Mindennapok, élet, gyász, remény, hit

jan
12

Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, elme, figyelem, Gondolkodjunk!, jobb, képes, programozzák, rettegés, szolga, teremtés, válni, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!

Hej, ha elfárad az elme,
hogyha lankad a figyelme,
nem azon jár, amin kéne,
változik a véleménye!
Vitatkozik önmagával,
s szembe fordul a világgal,
bárkivel is harcba szállna,
és ki tudja mivé válna!

Nem kéne elméd lekötni,
tudást disznók elé lökni.
Tán inkább uralnod kéne,
legyen teremtő esélye!
Gondolataid iránya,
jobb lenne ha jobbá válna,
ha célodra rátalálnál,
sorsod kovácsává válnál!

Mert az elme, csak egy szolga,
s nem a rettegés a dolga!
Ne hagyd hát, hogy programozzák,
figyelmedet rosszak vonzzák!
Keresd inkább, miért jöttél,
a világra, mért születtél?
Hiszen okod volt a létre,
hogy mi az? Találd meg végre!

Ne hagyd kifáradni elméd!
Te irányítsad figyelmét,
hogy világod szebbé váljon,
hogy az útra rátaláljon,
ami jobbá, élhetővé
teszi léted, válj erővé,
mely tudja, hogy többre képes,
lelkében késztetést érez.

Mindannyian azért lettünk,
boldoguljunk és szeressünk,
hogy a fényben megfürödjünk,
sorsunk szép kerekén lökjünk.
Elménk hát minket szolgáljon,
a gondolat javunkra váljon,
a félelmünk is elmúljon,
a múlt tengerébe hulljon.

Gondolkodjunk és teremtsünk,
másoknak többet jelentsünk!
Az elménk minket szolgáljon,
amiért van, azzá váljon!
Akarj többé, jobbá válni,
saját sorsodért kiállni,
lásd át világodat végre,
emelt fővel nézz az égre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: angyal, Aranyosi Ervin, Bűntelennek születünk, emberek, föld, gazdag, lét, mennyország, tiszta szó, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk

Az a bűnös, aki mondja!
Mert a lélek bűntelen!
Na meg, aki megtanítja,
hogy bűnös hogyan legyen!
Tiszta lappal érkezünk mind,
s tele írjuk papírunk,
s mivel bűnösnek neveznek,
egy léten át lapítunk!

Szabadítsuk fel a lelket,
az ember szerethető,
hittel, vággyal, mosolyogva,
minden cél elérhető!
Bűntelenül, szeretetben,
könnyebb élni emberek!
Hagyni kell hát, hadd tudhassa:
– Gazdagabb a lét veled!

Minden lélek – le a Földre –
ártatlanul érkezik,
senki nem válik gonosszá,
míg rosszal nem mérgezik.
S néha, bíz’ a legjobb szándék,
az is rossz útra vezet,
hitrendszer lehet a csapda,
így azt észre sem veszed!

Hogyan kéne jóvá válni,
nincs is ennél egyszerűbb,
észre kéne végre vennünk
egymásban a nagyszerűt!
A jó tettet megdicsérni,
felemelve lelkeket,
legjobb út egy szebb világba,
a megértő szeretet.

Mi értelme a világnak,
ha elnyom a hatalom?
Nem tesz senkit boldogabbá
mérhetetlen, nagy vagyon!
Ám ha másokkal megosztod
amid van, a keveset,
jó érzéssel gazdagodhatsz,
mely simítja lelkedet!

Más lelkében nyomot hagyva,
éljük szép világunkat,
s nincsen ember, aki erre,
tiszta szívvel, ráunhat.
Ám hiszem, hogy jobbá válunk,
ha mától mind így teszünk,
megépítjük mennyországunk,
s mind angyalokká leszünk!

Aranyosi Ervin © 2021-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, atyánk, biztatás, elme, föld, gondolat, gonosz, Isten, istenadta, Lélekemelés, menny, teremtő, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

A versem lelkem tiszta mása,
s az olvasóim biztatása
teszi napom fénylőbbé, szebbé,
alkotni vágyón lelkesebbé.
Hiszen a Föld attól forog,
hogy lábunk felszínén topog,
mert itt minden energia,
amit csak ad ember fia.

A gondolat is messze táncol
és visszatér a nagyvilágból,
egy valóságot hozva létre,
s nem is kell erőlködni érte!
Csak hinni, lelki szemmel látni,
elképzelni és megcsodálni,
hittel érezni, kézbe venni,
naponta teremtővé lenni!

Mert Istenadta lelkek lennénk,
ha elfogadnánk, ha elképzelnénk,
hisz Ő sok kis istent teremtett,
hogy őrizzünk isteni rendet.
Hogy eljöjjön az Ő országa,
hiszem, ez volt Teremtőnk vágya,
hogy végre istenekké váljunk,
s hozzá a jó útra találjunk!

Mi nem csak haldokolni jöttünk,
a világ csoda körülöttünk,
nem kéne törődnünk a rosszal,
a lelket mérgező gonosszal!
Ha mind csak a jóra figyelnénk,
jobbat alkothatna elménk,
a jövőnk sokkal szebbet hozna,
s az egész világ megváltozna.

Atyánktól mind istenné váltunk,
de nem figyeltünk, nem vigyáztunk,
így más teremtett rossz világot,
amire lelkünk nem is vágyott!
Mint rossz körhinta forog Földünk,
félünk, fájunk, zsörtölődünk,
és figyelünk minden rosszra,
mely sorsunkat összehozta.

Elhitették! Rosszak volnánk?
Az ördög szekerét tolnánk?
Hagynánk, mások írják sorsunk,
miközben csak morgolódunk?
Varácspálca van kezünkben,
mégsem jár más az eszünkben,
csupa rossz ügyet szolgálunk,
s bántóinkkal eggyé válunk.

Másképp kéne dolgunk tenni,
az embert jobbá szeretni!
Elesettet felemelni,
együtt boldogságra lelni!
Ha elhinnéd, könnyű lenne,
éppen ez a lényeg benne,
mert csupán a hiten múlik,
szenvedésünk meddig nyúlik?

Mi lenne, ha gondolkodnánk,
szép jövőről gondoskodnánk?
Higgyétek el, rajtunk áll csak,
hogy vagyunk-e elég bátrak,
hogy belépjünk mind a mennybe?
Legyen részünk önként kegyben!
Tegyük szebbé világunkat,
s így a lélek feljebb juthat!

Aranyosi Ervin © 2021-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Megannyi kérdés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, csend, gyertyaláng, hinni, kongó, lelkedben, Megannyi kérdés, megtalál, vers, világ, zűrös 1 Comment

Aranyosi Ervin: Megannyi kérdés

Hogy tudnád elfeledni
haragod, dühöd, mérged?
Hogy tudnád elfogadni,
amit kínál az élet?
Hogy tudnád véghez vinni
örömmel minden dolgod?
Hogy kéne szebben élni,
hogyan lehetnél boldog?

Hogyan tudsz megnyugodni
egy túl zűrös világban?
Hogy tudnád észre venni
Napod a gyertyalángban?
Hogy tudnál feloldódni
a mélyen kongó csendben?
Hogy tudnál újra hinni
hitetlen emberekben?

Vajon hogy lennél képes
álmokat újra szőni?
A szürke nagy tömegtől
egy szép napon kinőni?
Hogy tudnád szíved nyitni,
hogy megláss minden szépet?
Hogyan tudnád megtenni
a jó felé a léptet?

Ugye, hogy mennyi kérdés,
mi felmerülhet benned?
S ki az, ki választ adhat,
mikor és mit kell tenned?
Pedig, ahol a kérdés,
a választ ott találod,
megleled Önmagadban,
ha lelkedet kitárod…

Aranyosi Ervin © 2020-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, értelme, föld, gazdag, kincs, lét, születtünk, Teremtő pillanatban, vágy, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban

Írhatnék verset, milliónyit,
ébresztgetve a Föld lakóit,
nyithatnék csukott szemeket,
hogy mire jó a szeretet!
Adhatnék leckéket is másnak,
hogy ne éljünk az elmúlásnak,
éljünk inkább az örömünknek,
legyen minden nap örömünnep!

Merjünk csak álmodni merészet,
legyen példánk a szép természet,
hiszen az nem erőlködik.

Az élet teszi szépen dolgát,
a világunkban szépet, s jót lát,
s azon teremtőnk őrködik!

Csak az ember nem képes élni,
inkább kezd holnapjától félni,
rettegni azt, mi láthatatlan,
az ártó hír lovára pattan.
Pedig élhetne bűvös álmot,
jobbá téve a nagy világot.
De csak hajszolja ócska pénzét,
s elveszti léte többi részét.

De bárcsak álmodozni merne,
s jóra fókuszálna figyelme,
s meglátná a napi csodát.

Hisz annyi van, s mind látni kéne,
és elsétálni csak elébe,
s élvezni született jogát!

Bár mind tudnánk, miért születtünk,
hogy nem csak haldokolni lettünk,
hogy a világunk minket szolgál,
s ki elfogadja, az mind jól jár!
Csak annyit kell megértenünk,
hogy gazdagabb a lét velünk,
s élvezni kell, e gazdagságot,
amivel teremtőnk megáldott!

Ám nem mérhető pénzben semmi,
a gazdagság nem ezt jelenti!
Mert az megélt percek sora.

Ki folyton kincsekre vadászik,
az eltévedt, s a falra mászik,
mikor rájön, mily ostoba.

Tanulni kéne, hát szeretni,
a világunkat rendbe tenni,
álmodni végre szebb jövőt,
s tanítgatni a felnövőt!
Kérded, hogy egyéb vágyam nincs-e?
Miénk a világ összes kincse!
De nem az anyagi vagyon,
ha elmegyek, azt itt hagyom!

De enyém marad minden álom,
minden napom, míg utam járom,
és minden megtapasztalás.

Minden, minek értelmet adtam,
csodás, teremtő pillanatban,
s ez az én kincsem, nem vitás!

Aranyosi Ervin © 2020-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A XXI. század költőihez

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A XXI. század költőihez

Hiszem, nem érdemes öncélúan írni,
saját sorsunk miatt papírt telesírni!
Tudod, a költészet kifejező eszköz,
amivel eljuthatsz érző, szép szívekhöz.
Nem segít az máson, ha gondról írsz verset,
ha téged bánt a lét, arról nem tehetnek.
Azért verset írni, hogy elfoglald magad,
vagy kiszolgálj kormányt, önző egy feladat.

S tudod, ha nem írnál annyi hülyeséget,
versed rövid lenne, s előbb érne véget.
Ha meg magadnak írsz, minek publikálni,
kár egy nagy mesterből bohócot csinálni.
Az ember elkezdi olvasni és várja
mi sül ki belőle, végre, valahára.
Ám ha a versedet unalomból írod,
összepiszkolod csak hófehér papírod.

