Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébredjetek MAGYAROK!


Aranyosi Ervin: Ébredjetek MAGYAROK!

Ébredjetek fel végre MAGYAROK!
Tegyetek félre önzést, haragot!
A fennmaradásunk, életünk a tét,
mentsük hazánkat, népünk életét!

A politika csak harcokba sodor,
golyó fogónak használ fel a kor!
A magyar itthon védhet csak hazát,
csak itthon lelheti meg igazát!

Nincs háború, melynek értelme van!
Ne rángassanak bele naivan!
Tömeggyilkosság érdekek szerint,
s ki részt vesz benne, bizony, mind veszít!

Házat, hazát, élhető életet,
mit elvesznek az önző érdekek!
Fegyvergyárak és politikusok,
alattomos, megbújó vírusok!

Mindent bevetnek, hogy legyőzzenek,
megöljenek, vagy megfertőzzenek,
s ők nincsenek, nem halnak frontokon,
csupán a népnek jár halálos pofon!

Ébredjetek fel végre MAGYAROK!
Egy szebb világban élni akarjatok!
Hol emberség, szeretet, béke van,
hol büszkén élhetünk mindannyian!

Mert nem mehet az élet így tovább,
élők vagyunk és nem is ostobák!
Ki nem lát még, nyissuk fel szemüket,
hogy a jó szóra ne legyen süket!

Hazánkból tűnjön minden katona,
legyen e föld a béke otthona,
fogjunk csak össze, igaz MAGYAROK:
Én szép hazámban, élni akarok!

Aranyosi Ervin © 2022.03.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!


Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!

A háborút nem népek vívják,
nem gyűlölködő nemzetek.
A férfiakat harcba hívják,
rút élősködő érdekek.
Az embernek nincs választása,
hisz hazug minden hatalom,
de kellene, hogy végre lássa
a „vágóhidat a barom”!

Nincsen dolgunk idegen honban,
az ott sosem honvédelem!
Idegent ölni csak halomra,
ki nem tett rosszat énvelem?
Mi a közünk a háborúhoz,
vívják meg, akik akarják,
s ne szítsák hazug szavaikkal,
a nép fiának haragját.

A háborút nem népek vívják,
mi nem ártanánk senkinek!
A szeretetet nem tanítják,
s az embert csak az menti meg!
Mondd kinek állhat érdekében,
a gyűlölködés, gyilkolás?
S kinek van fegyver a kezében,
kié a halál és a gyász?

Ne higgy tehát a médiának,
hazugsággal mérgez ma meg!
Nem létező valótlansággal
fertőzi tiszta lelkedet!
A háborút csak az hazudja,
kinek majd haszna származik,
ki magát biztonságban tudja
és nagy haszonról álmodik!

A háborút nem népek vívják,
kollektív bűn nem létezik!
Messzi háttérből irányítják,
s a nép nem érti, mért teszik!
Te megvédenéd a hazádat,
de tőled többet várnak el!
A lelked oly hiába lázad,
ez fent senkit nem érdekel!

Miért gyilkolnál hasonszőrűt,
aki szintén élni akar?
Mért követnél el olyan főbűnt,
amit hatalom kicsikar?
Te nem ölnél meg másik embert,
mert lelked ezt nem engedi,
pokolfajzat, ki ilyet rendelt,
s a terv többnyire ördögi!

A háborút nem népek vívják,
csak hétköznapi emberek.
Mi lenne, hogy ha égre írnád,
hogy nem teszem, én nem megyek!
Hiszen a Földre élni jöttünk,
szeretni szívből másokat.
Nem állhat a sátán fölöttünk,
ki millió sírt ásogat!

Mért nem mennek a sereg élén,
kik melleiket döngetik?
Ők kényelemben, biztonságban
az idejüket tölthetik!
Az életeken nyerészkednek,
terepasztal csak a világ,
s odadobják az enyészetnek
a nemzet dolgos, jó fiát.

A háborút nem népek vívják,
bankok, tankok és fegyverek,
a fájdalmakat szaporítják,
mit gyógyítani nem lehet!
A túlélés ára rémálom
és letaposott nép, s haza,
és a választ nem találom,
kinek is volt igaza?

A szenvedés oly értelmetlen,
s nyerészkednek a gazdagok!
Én ide egykor élni jöttem,
én testbe zárt lélek vagyok.
Lélek és egy a mindenséggel,
hát mást bántani nincs okom,
s mert egy vagyok a tiszta fénnyel,
békében élni van jogom!

Aranyosi Ervin © 2022.02.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A csertetői sortűz áldozatainak emlékére


Aranyosi Ervin:
A csertetői sortűz áldozatainak emlékére

Gazdasági válság kínzott egy világot,
a bányászok sorsa sosem volt megáldott.
Kemény életüket veszély fenyegette,
tüdejüket szénpor, felfalta, megette.
Mégis tették dolguk, s családjuknak éltek,
dolgoztak keményen, sohasem henyéltek.
Ám a világválság ráült a világra,
s a világpiacon csökkent a szén ára.

Osztrák tulajdonos uralta a bányát,
s nem hagyta apadni pénzutáni vágyát,
így hát csökkentette a bányászok bérét,
sokkal kevesebbért szívta az ők vérét.
Harminc százalékkal csökkent a kereset,
a megélhetéshez szükséges keveset
is elapasztották rút, pökhendi módon.
Akinek nem tetszik, az csak morgolódjon!

Ugyanannyi munka, kisebb fizetésért,
más munka meg nem volt, tűrték hát az éhbért,
Sok, komoly baleset is járt a munkával,
s ki törődött akkor, az ottmaradt családdal.
A szomorú helyzet nem javult, csak romlott,
a napi betevő is okozott már gondot.
Így hát a mecseki szénbányáknak mélyén,
éhségsztrájkba kezdtek, más eszköz nem lévén.

Odalenn a mélyben bányászok éheztek,
bányász-történetek meséjébe kezdtek,
s együtt ábrándoztak élhetőbb világról,
amit a kapzsiság nem öl meg, nem gátol.
Bányatulajdonost ez nem érdekelte,
nem törődött velük, kérésük lenyelte,
s nem reagált reá, s nem akart tárgyalni,
a bányát messziről könnyű volt uralni.

A fekete emberek a felszínre jöttek,
mint a munka végén, csak összeverődtek,
feketén, szenesen így neki indultak,
a méltatlanságtól voltak oly feldúltak.
Bányakapítányság volt célja útjuknak,
hátha tulajdonost ott elérni tudnak.
Nem volt vezetőjük, nem volt hangadójuk,
csak rengeteg terhük, mérhetetlen gondjuk.

Kerestek valakit, aki képes lehet,
elmondani majd a jogos kéréseket,
legalább a régit hátha visszakapnák,
hiányzó pénzüket, bár újra láthatnák.
Menet közben aztán a család jött eléjük
gyermekeik, s velük bányászfeleségük,
hozzájuk csapódtak, szóval erőt adtak,
majd lemorzsolódva, lassan lemaradtak.

Így ért fel a csapat lassan Csertetőhöz.
a reájuk váró három bősz csendőrhöz,
kiknek a puskája már csőre volt töltve,
erőszak gúnyája szívükben felöltve.
Eldördültek akkor az első lövések,
melyek a tömegbe sikolyokat véstek,
menekült a vétlen, ki, amerre látott,
tárgyalások nélkül vesztettek világot.

A helyszínen három halott bányász maradt,
rájuk emlékezünk most az ünnep alatt.
Nevük Faitig Imre, na meg Keller János,
és Hegedűs Mihály, mindhárom családos.
Sok szeretett árvát hagytak maguk mögött,
haláluk miatt még az anyaföld is nyögött,
hiszen a hatalom mindig kegyetlen volt,
nem tisztelt életet! Nézd meg a jelenkort!

A termelés aztán folytatódott tovább,
Félelemben éltek, nem várhattak csodát.
Az elkeseredettség csak nőtt a szívekben,
elképzelni nehéz, hogy kell élni szebben.
Rendszerváltás kellett, s az állam megszerezte,
magyar bányáinkat birtokába vette.
Emlékezzünk rájuk, értelmetlen haltak,
mert emberhez méltón, csak élni akartak!

Aranyosi Ervin © 2022.02.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: De szeretnék…


Aranyosi Ervin: De szeretnék…

De szeretnék szabad lenni,
s veletek megünnepelni,
megáldani hazám földjét,
hogy sokáig tündököljék!

Kívánok jó egészséget,
rabvilágunk érjen véget,
s teremtsünk egy jobbat, szebbet,
hol becsülnek és szeretnek!

Nem vágyom én gazdagságra,
csak szerető nagy családra,
ahol együtt és egymásért,
tesszük dolgunk a hazánkért!

Hol nem ural senki minket,
s azt kapjuk, mi minket illet!
Merünk adni, s elfogadni,
s nem kell senkit megtagadni!

Magok vagyunk, szökjünk szárba,
békén éljünk e hazában,
s mindenki tegye a dolgát,
ne játsszuk többé a szolgát!

De szeretnék szabad lenni,
szívem szerint dolgom tenni,
a tudásban elmerülni,
s minden bántót elkerülni!

Aranyosi Ervin © 2022.02.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyarnak születtem


Aranyosi Ervin: Magyarnak születtem

Én itt, és magyarnak születtem,
ez az ország az én hazám!
Síkságát, napsütötte dombját,
sok jó elődöm hagyta rám!
Mindezt még védi ősi törvény,
s ma mégis rablók, árulók,
minden rögöt uralni vágynak,
s egy megtűrt nép tagja vagyok!
Egy régi, ősi, büszke népé,
mely összetartott, s osztozott,
s őrizte Isten adományát,
mely rá dicső múltat hozott!

Én itt, és magyarnak születtem,
de lelkem bilincset visel,
idegen szórja kincseinket,
tolvaj, enyves kezeivel.
S a magyar régen elfeledte
szeretett népét, Istenét,
s vele elveszti szép hazáját,
összetartó természetét.
Árpádnak népe igába hajtva,
s felette mások döntenek,
elveszett rég a nép hatalma,
s lelkünkre epét öntenek.

Én itt, és magyarnak születtem,
édes hazámért lázadok,
népünkre hazug álmot hoztak,
vérzivataros századok.
Mások írták történetünket,
nem áldjuk, s tudjuk Istenünk,
más Istent tettek a nyakunkra,
a magyaroké nincs velünk!
A más isten, maga az ördög,
s a nemzetünk fogy, elkopik,
árulók szolgálják a sátánt,
s a nép csak nyög, s szomorkodik.

Én itt, és magyarnak születtem,
s ébreszteném a népemet,
nincs választás, hiszen megosztva,
egy nemzet teljes nem lehet!
Ébredned kell magyar testvérem,
hét vezér vére összeköt,
ne rettegj folyton túlerőtől,
ne hajolj meg a gaz előtt!
Ha élni akarsz a hazádban,
s nem csak tengetni életed,
hinned kell ősök igazában,
mert ez ősi jussod neked!

Mi itt, és magyarnak születtünk,
és mind-mind egy vérből vagyunk,
a teremtőnk példáján lettünk,
s a Földön szép nyomot hagyunk!
Hát áldd meg Isten nemzetünket,
és kell, hogy végre megsegíts,
add hát vissza régi hitünket
és elénk szép jövőt vetíts!
Emeld fel néped méltó helyre,
adj élő célt, megélhetőt,
hogy végre, újra összefogjon,
adj hát hozzá elég erőt!

Mi itt, és magyarnak születtünk,
s él még a magyar Istene,
hadd dobbanjon együtt a szívünk,
kísérje azt magyar zene!
Hegyek, folyók, alföldi tájak,
magyar falvak és emberek,
segítsetek, hogy azzá váljak,
egy hős nemzet vére legyek!
Tisztuljon végre meg az ország,
ne marjon féreg foga már,
tegyük e hont ma ismét naggyá,
hol ránk e Menny otthona vár!

Aranyosi Ervin © 2022.01.30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébresszük a fényt!


Aranyosi Ervin: Ébresszük a fényt!

A sötétség ma volt tán a legerősebb,
naplemente után ébresszük a fényt!
Kapjon a szeretet új erőre tőled,
add vissza a tőlünk ellopott reményt!

Meg kell váltanunk ma nekünk a világot,
Jézus is e célból, fényből született,
a születésnapját későbbinek látod,
a sötét használja e pár nap szünetet!

De mi reménykedünk, fény jövetelében,
s őrtüzeket gyújtunk, ahogy őseink,
ősi hagyományról szól a dal az éjben,
s a szívünkben élnek drága hőseink.

A Turul madár is kiterjeszti szárnyát,
óvja nemzetségét, tőle szent e föld!
S hiszem, felrepíti égi Nap világát,
mi a magyarokra egykor tündökölt!

S talán tiszta fénytől megszépül világunk,
szívünk melegséggel újra megtelik,
őseinkhez lassan vissza kell találnunk,
s megmutatni büszkén, többre is telik!

Aranyosi Ervin © 2021.12.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten áldja meg a magyart!


Aranyosi Ervin: Isten áldja meg a magyart!

Ha elhinnénk, hogy egyek vagyunk,
nem fordíthatnának egymás ellen,
nem bántanánk a társainkat,
béke ragyogna a szívekben.

A szeretet erejével
világunkat jobbá tennénk,
s nem lenne a boldog élet,
csak egy megélt, kedves emlék!

Van esélyünk jobbá tenni
a leigázott világot,
csak észre kellene vennünk,
e nép tudással megáldott!

Teremthetjük holnapunkat,
tudva, bennünk él az Isten!
Ő velünk van, s ki ellenünk,
abban isteni rész nincsen!

Mind, a sötét törvényhozó,
itt a Földön poklot épít,
s hogy azt el kell most fogadjuk,
hidd el nekem, sötét tévhit!

Ha hallgatnánk a szívünkre,
s követnénk a valós törvényt,
ellenünk hozott torz szabályt
összefogva, eltörölnénk!

Hiszen nem kell elfogadnunk,
amit diktál felsőbb érdek,
csupán fel kellene állnunk,
ne hajlongjanak a térdek!

Segítsünk hát önmagunkon,
emeljük fel a fejünket,
a világunk megváltása
hadd lehessen boldog ünnep.

Isten gyermekei vagyunk,
és jó atyánk őrzi létünk,
s büszke lesz ránk, hogyha látja,
hogy végre jó útra léptünk!

Ne legyünk hát megosztottak,
váljunk együtt magyar néppé,
védjük meg utódainkat,
s jövőjüket tegyük széppé!

S kik a hazát bitorolták,
széjjel szórták összes kincsét,
takarodjanak pokolra,
ne lopják el, ami nincs még!

Ősi törvény hadd alkosson,
népet összetartó rendet,
a szeretet erejével
írjunk méltó történelmet!

Isten áldja meg a magyart,
legyen hite, békét élve,
kapjuk vissza szép hazánkat,
összefogva, révbe érve!

Aranyosi Ervin © 2021.12.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövőt érő tennivalónk


Aranyosi Ervin: Jövőt érő tennivalónk

Együtt és egymásért, egy közös jövőért,
felemelkedésért, éltető erőért,
szeretet bélelte tiszta létbe lépve,
félelem nélküli életre ítélve.
Valódi tudásért, haszonlesés nélkül,
amitől az ember boldogulhat végül!
Egymást kézen fogva, Napba felemelve,
szeretet melegét érzőn ünnepelve!
Teremtő erőnkkel a jövőt szolgálva,
világ színe elé emelt fővel állva.

Ez lenne a dolgunk, egymást támogatva,
a lét küzdelméhez elég erőt adva.
Hadd váljon valóra őseinknek álma,
álljunk a sarkunkra végre-valahára!
Igazság és béke legyen jog alapja,
boldoguljon népünk apraja és nagyja!
Vegyük vissza jussunk, amit eloroztak,
s töröljük a törvényt, mit ellenünk hoztak!
Adjuk a hazánkat népének kezébe,
s ne engedjünk tolvajt többé közelébe!

Szentkoronánk legyen életünk alapja,
az alkotmányunkat a nép szava adja!
Idegen uralom ne legyen e földön,
ne lehessen hazánk, nemzetének börtön.
Tűnjenek pokolra a megosztó pártok,
múljon el honunkról az ezer éves átok,
a világ népének így mutatva példát,
aranykor küszöbét kézen fogva lépd át!
Legyen szép hazánk egy új világ bölcsője,
büszke utódoknak élhető jövője!

Aranyosi Ervin © 2021.11.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A megoldás kulcsa


Aranyosi Ervin: A megoldás kulcsa

Egészségügy, mely folyton harcol,
gyógyszergyár mérgeket kever,
hogyan lehetnél egészséges,
ha önmagadért nem teszel?
Másra bízod a problémáid,
s megoldják majd – te így hiszed!
Történik veled csak az élet,
soha, semmire sem viszed!

Az államot báb irányítja,
s hagyják hogy játssza szerepét,
s cserébe bátran szétlophatja,
mit létrehozott ezer év!
Te meg csak lézengsz lógó karral,
ápolgatod a nyomorod.
Várod, majd csak eljön egy angyal,
s megváltoztatja korszakod?

Megváltoztatja? S mért egy angyal?
Hiszen tudnál teremteni!
De mástól várod a megoldást,
mert a teremtés isteni?
Ám jó Atyád már felruházott,
tiéd a varázs-gondolat,
te vagy csak az, ki megoldhatja,
a megteremtett gondokat.

MAG-os vagy! Mágus, hogyha érted,
magyar lelked különleges,
érzésekkel csodákra képes,
ha vágyad élő és nemes!
Nyelved csodás, Isten igéje,
képessé tesz, megmagyaráz,
nem is kell csatában legyőznöd,
azt, aki lenyom, s megaláz.

Csak felül kéne emelkednünk,
hiszen a gond a mélybe húz,
ha lelkünkben jobbat teremtünk,
ha szebben élni megtanulsz,
ha nem mész bele háborúkba,
ha tudás fűti lelkedet,
ha rájössz végre bölcsen, tudva,
hogy harccal győznöd nem lehet!

Ám kezedben olyan erő van,
mely varázsolhat szebb jövőt,
ne kívülről várd a megoldást,
ne kérj sírodra szemfödőt!
A megoldásnak kulcsa ott van,
réges régen benned lakik!
Hát értsd meg, ezért programoznak
napról napra valakik!

Itt az idő, hát csendesedj le,
s emelkedj gondjaid fölé!
Csituljon el a lázas elme,
Napod bújjon felhők mögé!
És ott, a csendben megtalálod,
a megoldásnak kulcsa van!
Vedd végre kezedbe a sorsod,
hogy újra élhess boldogan!

Megoldás kulcsa a magyarság,
térkép és kód a nyelv lehet,
szeretettel kell cselekedned,
fénybe emelni a nemzeted!
Pártatlanul egymásért élve,
visszavenni e szép hazát,
s követni végre napjainkban,
őseink büszke hívószavát!

Aranyosi Ervin © 2021.10.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem! (az ’56-os forradalmunk emlékére)


Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem!
(az ’56-os forradalmunk emlékére)

Mindenünk van és semmink sincsen,
más osztozik az ősi kincsen,
s mi hagyjuk csendben, nélkülözve,
hogy idegen sarj lefölözze!
Magunkért semmit sem teszünk!

Hazánk már réges régen gyarmat,
elvették tőlünk a hatalmat,
ez ellen semmit sem teszünk?
Hazánkban rab szolgák leszünk?
Honunkban rabszolgák leszünk!

Jogot, s törvényeket betűznek,
saját birtokunkból elűznek,
mi lesz veletek magyarok?
Én élhető jövőt akarok!
Csüggedőknek reményt adok!

Ébresszétek az ősi népet,
felrázva alvó mindenséget,
hisz nem mehet ez így tovább,
vegyük vissza az őshazát,
s őseink jogát, igazát!

Idegen urak, idegen gyarmat,
bitorolja a magyar hatalmat,
eladja édes szülőföldünk,
sírhantnyi sem marad fölöttünk,
ami még ápol, s eltakar!

Elhagytuk ősi Istenünket,
idegen Isten ural és büntet,
amely kiirtani akar,
kinek útjában a magyar,
ha megalkudni nem akar!

Ébredjetek, itt tenni kéne!
Gyáva lenne Petőfi népe?
Vagy látó szeme megvakult?
Bilincsként feszül rá a múlt?
A nemzetnek bealkonyult?

Ébredj, ébredj, te drága nemzet,
dobd le válladról a keresztet,
másokért ne cipeld tovább,
s ne játssz el alvó ostobát,
ne tűrd a sátán ostorát!

Édes hazám éledni hívlak,
s ébredni drága nemzetem,
ne nézzenek többé naivnak,
jöjj, legyél újra nagy velem!
Érted világít szellemem!

Aranyosi Ervin © 2021.10.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva