szebb lesz, és nem csak úgy
történik veled!

Refrén:
Nem kell többé félni,
csak tanulj meg élni,
tanulj meg szeretni,
holnapot remélni.
Teremts gondolattal,
szép magyar szavaddal,
s éld meg itt a létet,
hittel, akarattal!

Lehet, amit mondok,
még nem boldogít,
de tudnod kell és hinned kell,
hogy van még dolgod itt!

Álmaidat, vágyaidat
megteremtheted,
a születésed csoda volt,
nem bántak el veled!

Anyanyelved megmutatja,
hogyan, s mit tegyél,
mert teremtő a gondolat,
s a lélek benned él!

Refrén:
Nem kell többé félni,
csak tanulj meg élni,
tanulj meg szeretni,
holnapot remélni.
Teremts gondolattal,
szép magyar szavaddal,
s éld meg itt a létet,
hittel, akarattal!

Aranyosi Ervin © 2025-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel áldva

Aranyosi Ervin: Szeretettel áldva

A pokoltól rettegsz,
s mennybe akarsz jutni?
Félelmeid elől
el szeretnél futni?
Nem mersz szembenézni
fájó igazsággal,
nem tudsz megbékülni
ezzel a világgal!

Szeretetről papolsz,
de szívedben nincsen,
mert akit te imádsz,
egy kitalált Isten!
Elhiszed, bűnös vagy,
s ő majd ítélkezik?
A saját hitedet
mások eléd teszik.

Benned él az Isten,
s nincsen helytartója,
mindennapi útját
veled együtt rója!
Belsődben keresd hát,
és ha megtalálod,
örök életed lesz,
sosem lesz halálod!

Szeretni születtünk,
élni, felfedezni,
mindent a világon
megkérdőjelezni!
Keresni a választ,
egy jó útra lépve,
magunkat, s világunk,
egyként, jobbá téve!

Két oldal létezik,
mi melyikre állunk?
És a rossz segíthet
jó emberré válnunk!
Ha beleragadunk,
a napi posványba,
elvakul a lelkünk,
szebb életre vágyva.

Fel kell szabadulnunk
rossz hiteink alól,
hiszen jóságunkra,
várnak már valahol!
Várják szeretetünk,
szeretetlen lelkek,
kik poklukat élik,
bűnben vezekelnek.

Tedd le félelmeid,
nincs rájuk szükséged,
azok csak rabláncok,
s visszafognak téged!
Szeretni születtél,
tiszta szívből adni,
csak, míg meg nem éled,
addig kell maradni!

Hiszen fényből jöttünk,
s egyszer visszatérünk,
feladatot kaptunk,
feladatot kértünk!
Jobbítani jöttünk
egy zűrös világot,
mely csak tőlünk lehet
szeretettel áldott!

Aranyosi Ervin © 2025-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva