Lélek | Aranyosi Ervin versei

jún
27

Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!

Category: Szerelem, kedvesemnek Tags: álom, Aranyosi Ervin, bőség, dallam, élet, fény, jövő, Lélek, levehő, Nem élhetek nélküled!, öröm, pillanat, részem, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy az éltető vizem,
te hozzád vezet minden út,
miattad dobban meg szívem!

Ha nem vagy, létem véget ér,
nélküled én szomjan halok,
elvesztem utam, célomat,
ha nem vagy, hát én sem vagyok!

Én nélküled nem élhetek,
részemmé váltál teljesen,
összeforrt lelkünk egykoron,
a dolgom csak érted teszem!

Te adod éjjel álmaim,
amit ébren megélhetek,
te teszed szebbé napjaim,
s nincsen jövőm, csakis veled!

Te adod létem dallamát,
s én írok hozzá szöveget,
s így adom neked dalban át,
a léthez az erőt neked!

Közös a múlt, közös a mánk,
minden fenséges pillanat,
ez ad élő bőséget ránk,
egymás nélkül, ‘mink sem marad!

Öröm, hogy a tiéd vagyok,
s cserében te is az enyém,
lelkedben szép nyomot hagyok,
enyémben te lehetsz a fény!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy a lélegzet nekem!
S ha már nem kapok levegőt,
semmit sem ér az életem!

Hálás vagyok szép lelkedért,
mely az enyém másik fele,
a te álmod is bennem élt,
s így váltam boldoggá vele!

Aranyosi Ervin © 2023-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, csoda, él, emberek, felleg, Fényből születtem a Földre, gyermek, hála, isten-áldás, kragyog, Lélek, nap, szeretet, szív, tükröz, vers, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Fényből születtem a Földre,
Napom gyermeke vagyok,
nem egy percre, mindörökre,
fénye a lelkemből ragyog!
Az sem baj, ha eltakarják,
önző, sötét fellegek,
hisz fényemet, a világból
eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre,
s ez a fény, a szeretet,
ezért nem kell eljátszanom
semmiféle szerepet!
Nem kell mássá alakulnom,
elég, ha kiragyogok,
s körülöttem érzik, látják,
a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre,
ezt a fényt adom tovább,
hálatelten, szeretettel
élem ezt a szép csodát.
Ha az emberek megértik,
csupán csak ragyogni kell,
szeretetünk ragyogtatva,
egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre,
az árnyék nem létezik,
csak a tudatlanság bántó,
mitől a szív éhezik.
Tanítalak tündökölni,
használni a fényedet,
ez Nap adta isten-áldás,
mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
mind Nap-gyermekek vagyunk,
egymás létét beragyogjuk,
s közben szép nyomot hagyunk!
A szeretet fénycsóvái
szebb világot mutatnak,
légy része a tanulásnak,
bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni,
tiszta fénnyel, ahogy kell,
szeretett lesz a világunk,
a mennyország így jön el!
Sosem kellett haldokolni,
fény emeli lelkedet,
eltűnik az árny, az átok,
s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
tükrözni a másikét,
tüzet gyújtani szívekbe,
visszaadni a hitét.
Külön-külön pislákol csak,
ahogyan a gyertyaláng,
együtt fényünk erősebb lesz,
létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre,
fényből születtél te is,
kezdj el végre kiragyogni,
ha már lelked végre hisz!
Ragyogjuk be a világot,
szeretetet szórva szét,
ébresszük az alvó lelket,
s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre,
s értelmet fényben lelünk,
ha világunk fénybe fordul,
gazdag lesz a lét velünk!
Ki kell lépnünk hát a fényre,
s a rossz álom véget ér,
szeretettől átitatva,
érezd, lelkünk végre él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Merj élni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmaid, alvás, Aranyosi Ervin, boldog, csak tedd!, csendesül, dolgod, Lélek, Merj élni!, siker, sorsod, szolgaság, tedd, tetszhalál, ural, vers 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Merj élni!

Tedd, csak tedd a dolgodat,
és légy általa boldogabb!
Tegyed csak azt, mi boldogít,
s már is tudod, mi dolgod itt!

Ne más vezesse életed,
hisz jobb, ha te elképzeled!
Sajátod éled, s attól szép,
hogy nem másolod másokét!

Megkeresed, a jó utat,
amit majd lelked megmutat!
Ha másét éled, nem leled,
lelked nem jár együtt veled!

Parancsra élni, szolgaság,
pedig szükséged volna rád,
hogy kifejezd, mi benned él,
a lélek épp hozzád beszél!

Csak nem hallod, mert mást figyelsz!
Mert mit szólnak, ha élni mersz?
Meg kell felelned, azt hiszed,
ezért sok más terhét viszed!

Siker, ha máson taposol?
Ha más helyett döntést hozol?
Ha napjaidban nem vagy ott,
ha lelked fáradt, s nem ragyog?

Mókuskereked forgatod,
az álmaidat feladod,
és elhiszed, nem jár neked,
mert ezt mondták az emberek!

Ezért szólok, és tudatom,
eltévedtél az utadon,
a boldog létet keresed,
de nem hallod meg lelkedet!

Csendesülj el, nézz befelé,
indulj el álmaid elé,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne más írja a sorokat!

Bárcsak tudnád, azt hogy ki vagy!
Hogy aki ural, az kihagy
téged, s már lelked nem teremt,
nem járja be a végtelent!

Hisz szolga vagy és még alszol,
és önmagadra haragszol,
pedig a sorsod rajtad áll,
s az alvás hosszú tetszhalál!

Aranyosi Ervin © 2023-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Elmondom, mit hiszek

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, élet, Elmondom, ember, isteni, kormány, Lélek, mit hiszek, Ők, önálló, öröm, rend, saját, szeretetem, teremt, utam, vers, világ 10 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Elmondom, mit hiszek

Hiszek önmagamban,
és a teremtésben,
szeretet igéjét
a szívembe véstem.
Saját utam járom,
figyelem a lelkem,
csendben elmerülve,
mutat utat bennem.
Gondolatok szárnyán,
szavakkal teremtek,
próbálom követni
az isteni rendet.

Hiszek a világban,
mesés természetben,
hiszem, hogy az ember
élhet jobban, szebben.
Hisz mind egyek vagyunk,
részei egésznek,
s akik ezt átlátják,
tudatosan élnek.
Soha nem bántok mást,
hogy engem se bántson,
a világom bennem
örömöt találjon!

Úgy teszem a dolgom,
hogy jó legyen másnak,
szeretetem küldöm
szerte a világnak.
Ugyanakkor másnak
nem kell megfelelnem,
önálló utamra
kell inkább ráleljek.
Nem játszom szerepet,
inkább magam adom,
életem kormányát
magamhoz ragadom.

Amivel dolgom van,
azt úgyis megélem,
véletlenül semmi
nem történik vélem.
Mindennek oka van,
magam is ok vagyok,
a teremtő lélek
belőlem kiragyog.
Hiszek holnapomban,
itt élek a mában,
lelkemet fürösztöm
a lét áramában.

Aranyosi Ervin © 2023-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, elbűvöl, élmény, emberek, jelent, leír, Lélek, olvas, papír, szavak, szív, szűrő, Valahogy így..., vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Elbűvölöm szíved, lelked,
érzéseidre hatok!
Hiszed, hogy megtervezettek
az itt leírt mondatok?
Vonalzó kell, néha körző,
hogy a vers kerek legyen?
Szóról-szóra összeszedve,
hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom,
felbukkan a gondolat,
összegyűlik a papíron
és úgy alkot sorokat.
Magától kigömbölyödve
lesz értelmes és kerek,
sok függ attól, hogy olvassák
magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle,
a kevesebb több lehet,
s van olyan ki hozzátéve
merít újabb ötletet.
Nem biztos, hogy elolvasva
azt gondolod, amit én,
nekem sem azt jelentette
még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom,
szavakból, amit kapok,
s nem leszek több, s kevesebb sem,
én ugyanaz maradok!
Talán csak szűrő a lelkem,
s végtelenből így merít.
Leírom a szívem, lelkem
már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, árnyék, értelem, fény, játszótér, Lélek, megél, megújúlás, öröklétű, teljesség, Terv az élethez, titkom, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

S nem érdekel, mások mit szólnak,
legyen csodás tőlem a holnap,
s ne csak nekem, mindenkinek!
Ebben még most is önként hiszek,
hogy életükbe szint viszek.

Nem csak fény van, és nem csak árnyék,
színes kavalkád, éltető játék,
hol lent, hol fent, közöttük élve,
teszem a dolgom, időt cserélve,
olykor mások szívéhez érve!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, béke, bolygó, ember, haldokol, Lélek, örökül, szabadság, szerelmes, szeretet, teremteni, természet, Úgy szeretnék varázsolni, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Úgy szeretnék varázsolni,
lélekkel teremteni!
Legyen végre a világunk
élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni,
rémálmoktól mentesen,
jelenünket rendbe téve,
a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom,
amit teremtőm adott,
levéve a lelkeinket
megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni,
s élvezni az életet,
öröm forrásából inni,
s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk,
mert édenkert vett körül,
egy virágzó, élő bolygót
kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni,
hol nem érdek volt az úr,
hol az élő szeretetre
jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni,
hogy élni jobban lehet,
ha az ember megbecsüli
az élő természetet!

Szeretném megfordítani,
a lét szörnyű kerekét,
s visszatérni értelemhez,
ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni
embert és világomat,
amikor a lélek érzi,
minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne,
s a világban nyugalom,
világomat jól szeretve,
segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni,
hogy Földünkön rend legyen,
s úgy élhessük életünket,
hogy az boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, József Attila, Költészet napja alkalmából, költő, Lélek, népem, őrült világ, szívemen, születésnap, vendég, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Nem kell a versem már? Hiába lettem?
Pedig költőként újjászülettem!
Nem kell a versem már, hiába írom,
volt még egy kis hely a gyűrött papíron…
Költészet napja van, hát ünnepeljünk,
akár a papír, oly gyűrött a lelkünk.
Elmúlt a húsvét, s már megfeszítettek,
méretes kő mögé síromba tettek,
senki sem emlékszik rá, mit is mondtam,
csak motyogtam versemben, s álmaitokban.
Nem hisz a lelkem a feltámadásban,
hogy másokban, verseim értelmét lássam.

De írnom kell, költőként nem hagy a lélek,
bár könnyektől elázva, nevetve élek,
és adom csak önmagam, s emelek mást is,
szavakból vesz körül bűvös palást is.
Formálom szellemed, mert ez a dolgom,
s népemnek fájdalmát szívemen hordom.
Ez az én keresztem, s cipelem bátran,
jó szóval élek egy őrült világban!
Lelkemből szeretet sorokban árad,
s ha érdekel, ott vagyok vendégként, nálad!

Aranyosi Ervin © 2023-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tisztelettel nőnapra

Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: Aranyosi Ervin, család, csoda, dobog, gondoskodsz, hölgy, kincsem, Lélek, szeretetfény, szíved, Tisztelettel nőnapra, vers 10 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tisztelettel nőnapra

Tisztelem benned a hölgyet,
az életet adó csodát,
ki szebbé teszi e Földet,
rám árasztva mosolyát!

Az adni kész tiszta lelket,
ami magában nagydolog!
Bámulom hatalmas szíved,
mely szeretteidért dobog!

Gondoskodsz a családról,
közben az időd szalad,
jó tudást tépsz le a fáról,
mert tudod, neked szabad!

Tisztelem benned a szépet,
és áldom is benned a jót,
ha szívem a szívedhez érhet,
kapom a nekem valót!

Tisztelem benned a hölgyet,
a bájost, a gyönyörű nőt,
boldoggá válhatok tőled,
te adsz nekem férfierőt!

Itatsz az élet vízével,
létemnek értelmet adsz,
tevéled semmi sem ér fel,
mindig a kincsem maradsz!

Ünneplem hát drága lényed,
csókokkal illet a szám,
öntsd csak rám szeretetfényed,
a csodám vagy nékem, az ám!

Aranyosi Ervin © 2023-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, börtön, Ember akartam lenni, föld, gazdagodás, Isten, Lélek, nap, senki, szíbadság, tisztaság, város, vers, világ 12 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Ember akartam lenni
boldog lélekké válni,
de nem mutatta meg senki,
hogyan kell azt csinálni!
Kerestem én csak a módját,
mit is kellene tennem,
mert, ha a szívem is jót lát,
az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla,
abból lesz csoda házam,
mosolyból készítem még ma,
téglámnak lesz az a máza.
Nézem a kinti világot,
bennem is éled a lélek,
nézem a karcsú virágot,
a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre,
fényűző gazdagodásra,
szépségét hinti a Földre,
az éltető, kinti világra!
Tükrözi Napnak a fényét,
színekbe önti a hálát,
éli csak egyre a létét,
őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló,
Istenre keni a sorsát
járja körét, mint a vakló,
felcsipegetve a morzsát.
Börtönt épít magának,
várossá válnak a falvak,
égbe repülnek a vágyak,
s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni,
megélni a szabadságom,
egyszerű dolgomat tenni,
csodálni mesés világom.
Meglelni áhított békém,
élni a szív-szeretetben,
büszkén mutatni a végén,
hogy senki sem élhetett szebben!

Aranyosi Ervin © 2023-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!

Én nem élhetek nélküled, te vagy az éltető vizem, te hozzád vezet minden út, miattad dobban meg szívem!

Ha nem vagy, létem véget ér, nélküled én szomjan halok, elvesztem utam, célomat, ha nem vagy, hát én sem vagyok!

Én nélküled nem élhetek, részemmé váltál teljesen, összeforrt lelkünk egykoron, a dolgom csak érted teszem!

Te adod éjjel álmaim, amit ébren megélhetek, te teszed szebbé napjaim, s nincsen jövőm, csakis veled!

Te adod létem dallamát, s én írok hozzá szöveget, s így adom neked dalban át, a léthez az erőt neked!

Közös a múlt, közös a mánk, minden fenséges pillanat, ez ad élő bőséget ránk, egymás nélkül, ‘mink sem marad!

Öröm, hogy a tiéd vagyok, s cserében te is az enyém, lelkedben szép nyomot hagyok, enyémben te lehetsz a fény!

Én nem élhetek nélküled, te vagy a lélegzet nekem! S ha már nem kapok levegőt, semmit sem ér az életem!

Hálás vagyok szép lelkedért, mely az enyém másik fele, a te álmod is bennem élt, s így váltam boldoggá vele!

Aranyosi Ervin © 2023-06-27. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Fényből születtem a Földre, Napom gyermeke vagyok, nem egy percre, mindörökre, fénye a lelkemből ragyog! Az sem baj, ha eltakarják, önző, sötét fellegek, hisz fényemet, a világból eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre, s ez a fény, a szeretet, ezért nem kell eljátszanom semmiféle szerepet! Nem kell mássá alakulnom, elég, ha kiragyogok, s körülöttem érzik, látják, a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre, ezt a fényt adom tovább, hálatelten, szeretettel élem ezt a szép csodát. Ha az emberek megértik, csupán csak ragyogni kell, szeretetünk ragyogtatva, egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre, az árnyék nem létezik, csak a tudatlanság bántó, mitől a szív éhezik. Tanítalak tündökölni, használni a fényedet, ez Nap adta isten-áldás, mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre, mind Nap-gyermekek vagyunk, egymás létét beragyogjuk, s közben szép nyomot hagyunk! A szeretet fénycsóvái szebb világot mutatnak, légy része a tanulásnak, bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni, tiszta fénnyel, ahogy kell, szeretett lesz a világunk, a mennyország így jön el! Sosem kellett haldokolni, fény emeli lelkedet, eltűnik az árny, az átok, s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre, tükrözni a másikét, tüzet gyújtani szívekbe, visszaadni a hitét. Külön-külön pislákol csak, ahogyan a gyertyaláng, együtt fényünk erősebb lesz, létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre, fényből születtél te is, kezdj el végre kiragyogni, ha már lelked végre hisz! Ragyogjuk be a világot, szeretetet szórva szét, ébresszük az alvó lelket, s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre, s értelmet fényben lelünk, ha világunk fénybe fordul, gazdag lesz a lét velünk! Ki kell lépnünk hát a fényre, s a rossz álom véget ér, szeretettől átitatva, érezd, lelkünk végre él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-24. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Merj élni!

Tedd, csak tedd a dolgodat, és légy általa boldogabb! Tegyed csak azt, mi boldogít, s már is tudod, mi dolgod itt!

Ne más vezesse életed, hisz jobb, ha te elképzeled! Sajátod éled, s attól szép, hogy nem másolod másokét!

Megkeresed, a jó utat, amit majd lelked megmutat! Ha másét éled, nem leled, lelked nem jár együtt veled!

Parancsra élni, szolgaság, pedig szükséged volna rád, hogy kifejezd, mi benned él, a lélek épp hozzád beszél!

Csak nem hallod, mert mást figyelsz! Mert mit szólnak, ha élni mersz? Meg kell felelned, azt hiszed, ezért sok más terhét viszed!

Siker, ha máson taposol? Ha más helyett döntést hozol? Ha napjaidban nem vagy ott, ha lelked fáradt, s nem ragyog?

Mókuskereked forgatod, az álmaidat feladod, és elhiszed, nem jár neked, mert ezt mondták az emberek!

Ezért szólok, és tudatom, eltévedtél az utadon, a boldog létet keresed, de nem hallod meg lelkedet!

Csendesülj el, nézz befelé, indulj el álmaid elé, vedd kezedbe a sorsodat, ne más írja a sorokat!

Bárcsak tudnád, azt hogy ki vagy! Hogy aki ural, az kihagy téged, s már lelked nem teremt, nem járja be a végtelent!

Hisz szolga vagy és még alszol, és önmagadra haragszol, pedig a sorsod rajtad áll, s az alvás hosszú tetszhalál!

Aranyosi Ervin © 2023-06-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Elmondom, mit hiszek

Hiszek önmagamban, és a teremtésben, szeretet igéjét a szívembe véstem. Saját utam járom, figyelem a lelkem, csendben elmerülve, mutat utat bennem. Gondolatok szárnyán, szavakkal teremtek, próbálom követni az isteni rendet.

Hiszek a világban, mesés természetben, hiszem, hogy az ember élhet jobban, szebben. Hisz mind egyek vagyunk, részei egésznek, s akik ezt átlátják, tudatosan élnek. Soha nem bántok mást, hogy engem se bántson, a világom bennem örömöt találjon!

Úgy teszem a dolgom, hogy jó legyen másnak, szeretetem küldöm szerte a világnak. Ugyanakkor másnak nem kell megfelelnem, önálló utamra kell inkább ráleljek. Nem játszom szerepet, inkább magam adom, életem kormányát magamhoz ragadom.

Amivel dolgom van, azt úgyis megélem, véletlenül semmi nem történik vélem. Mindennek oka van, magam is ok vagyok, a teremtő lélek belőlem kiragyog. Hiszek holnapomban, itt élek a mában, lelkemet fürösztöm a lét áramában.

Aranyosi Ervin © 2023-06-14. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Elbűvölöm szíved, lelked, érzéseidre hatok! Hiszed, hogy megtervezettek az itt leírt mondatok? Vonalzó kell, néha körző, hogy a vers kerek legyen? Szóról-szóra összeszedve, hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom, felbukkan a gondolat, összegyűlik a papíron és úgy alkot sorokat. Magától kigömbölyödve lesz értelmes és kerek, sok függ attól, hogy olvassák magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle, a kevesebb több lehet, s van olyan ki hozzátéve merít újabb ötletet. Nem biztos, hogy elolvasva azt gondolod, amit én, nekem sem azt jelentette még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom, szavakból, amit kapok, s nem leszek több, s kevesebb sem, én ugyanaz maradok! Talán csak szűrő a lelkem, s végtelenből így merít. Leírom a szívem, lelkem már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni, önmagamért, ha kell kiállni! Félelmeimet a sutba dobva, tenni a dolgom mosolyogva, földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből, az álmomért – kaptam az égtől – s remélem, egyszer majd elérem, s ott lesz nyomom a magas égen, egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

Megújulásra kész a lélek, okkal van minden, s benne élek, s játszóteremet irányítva, szívem kitárva, nagyra nyitva, kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen, miért jöttem, miért születtem, vajon mi okból létezem, s amit teszek, azt mért teszem, s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám. és ez mindig egy hatást tett rám, hogy ok nélkül sosem kell írnom, s nem maradt üres a papírom, s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem, s a világ megmozdult köröttem, s a Földet én is forgatom, tán rá is hat pár mondatom, ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre, nevem felírom most az égre, lássák csak meg, hogy itt vagyok, hisz szellemem azért ragyog, öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Úgy szeretnék varázsolni, lélekkel teremteni! Legyen végre a világunk élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni, rémálmoktól mentesen, jelenünket rendbe téve, a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom, amit teremtőm adott, levéve a lelkeinket megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni, s élvezni az életet, öröm forrásából inni, s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk, mert édenkert vett körül, egy virágzó, élő bolygót kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni, hol nem érdek volt az úr, hol az élő szeretetre jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni, hogy élni jobban lehet, ha az ember megbecsüli az élő természetet!

Szeretném megfordítani, a lét szörnyű kerekét, s visszatérni értelemhez, ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni embert és világomat, amikor a lélek érzi, minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne, s a világban nyugalom, világomat jól szeretve, segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni, hogy Földünkön rend legyen, s úgy élhessük életünket, hogy az boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Aranyosi Ervin: Tisztelettel nőnapra

Tisztelem benned a hölgyet, az életet adó csodát, ki szebbé teszi e Földet, rám árasztva mosolyát!

Az adni kész tiszta lelket, ami magában nagydolog! Bámulom hatalmas szíved, mely szeretteidért dobog!

Gondoskodsz a családról, közben az időd szalad, jó tudást tépsz le a fáról, mert tudod, neked szabad!

Tisztelem benned a szépet, és áldom is benned a jót, ha szívem a szívedhez érhet, kapom a nekem valót!

Tisztelem benned a hölgyet, a bájost, a gyönyörű nőt, boldoggá válhatok tőled, te adsz nekem férfierőt!

Itatsz az élet vízével, létemnek értelmet adsz, tevéled semmi sem ér fel, mindig a kincsem maradsz!

Ünneplem hát drága lényed, csókokkal illet a szám, öntsd csak rám szeretetfényed, a csodám vagy nékem, az ám!

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Ember akartam lenni boldog lélekké válni, de nem mutatta meg senki, hogyan kell azt csinálni! Kerestem én csak a módját, mit is kellene tennem, mert, ha a szívem is jót lát, az örömre talál bennem.

Én nem élhetek nélküled,
te vagy az éltető vizem,
te hozzád vezet minden út,
miattad dobban meg szívem!

Ha nem vagy, létem véget ér,
nélküled én szomjan halok,
elvesztem utam, célomat,
ha nem vagy, hát én sem vagyok!

Én nélküled nem élhetek,
részemmé váltál teljesen,
összeforrt lelkünk egykoron,
a dolgom csak érted teszem!

Te adod éjjel álmaim,
amit ébren megélhetek,
te teszed szebbé napjaim,
s nincsen jövőm, csakis veled!

Te adod létem dallamát,
s én írok hozzá szöveget,
s így adom neked dalban át,
a léthez az erőt neked!

Közös a múlt, közös a mánk,
minden fenséges pillanat,
ez ad élő bőséget ránk,
egymás nélkül, ‘mink sem marad!

Öröm, hogy a tiéd vagyok,
s cserében te is az enyém,
lelkedben szép nyomot hagyok,
enyémben te lehetsz a fény!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy a lélegzet nekem!
S ha már nem kapok levegőt,
semmit sem ér az életem!

Hálás vagyok szép lelkedért,
mely az enyém másik fele,
a te álmod is bennem élt,
s így váltam boldoggá vele!

Aranyosi Ervin © 2023-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Fényből születtem a Földre,
Napom gyermeke vagyok,
nem egy percre, mindörökre,
fénye a lelkemből ragyog!
Az sem baj, ha eltakarják,
önző, sötét fellegek,
hisz fényemet, a világból
eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre,
s ez a fény, a szeretet,
ezért nem kell eljátszanom
semmiféle szerepet!
Nem kell mássá alakulnom,
elég, ha kiragyogok,
s körülöttem érzik, látják,
a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre,
ezt a fényt adom tovább,
hálatelten, szeretettel
élem ezt a szép csodát.
Ha az emberek megértik,
csupán csak ragyogni kell,
szeretetünk ragyogtatva,
egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre,
az árnyék nem létezik,
csak a tudatlanság bántó,
mitől a szív éhezik.
Tanítalak tündökölni,
használni a fényedet,
ez Nap adta isten-áldás,
mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
mind Nap-gyermekek vagyunk,
egymás létét beragyogjuk,
s közben szép nyomot hagyunk!
A szeretet fénycsóvái
szebb világot mutatnak,
légy része a tanulásnak,
bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni,
tiszta fénnyel, ahogy kell,
szeretett lesz a világunk,
a mennyország így jön el!
Sosem kellett haldokolni,
fény emeli lelkedet,
eltűnik az árny, az átok,
s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
tükrözni a másikét,
tüzet gyújtani szívekbe,
visszaadni a hitét.
Külön-külön pislákol csak,
ahogyan a gyertyaláng,
együtt fényünk erősebb lesz,
létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre,
fényből születtél te is,
kezdj el végre kiragyogni,
ha már lelked végre hisz!
Ragyogjuk be a világot,
szeretetet szórva szét,
ébresszük az alvó lelket,
s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre,
s értelmet fényben lelünk,
ha világunk fénybe fordul,
gazdag lesz a lét velünk!
Ki kell lépnünk hát a fényre,
s a rossz álom véget ér,
szeretettől átitatva,
érezd, lelkünk végre él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Tedd, csak tedd a dolgodat,
és légy általa boldogabb!
Tegyed csak azt, mi boldogít,
s már is tudod, mi dolgod itt!

Ne más vezesse életed,
hisz jobb, ha te elképzeled!
Sajátod éled, s attól szép,
hogy nem másolod másokét!

Megkeresed, a jó utat,
amit majd lelked megmutat!
Ha másét éled, nem leled,
lelked nem jár együtt veled!

Parancsra élni, szolgaság,
pedig szükséged volna rád,
hogy kifejezd, mi benned él,
a lélek épp hozzád beszél!

Csak nem hallod, mert mást figyelsz!
Mert mit szólnak, ha élni mersz?
Meg kell felelned, azt hiszed,
ezért sok más terhét viszed!

Siker, ha máson taposol?
Ha más helyett döntést hozol?
Ha napjaidban nem vagy ott,
ha lelked fáradt, s nem ragyog?

Mókuskereked forgatod,
az álmaidat feladod,
és elhiszed, nem jár neked,
mert ezt mondták az emberek!

Ezért szólok, és tudatom,
eltévedtél az utadon,
a boldog létet keresed,
de nem hallod meg lelkedet!

Csendesülj el, nézz befelé,
indulj el álmaid elé,
vedd kezedbe a sorsodat,
ne más írja a sorokat!

Bárcsak tudnád, azt hogy ki vagy!
Hogy aki ural, az kihagy
téged, s már lelked nem teremt,
nem járja be a végtelent!

Hisz szolga vagy és még alszol,
és önmagadra haragszol,
pedig a sorsod rajtad áll,
s az alvás hosszú tetszhalál!

Aranyosi Ervin © 2023-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Hiszek önmagamban,
és a teremtésben,
szeretet igéjét
a szívembe véstem.
Saját utam járom,
figyelem a lelkem,
csendben elmerülve,
mutat utat bennem.
Gondolatok szárnyán,
szavakkal teremtek,
próbálom követni
az isteni rendet.

Hiszek a világban,
mesés természetben,
hiszem, hogy az ember
élhet jobban, szebben.
Hisz mind egyek vagyunk,
részei egésznek,
s akik ezt átlátják,
tudatosan élnek.
Soha nem bántok mást,
hogy engem se bántson,
a világom bennem
örömöt találjon!

Úgy teszem a dolgom,
hogy jó legyen másnak,
szeretetem küldöm
szerte a világnak.
Ugyanakkor másnak
nem kell megfelelnem,
önálló utamra
kell inkább ráleljek.
Nem játszom szerepet,
inkább magam adom,
életem kormányát
magamhoz ragadom.

Amivel dolgom van,
azt úgyis megélem,
véletlenül semmi
nem történik vélem.
Mindennek oka van,
magam is ok vagyok,
a teremtő lélek
belőlem kiragyog.
Hiszek holnapomban,
itt élek a mában,
lelkemet fürösztöm
a lét áramában.

Aranyosi Ervin © 2023-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Elbűvölöm szíved, lelked,
érzéseidre hatok!
Hiszed, hogy megtervezettek
az itt leírt mondatok?
Vonalzó kell, néha körző,
hogy a vers kerek legyen?
Szóról-szóra összeszedve,
hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom,
felbukkan a gondolat,
összegyűlik a papíron
és úgy alkot sorokat.
Magától kigömbölyödve
lesz értelmes és kerek,
sok függ attól, hogy olvassák
magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle,
a kevesebb több lehet,
s van olyan ki hozzátéve
merít újabb ötletet.
Nem biztos, hogy elolvasva
azt gondolod, amit én,
nekem sem azt jelentette
még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom,
szavakból, amit kapok,
s nem leszek több, s kevesebb sem,
én ugyanaz maradok!
Talán csak szűrő a lelkem,
s végtelenből így merít.
Leírom a szívem, lelkem
már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Úgy szeretnék varázsolni,
lélekkel teremteni!
Legyen végre a világunk
élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni,
rémálmoktól mentesen,
jelenünket rendbe téve,
a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom,
amit teremtőm adott,
levéve a lelkeinket
megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni,
s élvezni az életet,
öröm forrásából inni,
s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk,
mert édenkert vett körül,
egy virágzó, élő bolygót
kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni,
hol nem érdek volt az úr,
hol az élő szeretetre
jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni,
hogy élni jobban lehet,
ha az ember megbecsüli
az élő természetet!

Szeretném megfordítani,
a lét szörnyű kerekét,
s visszatérni értelemhez,
ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni
embert és világomat,
amikor a lélek érzi,
minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne,
s a világban nyugalom,
világomat jól szeretve,
segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni,
hogy Földünkön rend legyen,
s úgy élhessük életünket,
hogy az boldoggá tegyen!

Tisztelem benned a hölgyet,
az életet adó csodát,
ki szebbé teszi e Földet,
rám árasztva mosolyát!

Az adni kész tiszta lelket,
ami magában nagydolog!
Bámulom hatalmas szíved,
mely szeretteidért dobog!

Gondoskodsz a családról,
közben az időd szalad,
jó tudást tépsz le a fáról,
mert tudod, neked szabad!

Tisztelem benned a szépet,
és áldom is benned a jót,
ha szívem a szívedhez érhet,
kapom a nekem valót!

Tisztelem benned a hölgyet,
a bájost, a gyönyörű nőt,
boldoggá válhatok tőled,
te adsz nekem férfierőt!

Itatsz az élet vízével,
létemnek értelmet adsz,
tevéled semmi sem ér fel,
mindig a kincsem maradsz!

Ünneplem hát drága lényed,
csókokkal illet a szám,
öntsd csak rám szeretetfényed,
a csodám vagy nékem, az ám!

Ember akartam lenni
boldog lélekké válni,
de nem mutatta meg senki,
hogyan kell azt csinálni!
Kerestem én csak a módját,
mit is kellene tennem,
mert, ha a szívem is jót lát,
az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla,
abból lesz csoda házam,
mosolyból készítem még ma,
téglámnak lesz az a máza.
Nézem a kinti világot,
bennem is éled a lélek,
nézem a karcsú virágot,
a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre,
fényűző gazdagodásra,
szépségét hinti a Földre,
az éltető, kinti világra!
Tükrözi Napnak a fényét,
színekbe önti a hálát,
éli csak egyre a létét,
őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló,
Istenre keni a sorsát
járja körét, mint a vakló,
felcsipegetve a morzsát.
Börtönt épít magának,
várossá válnak a falvak,
égbe repülnek a vágyak,
s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni,
megélni a szabadságom,
egyszerű dolgomat tenni,
csodálni mesés világom.
Meglelni áhított békém,
élni a szív-szeretetben,
büszkén mutatni a végén,
hogy senki sem élhetett szebben!