Adj inkább valamit, amit mások várnak:
tápláld éhes lelkét az éhező világnak!
Tanácsot, vagy példát, szépséges szerelmet,
lenyűgöző tájat, mesét, vagy rejtelmet,
kedves vidámságot, ami mosolyogtat,
vagy mi ég a vágytól, s szíveket dobogtat!
Ne csak azért írj, hogy vers legyen belőle,
– s aki elolvassa elfusson előle!

Ne önmagadnak írj, vagy ha mégis, – tartsd meg,
legyen a könyvtára egy farmer, egy farzseb!
Ne legyen öncélú sosem irományod,
tanuljon belőle majd a fiad, lányod!
Ne kritikusnak írj, ne kortárs költőnek,
kinek a gondjai verseidtől nőnek!
Írj inkább szép verset, ne várj világ végét,
becsüld meg az élet áradó szépségét!

Aranyosi Ervin © 2020-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álomból valóság

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Álomból valóság, Aranyosi Ervin, boldog, életed, ember, gondolat, képes, képzelet, teremt, vágy, varázspálca, vers, világot 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Álomból valóság

Hogyan is lehetne álomból valóság,
hogyan teremthetne világot a jóság?
Hogy lennénk képesek együtt, szebben élni,
szomorú napokat, vidámra cserélni?
De hisz megadatott a teremtés nékünk,
nem kell elfogadnunk, mi nem szolgálja létünk!
Ki is cserélhetjük, akár jobbra, szebbre,
csak rá kéne bíznunk vágyra, képzeletre!

Hiszem, ha az ember ezt is megtanulná,
megkapott életét nem csak átaludná,
hanem tevékenyen részt is venne benne,
ha teremtő erőnk gondolatunk lenne.
Hiszen a képzelet teremteni képes,
nem kell varázspálca, hogy sorsodhoz érhess,
csak az álmaidat kellene megélni,
minden fájó dolgot, vágyottra cserélni!

Csupán hinned kéne, s hidd el, rögtön látnád,
mi lenne, ha egyszer, végre kipróbálnád:
Te írnád sorsodat, vágyaid sorával,
s fűszereznéd lelked hálás mosolyával!
Mert, mit előre látsz, azt meg is teremted,
hacsak ellenérzés nem kél szárnyra benned!
Mikor önmagadat rá méltónak érzed,
akkor vágyad tárgyát magadhoz idézed.

Csak hinned kell benne, hogy mind megkaphatod,
s vággyal erősíted valóságod, napod.
Csak a két kezedet kell érte kinyújtsad,
hogy a vágy gyertyáját heveddel meggyújtsad!
Mert a gondolat vonz, olyan, mint a mágnes,
s hatása a létnek a nyomában rád lesz!
A hit, s elfogadás hoz méltó jutalmat,
s hozzá erősítést hálás szíved adhat!

Bármi járhat neked, amit csak megálmodsz,
és a képzeleted odavonz magához.
Ha te képes leszel álmodban megfogni,
akkor életedben is fel fog ragyogni!
Így lesz az álomból létrejött valóság,
s ha a teremtésben nem vezet mohóság,
hiszem, életedet széppé tudod tenni,
akarj teremteni, s boldog ember lenni!

Aranyosi Ervin © 2020-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kimondtam az igazságot

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Kimondtam az igazságot, példa, szándék, szeretet, szeretném, szívemben, tudás, utad, vers, versem Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kimondtam az igazságot

Kimondtam az igazságot,
s páran megtagadtatok!
Ám, az igazságnál többet
nektek én nem adhatok!
Próbálom a szemeteket
felnyitni, hogy lássatok,
szeretném, hogy a tudásba
még mélyebbre ássatok.

Vaj’ hány féle igazság van,
és helyes-e az enyém?
Azt nektek kell eldönteni,
már rögtön az elején!
Mit tudok és mit tanultam,
vajon, mihez érthetek?
Milyen szándékaim vannak,
vezetnek-e érdekek?

Ha szeretet van szívemben,
ha hiszem, hogy jót adok,
ha utamat tisztán járom,
talán jó példa vagyok.
De az utad te választod,
követheted léptemet,
választhatsz egy másikat is,
ha úgy érzed, az szép lehet!

Nekem mindegy, de ha letérsz,
már ne én rám mutogass,
ha álmaid összetörné,
néhány szerencselovas,
aki pénzért lelkét adja,
s eladja a tiedet,
mert rájött, hogy a lelkedet,
könnyen vezetni lehet!

Kimondom az igazságot,
s akit zavar menjen hát!
Keresse meg saját útját,
ha rossz, amit bennem lát!
Rossz álomból ébredezők,
ti meg gyertek csak velem,
miattatok írom versem,
s nyitott könyv az életem!

Aranyosi Ervin © 2020-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tanítani csak úgy lehet

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin:, gyermek, hallgat, hit, Lélek, mag, szeretet, szívvel, Tanítani csak úgy lehet, tudás, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Tanítani csak úgy lehet

Tanítani csak úgy lehet,
ha van ki szívvel hallgat.
Ha megnyithatom lelkemet,
s nem beszélek a falnak.
Ha szárnyalnak érzéseink
s rokon lelket találnak,
s gondolatok, vágyak szerint,
valós élménnyé válnak.

Tanítani csak úgy lehet,
ha tisztán hisznek benned.
s nem kell eladnod lelkedet,
nem kell pokolra menned.
Ha szívedből a szeretet,
másokra átsugárzik.
Őszinteség, hit és remény,
minden szavadban látszik.

Tanítani csak úgy lehet,
ha szavadra figyelnek,
ha van jó szót befogadó,
még tiszta lelkű gyermek,
vagy felnőtt ki utat keres,
ki egy jobb létre vágyna,
s nem indul vakon és bután
bele a nagyvilágba!

Tanítani csak úgy lehet,
ha van ezernyi kérdés,
ha elsimul a lelkünkben
a sok-sok félreértés.
A tudás úgyis messze jut,
célba ér menthetetlen,
s aprócska magot ültet el
a nyitott emberekben.

Tanítani úgy érdemes,
ha van, aki tanuljon!
A mag kikel, de fontos az,
hogy jó talajra hulljon!
Nem elég adni a tudást,
öntözd a hit vizével,
segítsd a lelki tanulást,
lelked erős hitével!

Aranyosi Ervin © 2020-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gyógyítsunk érzéssel!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, egészség, érintés, Gyógyítsunk érzéssel!, Isten, Lélek, mosoly, nevetés, ölelés, szeretet, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Gyógyítsunk érzéssel!

Szétszakított lelkek
ölelésre vágynak.
Úgy kell a melegség
a fázós világnak!

Kell, hogy visszakapják
az erőt, a hitet,
elszakított lelkük
csak ez mentheti meg!

Hiszen a félelem
lelkeket betegít,
azon csak szeretet,
és az öröm segít!

Mosoly és nevetés
hová menekültek?
Fények takarásba,
árnyékba kerültek.

A mi teljességünk
fél-elemmé vedlett,
szeretetlen lélek
betegít meg testet.

Az érintés nélkül
fuldoklik a lelkünk,
s nincs, ami segítsen
önmagunkra lelnünk.

Az érintés gyógyít,
az ölelés szintén,
egészséges öröm
van a lélek szintjén.

Össze kell, hogy rakjuk
fél-ő lelkeinket,
s hiszem, hogy az Isten
is megsegít minket!

Öleljünk, szeressünk
ez lenne a lényeg,
legyünk egész-séges,
teljes létű lények!

Gyógyítsuk érzéssel
az egész világot,
s legyen teljességünk
Istentől megáldott!

Aranyosi Ervin © 2020-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!

Hej, ha elfárad az elme, hogyha lankad a figyelme, nem azon jár, amin kéne, változik a véleménye! Vitatkozik önmagával, s szembe fordul a világgal, bárkivel is harcba szállna, és ki tudja mivé válna!

Nem kéne elméd lekötni, tudást disznók elé lökni. Tán inkább uralnod kéne, legyen teremtő esélye! Gondolataid iránya, jobb lenne ha jobbá válna, ha célodra rátalálnál, sorsod kovácsává válnál!

Mert az elme, csak egy szolga, s nem a rettegés a dolga! Ne hagyd hát, hogy programozzák, figyelmedet rosszak vonzzák! Keresd inkább, miért jöttél, a világra, mért születtél? Hiszen okod volt a létre, hogy mi az? Találd meg végre!

Ne hagyd kifáradni elméd! Te irányítsad figyelmét, hogy világod szebbé váljon, hogy az útra rátaláljon, ami jobbá, élhetővé teszi léted, válj erővé, mely tudja, hogy többre képes, lelkében késztetést érez.

Mindannyian azért lettünk, boldoguljunk és szeressünk, hogy a fényben megfürödjünk, sorsunk szép kerekén lökjünk. Elménk hát minket szolgáljon, a gondolat javunkra váljon, a félelmünk is elmúljon, a múlt tengerébe hulljon.

Gondolkodjunk és teremtsünk, másoknak többet jelentsünk! Az elménk minket szolgáljon, amiért van, azzá váljon! Akarj többé, jobbá válni, saját sorsodért kiállni, lásd át világodat végre, emelt fővel nézz az égre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk

Az a bűnös, aki mondja! Mert a lélek bűntelen! Na meg, aki megtanítja, hogy bűnös hogyan legyen! Tiszta lappal érkezünk mind, s tele írjuk papírunk, s mivel bűnösnek neveznek, egy léten át lapítunk!

Szabadítsuk fel a lelket, az ember szerethető, hittel, vággyal, mosolyogva, minden cél elérhető! Bűntelenül, szeretetben, könnyebb élni emberek! Hagyni kell hát, hadd tudhassa: – Gazdagabb a lét veled!

Minden lélek – le a Földre – ártatlanul érkezik, senki nem válik gonosszá, míg rosszal nem mérgezik. S néha, bíz’ a legjobb szándék, az is rossz útra vezet, hitrendszer lehet a csapda, így azt észre sem veszed!

Hogyan kéne jóvá válni, nincs is ennél egyszerűbb, észre kéne végre vennünk egymásban a nagyszerűt! A jó tettet megdicsérni, felemelve lelkeket, legjobb út egy szebb világba, a megértő szeretet.

Mi értelme a világnak, ha elnyom a hatalom? Nem tesz senkit boldogabbá mérhetetlen, nagy vagyon! Ám ha másokkal megosztod amid van, a keveset, jó érzéssel gazdagodhatsz, mely simítja lelkedet!

Más lelkében nyomot hagyva, éljük szép világunkat, s nincsen ember, aki erre, tiszta szívvel, ráunhat. Ám hiszem, hogy jobbá válunk, ha mától mind így teszünk, megépítjük mennyországunk, s mind angyalokká leszünk!

Aranyosi Ervin © 2021-01-05. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

A versem lelkem tiszta mása, s az olvasóim biztatása teszi napom fénylőbbé, szebbé, alkotni vágyón lelkesebbé. Hiszen a Föld attól forog, hogy lábunk felszínén topog, mert itt minden energia, amit csak ad ember fia.

A gondolat is messze táncol és visszatér a nagyvilágból, egy valóságot hozva létre, s nem is kell erőlködni érte! Csak hinni, lelki szemmel látni, elképzelni és megcsodálni, hittel érezni, kézbe venni, naponta teremtővé lenni!

Mert Istenadta lelkek lennénk, ha elfogadnánk, ha elképzelnénk, hisz Ő sok kis istent teremtett, hogy őrizzünk isteni rendet. Hogy eljöjjön az Ő országa, hiszem, ez volt Teremtőnk vágya, hogy végre istenekké váljunk, s hozzá a jó útra találjunk!

Mi nem csak haldokolni jöttünk, a világ csoda körülöttünk, nem kéne törődnünk a rosszal, a lelket mérgező gonosszal! Ha mind csak a jóra figyelnénk, jobbat alkothatna elménk, a jövőnk sokkal szebbet hozna, s az egész világ megváltozna.

Atyánktól mind istenné váltunk, de nem figyeltünk, nem vigyáztunk, így más teremtett rossz világot, amire lelkünk nem is vágyott! Mint rossz körhinta forog Földünk, félünk, fájunk, zsörtölődünk, és figyelünk minden rosszra, mely sorsunkat összehozta.

Elhitették! Rosszak volnánk? Az ördög szekerét tolnánk? Hagynánk, mások írják sorsunk, miközben csak morgolódunk? Varácspálca van kezünkben, mégsem jár más az eszünkben, csupa rossz ügyet szolgálunk, s bántóinkkal eggyé válunk.

Másképp kéne dolgunk tenni, az embert jobbá szeretni! Elesettet felemelni, együtt boldogságra lelni! Ha elhinnéd, könnyű lenne, éppen ez a lényeg benne, mert csupán a hiten múlik, szenvedésünk meddig nyúlik?

Mi lenne, ha gondolkodnánk, szép jövőről gondoskodnánk? Higgyétek el, rajtunk áll csak, hogy vagyunk-e elég bátrak, hogy belépjünk mind a mennybe? Legyen részünk önként kegyben! Tegyük szebbé világunkat, s így a lélek feljebb juthat!

Aranyosi Ervin © 2021-01-02. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Megannyi kérdés

Hogy tudnád elfeledni haragod, dühöd, mérged? Hogy tudnád elfogadni, amit kínál az élet? Hogy tudnád véghez vinni örömmel minden dolgod? Hogy kéne szebben élni, hogyan lehetnél boldog?

Hogyan tudsz megnyugodni egy túl zűrös világban? Hogy tudnád észre venni Napod a gyertyalángban? Hogy tudnál feloldódni a mélyen kongó csendben? Hogy tudnál újra hinni hitetlen emberekben?

Vajon hogy lennél képes álmokat újra szőni? A szürke nagy tömegtől egy szép napon kinőni? Hogy tudnád szíved nyitni, hogy megláss minden szépet? Hogyan tudnád megtenni a jó felé a léptet?

Ugye, hogy mennyi kérdés, mi felmerülhet benned? S ki az, ki választ adhat, mikor és mit kell tenned? Pedig, ahol a kérdés, a választ ott találod, megleled Önmagadban, ha lelkedet kitárod…

Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban

Írhatnék verset, milliónyit, ébresztgetve a Föld lakóit, nyithatnék csukott szemeket, hogy mire jó a szeretet! Adhatnék leckéket is másnak, hogy ne éljünk az elmúlásnak, éljünk inkább az örömünknek, legyen minden nap örömünnep!

Merjünk csak álmodni merészet, legyen példánk a szép természet, hiszen az nem erőlködik.

Az élet teszi szépen dolgát, a világunkban szépet, s jót lát, s azon teremtőnk őrködik!

Csak az ember nem képes élni, inkább kezd holnapjától félni, rettegni azt, mi láthatatlan, az ártó hír lovára pattan. Pedig élhetne bűvös álmot, jobbá téve a nagy világot. De csak hajszolja ócska pénzét, s elveszti léte többi részét.

De bárcsak álmodozni merne, s jóra fókuszálna figyelme, s meglátná a napi csodát.

Hisz annyi van, s mind látni kéne, és elsétálni csak elébe, s élvezni született jogát!

Bár mind tudnánk, miért születtünk, hogy nem csak haldokolni lettünk, hogy a világunk minket szolgál, s ki elfogadja, az mind jól jár! Csak annyit kell megértenünk, hogy gazdagabb a lét velünk, s élvezni kell, e gazdagságot, amivel teremtőnk megáldott!

Ám nem mérhető pénzben semmi, a gazdagság nem ezt jelenti! Mert az megélt percek sora.

Ki folyton kincsekre vadászik, az eltévedt, s a falra mászik, mikor rájön, mily ostoba.

Tanulni kéne, hát szeretni, a világunkat rendbe tenni, álmodni végre szebb jövőt, s tanítgatni a felnövőt! Kérded, hogy egyéb vágyam nincs-e? Miénk a világ összes kincse! De nem az anyagi vagyon, ha elmegyek, azt itt hagyom!

De enyém marad minden álom, minden napom, míg utam járom, és minden megtapasztalás.

Minden, minek értelmet adtam, csodás, teremtő pillanatban, s ez az én kincsem, nem vitás!

Aranyosi Ervin: A XXI. század költőihez

Aranyosi Ervin © 2020-12-18. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Álomból valóság

Aranyosi Ervin: Kimondtam az igazságot

Kimondtam az igazságot, s páran megtagadtatok! Ám, az igazságnál többet nektek én nem adhatok! Próbálom a szemeteket felnyitni, hogy lássatok, szeretném, hogy a tudásba még mélyebbre ássatok.

Vaj’ hány féle igazság van, és helyes-e az enyém? Azt nektek kell eldönteni, már rögtön az elején! Mit tudok és mit tanultam, vajon, mihez érthetek? Milyen szándékaim vannak, vezetnek-e érdekek?

Ha szeretet van szívemben, ha hiszem, hogy jót adok, ha utamat tisztán járom, talán jó példa vagyok. De az utad te választod, követheted léptemet, választhatsz egy másikat is, ha úgy érzed, az szép lehet!

Nekem mindegy, de ha letérsz, már ne én rám mutogass, ha álmaid összetörné, néhány szerencselovas, aki pénzért lelkét adja, s eladja a tiedet, mert rájött, hogy a lelkedet, könnyen vezetni lehet!

Kimondom az igazságot, s akit zavar menjen hát! Keresse meg saját útját, ha rossz, amit bennem lát! Rossz álomból ébredezők, ti meg gyertek csak velem, miattatok írom versem, s nyitott könyv az életem!

Aranyosi Ervin: Tanítani csak úgy lehet

Tanítani csak úgy lehet, ha van ki szívvel hallgat. Ha megnyithatom lelkemet, s nem beszélek a falnak. Ha szárnyalnak érzéseink s rokon lelket találnak, s gondolatok, vágyak szerint, valós élménnyé válnak.

Tanítani csak úgy lehet, ha tisztán hisznek benned. s nem kell eladnod lelkedet, nem kell pokolra menned. Ha szívedből a szeretet, másokra átsugárzik. Őszinteség, hit és remény, minden szavadban látszik.

Tanítani csak úgy lehet, ha szavadra figyelnek, ha van jó szót befogadó, még tiszta lelkű gyermek, vagy felnőtt ki utat keres, ki egy jobb létre vágyna, s nem indul vakon és bután bele a nagyvilágba!

Tanítani csak úgy lehet, ha van ezernyi kérdés, ha elsimul a lelkünkben a sok-sok félreértés. A tudás úgyis messze jut, célba ér menthetetlen, s aprócska magot ültet el a nyitott emberekben.

Tanítani úgy érdemes, ha van, aki tanuljon! A mag kikel, de fontos az, hogy jó talajra hulljon! Nem elég adni a tudást, öntözd a hit vizével, segítsd a lelki tanulást, lelked erős hitével!

Aranyosi Ervin: Gyógyítsunk érzéssel!

Szétszakított lelkek ölelésre vágynak. Úgy kell a melegség a fázós világnak!

Kell, hogy visszakapják az erőt, a hitet, elszakított lelkük csak ez mentheti meg!

Hiszen a félelem lelkeket betegít, azon csak szeretet, és az öröm segít!

Mosoly és nevetés hová menekültek? Fények takarásba, árnyékba kerültek.

A mi teljességünk fél-elemmé vedlett, szeretetlen lélek betegít meg testet.

Az érintés nélkül fuldoklik a lelkünk, s nincs, ami segítsen önmagunkra lelnünk.

Az érintés gyógyít, az ölelés szintén, egészséges öröm van a lélek szintjén.

Össze kell, hogy rakjuk fél-ő lelkeinket, s hiszem, hogy az Isten is megsegít minket!

Öleljünk, szeressünk ez lenne a lényeg, legyünk egész-séges, teljes létű lények!

Gyógyítsuk érzéssel az egész világot, s legyen teljességünk Istentől megáldott!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Hej, ha elfárad az elme,
hogyha lankad a figyelme,
nem azon jár, amin kéne,
változik a véleménye!
Vitatkozik önmagával,
s szembe fordul a világgal,
bárkivel is harcba szállna,
és ki tudja mivé válna!

Nem kéne elméd lekötni,
tudást disznók elé lökni.
Tán inkább uralnod kéne,
legyen teremtő esélye!
Gondolataid iránya,
jobb lenne ha jobbá válna,
ha célodra rátalálnál,
sorsod kovácsává válnál!

Mert az elme, csak egy szolga,
s nem a rettegés a dolga!
Ne hagyd hát, hogy programozzák,
figyelmedet rosszak vonzzák!
Keresd inkább, miért jöttél,
a világra, mért születtél?
Hiszen okod volt a létre,
hogy mi az? Találd meg végre!

Ne hagyd kifáradni elméd!
Te irányítsad figyelmét,
hogy világod szebbé váljon,
hogy az útra rátaláljon,
ami jobbá, élhetővé
teszi léted, válj erővé,
mely tudja, hogy többre képes,
lelkében késztetést érez.

Mindannyian azért lettünk,
boldoguljunk és szeressünk,
hogy a fényben megfürödjünk,
sorsunk szép kerekén lökjünk.
Elménk hát minket szolgáljon,
a gondolat javunkra váljon,
a félelmünk is elmúljon,
a múlt tengerébe hulljon.

Gondolkodjunk és teremtsünk,
másoknak többet jelentsünk!
Az elménk minket szolgáljon,
amiért van, azzá váljon!
Akarj többé, jobbá válni,
saját sorsodért kiállni,
lásd át világodat végre,
emelt fővel nézz az égre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Az a bűnös, aki mondja!
Mert a lélek bűntelen!
Na meg, aki megtanítja,
hogy bűnös hogyan legyen!
Tiszta lappal érkezünk mind,
s tele írjuk papírunk,
s mivel bűnösnek neveznek,
egy léten át lapítunk!

Szabadítsuk fel a lelket,
az ember szerethető,
hittel, vággyal, mosolyogva,
minden cél elérhető!
Bűntelenül, szeretetben,
könnyebb élni emberek!
Hagyni kell hát, hadd tudhassa:
– Gazdagabb a lét veled!

Minden lélek – le a Földre –
ártatlanul érkezik,
senki nem válik gonosszá,
míg rosszal nem mérgezik.
S néha, bíz’ a legjobb szándék,
az is rossz útra vezet,
hitrendszer lehet a csapda,
így azt észre sem veszed!

Hogyan kéne jóvá válni,
nincs is ennél egyszerűbb,
észre kéne végre vennünk
egymásban a nagyszerűt!
A jó tettet megdicsérni,
felemelve lelkeket,
legjobb út egy szebb világba,
a megértő szeretet.

Mi értelme a világnak,
ha elnyom a hatalom?
Nem tesz senkit boldogabbá
mérhetetlen, nagy vagyon!
Ám ha másokkal megosztod
amid van, a keveset,
jó érzéssel gazdagodhatsz,
mely simítja lelkedet!

Más lelkében nyomot hagyva,
éljük szép világunkat,
s nincsen ember, aki erre,
tiszta szívvel, ráunhat.
Ám hiszem, hogy jobbá válunk,
ha mától mind így teszünk,
megépítjük mennyországunk,
s mind angyalokká leszünk!

Aranyosi Ervin © 2021-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A versem lelkem tiszta mása,
s az olvasóim biztatása
teszi napom fénylőbbé, szebbé,
alkotni vágyón lelkesebbé.
Hiszen a Föld attól forog,
hogy lábunk felszínén topog,
mert itt minden energia,
amit csak ad ember fia.

A gondolat is messze táncol
és visszatér a nagyvilágból,
egy valóságot hozva létre,
s nem is kell erőlködni érte!
Csak hinni, lelki szemmel látni,
elképzelni és megcsodálni,
hittel érezni, kézbe venni,
naponta teremtővé lenni!

Mert Istenadta lelkek lennénk,
ha elfogadnánk, ha elképzelnénk,
hisz Ő sok kis istent teremtett,
hogy őrizzünk isteni rendet.
Hogy eljöjjön az Ő országa,
hiszem, ez volt Teremtőnk vágya,
hogy végre istenekké váljunk,
s hozzá a jó útra találjunk!

Mi nem csak haldokolni jöttünk,
a világ csoda körülöttünk,
nem kéne törődnünk a rosszal,
a lelket mérgező gonosszal!
Ha mind csak a jóra figyelnénk,
jobbat alkothatna elménk,
a jövőnk sokkal szebbet hozna,
s az egész világ megváltozna.

Atyánktól mind istenné váltunk,
de nem figyeltünk, nem vigyáztunk,
így más teremtett rossz világot,
amire lelkünk nem is vágyott!
Mint rossz körhinta forog Földünk,
félünk, fájunk, zsörtölődünk,
és figyelünk minden rosszra,
mely sorsunkat összehozta.

Elhitették! Rosszak volnánk?
Az ördög szekerét tolnánk?
Hagynánk, mások írják sorsunk,
miközben csak morgolódunk?
Varácspálca van kezünkben,
mégsem jár más az eszünkben,
csupa rossz ügyet szolgálunk,
s bántóinkkal eggyé válunk.

Másképp kéne dolgunk tenni,
az embert jobbá szeretni!
Elesettet felemelni,
együtt boldogságra lelni!
Ha elhinnéd, könnyű lenne,
éppen ez a lényeg benne,
mert csupán a hiten múlik,
szenvedésünk meddig nyúlik?

Mi lenne, ha gondolkodnánk,
szép jövőről gondoskodnánk?
Higgyétek el, rajtunk áll csak,
hogy vagyunk-e elég bátrak,
hogy belépjünk mind a mennybe?
Legyen részünk önként kegyben!
Tegyük szebbé világunkat,
s így a lélek feljebb juthat!

Aranyosi Ervin © 2021-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Hogy tudnád elfeledni
haragod, dühöd, mérged?
Hogy tudnád elfogadni,
amit kínál az élet?
Hogy tudnád véghez vinni
örömmel minden dolgod?
Hogy kéne szebben élni,
hogyan lehetnél boldog?

Hogyan tudsz megnyugodni
egy túl zűrös világban?
Hogy tudnád észre venni
Napod a gyertyalángban?
Hogy tudnál feloldódni
a mélyen kongó csendben?
Hogy tudnál újra hinni
hitetlen emberekben?

Vajon hogy lennél képes
álmokat újra szőni?
A szürke nagy tömegtől
egy szép napon kinőni?
Hogy tudnád szíved nyitni,
hogy megláss minden szépet?
Hogyan tudnád megtenni
a jó felé a léptet?

Ugye, hogy mennyi kérdés,
mi felmerülhet benned?
S ki az, ki választ adhat,
mikor és mit kell tenned?
Pedig, ahol a kérdés,
a választ ott találod,
megleled Önmagadban,
ha lelkedet kitárod…

Írhatnék verset, milliónyit,
ébresztgetve a Föld lakóit,
nyithatnék csukott szemeket,
hogy mire jó a szeretet!
Adhatnék leckéket is másnak,
hogy ne éljünk az elmúlásnak,
éljünk inkább az örömünknek,
legyen minden nap örömünnep!

Merjünk csak álmodni merészet,
legyen példánk a szép természet,
hiszen az nem erőlködik.

Az élet teszi szépen dolgát,
a világunkban szépet, s jót lát,
s azon teremtőnk őrködik!

Csak az ember nem képes élni,
inkább kezd holnapjától félni,
rettegni azt, mi láthatatlan,
az ártó hír lovára pattan.
Pedig élhetne bűvös álmot,
jobbá téve a nagy világot.
De csak hajszolja ócska pénzét,
s elveszti léte többi részét.

De bárcsak álmodozni merne,
s jóra fókuszálna figyelme,
s meglátná a napi csodát.

Hisz annyi van, s mind látni kéne,
és elsétálni csak elébe,
s élvezni született jogát!

Bár mind tudnánk, miért születtünk,
hogy nem csak haldokolni lettünk,
hogy a világunk minket szolgál,
s ki elfogadja, az mind jól jár!
Csak annyit kell megértenünk,
hogy gazdagabb a lét velünk,
s élvezni kell, e gazdagságot,
amivel teremtőnk megáldott!

Ám nem mérhető pénzben semmi,
a gazdagság nem ezt jelenti!
Mert az megélt percek sora.

Ki folyton kincsekre vadászik,
az eltévedt, s a falra mászik,
mikor rájön, mily ostoba.

Tanulni kéne, hát szeretni,
a világunkat rendbe tenni,
álmodni végre szebb jövőt,
s tanítgatni a felnövőt!
Kérded, hogy egyéb vágyam nincs-e?
Miénk a világ összes kincse!
De nem az anyagi vagyon,
ha elmegyek, azt itt hagyom!

De enyém marad minden álom,
minden napom, míg utam járom,
és minden megtapasztalás.

Minden, minek értelmet adtam,
csodás, teremtő pillanatban,
s ez az én kincsem, nem vitás!

Aranyosi Ervin © 2020-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Kimondtam az igazságot,
s páran megtagadtatok!
Ám, az igazságnál többet
nektek én nem adhatok!
Próbálom a szemeteket
felnyitni, hogy lássatok,
szeretném, hogy a tudásba
még mélyebbre ássatok.

Vaj’ hány féle igazság van,
és helyes-e az enyém?
Azt nektek kell eldönteni,
már rögtön az elején!
Mit tudok és mit tanultam,
vajon, mihez érthetek?
Milyen szándékaim vannak,
vezetnek-e érdekek?

Ha szeretet van szívemben,
ha hiszem, hogy jót adok,
ha utamat tisztán járom,
talán jó példa vagyok.
De az utad te választod,
követheted léptemet,
választhatsz egy másikat is,
ha úgy érzed, az szép lehet!

Nekem mindegy, de ha letérsz,
már ne én rám mutogass,
ha álmaid összetörné,
néhány szerencselovas,
aki pénzért lelkét adja,
s eladja a tiedet,
mert rájött, hogy a lelkedet,
könnyen vezetni lehet!

Kimondom az igazságot,
s akit zavar menjen hát!
Keresse meg saját útját,
ha rossz, amit bennem lát!
Rossz álomból ébredezők,
ti meg gyertek csak velem,
miattatok írom versem,
s nyitott könyv az életem!

Tanítani csak úgy lehet,
ha van ki szívvel hallgat.
Ha megnyithatom lelkemet,
s nem beszélek a falnak.
Ha szárnyalnak érzéseink
s rokon lelket találnak,
s gondolatok, vágyak szerint,
valós élménnyé válnak.

Tanítani csak úgy lehet,
ha tisztán hisznek benned.
s nem kell eladnod lelkedet,
nem kell pokolra menned.
Ha szívedből a szeretet,
másokra átsugárzik.
Őszinteség, hit és remény,
minden szavadban látszik.

Tanítani csak úgy lehet,
ha szavadra figyelnek,
ha van jó szót befogadó,
még tiszta lelkű gyermek,
vagy felnőtt ki utat keres,
ki egy jobb létre vágyna,
s nem indul vakon és bután
bele a nagyvilágba!

Tanítani csak úgy lehet,
ha van ezernyi kérdés,
ha elsimul a lelkünkben
a sok-sok félreértés.
A tudás úgyis messze jut,
célba ér menthetetlen,
s aprócska magot ültet el
a nyitott emberekben.

Tanítani úgy érdemes,
ha van, aki tanuljon!
A mag kikel, de fontos az,
hogy jó talajra hulljon!
Nem elég adni a tudást,
öntözd a hit vizével,
segítsd a lelki tanulást,
lelked erős hitével!

Szétszakított lelkek
ölelésre vágynak.
Úgy kell a melegség
a fázós világnak!

Kell, hogy visszakapják
az erőt, a hitet,
elszakított lelkük
csak ez mentheti meg!

Hiszen a félelem
lelkeket betegít,
azon csak szeretet,
és az öröm segít!

Mosoly és nevetés
hová menekültek?
Fények takarásba,
árnyékba kerültek.

A mi teljességünk
fél-elemmé vedlett,
szeretetlen lélek
betegít meg testet.

Az érintés nélkül
fuldoklik a lelkünk,
s nincs, ami segítsen
önmagunkra lelnünk.

Az érintés gyógyít,
az ölelés szintén,
egészséges öröm
van a lélek szintjén.

Össze kell, hogy rakjuk
fél-ő lelkeinket,
s hiszem, hogy az Isten
is megsegít minket!

Öleljünk, szeressünk
ez lenne a lényeg,
legyünk egész-séges,
teljes létű lények!

Gyógyítsuk érzéssel
az egész világot,
s legyen teljességünk
Istentől megáldott!