Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Felnyitnám a szemedet,
ha szeretnél már látni,
súgnék, hogyha akarnál
a sarkadra állni!
Tanítanám a tudást,
mit elvettek tőled,
tisztánlátó földi lény,
válhatna belőled!

Mondanám, ha értenéd,
megnyitnám a szíved,
szeretetet küldenék,
mely beléd magot ültet.
A magban ott a tudás,
a jövődnek terve,
locsolnám, mert kell, hogy láss,
létet ünnepelve!

Ébredj, nyisd ki szemedet,
úgy nézz a világra,
hangolódj az életre,
ne a hazugságra!
Tárd ki végre ablakod,
nyiss a tiszta fényre,
lásd tisztán a világod,
Napvilágra lépve!

Hagyd hátra az árnyékot,
engedd el a múltat,
vizsgáld csak meg hitedet,
a rosszul tanultat!
Keresd csak az igazat,
mert szabaddá az tesz,
az igazság gazdagít,
s benned új tavasz lesz!

Zárd le, mi nem működött,
adj esélyt a mának,
ne higgy többé hatalom
kétes „igazának”!
Le kell végre bontanunk
a hazugság várat,
hisz addig a javulás,
mint alvó mag, várat!

Aranyosi Ervin © 2024-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Manipulált világ

Aranyosi Ervin: Manipulált világ

Hiába nézek az égre,
most ott Istent nem lelem,
féktelenül száll a Földre,
végtelen sok fél-Elem.

Repülőgépek hordozzák,
s élő nyög e súly alatt,
haldokolnak a növények,
mérget szül a pillanat.

„Kerozincsík” felleggé lesz,
delejjel terelgetik,
árvízt hozó esőbombák,
a világot rengetik.

Sosem látott zivatarok,
fákat döntő szélvihar,
halálmadár száll az égen,
füstölgő szárnyaival.

Elszippantják a vizünket,
kiszárad forrás, patak,
aszály sújtotta földeken
lassan élő sem marad.

Aranyosi Ervin © 2024-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Honnan a tudás?

Aranyosi Ervin: Honnan a tudás?

Ha mindig a hazugságot tanították meg neked,
s nem látod az igazságot, mit kap tőled gyermeked?
Elhiszed, mert olyan mondta, aki magasra került?
Megértened a világot, pont ezért nem sikerült!

Így az életeddel játszol, talán ők is játszanak,
tanult módon színészkednek, s jó embernek látszanak.
Kegyes hazugság világod, a valóst, nem ismered,
mindig annyit tudhatsz róla, amit mutatnak neked!

Manapság képedbe tolják, amit tudhatsz, a kevést,
s úgy tálalják, mint hamis hírt, holmi összeesküvést!
Az igazság el van rejtve, s téged nem is érdekel,
médián át hatalommal, hazug hírrel érnek el.

Hazugság a történelmünk, sok áruló írta át,
nem tükröz az valóságot, csak hazugok „igazát”!
Hiszen azt a „győztes” írta, ki sosem volt egyenes,
így aztán a történelem, tört részektől szemetes.

A tudomány csak pénzt szolgál , fejlődik a technika.
Okossá lesz minden eszköz, s elbutul a nép fia!
A gondolkodót szedálják, mert csak így vezethető,
s nincs, ki lássa, ez a világ, így nem is lesz menthető!

Büszke vagy a tudásodra, s biztos az, hogy jól tudod?
És ha mind-mind hazugság volt, ami hozzád eljutott?
Jól tudod a hazugságot, hát erre büszke lehetsz,
ez lehet a te kereszted, amit válladra vehetsz!

Pedig lenne másik út is, mely értelmes, s élhető,
a hazugság, igazságra, ma még lecserélhető!
Jobbá kéne csak szeretned magadat és másokat,
teremteni egy világot, hol a szív nem fáj sokat!

Hazugságra épült világ, előbb-utóbb összedől,
csak tudással menekülhetsz az új „Özönvíz” elől!
Lesz-e Bárka, mire felszállj, lesz e tutaj, mire ülj?
Lesz-e értelmes megoldás, hogy végül megmenekülj?

Aranyosi Ervin © 2024-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanárnak lenni

Aranyosi Ervin: Tanárnak lenni

Tanárnak lenni úgy hiszem,
ma nehéz feladat,
mert nem elég az oktatás,
adnod kell magadat!
Tanítani csak úgy lehet
a sok kisgyereket,
ha figyelmed, szereteted,
rájuk csepegteted.

És ismerned kell hátterét,
honnan jött, mit hozott,
mitől lett olyan, amilyen,
milyen álmot kapott!
Milyen terhet rakott reá,
még otthon a család,
megismerni, s felismerni,
e munka vár reád!

Tudást átadni úgy lehet,
ha élő az anyag,
változatos és érdekes,
s ki adja sem hanyag.
Ha tudod azt, a gyermeket
elérni hogy lehet,
hogy mitől válik nyitottá,
az alvó képzelet!

Meg kell ismerd, hogy lelkében
milyen álom lakik!
Hogy hogyan képes látni ő
az élet dolgait!
S tudom, tanterv, portfólió,
s ezer gond vár reád,
s te inkább azt a gyermeket,
szívvel tanítanád!

Mert biztos szunnyad tehetség,
készség is benne sok,
de milyen földbe ülteted
el a tudás-magot.
Tantárgyad, fontos őneki?
Vagy tán felesleges?
A kreatív, az renitens,
s nem mindenért repes.

Ha bántod őt, a lelkében
elhalhat a csoda,
s a zseni is benne marad,
ha nem figyelsz oda!
Tanárnak lenni, úgy hiszem,
ma igen nagy teher,
s aki mégis szívvel teszi,
az hálát érdemel!

Aranyosi Ervin © 2024-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy élj!

Aranyosi Ervin: Úgy élj!

Úgy élj, hogy lábnyomodba
léphessen gyereked!
Úgy élj, hogy melegítsen
az érző szeretet!
Úgy élj, hogy tudásod,
hasznára legyen,
hogy tovább tudja adni,
és boldoggá tegyen!

Úgy élj, hogy sose szégyelld,
napjaid, tetteid,
hogy tiszta forrás legyen,
miből lelked merít!
Úgy élj, hogy emelt fővel,
járhasd be az utad,
hogy igaz emberséged,
jó irányt mutat!

Úgy élj, hogy váljon szebbé
tetőled a világ,
hogy jó legyen majd egyszer
emlékezni rád!
Úgy élj, hogy legyen tiszta,
lelked szép vászonja,
úgy élj, hogy fennmaradjon
az őseid hona!

Úgy élj, hogy földgolyódon
ne hagyj  fájó nyomot,
hogy fiad elmondhassa,
ilyenről álmodott!
Úgy élj, hogy ne bánj semmit,
vállald fel tettedet,
hogy bűntudat ne nyomja,
később se lelkedet!

Ha egyszer visszanézel,
legyél elégedett,
hogy megtetted, mi tellett,
amit csak lehetett.
S ha csak egy cseppnyi részben
szebb lett a világ,
az utókor szépen fog majd
emlékezni rád!

Aranyosi Ervin © 2024-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Egyszer volt,hol nem volt,
volt egyszer… az ember!
S voltak, kik kimondták,
ennyi nép itt nem kell!
Különben is mind-mind
egyre többre vágyna,
mindent tönkretéve,
folyton csak zabálna!

Nem elég az étel,
anyagi világát,
erősen fogyasztva,
teljesíti vágyát.
Felemészti földjét,
eladja a lelkét,
pénzre váltja múltját,
jelenét, jövőjét.

Kényelem, élvezet,
lelkének póráza,
rohan, mint vakegér,
és a rongyot rázza.
A gyengét, az éhest,
lazán eltapossa,
bűnét másra fogja,
s a kezeit mossa.

Egy maréknyi senki
irányítja mindet,
életről halálról döntve,
versenyt hirdet.
Akár, mint a múltban,
cirkuszt ad a népnek,
hogy ne vegyék észre,
hogy börtönben élnek.

Meghasonlottakat
vezetővé téve,
választást színlelve,
jut szavuk érvényre.
Látszat politika,
butítottat vakít,
törvények veszik el,
az ember jogait.

Majd a jogok után,
a tulajdont lopják,
míg a zsoldosok a
víg táncukat ropják.
Ők majd csak a végén
kerülhetnek sorra,
ha beteljesedett,
a világunk sorsa.

Okos lesz a világ
mindegyik eszköze,
és az embereknek
nem lesz hozzá köze.
Csak mikor fejükbe,
chipként beépítik,
mondván, az embernek
egészségét védik.

Mozdulni sem kell majd,
minden ott lesz helyben,
s ott dől el majd minden,
az emberi fejben.
Az agy képernyőjén
lesz vetített világ.
Technokrata élet
fog ott majd várni rád.

Megszűnik a lélek,
érzés és szeretet,
és amit akarnak
azt csinálnak veled.
Élő zombi leszel,
számítógép aggyal,
aki mit sem gondol,
semmit sem tapasztal!

Engem nem érdekel
e rút mese vége,
van még néhány évünk,
így nézzünk elébe!
Az emberiség még
nagyon mélyen alszik,
s uralja elméjét,
elbutító vak hit!

Várjuk a megoldást,
s nincs, aki segítsen!
Tehetetleneken
nem segít az Isten!
A pokolnak tüze
perzseli már arcunk,
megfőznek, mint békát,
miközben mi alszunk.

Aranyosi Ervin © 2024-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Lassan eltűnik minden,
ami csak emberi,
s az ember, a világát
megóvni nem meri!
Eltűnik a szellem,
az érzés, gondolat,
s helyében gépek által
megírt szöveg marad.

Csalóka lesz a látvány,
élőt utánozó,
imádott lesz a bálvány,
és nem lesz fényt hozó!
Sötétség száll a Földre,
az ember elbutul,
s tanulni kell örökre,
hogy éljen robotul!

Átfestett lesz világunk,
kicserélt életünk,
egy helyben ülve látunk,
s nem használjuk szemünk.
Érzékeink és vágyunk,
jövőt már nem teremt,
üres agyakba töltik
bele a végtelent.

Nem betegség és ínség
pusztítja el fajunk,
utolsó perc ez itt még,
hogy emberek vagyunk.
Aztán leomlik minden,
elmúlik a világ,
s nem marad hírvivő sem,
ki emlékezik ránk.

A lét értelmét veszti,
elfogy a szeretet,
minden beprogramozva
érkezik neked.
És minden lesz fejünkben,
csak egy nem, gondolat,
de megoldják helyetted
a napi gondokat!

„Nem lesz semmid, s meglátod,
boldogabb leszel!”
Lézengsz az ürességben,
és semmit sem teszel.
Kiürül szíved, lelked,
világod csak adat,
hozzáférsz bármi máshoz,
s elveszted önmagad!

Aranyosi Ervin © 2024-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Azt hiszed tudod, mert ezt tanították,
vagy mert a hírekkel reád zúdították.
Egy hazug világban, elhiszel-e mindent,
ahogy feltálalják, úgy is van szerinted?
Függöny takarja el az egész világot,
s te csak a függönyre festett képet látod.
Nem is nézel mögé, de minek is tennéd,
a bátorságot hozzá, ugyan honnan vennéd?
Sőt, akik becsapnak, te azokat véded,
így könnyű vezetni a pokolba téged.
Nem kell neked rablánc, elég az üzenet:
– Itt minden érted van, hogy jobb legyen neked!

Olykor megmutatják, mi is az igazság,
mesterkélt filmekben orrod elé rakják.
Te meg azt hiszed, hogy a képzelet műve,
csak a szereplő van mocsárba merülve.
Aztán meg megéled, meg is tapasztalod,
de ha mást bántanak, nem a te asztalod!
Csodálkozol rajta, ha más sem tesz érted,
mindig csak az mozdul, aki éppen sértett.
Így hát megosztanak, könnyebb veled bánni,
kis csoportban nem tudsz veszélyessé válni.
Amíg külön-külön fájnak csak a dolgok,
hiába hőzöngnek, itt-ott, kis csoportok.

Egy maréknyi ember ural egy világot,
terepasztalt mozgat, pénzt, meg gazdagságot.
Kezükben média, mely mossa az agyat,
s kezükben tartani sem túl nagy feladat.
Hisz megannyi szolga áll a hatalmukban,
így hát nem kell félni, a léggömb kipukkan.
Pénz és megélhetés, a jólét a póráz,
a lényeg a külcsin, médián át szórt máz.
Lám, a világ népe inkább egymást bántja,
napi problémáit társaiban látja.
Ami itt fejlődik, az csak a technika,
mesterséges lesz majd az intelligencia.

Számítógép fogja uralni a népet,
a test tán meggyógyul, de kihal a lélek.
Érzés nélkül pedig, nem ember, az ember,
gép lesz majd belőle, tudós értelemmel.
Mindent készen megkap, nem is marad vágya,
ez az emberiség csúf halottas ágya.
Művészet és szépség nem kell a világnak,
a természet minek, minden fát kivágnak.
Ha kihal a bolygó, az sem zavar senkit,
planétánk jövőjét, a gépek jelentik.
Megvédeni pedig nem tudjuk, csak együtt,
ha a társainkat szépen felébresztjük!

Aranyosi Ervin © 2024-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Valamit már írni kéne,
olyan üres ez a lap!
Szótlanság a költő réme,
ha nem jön a gondolat…
Ám nem szabad erőltetni,
ne legyen csak fecsegés!
Ne legyen csak fránya szólam,
miben a szellem kevés.

Csak azért meg minek írni,
hogy megteljen a papír,
minek a múzsához sírni,
hátha épp most dalra bír!
Kényszerből nem jön az ihlet,
a jó rím is elmarad,
repülésre bírni itt lent,
az elpusztult madarat.

Egyszerűbb hát firkálgatni,
rajzzal teljen az a lap,
fáradt elmét megnyugtatni,
a világ, így is halad.
Hogy írhatnék olykor csendet,
békéset és figyelőt,
a lelkemben téve rendet,
valami szép mű előtt!

Amikor nincs okom írni,
jobb, ha inkább pihenek,
s hagyom játszani az elmém,
legyen szabad, kisgyerek.
Aztán, mikor úgy alakul,
megtelik a papiros,
színes szavak sorjáznak majd,
lesz kék, sárga, meg piros…

Aranyosi Ervin © 2024.06.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikrokozmosz

Aranyosi Ervin: Mikrokozmosz

Apró üveggolyó, a világnak tükre,
a megmérhetetlent cseppbe összegyűjtve.
Benne lehet minden, ami csak létezik,
amik a végtelent, láthatóvá teszik.
Pontos másolata a nagyobb egésznek,
mit láthatsz gonosznak, vagy csodásnak, szépnek.

Apró üveggolyó, a világnak mása,
benne lüktet szívünk összes dobbanása.
Benne minden érzés, alkotó gondolat,
s benne, a rettegés okoz csak gondokat.
Milyen jó is lenne hát átválogatni,
a bántót, a sértőt, mind-mind tűzre rakni!

Apró üveggolyó, pont ilyen a lelkünk,
ezért kéne reá még jobban figyelnünk!
Hiszen, mi benne van, kívül tükröződik,
az áramlik felénk a végső időkig!
Az üveggolyónkban rendet kéne tenni,
így tudna világunk, tőlünk jobbá lenni!

Aranyosi Ervin © 2024-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva