Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza!


Aranyosi Ervin: Gyere haza!

Gyere haza és itt nyisd ki a szádat,
itthon legyél és támogasd hazádat,
ne kintről mondd meg, mi lenne jobb nékünk,
ne oktass ki, mert mi e honban élünk!
Te lehetsz jó, távolba szakadt gyermek,
kit odakint vastagon megfizetnek,
ki messziről, csak kapott hírből tudja,
hogy mi van itt, ahogy a média hazudja.

Gyere haza és lásd az igazságot,
érezd a terhet, a honi valóságot,
itt élve kell kimondani a fájót,
s megélni létet, magyar szívünkbe vájót!
Jó lenne végre szabad magyarnak lenni,
magyar hazát, szabadon ünnepelni,
s hétköznapokban menni, s tenni érte,
büszke legyen megáldott nemzetére!

Gyere haza, mi tárt karokkal várunk,
megosztjuk veled kivívott szabadságunk,
csak el ne vedd hitünket, ami éltet,
élj itt velünk, most haza hívunk téged!
Hej magyarok, most szükség van reátok,
rajtatok is múlik szabad hazátok,
ez az a Föld, mely gazdag, s adni képes,
csak elfogyunk, magyarságunk nem népes!

Gyere haza és fogjunk össze együtt,
mutassuk meg, hogy hazánkat szeretjük,
mutassuk meg, hogy él a magyar nemzet,
mely Istenével egy új jövőt teremthet.
Az tűnjön el, ki miatt messze mentél,
legyen velünk egy felemelő, szent cél,
mely követi az ősök régi útját,
s az utódok, azt a tudást tanulják!

Gyere haza és segíts tisztán élni,
a magyar nyelvet használva, beszélni!
Felvirágoztatni szép magyar hazánkat,
s magyarnak lenni, úgy, ahogy az ránk hat!
Nem kell a pénzed, más gazdagságra vágyunk,
mindent megad a szeretett országunk,
csak vissza kéne őseinkhez térnünk,
s a tudásukban, igaz magyarként élnünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mitől csodás a világ?


Aranyosi Ervin: Mitől csodás a világ?

Nem választ el a valóság,
összeköt az álom.
Jó tudni, hogy barátomat
mellettem találom!
Együtt játszunk, s olykor-olykor
együtt megyünk enni!
Mindig van időnk egymásra,
így kell ennek lenni!
Érdekes, hogy sosem unjuk,
s mindig jön egy ötlet,
amitől elmúlik bennünk
az energia többlet.
Aztán, mikor kimerülünk,
együtt kipihenjük.
Ettől csodás ez a világ,
hogy egymást szeretjük!

Aranyosi Ervin © 2020-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rém-álom


Aranyosi Ervin: Rém-álom

A félelmemet rád ruházom,
mától legyen csak a tiéd!
Mától kezdve én nem parázom,
így szebb lesz tán a földi lét!
Hordd, mint király az új ruháját,
mit a média rád adott,
élvezd ki lelked szép halálát,
ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni,
mint menni kijelölt úton,
s pláne nehéz jó döntést hozni,
egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom!
Könnyű a jókkal szembe menni,
s megtagadni az igazat!
Kétezer éve ez a trendi,
s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal,
az igazat megtagadod,
azonosulsz szélhámossággal,
mert ez a sors, mi adatott!
Nem így van? Sorsodat te írod,
diktált szöveggel gyengítik.
Nincs kezedben, tehát nem bírod,
s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek,
csak, hogy nem látod, nem hiszed!
Hazugság méreggel etetnek,
mely átjárta már rég szíved.
Becsapottként is őket véded,
és odatartod arcodat,
s megtámadod, ki téged véd meg,
ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem?
Köszönöm, nem! Én maradok!
Ébresztenem kell! Ezt kell tennem,
hogy maradjanak magyarok!
Ébresztgetni, kiben az élet,
a gondolat lángja lobog,
ki még ura az életének.
Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed,
s bele fullad a nagyvilág,
a pénz még úr, s csalásra gerjed,
s álarcot akar adni rád.
Az ész maradjon börtönében,
s higgyen benne, hogy még szabad!
A lélek nem kell már e létben,
s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Boldog karácsonyt kívánok!


Aranyosi Ervin: Boldog karácsonyt kívánok!

Mit kívánhatnék tenéked?
Szép szívednek menedéket!
Szeretetet, boldogságot,
szívvel kibélelt világot!

Mindehhez jó egészséget,
az asztalra elég étket!
Szép karácsonyt, békességet,
milliónyi szép emléket!

Álmot, valósággá válót,
lélekkincseidből állót,
élhető, csodás világot,
boldog karácsonyt kívánok…

Aranyosi Ervin © 2019-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elképzelt világban


Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Elképzelt világban élünk,
lehet, hogy nem is vagyunk?
Eszetlen eszmét cserélünk
s elveinkért meghalunk!
Hiszünk egy teremtő lényben,
de magunkban nem merünk,
eltévedünk a sötétben,
s a fénnyel szembe megyünk.

Elvakít a valóságunk,
s nem látjuk a lényeget,
csak a csillogást keressük,
– anyagiast, fényeset.
Gyakran másokéra vágyunk,
irigykedve, mérgesen,
ettől szenved is a lelkünk
bűnbánástól férgesen.

Álmokat sző a valóság,
ránk rémálmok törnek még,
bár szívünkben él a jóság,
eldugjuk, el ne vegyék!
Nem hisszük, csak féljük Istent,
bár tudjuk, nem bánt soha,
a holnapunk ma sem ismert,
s a megírt sors mostoha.

Mese lenne csak az élet,
mit valaki kitalált?
Nagy rettegve végigéljük,
várva a szörnyű halált?
Mi lenne, ha megértenénk,
a halál nem létezik!
Tanulni jön le a lélek,
s szeretetre éhezik.

Mégis folyton egymást bántjuk,
és a gondolat teremt,
szeretettel kitölthetnénk
a még szorongós jelent.
Nem alkotnánk betegséget,
– lélek filmvászna a test.
Nem tévednénk tévutakra,
követnénk az egyenest.

Hiszen ott van minden szívben,
az iránytű és a cél,
mégis hatalomvágy tombol,
s loholunk a sikerért.
Pedig együtt könnyebb lenne,
nyújthatnánk másnak kezet,
s szeretettel hirdethetnénk,
hogy a jó megérkezett!

Elképzelt világban élünk,
s elképzelni nem tudunk,
nem kövezzük vágy-téglákkal
könnyedebbé az utunk.
Inkább egymás hátát másszuk,
hogy elérjük a sikert,
de boldoggá csak az válhat,
aki lent maradni mert.

Aki inkább körülnézett
és felemelt másokat,
aki igaz emberré lett,
s a szíve sem fáj sokat.
Akinek a lelke tiszta,
s szeretettel van tele,
s nem csak tárgyak szerzésére
ment rá egész élete.

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázspálca


Aranyosi Ervin: Varázspálca

Mire jó a varázspálca?
Kavarni a levegőt…
Föld színéről felemelni
az addig nem lebegőt!
Legyőzni a nehézséget,
súlytalanná tenni azt,
napi gondra varrni véget,
bajokra hozni vigaszt.
Szárnyat adni vágyainknak,
létrehozni, ami nincs,
mosolyt csalni sírós arcra,
mert a mosoly drága kincs.

Valósággá tenni álmot,
jóvá tenni, ami rossz,
az emberrel elhitetni,
nem létezik a gonosz!
Segíteni elképzelni,
majd valóra váltani,
reményt adni tiszta hittel,
hogy alakul valami.
Teremteni varázsszóval,
s lelkünk mélyén látni már,
hogy mindaz, mit elképzeltünk,
megvalósulásra vár.

Legyen hát egy varázspálcánk,
segítsen a képzelet!
Merjük hinni, elképzelni,
hogy az élet szép lehet!
Mert a képzelet varázslat,
ne engedd, hogy elvegyék!
Mások gúnyos víziói,
sorsod rosszabbá tegyék!
Hunyd be szemed, s képzeletben,
varázspálcád vedd elő!
Érezd, ahogy benned vibrál,
a jót teremtő erő!

Ám vigyázz, csak jóra használd,
ne bánts vele másokat!
Segíts inkább lebontani
a képzelet rácsokat!
A lelkünk hadd meneküljön,
s legyen végtelen szabad!
Használd hát a varázspálcád,
s varázsoló szép szavad!
Ha majd végre minden ember,
tisztán lát és jót teremt,
szeretetben fogunk élni,
varázsolva szebb jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne keseregj!

Aranyosi Ervin: Ne keseregj!

Aranyosi Ervin: Ne keseregj!

Ne keseredj el, ha fáj a valóságod,
ha a kiutakat ma még nem találod!
Hiába keresed még a lét értelmét,
hiába használod még a hűvös elmét.
Hiába okolod a „már megírt sorsot”,
másokat okolva, sosem lehetsz boldog!
Az útjelzőtáblát lelkedben találod,
lépj a helyes útra, ne várd a halálod!

Ne keseredj el, mert benned ott a térkép,
ha a kudarcokat lépcsőfoknak néznéd,
és csak mennél tovább, szívedet megnyitva,
emberi mivoltod szívvel bizonygatva,
akkor rátalálnál a lét értelmére,
ráhangolódhatnál az isteni zenére.

Lelked erejével új szintekre lépnél,
ahová a vágy visz, végül odaérnél,
büszkén önmagadra, lelked tükrét látva,
rácsodálkozva a gyönyörű világra.
Kezdd el végre látni saját valóságod,
szeretetből épült, csodás, új világod!
Lehetőség legyen minden új akadály,
s ne érezz késztetést, hogy panaszkodni muszáj!

Emeld fel lelkedet végre önmagadhoz,
hasonlíts az égen végig szálló Naphoz,
amely hittel ébred és hálával fekszik,
kitől mások szíve mindennap melegszik.
Majd, ha valóságod végre megtalálod,
elégedett leszel, s boldog is, meglátod!

Aztán fájdalmaid szép lassan eltűnnek,
s rájössz minden új nap, valóságos ünnep.
Ne keseredj el hát, teremts szebb világot,
formáld át lelkesen, ezt a valóságot.
Végre majd ráébredsz, folyton teremtettél,
rossz sorsod írója épp te magad lettél!
Jogod van átírni, mi nem tetszik benne,
képzeld el valódat, vajon milyen lenne?

Aranyosi Ervin © 2019-10-21.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Összefolyik a nap az éjjel,
hogyan is választhatnám széjjel,
hisz nappal ébren álmodom.
Éjjel töprengek álmomon.

Meddig is tarthat a valóság?
Hol ér majd véget a jelen?
S ha végig megyek a jelen,
a lelkem súlyát cipelem?

Éjjel, álmomban, létezem?
Ha álmodozom, mért teszem?
Talán a hit, remény vezérel,
megérint Istene a kezével,
s naggyá leszek, többé, vagy bármi,
vagy hiábavaló lenne várni?

Úgy hiszem, nem fog ártani,
valóra kéne váltani,
amit lelkem álmomban látott,
s teremthetnék egy új világot.

Szerethetőt, és élhetőt,
mely minden jóra éhezőt
megetet, jóval jól lakat,
s kinyílhat minden zár, s lakat,
s kitárulhat végre a lét,
amit teremtőd tett eléd…

Összefolyik az éj a nappal,
mit kezdjek hát a pillanattal?
Csodám megélem, így hiszem,
dobogj hát boldogan szívem!

Aranyosi Ervin © 2019-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével,
valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Féltett igazság


Aranyosi Ervin: Féltett igazság

Úgy féltettem eddig saját igazamat,
s kalitkába zártam, mint egy rab madarat.
Magamban tartottam, őrizgettem, védtem,
talán ezért maradt eddig észrevétlen.

Mert mikor kimondtam, szabadon engedtem,
ragadozó héják csaptak reá menten,
széttépni akarták, mert nem a sajátjuk,
mert az igazunkkal mások lelkét bántjuk.

Ám arra rájöttem, ez nem valós bántás,
csupán az álmokból valóságba rántás.
Hiszen az igazság téves hitet rombol,
hitet, ami hamis, és őrjöngve tombol.

Tudod, az igazság tisztán látni enged,
s megmutatja azt is, hol a gonosz benned,
félelem, gyűlölet, mi okból virágzik,
és az emberségünk mért méregben ázik?

Én meg igazamat féltem és elrejtem?
De így más nem tudja, hát lázad a lelkem!
Szabadon engedem, leírom, kimondom,
ne legyen a titkom, ne legyen a gondom!

Hadd védje meg magát, vagy legyen a másé,
hadd legyen végre már az egész világé,
hadd használjuk bölcsen, egymást felemelve,
a hidat egymáshoz végre már meglelve.

Talán lesz majd olyan, ki szívével érzi,
hogy a hazug szó a lelket összevérzi,
talán igazamat magáévá teszi,
és az erőt aztán mindig abból veszi.

Hisz, ha igazunkat ki merjük mondani,
tán a kedvünket sem fogják elrontani,
tán az igazunktól a világ is szépül,
s holnaptól igazság alapjain épül.

Mikor majd igazunk összecsiszolódik,
a világ sok baja rögtön megoldódik!
Szemünk felnyitódik, fény költözik belénk
és a jövő útja kanyarodik elénk!

Aranyosi Ervin © 2019-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kik is vagyunk?


Aranyosi Ervin: Kik is vagyunk?

Húsbilincsbe zárt Istenek vagyunk,
fénylő lelkek a test börtönében.
Egymás tört lelkében nyomokat hagyunk,
s keressük az utat folyton a sötétben.

Nem érdekel minket az, hogy honnan jöttünk,
s úgy hisszük az utunk halálba vezet!
Embertelen élet nyoma van mögöttünk,
melyet meg-megszakít némi élvezet.

Bukásra ítélve, ez lenne a sorsunk?
Isten országából bús száműzetés?
Örökös körforgás? Ránk rótt terhet hordunk,
és az igazságról tudásunk kevés?

Hisz haza mehetnénk, ha épp arra vágynánk,
de mi inkább járjuk a végtelen utat.
Kihúzták könyvünkből, az őrzők, a gyávák,
ami valóságot, igazat mutat.

Hol lesz a Szamszára, újjászületésünk,
hisz ki vezethetne, elment, itt hagyott,
feltámadni tényleg folyton el kell késnünk,
mert mi nem találjuk a kitépett lapot?

Itt vagyunk a létben, s börtön lett a testünk,
s minden életünkkel több a feladat.
önző lénnyé válva száz hibába estünk,
s bűnökből építünk bábeli falat.

Nemhogy lebontanánk a falunk tégláit
min nem jut keresztül az isteni fény.
Soha nem azt tesszük, amit lelkünk áhít,
elhitették velünk, hogy nincsen remény.

Elveszünk a létnek zord útvesztőjében,
s bár az álmainkban látunk kiutat.
Elnyomjuk az érzést, szívünk belsejében,
fölénk kerekedik a kollektív tudat.

Aranyosi Ervin © 2018-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva