Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Úgy élj!

Aranyosi Ervin: Úgy élj!

Úgy élj, hogy lábnyomodba
léphessen gyereked!
Úgy élj, hogy melegítsen
az érző szeretet!
Úgy élj, hogy tudásod,
hasznára legyen,
hogy tovább tudja adni,
és boldoggá tegyen!

Úgy élj, hogy sose szégyelld,
napjaid, tetteid,
hogy tiszta forrás legyen,
miből lelked merít!
Úgy élj, hogy emelt fővel,
járhasd be az utad,
hogy igaz emberséged,
jó irányt mutat!

Úgy élj, hogy váljon szebbé
tetőled a világ,
hogy jó legyen majd egyszer
emlékezni rád!
Úgy élj, hogy legyen tiszta,
lelked szép vászonja,
úgy élj, hogy fennmaradjon
az őseid hona!

Úgy élj, hogy földgolyódon
ne hagyj  fájó nyomot,
hogy fiad elmondhassa,
ilyenről álmodott!
Úgy élj, hogy ne bánj semmit,
vállald fel tettedet,
hogy bűntudat ne nyomja,
később se lelkedet!

Ha egyszer visszanézel,
legyél elégedett,
hogy megtetted, mi tellett,
amit csak lehetett.
S ha csak egy cseppnyi részben
szebb lett a világ,
az utókor szépen fog majd
emlékezni rád!

Aranyosi Ervin © 2024-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Egyszer volt,hol nem volt,
volt egyszer… az ember!
S voltak, kik kimondták,
ennyi nép itt nem kell!
Különben is mind-mind
egyre többre vágyna,
mindent tönkretéve,
folyton csak zabálna!

Nem elég az étel,
anyagi világát,
erősen fogyasztva,
teljesíti vágyát.
Felemészti földjét,
eladja a lelkét,
pénzre váltja múltját,
jelenét, jövőjét.

Kényelem, élvezet,
lelkének póráza,
rohan, mint vakegér,
és a rongyot rázza.
A gyengét, az éhest,
lazán eltapossa,
bűnét másra fogja,
s a kezeit mossa.

Egy maréknyi senki
irányítja mindet,
életről halálról döntve,
versenyt hirdet.
Akár, mint a múltban,
cirkuszt ad a népnek,
hogy ne vegyék észre,
hogy börtönben élnek.

Meghasonlottakat
vezetővé téve,
választást színlelve,
jut szavuk érvényre.
Látszat politika,
butítottat vakít,
törvények veszik el,
az ember jogait.

Majd a jogok után,
a tulajdont lopják,
míg a zsoldosok a
víg táncukat ropják.
Ők majd csak a végén
kerülhetnek sorra,
ha beteljesedett,
a világunk sorsa.

Okos lesz a világ
mindegyik eszköze,
és az embereknek
nem lesz hozzá köze.
Csak mikor fejükbe,
chipként beépítik,
mondván, az embernek
egészségét védik.

Mozdulni sem kell majd,
minden ott lesz helyben,
s ott dől el majd minden,
az emberi fejben.
Az agy képernyőjén
lesz vetített világ.
Technokrata élet
fog ott majd várni rád.

Megszűnik a lélek,
érzés és szeretet,
és amit akarnak
azt csinálnak veled.
Élő zombi leszel,
számítógép aggyal,
aki mit sem gondol,
semmit sem tapasztal!

Engem nem érdekel
e rút mese vége,
van még néhány évünk,
így nézzünk elébe!
Az emberiség még
nagyon mélyen alszik,
s uralja elméjét,
elbutító vak hit!

Várjuk a megoldást,
s nincs, aki segítsen!
Tehetetleneken
nem segít az Isten!
A pokolnak tüze
perzseli már arcunk,
megfőznek, mint békát,
miközben mi alszunk.

Aranyosi Ervin © 2024-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Lassan eltűnik minden,
ami csak emberi,
s az ember, a világát
megóvni nem meri!
Eltűnik a szellem,
az érzés, gondolat,
s helyében gépek által
megírt szöveg marad.

Csalóka lesz a látvány,
élőt utánozó,
imádott lesz a bálvány,
és nem lesz fényt hozó!
Sötétség száll a Földre,
az ember elbutul,
s tanulni kell örökre,
hogy éljen robotul!

Átfestett lesz világunk,
kicserélt életünk,
egy helyben ülve látunk,
s nem használjuk szemünk.
Érzékeink és vágyunk,
jövőt már nem teremt,
üres agyakba töltik
bele a végtelent.

Nem betegség és ínség
pusztítja el fajunk,
utolsó perc ez itt még,
hogy emberek vagyunk.
Aztán leomlik minden,
elmúlik a világ,
s nem marad hírvivő sem,
ki emlékezik ránk.

A lét értelmét veszti,
elfogy a szeretet,
minden beprogramozva
érkezik neked.
És minden lesz fejünkben,
csak egy nem, gondolat,
de megoldják helyetted
a napi gondokat!

„Nem lesz semmid, s meglátod,
boldogabb leszel!”
Lézengsz az ürességben,
és semmit sem teszel.
Kiürül szíved, lelked,
világod csak adat,
hozzáférsz bármi máshoz,
s elveszted önmagad!

Aranyosi Ervin © 2024-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Azt hiszed tudod, mert ezt tanították,
vagy mert a hírekkel reád zúdították.
Egy hazug világban, elhiszel-e mindent,
ahogy feltálalják, úgy is van szerinted?
Függöny takarja el az egész világot,
s te csak a függönyre festett képet látod.
Nem is nézel mögé, de minek is tennéd,
a bátorságot hozzá, ugyan honnan vennéd?
Sőt, akik becsapnak, te azokat véded,
így könnyű vezetni a pokolba téged.
Nem kell neked rablánc, elég az üzenet:
– Itt minden érted van, hogy jobb legyen neked!

Olykor megmutatják, mi is az igazság,
mesterkélt filmekben orrod elé rakják.
Te meg azt hiszed, hogy a képzelet műve,
csak a szereplő van mocsárba merülve.
Aztán meg megéled, meg is tapasztalod,
de ha mást bántanak, nem a te asztalod!
Csodálkozol rajta, ha más sem tesz érted,
mindig csak az mozdul, aki éppen sértett.
Így hát megosztanak, könnyebb veled bánni,
kis csoportban nem tudsz veszélyessé válni.
Amíg külön-külön fájnak csak a dolgok,
hiába hőzöngnek, itt-ott, kis csoportok.

Egy maréknyi ember ural egy világot,
terepasztalt mozgat, pénzt, meg gazdagságot.
Kezükben média, mely mossa az agyat,
s kezükben tartani sem túl nagy feladat.
Hisz megannyi szolga áll a hatalmukban,
így hát nem kell félni, a léggömb kipukkan.
Pénz és megélhetés, a jólét a póráz,
a lényeg a külcsin, médián át szórt máz.
Lám, a világ népe inkább egymást bántja,
napi problémáit társaiban látja.
Ami itt fejlődik, az csak a technika,
mesterséges lesz majd az intelligencia.

Számítógép fogja uralni a népet,
a test tán meggyógyul, de kihal a lélek.
Érzés nélkül pedig, nem ember, az ember,
gép lesz majd belőle, tudós értelemmel.
Mindent készen megkap, nem is marad vágya,
ez az emberiség csúf halottas ágya.
Művészet és szépség nem kell a világnak,
a természet minek, minden fát kivágnak.
Ha kihal a bolygó, az sem zavar senkit,
planétánk jövőjét, a gépek jelentik.
Megvédeni pedig nem tudjuk, csak együtt,
ha a társainkat szépen felébresztjük!

Aranyosi Ervin © 2024-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Valamit már írni kéne,
olyan üres ez a lap!
Szótlanság a költő réme,
ha nem jön a gondolat…
Ám nem szabad erőltetni,
ne legyen csak fecsegés!
Ne legyen csak fránya szólam,
miben a szellem kevés.

Csak azért meg minek írni,
hogy megteljen a papír,
minek a múzsához sírni,
hátha épp most dalra bír!
Kényszerből nem jön az ihlet,
a jó rím is elmarad,
repülésre bírni itt lent,
az elpusztult madarat.

Egyszerűbb hát firkálgatni,
rajzzal teljen az a lap,
fáradt elmét megnyugtatni,
a világ, így is halad.
Hogy írhatnék olykor csendet,
békéset és figyelőt,
a lelkemben téve rendet,
valami szép mű előtt!

Amikor nincs okom írni,
jobb, ha inkább pihenek,
s hagyom játszani az elmém,
legyen szabad, kisgyerek.
Aztán, mikor úgy alakul,
megtelik a papiros,
színes szavak sorjáznak majd,
lesz kék, sárga, meg piros…

Aranyosi Ervin © 2024.06.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikrokozmosz

Aranyosi Ervin: Mikrokozmosz

Apró üveggolyó, a világnak tükre,
a megmérhetetlent cseppbe összegyűjtve.
Benne lehet minden, ami csak létezik,
amik a végtelent, láthatóvá teszik.
Pontos másolata a nagyobb egésznek,
mit láthatsz gonosznak, vagy csodásnak, szépnek.

Apró üveggolyó, a világnak mása,
benne lüktet szívünk összes dobbanása.
Benne minden érzés, alkotó gondolat,
s benne, a rettegés okoz csak gondokat.
Milyen jó is lenne hát átválogatni,
a bántót, a sértőt, mind-mind tűzre rakni!

Apró üveggolyó, pont ilyen a lelkünk,
ezért kéne reá még jobban figyelnünk!
Hiszen, mi benne van, kívül tükröződik,
az áramlik felénk a végső időkig!
Az üveggolyónkban rendet kéne tenni,
így tudna világunk, tőlünk jobbá lenni!

Aranyosi Ervin © 2024-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin Teremtő képzelet

Aranyosi Ervin Teremtő képzelet

Ne kergesd az időt, ha kell, úgyis eljön,
lógasd csak a lábad, az elképzelt felhőn.
Mért gyorsítanád fel életed kerekét?
Amit joggal elvársz, azt leteszik eléd.

Persze, teremtéskor az is nagyon fontos,
hogy legyen a vágyunk jól körülírt, pontos!
Néha a teremtő megvicceli lelkünk,
nem pont azt adja meg, amit elképzeltünk.

Merj nagyot álmodni, lásd a részleteket,
tegye valósággá színes képzeleted!
Ha látod, ha érzed kézzel foghatóan,
akkor a Jóisten adja: – Nesze, jól van!

Vágyj olyanra, ami igazán boldogít,
ami örömöt ad, és nem csak gazdagít!
Hiszen kincseinket mind a Földön hagyjuk,
lelkünkhöz, a megélt élményeket adjuk.

Aranyosi Ervin © 2024-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életfa

Aranyosi Éva színeivel

Aranyosi Ervin: Életfa

Az életfa szimbóluma élő hidat képez,
hogy a földi birodalom eljusson az éghez!
Világokat kapcsol össze, körforgást jelképez,
hogy az élet forrásából földi létbe léphetsz.
Körforgásba visszatérünk és részt veszünk benne,
nélkülünk a világ, bizony, hogy szegényebb lenne!
Gyökereink mélyből jövő anyaggal táplálnak,
így merítünk bölcsességet, mik javunkra válnak.
Ágaink az égbolt felé törekednek egyre,
tudást és a túlvilági létet gyúrva egybe.

Családfa, az életfája, igen terebélyes,
őseinket, rokonokat felmutatni képes.
Azokat, kik kellettek, hogy mi élővé váljunk,
akik nekünk formálták meg az élő világunk.
A családfa elágazó, s gyökerekre épült,
akiknek a keze nyomán ez a világ szépült.
Növekedés és az erő benne lüktet élőn,
megújulást, ismétlődést, életet ígérőn.
Hisz a lelkünk halhatatlan, vissza-visszatérünk,
részt veszünk a körforgásban, jövünk, megyünk, élünk!

Az életfa szimbólum, az örök élet része,
nyomot hagyunk, örökség lesz a világ egésze!
Bár a test elhasználódik, s elhagyja a lélek,
de a tanult élet-csodák mind lelkünkben élnek.
Újra jövünk, s újat hozunk, szeretet szívünkben,
s osztozhat a világunk, velünk az örömünkben.
Pihenés és harmónia szívünkben virágzik,
békességet hoz a földnek, lelkünk erre vágyik!
Ellentétek: Fent és a lent, kívül-belül minden,
fény-sötétség, ész és a szív osztozik e kincsen!

Aranyosi Ervin © 2024-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk békét!

Aranyosi Ervin: Teremtsünk békét!

Fókuszáljunk mindannyian együtt a békére,
hogy hathassunk gondolattal, a világ szívére!
A gondolat erejével emeljük világunk,
s higgyük el, hogy jobbá válik, és szebb jövőt látunk!
Ne merüljünk a posványba, mert lehúz a mélybe,
ültessünk most szeretetfát másoknak szívébe.
A szeretet rügyet bontva, élőn kivirágzik,
így lehet a romok helyén, békés szebb világ itt!

Fegyverekkel sosem lehet teremteni békét,
az csak a gonoszt szolgálja, és a világ végét!
Az életnek értelme van, nem úgy a halálnak,
hol emberek, értelmetlen áldozattá válnak.
S akik szítják ezt a tüzet, nem vesznek részt benne,
nem kerülnek célkeresztbe, övék csak az eszme!
Koholt indok, öldökölni, golyót elhasználni,
gonosz törvényeket hozni, gazdagabbá válni!

Pénzimádók, figyeljetek, elveszthettek mindent,
a békére irányuljon mától a tekintet!
Emberibbé kéne válni, együttérző lénnyé,
ahogy Istenünk teremtett, testbe formált fénnyé!
Tudom, ez a fény a lelkünk, érző, csodás szellem,
nem pusztul el, csupán akkor, hogyha szeretetlen!
Ám, ha szeret, jobbá tehet egy egész világot,
legyen béke, legyen a Föld, általunk megáldott!

Aranyosi Ervin © 2024.05.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A boldogság útja

Aranyosi Ervin: A boldogság útja

A boldogság útja, kitaposott ösvény,
mégsem járunk rajta olyan lelkesen.
Pedig végig járni, nem tiltja a törvény,
és nem járna rosszul az ember lelke sem!
Szeretetlen lelkek, nem tudnak szeretni,
elkerülik messze ezt a szép utat,
inkább földi kincset akarnak szerezni,
ami talmi mámort, értéket mutat!
A boldogság útja, kitaposott ösvény,
sokszor a szegény így, ettől gazdagabb,
s ezt sajnálja tőle a gazdag, a fösvény,
s így a világ végképp rossz felé halad!

A boldogság útján nincsen harag, bánat,
nincsen meg nem értés, nincsen háború!
Csak akik a vakság mocsarában járnak,
azoknak a lelke sivár, szomorú!
Ám az emberiség a fukart szolgálja,
aranyborjút imád, pénz szerzésre hajt,
nem csoda, az ösvényt sehogy sem találja,
a pénzvakság hoz rá, folyton újabb bajt!
Meg kéne tanulni őszintén szeretni,
a boldogság útján járni léten át!
Világunkat szebbé, s jobbá kéne tenni,
s lezárni a poklot építő vitát!

Aranyosi Ervin © 2024.05.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva