Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!

Fennállásának százéves évfordulóját ünnepli idén a pécsi Vasasi Bányász TC.
Az egyesületnek már csak asztalitenisz és labdarúgó szakosztálya van.
Az asztalitenisz szakosztály felkérésére, a centenáriumi ünnepségre, íródott az alábbi vers:

Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!

Gyermekként szerettem bele a pingpongba,
önfeledten játszva, vidáman, zsibongva,
hiszen körülvettek engem a barátok,
örömmel töltött el, szórakozva játszok!

De később rájöttem, hogy jóval több ennél,
hiszen ez csodás sport, s tőle többé lennél.
Versenyezni kezdtünk, mind győzni akartunk,
az asztalitenisz jobbított is rajtunk.

Küzdöttünk egymással, olykor-olykor győztünk,
ha mi voltunk jobbak, hát nagyon örültünk,
amikor kikaptunk szégyenkeztünk, sírtunk,
de bárhogy is történt szép perceket írtunk.

Így lett hát a pingpong az életünk része,
nem törjük fejünket, az emlék elvész-e,
sok-sok maradandó, szép élményt szereztünk,
rengeteg mérkőzés hagyott nyomot bennünk.

Az edzőnk tanított, csiszolt, mint gyémántot,
szívünk rejtekébe biztos belelátott,
s rengeteg idejét reánk fordította,
a tudás kapuját nekünk megnyitotta.

Mutatott technikát, figyelmünket kérte,
örökké hálásak leszünk neki érte,
Ő indított útnak egy különös úton,
jó így elmerengni a részünkké vált múlton.

Aztán jöttek szépen, sorban bajnokságok,
fejlődtünk és vártak magasabb osztályok.
Lassan ez a szép sport életünk része lett,
s mint létre kelt álom bennünk ott lebegett.

Életünk részévé vált, s már nincs mit tenni,
rájöttünk nem tudtunk nélküle létezni,
függőivé váltunk, s hiányzott, ha nem volt,
győzelmeink látva ragyogott a mennybolt.

Sok siker, pár kudarc tett edzetté minket,
ereklyéink őrzik győztes tetteinket.
A pingpong csapat lett második családunk,
akikhez bárhonnan, de hazatalálunk.

Összetartozunk és máig összetartunk,
mi, kik felnőttként is játszani akartunk,
Régi, gyermekkori barátok, sporttársak,
mindig kell veletek, néhány jó szót váltsak!

Mikor találkozunk, már az maga ünnep,
csodaszép emlékek lepik el lelkünket,
Bárhol összefutunk, barátra találunk,
néhány percre talán gyermekekké válunk.

Bár az idő elszállt, elszaladt fölöttünk,
kicsit ráncosodtunk, kicsit töpörödtünk,
de a szívünk tiszta, lelkes és hajt tovább,
s meglátjuk a pingpongban a bűvös csodát.

Ha az edzőterem „illatát” érezzük,
valami különös bizsergés van bennünk,
kiolthatatlan vágy kerít hatalmába,
hogy ütő kerüljön ma mindőnk markába!

Hogy üssük a labdát, amíg el nem törik,
hogy nézőnk a körmét lerághassa tövig.
Hadd jöjjön a szerva, cseles adogatás,
pörgetés és nyesés, fifikás fogadás.

Támadás, hátrálás, mesés védekezés,
jó ütőpárbajból sose legyen kevés!
Apró cselezések, játék csínja-bínja,
mely játékéhségünk talán csillapítja.

Küzdöttünk mi együtt egyénként, csapatban,
győzelmet arattunk dicső pillanatban,
Akadt vereség is, de az már nem számít,
de az emlék bennünk megszépül. s elámít.

Az asztali tenisz a sportok királya,
megmozdul az ember minden porcikája.
agyat felélénkít, fókuszál figyelmet,
az agy és az izmok szép ritmusra lelnek.

Összehangolódnak a szív ritmusával,
dinamikát adnak, mértani mozgással.
Közben élvezetes, közös társasjáték,
az asztali tenisz hatalmas ajándék.

Élvezzük a létet, ami közben játszunk,
s erősíti bennünk összetartozásunk.
Fittség és egészség, amit hoz magával,
ami fűszerezett a játék izgalmával.

Csuda jó e játék, s nem lehet megunni,
oly jó ütögetni, jobbra-balra futni,
másikat futtatni, bolondot csinálni,
egy igazi csapat jó tagjává válni!

Aranyosi Ervin © 2021-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva