Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy dal a lelkemből


Aranyosi Ervin: Egy dal a lelkemből

Annyi dal van a lelkemben,
miattatok melengettem,
és amikor elengedtem,
én magam is jobbá lettem,
úgy hiszem!

Nektek írtam, rólatok szólt,
kerültem a fájós zokszót,
játszottam a reményosztót,
mely a lelkeknek okoz jót,
úgy hiszem!

Refrén:
Dalold velem az énekem,
nyomában annyi szép terem,
hadd szálljon át az éteren,
javítson fájó életen!
Dalold velem, dalold velem,
a holnap tőle jobb legyen,
dalolj, hogy boldoggá tegyen,
dalolj velem, dalolj velem!

Rólatok szól minden ének,
szeretném, ha szeretnétek,
s tőlem boldogok lennétek!
s engem is azzá tennétek!
Úgy legyen!

Álmodjunk hát közös álmot,
olyan szép, valóra válót.
Igaz hitünk által áldott,
élhető, csodás világot,
Úgy legyen!

Refrén:
Dalold velem az énekem,
nyomában annyi szép terem,
hadd szálljon át az éteren,
javítson fájó életen!
Dalold velem, dalold velem,
a holnap tőle jobb legyen,
dalolj, hogy boldoggá tegyen,
dalolj velem, dalolj velem!

Aranyosi Ervin © 2022.01.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel


Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mondd barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Aranyosi Ervin © 2022.01.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett


Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett

Az ember Istent teremtett
a saját képmására,
és bizony e teremtésnek,
hatalmas az ára.
Mert a megteremtett Isten
büntetni is képes,
bár azt mondják ember tervez
és az Isten végez.

Aztán hatalmat teremtett,
eljátszva az Istent.
Káosszá tette a rendet,
s ennél messzebb is ment.
Istent akart játszani
a többiek kárára,
ezért aztán pénzt nyomtatott
saját képmására.

Teremtett egy új világot,
hazugságban élőt,
elnyomva a természetest,
a pénz-istentől félőt.
Uralja a nagyvilágot
és hatalom éhes,
hazugságban és csalásban
igen tehetséges.

Szembemegy a törvényekkel,
mit Isten teremtett,
nem tiszteli, nem tartja fenn
az isteni rendet.
Leigázza a világot,
hatalomra éhes,
s megküzdeni vágyaival
sehogyan sem képes!

Bár élhetne boldogan is,
rossz vágyai nélkül,
de az álma csak a pénzre
és sikerre épül.
Elfelejt a többiekhez
szívvel közeledni,
csupán uralkodni képes,
nem tud már szeretni!

Vissza kellene találnunk
ősi Istenünkhöz,
aki gyermekeként szeret,
sosem bánt, nem üldöz!
Nem a pénzt, a csereeszközt
kellene szolgálnunk,
élni kéne életünket,
s boldogokká válnunk.

Úgy nézni a társainkra,
mint Isten gyermekére,
mint a lelkünk testvérére,
élő, szép tükrére!
Megérteni, haragunkkal
önmagunkat bántjuk,
szeretettel tegyük jobbá,
még élő világunk!

Váljunk azzá, akik vagyunk,
Isten gyermekévé,
s ne uralhassa elménket
rádió, vagy tévé!
Olvadjunk a természettel
szép harmóniába,
elmondhassuk, hogy életünk
sosem volt hiába!

Figyeljünk a belső hangra,
az Ő üzenetére,
bocsássunk meg a világnak,
dühünk tegyük félre.
Világunkat mától kezdve
ne a pénz uralja,
ne keveredhessen többé
fel a mocsok alja!

Feladat vár folyton reánk:
emberré kell válnunk!
Teremteni holnapunkat,
sarkunkra kell állnunk!
Keresnünk a lét értelmét,
magunkra találva,
szeretettel világunkat
élővé formálva!

Ne teremtsünk Isteneket,
arra nincsen szükség,
azok vagyunk mindannyian,
legyünk hát rá büszkék!
Atyánk minket teremtéssel
szépen felruházott,
csak az ember torzította
el a Napvilágot!

Fogadd el, hogy egy az Isten,
s része vagyunk mind-mind!
Egyik sem több, vagy kevesebb,
ki teremtést indít!
A gondolat, ami alkot,
mely lelkünkből éled!
Nem attól lesz szép a világ,
ha Istened féled!

Értsük már meg, nem a gonosz
uralja a lelkünk,
az emberség, az istenség
élőn itt él bennünk!
Csak hagynunk kell, mint egy magot,
földjéből kikelni,
csak a lélek útján tudunk
jobb világra lelni!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újévi durrogás


Aranyosi Ervin: Újévi durrogás

Új év és benne régi élet,
s közöttünk él a sok kísértet,
s riasztgatnak minket tovább,
a kishitűt, az ostobát!
A tegnapból tanulni kéne,
a sok hazugság véget érne,
s tehetnénk végre egy csodát!

Szélmalomharc értetlenekkel,
kiknek a lélek fénye nem kell,
kik úgy teszik csak dolgukat,
ahogy az fentről jól mutat!
Kimosott aggyal tündökölnek,
hazugságukkal körbelőnek,
hiába lázad a tudat!

Emberiség álomba veszve,
kiket megérint dogma, eszme,
Nem is látják az életet,
csak lesik, hogy történhetett!
Hiszen ők mindent jól csináltak,
a nyájba birkaként beálltak,
s úgy éltek, miképp lehetett!

Új év, s pénzüket szerteszórták,
tűzijátéktól hangos ország
jelezte a nép éhezik!
Adjunk színes szikrát nekik!
Az égbe szállnak színes álmok,
mert ott fenn nincsenek karámok,
s a perc csodáját élvezik!

Hiába lázad Európa,
vidáman küldenek pokolba,
az élősködő nagy urak,
hisz a nép épp velük mulat.
Nem érzi börtönét a lélek,
amíg durrognak csalfa fények,
s a pór játszhatja az urat!

Új év és benne durranások,
s ha lelkem mélyére leások,
valami hiányzik nagyon,
s nem a gazdagság, nem a vagyon!
Inkább egy tiszta, érző élet,
a szeretettel telt boldog lélek,
s keresem, hová tűnt vajon?

Aranyosi Ervin © 2022.01.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy új világ születése


Aranyosi Ervin: Egy új világ születése

A Földünk bebábozódott,
sötét veszi körbe,
benne élő fura hernyó
nem néz a tükörbe!
Amit látna, nem tetszene,
elborzadna tőle,
s megállna a fejlődésben,
s nem lenne belőle…

Nem válhatna az belőle,
mire régen vágyik,
vajon mivé nemesül,
ha gubója lemállik?
Ki kell várni azt az időt,
hogy lénye beérjen,
virágszirmú pilleszárnyak
nőnek közepében.

Nem törődik a sötéttel,
csak vár türelemmel,
és az idő neki kedvez,
fénnyel, szeretettel!
Nem is kell hát siettetni,
egyszer meg fog nyílni,
amikor az idő itt lesz,
ha minden idilli!

Feléli a sötétséget,
s megnyitja a bábját,
megmutatja a világnak
szeretet-ruháját!
Pille szárnyú pillangó lesz,
az élet csodája,
aki újjászületését,
jövetelét várja!

Talán, majd az új világban
mi is jobbá válunk,
képesek leszünk szeretni,
nyitott szemmel látunk!
Újjá születik a világ,
megtisztulva végre,
s pillangóként, tündökölve
szállunk fel az égre!

Aranyosi Ervin © 2021.12.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…


Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…

Én építek, és alkotok,
– igaz még kisgyerek vagyok,
de élvezem az életem,
s utamon nyomokat hagyok.
Fentről kacag reám a Nap,
az arcomon mosoly ragyog,
mert felvidít a gondolat,
hogy boldog kisgyerek vagyok…

Az szeretnék maradni én,
hát hagyd, hogy süssön rám a Nap!
Ne vedd el játékaimat,
mert akkor semmim sem marad!
Ne félni taníts engemet,
az élet annyi mást tanít!
Szabadítsd fel a lelkemet,
tedd kinccsé létem napjait!

Tudod mit? Figyelj én reám,
s élvezd te is az életet!
Játsszál velem, legyél vidám,
igazán élni így lehet!
Ne nézd, mások mit mondanak,
ne bántsanak meg érdekek!
Ne kullogj te mások után,
éld szabadon az életed!

Én építek, és alkotok,
ettől lehet szép a világ!
Igaz, még kisgyerek vagyok,
de tiszta lélek, aki lát!
Te se takard el a Napot,
tőle is kapok még reményt,
engedd inkább a lelkedbe
a felemelő tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2021.11.16
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés az aradi vértanúkra

Aranyosi Ervin: Emlékezés az aradi vértanúkra

Hiába hullt a hősök vére,
s hiába lett sírjuk Arad!
A hazafiak szép szívében
az emlékük örök marad!
De értelmetlen volt haláluk,
velük halt érték, becsület,
mert itt a mában nem találunk,
ki méltón ejtse nevüket.

A szabadság csak hiú álom,
s mindaz ki jót, szebbet akar,
nem győzhet itt, semmilyen áron,
elátkozott nép a magyar!
Meghaltak értünk, szebb jövőnkért,
ami talán sosem jön el,
meghaltak ők a szabadságért,
amit egy nemzet érdemel.

De hol vagyon a nép hatalma,
hol a szabadság? Nem tudom!
Idegenek uralma van ma,
s mi megrekedtünk félúton.
De a nemzet ma már nem lázad,
saját hazában küszködik,
s teszi a dolgát, hajtott fővel,
és tengődik, míg engedik.

Elvesztek már a régi álmok,
s nem látjuk, ki van ellenünk.
Megrendülten, s rémülten állok,
hisz nincsenek már itt velünk.
Kevés a méltó, igaz ember,
ki megóvhatná a hazát,
a legtöbb, ma már szólni sem mer,
nemhogy megvédje igazát.

Október hat, az égre rólak,
örök mementó vagy nekünk,
a hatalmasok összefogtak,
akkor és most is ellenünk.
Némán, merengve fejet hajtok,
bennük még égett büszkeség,
de bezárultak sorsnyi ajtók,
s hazánk a múltnak tükre rég.

Aradon ők, ott, tizenhárman,
értünk haltak hősi halált.
Hittek egy élhetőbb világban,
és mind a jó oldalra állt!
Az életüket adták érte,
hogy ez a világ szebb legyen,
nem szolgáltak rá a kötélre,
de vállalták a szent helyen.

Emlékezz rájuk magyar nemzet!
Nem is voltak mind magyarok!
Ne feledjük a hősi tettet,
mert ettől lettek szabadok!
A jövőnkért mutattak példát,
hogy ne bénítson félelem!
Hogy szabadságod élőn éld át,
és szép hazánk magyar legyen!

Aranyosi Ervin © 2021.10.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szétszórt vagy?


Aranyosi Ervin: Szétszórt vagy?

Szétszórt vagy, hát nem is tudsz figyelni,
a napjaidban örömökre lelni.
Teszed dolgod, így múlik az élet,
a boldogságod olykor semmivé lett.

Szétszórt vagy és félve éled léted,
olykor hálni jár beléd a lélek.
Nem látod, hogy miről szól világod,
apró darabokra hullik álmod.

Össze kéne végre magad szedned,
a fontosra kell még jobban figyelned!
Utad során csak a szépet lássad,
élj már végre, ne a sírod ássad!

Az örömökre kéne fókuszálnod,
az életben a fényt kell megtalálnod.
Hálával átitatnod a lelked,
hétköznap is örömökre lelned.

Darabjaid össze kéne szedned,
a jó dolgokat kéne észrevenned,
az örömökre kéne koncentrálnod,
és szebbé varázsolnod a világod.

Ne légy szétszórt, tanulj meg figyelni!
Senki másnak nem kell megfelelni!
Keresd a jót, élvezd ki a szépet,
fogadd el, mit felkínál az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetni láttam az eget!


Aranyosi Ervin: Nevetni láttam az eget!

Álmodtam szépet,
álmodtam jót.
Én kormányoztam
az álomhajót.
Amerre néztem,
ott csak csoda várt,
nevetni láttam
a látóhatárt.

Azt teszem végre,
mit vágyott szívem,
álomhajómat
szép révbe viszem,
boldoggá válok
szeretve én,
szívdobbanásom
a kedvenc zeném.

Szabaddá váltam,
nincs rajtam teher,
nem érzem többé,
hogy küzdeni kell!
Élem a létet,
és boldog vagyok,
mások lelkében,
szép nyomot hagyok.

Álmodni mertem,
most ébren vagyok,
napom teremtem,
s a lelkem ragyog.
Boldog a szívem,
mert nincs egyedül,
békém galambja
a vállamon ül.

Ébren is kéne,
álmodni már,
megkapni végre,
azt ami jár,
s szívünkből adni,
amit lehet,
megtapasztalni
egy szebb életet.

Ébredjetek fel
jó emberek!
Legyen az élet
több veletek!
Váltsuk valóra,
mit álmunk ígér,
mikor a kedvünk
az egekig ér!

Ébredj barátom,
és álmodj velem!
Miénk a cseppnyi,
s a végtelen
Csak meg kell élnünk
saját csodánk,
s nem is kell félnünk
egy életen át!

Ébredjetek fel
jóemberek,
csak egy a fontos,
a szívszeretet!
Nem kell, hogy harcolj,
csak boldogan élj,
holnapba nézve
szép jövőt remélj!

Álmodjunk együtt,
álmodjunk jót,
tegyük boldoggá
az álmodozót,
gondolatunk majd
szebb jövőt teremt,
majd ezzel uraljuk
a végtelent!

Szeretve élni,
mit is jelent?
Teljessé tenni
a megélt jelent.
Elfogadásban
megélni csodát,
látni az élet
szebb oldalát.

Nevetni láttam
a fénylő eget,
szívemben itt él
e szép jelenet,
arcodra festem
e vidám jelet,
tükrödben lássad,
hogy lelked nevet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kéne már!


Aranyosi Ervin: Nem kéne már!

Nem kéne már,
hogy így legyen,
hogy átgázolj csak mindenen!
Szíved bezárjad, sose láss,
kincset szerezve gödröt áss,
hadd jöjjön ránk a pusztulás!

Nem kéne már,
hát mért teszed?
Lelkedet gúnnyal vértezed.
Másokét szóval mérgezed,
a teljeset mind szétszeded,
ehhez van csak meg készleted?

Refrén:
Ma már csak üzlet neked az élet,
a lelkedet sok pénzre cseréled,
mindig csak ez motivál téged,
és közben várod a szörnyű véget,
amely a poklán hamuvá éget.

Nem kéne már,
hogy így tegyél,
mások felett gonosz legyél!
Lelked mélyén a hiány szintjén
szeretetre vágynál őszintén,
s ugyanazt érzed lelkedben, mint én!

Refrén2:
Ne legyen üzlet mától az élet,
forduljon a Föld egy nagyot véled!
Lásd meg a jót is, lásd meg a szépet!
tegyen boldoggá mától az élet,
s ne várd halálod, ne várd a véget!

Aranyosi Ervin © 2021.09.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva