Mindennapok, élet, gyász, remény, hit | Aranyosi Ervin versei

nov
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mutasd valódi arcodat!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álarc, ápol, Aranyosi Ervin, élet, harc, igazol, igazság, jövő, követő, Mutasd valódi arcodat!, őszinte, vállal, vers, visel 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mutasd valódi arcodat!

Mutasd világodnak valódi arcodat,
ne álarcok mögül vívd napi harcodat!
Vállald fel magadat, az légy, ki benned él,
aki világának csak őszintén zenél!

Ne viselj álarcot, úgyis leleplezik,
s ne élj sose mások elvárása szerint!
Hasonló, szép lelkek könnyen megtalálnak,
mutasd meg valódat ennek a világnak!

Ne viselj álarcot, ne állj be a sorba,
jellemed varázsán ne eshessen csorba!
Csak őszinteségtől javulhat világod,
melyben minden percben lelked tükrét látod!

Vállald fel magadat, írd magad a sorsod,
a jövődnek magját lelked mélyén hordod!
Ha az igazságot ápolod és véded,
visszaigazol majd téged is az élet!

Merj hát magad lenni, lelked megmutatni,
másoknak fényedből tiszta szívvel adni!
Peregjen le rólad bántás, irigykedés,
vedd észre, manapság, az igaz ember kevés!

Legyél hát te igaz, és lelj követőkre,
gondolj holnapodra, sokkal szebb jövődre!
Ne hordj mások által elvárt, rút álarcot,
hisz hazugok ellen úgysem nyerhetsz harcot!

Aranyosi Ervin © 2024-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kezdd magaddal!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ajándék, Aranyosi Ervin, boldogabb, képes, Kezdd magaddal!, kisugárzás, Önmagad, szeret, teremtő, tudatos, tükör, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kezdd magaddal!

Szeresd önmagadat, hisz Teremtőd szeret,
sosem bánna rosszul, megvetően veled!
Bárcsak képes lennél önmagad szeretni,
magad tudatosan, boldogabbá tenni!

Ha szereted magad, azt más lélek érzi,
egész más szemmel fog ő is reád nézni!
Változik világod, lesz kisugárzásod,
és mások lelkében, ennek tükrét látod!

Ki szereti magát, sohasem beképzelt,
nem öntelt, magáról, valóságost képzelt.
Ismeri önmagát és van önbizalma,
tudja, mások fölött, úgy sincsen hatalma.

Meg kéne tanulnunk igazán szeretni,
az élő világhoz szívvel közeledni!
Meglátni, megélni az igazán szépet,
amit elénk tálal nap mint nap az élet!

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

Aranyosi Ervin © 2024-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, Aranyosi Ervin, boldog, élet, emlék, feladat, földi lét, jobb, szebb, szeretve, szíved, tanít, Üzenet a túlvilágról, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Üzenem a túlvilágról,
nem haltam meg, most is élek!
Visszatérhettem a fénybe,
szeretet várt, már nem félek!
Elmúltak a földi gondok,
a világot most már értem,
nem múltam el, fénnyé váltam,
ne aggódj hát többé értem!

Bár az ember odalent is
megértené ezt a titkot,
megértésért jövünk mindig,
hogy az élet mit tanított!
Ide fönt már nem fáj semmi,
nincsen bántás, csupán béke,
s tudásként száll a lelkünkre,
megélt életünk emléke!

Azt, ki elment megtaláltam,
ő is itt él, s végre boldog,
ő sem halt meg, s benned is él,
ha még szíved mélyén hordod.
Álmaidon át üzenve,
megpróbálunk segíteni,
megértetni, hogyan kéne,
földi testben is jól lenni!

Üzenem hát, keresd a jót,
vegyél észre minden szépet,
simogatva használd a szót,
nem a harcról szól az élet!
Egymást kéne felemelni,
az életet szebbé tenni,
meg kellene már tanulni,
őszintén, és jól szeretni!

Ne félj hát az elmúlástól,
inkább élvezd ki a létet,
szeresd jobbá a világot,
ezért küldtek oda téged!
Keress méltó feladatot,
fényt kell gyújtsál a sötétben,
emberré kell végre válnod,
szeretve, a földi létben!

Aranyosi Ervin © 2024-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Virágtemető

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, eémúlás, fél, gyertya, halál, jövünk, Lélek, lényeg, megyünk, szívünk, születünk, újra, vers, Virágtemető Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Virágtemető

Halottakért a virágok halnak,
(de erről szól az ő életük),
köszönhető ez egy jeles-napnak,
tele van a temető velük.

Hervadásuk jelzi az elmúlást,
díszítenek sosem élt követ,
a sír nem tárol az életen túl mást,
mert elbomlik az emberi szövet.

A temetőkből a lényeg hiányzik,
a lélek, mely messzi útra kelt,
a fagyos kő, pár napra kivirágzik,
a gyászolókból sok virágra telt.

Pedig gyertyát bármikor gyújthatna,
ha szerette a szívében él,
a jó érzés biztos megnyugtatna,
hogy lélekben újra visszatért.

Nem halnak meg, itt élnek szívünkben,
az élőkben mély nyomuk marad,
felbukkannak emlékezetünkben,
az idő felettük el nem szalad.

Egy másik síkon itt élnek közöttünk,
s leszületnek újra, terv szerint,
így teszünk majd mi is, ha így döntünk,
elmegyünk, és jövünk majd megint.

De mindazok, kik szívünk mélyén élnek,
nem halottak, csak nincsenek velünk!
Rossz azoknak, kik haláltól félnek!
Jövünk, megyünk, s újra születünk.

Aranyosi Ervin © 2024-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Modern kori csapda

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, élhető, gyermek, kerget, Modern kori csapda, okos kütyű, példa, szeretet, Szülő, valóság, vers, világ 2 hozzászólás

A fotó a Facebookról való

Aranyosi Ervin: Modern kori csapda

Nem az a jó szülő, aki mindent megad,
tereád van szükség, hát ne áltasd magad!
Nem helyettesíthet okos kütyü téged,
mert te életedet a munkádnak éled!
Vagyontárgy, kényelem, pénzért megvett holmi,
elhibázott a hit: Mindezt birtokolni!
Így a gyermekedet csapdába kergeted,
pedig ő szívesen lenne inkább veled!

Később megpróbálnád onnan kiemelni,
csak az utat hozzá nem fogod meglelni!
Mikor majd megérted, neki mi hiányzott,
rájössz, nem mutattál élhető világot!
Most még nincsen késő, lelkét megmenteni,
időd rááldozni és boldoggá tenni!
Hiszen, szeretetre vágyik minden lélek,
mutass neki példát: – Valóságban élek!

Aranyosi Ervin © 2024-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldogság, csillagok, diktál, Égi kapottság, emberibb, költő, megörökít, őseink, szeretettel, szívek, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Fentről diktálsz, én hallgatom,
leírom, majd továbbadom.
Ettől lettem én a költő,
sorsom önmagamra öltő,
világító, lámpást hordó,
titkos kódokat megoldó,
kifejező, megmutató,
érzéseket továbbadó.

Amit kapok, másnak adom,
ez a nemes feladatom,
ha elvégzem, többé válok,
szép utamra rátalálok.
Teszem dolgom szeretettel,
szállok én a képzelettel,
együttérzek más szívekkel,
ez adja meg, mi nekem kell!

Ez adja a boldogságom,
ez javítja a világom,
ez visz fényt a holnapokba,
hadd lássak a csillagokba!
Írom hát, mit lelkem diktál,
s benne lelked, hiszem, itt jár!
Én csupán megörökítem,
létem vásznára vetítem.

Hadd láthassa végre más is,
az ösvényt, amely hozzád átvisz,
ami segít tisztán látni,
sokkal emberibbé válni!
Megérteni és követni,
a tudást is felfedezni,
mit őseink reánk hagytak,
s az igazak továbbadtak.

Aranyosi Ervin © 2024-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mutasd meg Istenem…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmodva, Aranyosi Ervin, boldog, dolgom, életem, Mutasd meg Istenem..., szándék, születtem, terv, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mutasd meg Istenem…

Mutasd meg Istenem igazi arcodat,
hadd lássam, hadd értsem, csodás szándékodat!

Hadd legyek éppolyan, mit egykor terveztem,
mikor e létemet álmodva születtem!

Követném lábnyomod, tenném a dolgomat,
jóságtól, emberként lehetnék boldogabb!

Hadd lássam tervedet, célodat énvelem,
mivégből jöttem én, miről szól életem!

Küldj álmot én reám, tedd látóvá szemem,
hadd lássam ösvényed, át itt az életen!

Mutasd hát Istenem, értelmet adj nekem,
mutasd a jó utat, dolgom hogyan tegyem!

Aranyosi Ervin © 2024-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mozaikból épült…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, feladat, hit, holnap, lelked, Mozaikból épült..., önismeret, Önmagad, szembenéz, szolgál, teremt, vágy, valós, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mozaikból épült…

Apró darabokból raktad össze lelked,
a sok mozaikban örömödet lelted,
hited kis kockái lassan összeálltak,
felépíthetted hát benne fellegvárad.

Ott bújtál meg aztán a bástyáid mögött,
úgy tűnt, hébe-hóba, igazán működött.
Ám olykor érkezett egy váratlan vihar,
s megsértett, megbántott bús villámaival.

Így hát kioltotta szép lelked vágyait,
és már nem segített többé az árva a hit.
S lám csak, mozaikod lassanként szétesett,
s hozott álmot búsat, fájót és rémeset.

Próbálj meg most újat álmodni világra,
teremts és támaszkodj lelked adta vágyra!
Vizsgáld csak meg hited! Vajon jól gondolod?
Vagy csak áltat téged, s nem is valós dolog?

Talán újra kéne építened magad,
önmagad ismerni, ez komoly feladat!
De, ha szembenézel végre önmagaddal,
akkor szembenézhetsz bármikor a Nappal!

Hiszen fényből jöttél, s holnapot teremthetsz,
és a tudatosság sok mindent elrendez.
Mozaikod végre téged fog szolgálni,
mostani világod, kerekké fog válni!

Aranyosi Ervin © 2024-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nehéz bőrönd

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, bocsáss meg, csoda, életutad, emlékek, fájdalom, gyűjtött, lom, Nehéz bőrönd, őríz, teher, vagyon, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nehéz bőrönd

Nehéz a bőrönd, de cipeld csak tovább,
és nyisd ki olykor, és lesd meg a csodát,
hogy mennyi mindent gyűjtöttél bele,
hogy mivel raktad az életed tele!

Szedd ki közüle a sok-sok kacatot,
ami bántott, s örömöt nem adott,
dobd csak szemétre, ne őrizgesd tovább,
ne nyomja lelked, töröld ki a nyomát!

Bocsáss csak meg, és tedd le terhedet,
ha tovább viszed, úgy sem tesz jót neked.
Inkább csak őrizd a szép emlékeket,
azok emelik, könnyítik lelkedet!

Nehéz a bőrönd? Sok lommal van teli,
sok fájda-lommal, mely szíved hergeli,
s nem is emlékszel valós okára tán,
de hozzád nőttek életutad során.

Inkább csodáld meg újra a szép emlékeket,
vetítsd lelked vásznára, segít a képzelet!
Képes vagy visszanézni az elszállt tegnapot,
s a megélt kedves érzést, a mában megkapod!

Kapaszkodj meg e kincsben, mert ez a vagyonod,
ez az, amit világod boldogan megadott.
Ha csupa jóérzéssel van bőröndöd tele,
könnyebben melegszik át idős korod tele.

Aranyosi Ervin © 2024-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

szept
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vár-e még az ÉDEN?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, égigérő fa, föld, forrás, kígyó, mag, mennyország, őseink, por, pusztul, tudás, tudatlanság, Vár-e még az ÉDEN?, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Vár-e még az ÉDEN?

Azt hiszem, hogy kár volt lejönni a fáról,
megfeledkezni egy élhető világról!
Hagytuk, hogy szép földünk rút pokollá váljon,
s kivágtuk a fát, hogy utunkba ne álljon!
Én úgy visszamásznék az égig érő fára,
hogy onnan nézek a pusztuló világra,
s aki még menthető, szívvel felemelném,
hogy a Mennyországban, hadd kerüljön mellém!

Persze, volt egy kígyó, ami megmérgezett,
tudatlanság mérgét itatta meg veled,
s velem is, hiszen mi mindig egyek voltunk,
s őseink fájától messze kóboroltunk.
Kiszáradt forrásunk, s nem tudjuk, hol eredt,
de nem is keressük már az eredetet.
Nincsen saját utunk, háttérből vezetnek
kígyóféle lények, s méreggel etetnek.

Temetjük földünket, ránk pénzcsizma tapos,
háttérben a kígyó, igencsak alapos.
Bábukat döntöget, terepasztalt játszik,
hazugság fegyverrel, igazra vadászik.
Médián át mérgez, élőt, s elmét rombol,
hogy menekülhetnénk ebből a pokolból?
Merre van őseink hatalmas tudása,
lesz-e még népünknek hajnal-hasadása?

Van-e még rá idő, fánkat megtalálni,
összekapaszkodva, tetejére mászni?
Vár-e még az ÉDEN, ott van-e az égben,
vagy maradjunk itt lent, talpig feketében?
Haldokolva élünk, és várjuk halálunk?
Világunkkal együtt örök porrá válunk,
mit a sátán keze gúnyosan elmorzsol?
Marad MAG utánunk, mely kikel a porból?

Aranyosi Ervin © 2024-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva