Lélek | Aranyosi Ervin versei

máj
18

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldog, elbűvöl, élmény, emberek, jelent, leír, Lélek, olvas, papír, szavak, szív, szűrő, Valahogy így..., vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Elbűvölöm szíved, lelked,
érzéseidre hatok!
Hiszed, hogy megtervezettek
az itt leírt mondatok?
Vonalzó kell, néha körző,
hogy a vers kerek legyen?
Szóról-szóra összeszedve,
hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom,
felbukkan a gondolat,
összegyűlik a papíron
és úgy alkot sorokat.
Magától kigömbölyödve
lesz értelmes és kerek,
sok függ attól, hogy olvassák
magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle,
a kevesebb több lehet,
s van olyan ki hozzátéve
merít újabb ötletet.
Nem biztos, hogy elolvasva
azt gondolod, amit én,
nekem sem azt jelentette
még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom,
szavakból, amit kapok,
s nem leszek több, s kevesebb sem,
én ugyanaz maradok!
Talán csak szűrő a lelkem,
s végtelenből így merít.
Leírom a szívem, lelkem
már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, árnyék, értelem, fény, játszótér, Lélek, megél, megújúlás, öröklétű, teljesség, Terv az élethez, titkom, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

S nem érdekel, mások mit szólnak,
legyen csodás tőlem a holnap,
s ne csak nekem, mindenkinek!
Ebben még most is önként hiszek,
hogy életükbe szint viszek.

Nem csak fény van, és nem csak árnyék,
színes kavalkád, éltető játék,
hol lent, hol fent, közöttük élve,
teszem a dolgom, időt cserélve,
olykor mások szívéhez érve!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, béke, bolygó, ember, haldokol, Lélek, örökül, szabadság, szerelmes, szeretet, teremteni, természet, Úgy szeretnék varázsolni, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Úgy szeretnék varázsolni,
lélekkel teremteni!
Legyen végre a világunk
élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni,
rémálmoktól mentesen,
jelenünket rendbe téve,
a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom,
amit teremtőm adott,
levéve a lelkeinket
megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni,
s élvezni az életet,
öröm forrásából inni,
s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk,
mert édenkert vett körül,
egy virágzó, élő bolygót
kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni,
hol nem érdek volt az úr,
hol az élő szeretetre
jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni,
hogy élni jobban lehet,
ha az ember megbecsüli
az élő természetet!

Szeretném megfordítani,
a lét szörnyű kerekét,
s visszatérni értelemhez,
ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni
embert és világomat,
amikor a lélek érzi,
minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne,
s a világban nyugalom,
világomat jól szeretve,
segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni,
hogy Földünkön rend legyen,
s úgy élhessük életünket,
hogy az boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, József Attila, Költészet napja alkalmából, költő, Lélek, népem, őrült világ, szívemen, születésnap, vendég, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Nem kell a versem már? Hiába lettem?
Pedig költőként újjászülettem!
Nem kell a versem már, hiába írom,
volt még egy kis hely a gyűrött papíron…
Költészet napja van, hát ünnepeljünk,
akár a papír, oly gyűrött a lelkünk.
Elmúlt a húsvét, s már megfeszítettek,
méretes kő mögé síromba tettek,
senki sem emlékszik rá, mit is mondtam,
csak motyogtam versemben, s álmaitokban.
Nem hisz a lelkem a feltámadásban,
hogy másokban, verseim értelmét lássam.

De írnom kell, költőként nem hagy a lélek,
bár könnyektől elázva, nevetve élek,
és adom csak önmagam, s emelek mást is,
szavakból vesz körül bűvös palást is.
Formálom szellemed, mert ez a dolgom,
s népemnek fájdalmát szívemen hordom.
Ez az én keresztem, s cipelem bátran,
jó szóval élek egy őrült világban!
Lelkemből szeretet sorokban árad,
s ha érdekel, ott vagyok vendégként, nálad!

Aranyosi Ervin © 2023-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tisztelettel nőnapra

Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: Aranyosi Ervin, család, csoda, dobog, gondoskodsz, hölgy, kincsem, Lélek, szeretetfény, szíved, Tisztelettel nőnapra, vers 10 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tisztelettel nőnapra

Tisztelem benned a hölgyet,
az életet adó csodát,
ki szebbé teszi e Földet,
rám árasztva mosolyát!

Az adni kész tiszta lelket,
ami magában nagydolog!
Bámulom hatalmas szíved,
mely szeretteidért dobog!

Gondoskodsz a családról,
közben az időd szalad,
jó tudást tépsz le a fáról,
mert tudod, neked szabad!

Tisztelem benned a szépet,
és áldom is benned a jót,
ha szívem a szívedhez érhet,
kapom a nekem valót!

Tisztelem benned a hölgyet,
a bájost, a gyönyörű nőt,
boldoggá válhatok tőled,
te adsz nekem férfierőt!

Itatsz az élet vízével,
létemnek értelmet adsz,
tevéled semmi sem ér fel,
mindig a kincsem maradsz!

Ünneplem hát drága lényed,
csókokkal illet a szám,
öntsd csak rám szeretetfényed,
a csodám vagy nékem, az ám!

Aranyosi Ervin © 2023-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, börtön, Ember akartam lenni, föld, gazdagodás, Isten, Lélek, nap, senki, szíbadság, tisztaság, város, vers, világ 12 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Ember akartam lenni
boldog lélekké válni,
de nem mutatta meg senki,
hogyan kell azt csinálni!
Kerestem én csak a módját,
mit is kellene tennem,
mert, ha a szívem is jót lát,
az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla,
abból lesz csoda házam,
mosolyból készítem még ma,
téglámnak lesz az a máza.
Nézem a kinti világot,
bennem is éled a lélek,
nézem a karcsú virágot,
a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre,
fényűző gazdagodásra,
szépségét hinti a Földre,
az éltető, kinti világra!
Tükrözi Napnak a fényét,
színekbe önti a hálát,
éli csak egyre a létét,
őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló,
Istenre keni a sorsát
járja körét, mint a vakló,
felcsipegetve a morzsát.
Börtönt épít magának,
várossá válnak a falvak,
égbe repülnek a vágyak,
s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni,
megélni a szabadságom,
egyszerű dolgomat tenni,
csodálni mesés világom.
Meglelni áhított békém,
élni a szív-szeretetben,
büszkén mutatni a végén,
hogy senki sem élhetett szebben!

Aranyosi Ervin © 2023-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

febr
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hat a mesekönyv!

Category: Könyvajánló Tags: Aranyosi Ervin, csodaszép, felnőtt, Hat a mesekönyv!, jellem, kaland, könyvespolc, Lélek, Mese, unoka, vers, vidámság Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hat a mesekönyv!

Van olyan, hogy elfáradunk,
olyankor megpihenünk,
a világ is olyankor tud
elcsitulni mivelünk.
Van úgy, csak a testünk fáradt,
ám épp friss a szellemünk,
ilyenkor egy szép mesével
pallérozzuk jellemünk.

Kellene egy jó mesekönyv,
ami minket elrepít,
okossággal tölti lelkünk,
s vidámsága felderít?
Van ilyen a könyvespolcon?
– Keressük meg gyerekek,
mesekönyvből, szép mesével,
csodát teszek veletek!

Hadd ajánljak néhány könyvet,
mely mesésen csodaszép,
álomvilágba repít el,
utat varázsol eléd!
Gyönyörű színház az élet,
s jó tanárunk a mese,
próbáld meg, hogy jobbá tenni,
ha akarod, képes-e?

Azt hiszed, ha felnőtt lettél,
már nem hat a mese rád?
Én hiszem, hogy elcsábíthat
öreg nénét, nagyapát!
És ha unokákkal játszol,
s nekik mesét olvasol,
azt is elfogja majd hinni,
hogy a meséd róla szól.

Hat mesekönyvet is írtam,
s bennük sok-sok szép lakik,
segítenek szebbnek látni
a világnak dolgait!
Keressetek hát kalandot,
éljétek meg a mesét,
kit a mesém elvarázsol,
hiszem, annak lelke szép!

Mesekönyveimet megtalálod a webáruházamban,
kattints az alábbi linkre:
https://shop.aranyosiervin.com/verses-mesekonyv

Aranyosi Ervin © 2023-02-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: alkotás, Aranyosi Ervin, béke, ébredj, élni, félelem, halál, Isten, jog, Légy önmagad!, Lélek, ostoba, sors, szabad, tanul, vers 12 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Aranyosi Ervin © 2023-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, betegség, boldog, Borongásból a fény felé, fájdalmak, félelmek, fény, Lélek, nap, nyomor, ragyogás, szeretet, szív, szomorűság, szürkeség, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé

Nincsen felhő fenn az égen,
mégsem látni az eget,
csak a kormos szürkeséget,
mely rossz kedvűn integet.
Lehangol és nyomasztón hat,
jó kedvünket elnyeli,
valahogy az egész világ
nem kedves, nem emberi.

Nincsen tél, s a lélek reszket,
ezt nem a hideg teszi,
hanem a nagy szomorúság,
mely kedvünket elveszi.
Orvosilag depresszió,
csak épp nincsen rá okunk,
s mert az energia drága,
hát villanyt sem kapcsolunk.

Betegségek melegágya,
lehangoltság és nyomor.
Nem ez a szív leghőbb vágya,
nem veszi be a gyomor.
Fájdalmaink, félelmeink
mérgezik az életünk,
ismeretlen sötétségtől
elvadulva rettegünk.

Ám a fény, ott él szívünkben,
a sötétség kinn marad,
kezdj el befelé figyelni,
és emeld fel önmagad!
Érezd meg a szeretetnek
szívgyógyító erejét,
élvezd ki a ragyogását,
lásd meg milyen meseszép!

Ha ezt a fényt megtalálod,
rögtön nyisd meg a szíved,
s küldd el fényed a világba,
ha kell, hát mindenkinek!
Más szívekben gyertyát gyújthatsz,
s mindent átragyog a fény,
s újra látod feltündököl,
a napfény a Föld egén!

A szeretet ragyogása
árnyakat tüntethet el,
amikor a világ szíve
együtt dobban, ünnepel.
Ha e csodás fény elárad,
sötét sehol sem marad,
s kiengedted kalitkából
az eddig rab madarat.

Béke száll a nagyvilágra,
Napunk újra fenn ragyog,
éjjel az emberek álmát
őrzik majd a csillagok!
A vers, a dal, s minden szépség
a fény útján útra kel,
és az ember világában
életadó kútra lel.

A szeretet szép vízével
itasd meg a szomjazót,
az örömnek jó ízével,
emeld fel a lankadót!
Minden napra jusson ünnep,
a szívekben fény legyen,
a szeretet egy világnyi
embert boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

dec
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Milyen jó is lenne!

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: álom, Aranyosi Ervin, család, ébred, egészség, ember, érző, igaz, Lélek, Milyen jó is lenne!, öröm, szeretet, vers, Világ-Béke 41 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Milyen jó is lenne!

Milyen jó is lenne, a múltat lezárni,
újév kapujában kitárt szívvel állni!
Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz,
hogy a világunkban istenadta rend lesz!

Milyen jó is lenne szebb holnapra várni,
boldogabban élni, világot csodálni,
egymásra figyelve, igaz csodát tenni,
az eltévedettet is jobbá szeretni!

Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk,
legyen mosolygósabb, boldogabb világunk!
Egészségben éljen minden földi lélek,
legyen varázsa a szív üzenetének!

Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot,
inkább csak örömöt, valóra vált álmot!
Élő természetet, mely körül vesz minket,
gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!

Ezúton kívánom a rossz idők végét,
egészséges létet, s persze Világ-Békét!
A hatalom végét, békés, szép családot,
amely szeretettel, örömökkel áldott!

Ébredjen az ember igaz valóságra,
hadd lehessen büszke benne önmagára!
Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel,
s legyen végre aki: érző, igaz ember!

Aranyosi Ervin © 2022-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Elbűvölöm szíved, lelked, érzéseidre hatok! Hiszed, hogy megtervezettek az itt leírt mondatok? Vonalzó kell, néha körző, hogy a vers kerek legyen? Szóról-szóra összeszedve, hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom, felbukkan a gondolat, összegyűlik a papíron és úgy alkot sorokat. Magától kigömbölyödve lesz értelmes és kerek, sok függ attól, hogy olvassák magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle, a kevesebb több lehet, s van olyan ki hozzátéve merít újabb ötletet. Nem biztos, hogy elolvasva azt gondolod, amit én, nekem sem azt jelentette még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom, szavakból, amit kapok, s nem leszek több, s kevesebb sem, én ugyanaz maradok! Talán csak szűrő a lelkem, s végtelenből így merít. Leírom a szívem, lelkem már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni, önmagamért, ha kell kiállni! Félelmeimet a sutba dobva, tenni a dolgom mosolyogva, földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből, az álmomért – kaptam az égtől – s remélem, egyszer majd elérem, s ott lesz nyomom a magas égen, egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

Megújulásra kész a lélek, okkal van minden, s benne élek, s játszóteremet irányítva, szívem kitárva, nagyra nyitva, kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen, miért jöttem, miért születtem, vajon mi okból létezem, s amit teszek, azt mért teszem, s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám. és ez mindig egy hatást tett rám, hogy ok nélkül sosem kell írnom, s nem maradt üres a papírom, s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem, s a világ megmozdult köröttem, s a Földet én is forgatom, tán rá is hat pár mondatom, ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre, nevem felírom most az égre, lássák csak meg, hogy itt vagyok, hisz szellemem azért ragyog, öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Úgy szeretnék varázsolni, lélekkel teremteni! Legyen végre a világunk élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni, rémálmoktól mentesen, jelenünket rendbe téve, a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom, amit teremtőm adott, levéve a lelkeinket megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni, s élvezni az életet, öröm forrásából inni, s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk, mert édenkert vett körül, egy virágzó, élő bolygót kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni, hol nem érdek volt az úr, hol az élő szeretetre jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni, hogy élni jobban lehet, ha az ember megbecsüli az élő természetet!

Szeretném megfordítani, a lét szörnyű kerekét, s visszatérni értelemhez, ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni embert és világomat, amikor a lélek érzi, minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne, s a világban nyugalom, világomat jól szeretve, segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni, hogy Földünkön rend legyen, s úgy élhessük életünket, hogy az boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Aranyosi Ervin: Tisztelettel nőnapra

Tisztelem benned a hölgyet, az életet adó csodát, ki szebbé teszi e Földet, rám árasztva mosolyát!

Az adni kész tiszta lelket, ami magában nagydolog! Bámulom hatalmas szíved, mely szeretteidért dobog!

Gondoskodsz a családról, közben az időd szalad, jó tudást tépsz le a fáról, mert tudod, neked szabad!

Tisztelem benned a szépet, és áldom is benned a jót, ha szívem a szívedhez érhet, kapom a nekem valót!

Tisztelem benned a hölgyet, a bájost, a gyönyörű nőt, boldoggá válhatok tőled, te adsz nekem férfierőt!

Itatsz az élet vízével, létemnek értelmet adsz, tevéled semmi sem ér fel, mindig a kincsem maradsz!

Ünneplem hát drága lényed, csókokkal illet a szám, öntsd csak rám szeretetfényed, a csodám vagy nékem, az ám!

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Ember akartam lenni boldog lélekké válni, de nem mutatta meg senki, hogyan kell azt csinálni! Kerestem én csak a módját, mit is kellene tennem, mert, ha a szívem is jót lát, az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla, abból lesz csoda házam, mosolyból készítem még ma, téglámnak lesz az a máza. Nézem a kinti világot, bennem is éled a lélek, nézem a karcsú virágot, a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre, fényűző gazdagodásra, szépségét hinti a Földre, az éltető, kinti világra! Tükrözi Napnak a fényét, színekbe önti a hálát, éli csak egyre a létét, őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló, Istenre keni a sorsát járja körét, mint a vakló, felcsipegetve a morzsát. Börtönt épít magának, várossá válnak a falvak, égbe repülnek a vágyak, s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni, megélni a szabadságom, egyszerű dolgomat tenni, csodálni mesés világom. Meglelni áhított békém, élni a szív-szeretetben, büszkén mutatni a végén, hogy senki sem élhetett szebben!

Aranyosi Ervin: Hat a mesekönyv!

Van olyan, hogy elfáradunk, olyankor megpihenünk, a világ is olyankor tud elcsitulni mivelünk. Van úgy, csak a testünk fáradt, ám épp friss a szellemünk, ilyenkor egy szép mesével pallérozzuk jellemünk.

Kellene egy jó mesekönyv, ami minket elrepít, okossággal tölti lelkünk, s vidámsága felderít? Van ilyen a könyvespolcon? – Keressük meg gyerekek, mesekönyvből, szép mesével, csodát teszek veletek!

Hadd ajánljak néhány könyvet, mely mesésen csodaszép, álomvilágba repít el, utat varázsol eléd! Gyönyörű színház az élet, s jó tanárunk a mese, próbáld meg, hogy jobbá tenni, ha akarod, képes-e?

Azt hiszed, ha felnőtt lettél, már nem hat a mese rád? Én hiszem, hogy elcsábíthat öreg nénét, nagyapát! És ha unokákkal játszol, s nekik mesét olvasol, azt is elfogja majd hinni, hogy a meséd róla szól.

Hat mesekönyvet is írtam, s bennük sok-sok szép lakik, segítenek szebbnek látni a világnak dolgait! Keressetek hát kalandot, éljétek meg a mesét, kit a mesém elvarázsol, hiszem, annak lelke szép!

Mesekönyveimet megtalálod a webáruházamban, kattints az alábbi linkre: https://shop.aranyosiervin.com/verses-mesekonyv

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni, testbe születtél, hogy megtanulj élni! Te vagy az Isten legszebb alkotása, ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy, az életed irányítsd te magad, ne add át másnak vezérlő kerekét, ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat, ne hidd el azt, hogy biztonságot ad, miután benned félelmet kelteget, megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga, ő sem okos, te sem vagy ostoba, lehetnél bárki e világban még, nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed, ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled. ébredned kell, ébredj hát végre fel, te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot, s higgyél benne, igenis, megkapod, s ebben ne hagyd elgyengülni hited, mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok, ki a tömegből nap, mint nap kiragyog, magam írom sorsomat, életem, és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni, önmagadért, nagy büszkén kiállni, Emberként élni, mást is felemelni, és az álmaidban szép békére lelni!

Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé

Nincsen felhő fenn az égen, mégsem látni az eget, csak a kormos szürkeséget, mely rossz kedvűn integet. Lehangol és nyomasztón hat, jó kedvünket elnyeli, valahogy az egész világ nem kedves, nem emberi.

Nincsen tél, s a lélek reszket, ezt nem a hideg teszi, hanem a nagy szomorúság, mely kedvünket elveszi. Orvosilag depresszió, csak épp nincsen rá okunk, s mert az energia drága, hát villanyt sem kapcsolunk.

Betegségek melegágya, lehangoltság és nyomor. Nem ez a szív leghőbb vágya, nem veszi be a gyomor. Fájdalmaink, félelmeink mérgezik az életünk, ismeretlen sötétségtől elvadulva rettegünk.

Ám a fény, ott él szívünkben, a sötétség kinn marad, kezdj el befelé figyelni, és emeld fel önmagad! Érezd meg a szeretetnek szívgyógyító erejét, élvezd ki a ragyogását, lásd meg milyen meseszép!

Ha ezt a fényt megtalálod, rögtön nyisd meg a szíved, s küldd el fényed a világba, ha kell, hát mindenkinek! Más szívekben gyertyát gyújthatsz, s mindent átragyog a fény, s újra látod feltündököl, a napfény a Föld egén!

A szeretet ragyogása árnyakat tüntethet el, amikor a világ szíve együtt dobban, ünnepel. Ha e csodás fény elárad, sötét sehol sem marad, s kiengedted kalitkából az eddig rab madarat.

Béke száll a nagyvilágra, Napunk újra fenn ragyog, éjjel az emberek álmát őrzik majd a csillagok! A vers, a dal, s minden szépség a fény útján útra kel, és az ember világában életadó kútra lel.

A szeretet szép vízével itasd meg a szomjazót, az örömnek jó ízével, emeld fel a lankadót! Minden napra jusson ünnep, a szívekben fény legyen, a szeretet egy világnyi embert boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin: Milyen jó is lenne!

Milyen jó is lenne, a múltat lezárni, újév kapujában kitárt szívvel állni! Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz, hogy a világunkban istenadta rend lesz!

Milyen jó is lenne szebb holnapra várni, boldogabban élni, világot csodálni, egymásra figyelve, igaz csodát tenni, az eltévedettet is jobbá szeretni!

Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk, legyen mosolygósabb, boldogabb világunk! Egészségben éljen minden földi lélek, legyen varázsa a szív üzenetének!

Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot, inkább csak örömöt, valóra vált álmot! Élő természetet, mely körül vesz minket, gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!

Ezúton kívánom a rossz idők végét, egészséges létet, s persze Világ-Békét! A hatalom végét, békés, szép családot, amely szeretettel, örömökkel áldott!

Ébredjen az ember igaz valóságra, hadd lehessen büszke benne önmagára! Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel, s legyen végre aki: érző, igaz ember!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Elbűvölöm szíved, lelked,
érzéseidre hatok!
Hiszed, hogy megtervezettek
az itt leírt mondatok?
Vonalzó kell, néha körző,
hogy a vers kerek legyen?
Szóról-szóra összeszedve,
hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom,
felbukkan a gondolat,
összegyűlik a papíron
és úgy alkot sorokat.
Magától kigömbölyödve
lesz értelmes és kerek,
sok függ attól, hogy olvassák
magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle,
a kevesebb több lehet,
s van olyan ki hozzátéve
merít újabb ötletet.
Nem biztos, hogy elolvasva
azt gondolod, amit én,
nekem sem azt jelentette
még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom,
szavakból, amit kapok,
s nem leszek több, s kevesebb sem,
én ugyanaz maradok!
Talán csak szűrő a lelkem,
s végtelenből így merít.
Leírom a szívem, lelkem
már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Úgy szeretnék varázsolni,
lélekkel teremteni!
Legyen végre a világunk
élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni,
rémálmoktól mentesen,
jelenünket rendbe téve,
a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom,
amit teremtőm adott,
levéve a lelkeinket
megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni,
s élvezni az életet,
öröm forrásából inni,
s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk,
mert édenkert vett körül,
egy virágzó, élő bolygót
kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni,
hol nem érdek volt az úr,
hol az élő szeretetre
jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni,
hogy élni jobban lehet,
ha az ember megbecsüli
az élő természetet!

Szeretném megfordítani,
a lét szörnyű kerekét,
s visszatérni értelemhez,
ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni
embert és világomat,
amikor a lélek érzi,
minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne,
s a világban nyugalom,
világomat jól szeretve,
segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni,
hogy Földünkön rend legyen,
s úgy élhessük életünket,
hogy az boldoggá tegyen!

Tisztelem benned a hölgyet,
az életet adó csodát,
ki szebbé teszi e Földet,
rám árasztva mosolyát!

Az adni kész tiszta lelket,
ami magában nagydolog!
Bámulom hatalmas szíved,
mely szeretteidért dobog!

Gondoskodsz a családról,
közben az időd szalad,
jó tudást tépsz le a fáról,
mert tudod, neked szabad!

Tisztelem benned a szépet,
és áldom is benned a jót,
ha szívem a szívedhez érhet,
kapom a nekem valót!

Tisztelem benned a hölgyet,
a bájost, a gyönyörű nőt,
boldoggá válhatok tőled,
te adsz nekem férfierőt!

Itatsz az élet vízével,
létemnek értelmet adsz,
tevéled semmi sem ér fel,
mindig a kincsem maradsz!

Ünneplem hát drága lényed,
csókokkal illet a szám,
öntsd csak rám szeretetfényed,
a csodám vagy nékem, az ám!

Ember akartam lenni
boldog lélekké válni,
de nem mutatta meg senki,
hogyan kell azt csinálni!
Kerestem én csak a módját,
mit is kellene tennem,
mert, ha a szívem is jót lát,
az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla,
abból lesz csoda házam,
mosolyból készítem még ma,
téglámnak lesz az a máza.
Nézem a kinti világot,
bennem is éled a lélek,
nézem a karcsú virágot,
a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre,
fényűző gazdagodásra,
szépségét hinti a Földre,
az éltető, kinti világra!
Tükrözi Napnak a fényét,
színekbe önti a hálát,
éli csak egyre a létét,
őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló,
Istenre keni a sorsát
járja körét, mint a vakló,
felcsipegetve a morzsát.
Börtönt épít magának,
várossá válnak a falvak,
égbe repülnek a vágyak,
s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni,
megélni a szabadságom,
egyszerű dolgomat tenni,
csodálni mesés világom.
Meglelni áhított békém,
élni a szív-szeretetben,
büszkén mutatni a végén,
hogy senki sem élhetett szebben!

Van olyan, hogy elfáradunk,
olyankor megpihenünk,
a világ is olyankor tud
elcsitulni mivelünk.
Van úgy, csak a testünk fáradt,
ám épp friss a szellemünk,
ilyenkor egy szép mesével
pallérozzuk jellemünk.

Kellene egy jó mesekönyv,
ami minket elrepít,
okossággal tölti lelkünk,
s vidámsága felderít?
Van ilyen a könyvespolcon?
– Keressük meg gyerekek,
mesekönyvből, szép mesével,
csodát teszek veletek!

Hadd ajánljak néhány könyvet,
mely mesésen csodaszép,
álomvilágba repít el,
utat varázsol eléd!
Gyönyörű színház az élet,
s jó tanárunk a mese,
próbáld meg, hogy jobbá tenni,
ha akarod, képes-e?

Azt hiszed, ha felnőtt lettél,
már nem hat a mese rád?
Én hiszem, hogy elcsábíthat
öreg nénét, nagyapát!
És ha unokákkal játszol,
s nekik mesét olvasol,
azt is elfogja majd hinni,
hogy a meséd róla szól.

Hat mesekönyvet is írtam,
s bennük sok-sok szép lakik,
segítenek szebbnek látni
a világnak dolgait!
Keressetek hát kalandot,
éljétek meg a mesét,
kit a mesém elvarázsol,
hiszem, annak lelke szép!

Mesekönyveimet megtalálod a webáruházamban,
kattints az alábbi linkre:
https://shop.aranyosiervin.com/verses-mesekonyv

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Nincsen felhő fenn az égen,
mégsem látni az eget,
csak a kormos szürkeséget,
mely rossz kedvűn integet.
Lehangol és nyomasztón hat,
jó kedvünket elnyeli,
valahogy az egész világ
nem kedves, nem emberi.

Nincsen tél, s a lélek reszket,
ezt nem a hideg teszi,
hanem a nagy szomorúság,
mely kedvünket elveszi.
Orvosilag depresszió,
csak épp nincsen rá okunk,
s mert az energia drága,
hát villanyt sem kapcsolunk.

Betegségek melegágya,
lehangoltság és nyomor.
Nem ez a szív leghőbb vágya,
nem veszi be a gyomor.
Fájdalmaink, félelmeink
mérgezik az életünk,
ismeretlen sötétségtől
elvadulva rettegünk.

Ám a fény, ott él szívünkben,
a sötétség kinn marad,
kezdj el befelé figyelni,
és emeld fel önmagad!
Érezd meg a szeretetnek
szívgyógyító erejét,
élvezd ki a ragyogását,
lásd meg milyen meseszép!

Ha ezt a fényt megtalálod,
rögtön nyisd meg a szíved,
s küldd el fényed a világba,
ha kell, hát mindenkinek!
Más szívekben gyertyát gyújthatsz,
s mindent átragyog a fény,
s újra látod feltündököl,
a napfény a Föld egén!

A szeretet ragyogása
árnyakat tüntethet el,
amikor a világ szíve
együtt dobban, ünnepel.
Ha e csodás fény elárad,
sötét sehol sem marad,
s kiengedted kalitkából
az eddig rab madarat.

Béke száll a nagyvilágra,
Napunk újra fenn ragyog,
éjjel az emberek álmát
őrzik majd a csillagok!
A vers, a dal, s minden szépség
a fény útján útra kel,
és az ember világában
életadó kútra lel.

A szeretet szép vízével
itasd meg a szomjazót,
az örömnek jó ízével,
emeld fel a lankadót!
Minden napra jusson ünnep,
a szívekben fény legyen,
a szeretet egy világnyi
embert boldoggá tegyen!

Milyen jó is lenne, a múltat lezárni,
újév kapujában kitárt szívvel állni!
Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz,
hogy a világunkban istenadta rend lesz!

Milyen jó is lenne szebb holnapra várni,
boldogabban élni, világot csodálni,
egymásra figyelve, igaz csodát tenni,
az eltévedettet is jobbá szeretni!

Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk,
legyen mosolygósabb, boldogabb világunk!
Egészségben éljen minden földi lélek,
legyen varázsa a szív üzenetének!

Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot,
inkább csak örömöt, valóra vált álmot!
Élő természetet, mely körül vesz minket,
gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!

Ezúton kívánom a rossz idők végét,
egészséges létet, s persze Világ-Békét!
A hatalom végét, békés, szép családot,
amely szeretettel, örömökkel áldott!

Ébredjen az ember igaz valóságra,
hadd lehessen büszke benne önmagára!
Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel,
s legyen végre aki: érző, igaz ember!