Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jan
2

By

Aranyosi Ervin: Újévi durrogás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Újévi durrogás

Új év és benne régi élet,
s közöttünk él a sok kísértet,
s riasztgatnak minket tovább,
a kishitűt, az ostobát!
A tegnapból tanulni kéne,
a sok hazugság véget érne,
s tehetnénk végre egy csodát!

Szélmalomharc értetlenekkel,
kiknek a lélek fénye nem kell,
kik úgy teszik csak dolgukat,
ahogy az fentről jól mutat!
Kimosott aggyal tündökölnek,
hazugságukkal körbelőnek,
hiába lázad a tudat!

Emberiség álomba veszve,
kiket megérint dogma, eszme,
Nem is látják az életet,
csak lesik, hogy történhetett!
Hiszen ők mindent jól csináltak,
a nyájba birkaként beálltak,
s úgy éltek, miképp lehetett!

Új év, s pénzüket szerteszórták,
tűzijátéktól hangos ország
jelezte a nép éhezik!
Adjunk színes szikrát nekik!
Az égbe szállnak színes álmok,
mert ott fenn nincsenek karámok,
s a perc csodáját élvezik!

Hiába lázad Európa,
vidáman küldenek pokolba,
az élősködő nagy urak,
hisz a nép épp velük mulat.
Nem érzi börtönét a lélek,
amíg durrognak csalfa fények,
s a pór játszhatja az urat!

Új év és benne durranások,
s ha lelkem mélyére leások,
valami hiányzik nagyon,
s nem a gazdagság, nem a vagyon!
Inkább egy tiszta, érző élet,
a szeretettel telt boldog lélek,
s keresem, hová tűnt vajon?

Aranyosi Ervin © 2022.01.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
17

By

Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában

Gyűlölöm a hazugságot,
utálom a titkokat,
az egész látszat világot,
mely rossz lelket simogat,
felemeli a selejtet,
gondolkodót elbutít,
butaságért könnyet ejtet,
s mindig tudja a tutit.

Tekintélyre támaszkodva,
hazugságon lovagol,
tudományra hivatkozva,
mit átírtak valahol.
Az igazság halott régen,
– szolga mind a földi nép –
mint a csíkok fent az égen,
mit a szél fúj szanaszét.

Igaz lelkek megvezetve,
bolyongnak az ég alatt,
életszéli szakadékhoz,
önkéntesen, mind halad.
Mint Babilon, összedőlhet,
a hazugságra épült vár,
s az is alá temetődhet,
aki szebb jövőre vár.

Nincsen jog és nincs igazság,
szabadság sem létezik,
s nincsen, aki válaszoljon,
hogy ezt velünk mért teszik?
Nincs kiút a hazugságból,
s nem tehetünk ellene,
nincsen, aki megmutassa,
hogy tennünk mit kellene?

Gyűlölöm a hazugságot,
kertünk felveri a gaz,
ez a csont már mind lerágott,
s rácsok mögött az igaz.
Ám ha látnád, mit kell tenni,
már az sem segítene,
mert legyőzne erőszakkal
a pénznek felkent istene.

Hány milliárd fejben kéne
egy cseppnyi fényt gyújtani?
Van az embernek reménye?
Tud még hitet nyújtani?
A hazugság sötét vára
felépült, s lett börtönünk,
alig vagyunk, akik látunk,
kik még fényben őrködünk.

Nem hiszem, hogy nincs megoldás,
nem győzhet le a gonosz!
Hiszem, hogy okkal születtünk,
s az ok, nem lehet a rossz!
Nem hiszem, hogy rabszolgákként
kell leélnünk életünk,
nem hiszem, hogy megvezetve,
csak árnyékban élhetünk.

De az igazság elveszett,
s oly kevesen keresik!
A többiek, nyomorítva,
már csak a hasznot lesik.
Az emberség fokmérője,
mára csupán a siker,
ki mást legyőz erejével,
más lelket gyilkolni mer…

Csak az lehet eztán képes
túlélni a másikat,
ezért kapar minden kurta,
mert a minta rá kihat.
Agyat, s az észt összemosták,
a lélek nem létezik,
a fejekben az agyrágó-
bogár egyre éhezik.

Mástól várni a megoldást,
ez a példa ragadós,
fentről kapott hitelekkel
kormányozzák az adóst.
A sok orvos gyógyszert ad el,
nem gyógyít, nem róla szól,
mindent lépésről, lépésre
követel a protokoll.

Főhatás tekintetében,
ne kérdezze orvosát!
Egészségügynek nevezett
ködön, nem lát orvos át.
Vagy átlát, de nem mer szólni,
kevés van, ki jót akar,
főleg a praxisát félti,
s jobban jár, ha jól kapar.

Te meg inkább hozzá fordulsz,
oldja már meg életed,
s nem látod, hogy gyógyszerektől
az egész világ beteg.
Az egészségügy, harci eszköz,
az erőszak része már,
de reménykedsz, hamarosan
egy rossz korszak vége vár.

Médiában politikus,
mint egy orvos, úgy beszél,
s nem száll vissza rá a dolga,
mert sosem fúj szembe szél.
Járványos az ostobaság,
hazugsággal fertőz meg,
csatornákon hazudoznak,
más csatornán rejtőznek.

Ellenzéki, kormánypárti?
Hatalom bal, s jobb keze,
elnézi a másik bűnét,
bármekkorát vétkeze…
Látszat kis csatározások,
lényegtelen dolgokon,
valódi bűnt eltakaró,
semmit mondó foltokon.

A hazugság olyan fénylő.
mint a „Salamon töke”,
kormányoknak a felső kaszt
az uraló főnöke.
Nincsen többé nemzetállam,
összefolyt már a világ,
s akit okolsz életedért,
az mind bábú, csupa báb!

Disznóságok titkosítva,
vagy már eleve titok,
úgy élhetem csak a létet,
ha a fűben lapítok.
Gőg és demagógok népe,
megvakított nemzetem,
ólom van a fületekben,
mért hallotok nehezen.

Hogy érhetne lelketekhez,
jószándékú akarat,
hogyan ébreszthetnénk alvót,
vagy a Turul madarat?
Szakadékhoz szorítottak,
pár lépés és elveszünk,
van-e elég erő bennünk
felemelni nemzetünk?

A hazugság mögé nézve,
az igazság ott lapul,
bárcsak végre előlépne,
de az ember nem tanul.
Hazug létben nincs szabadság,
fuldoklik csak a világ,
saját magát teszi tönkre,
aki ébred, aki lát.

Fuldoklunk, s ki kapaszkodna,
visszahúzza a tömeg,
a hazugot, az álságost,
a megvezetett védi meg!
Nincs tudomány, csak tekintély,
fizetett hazudozó,
az őszinte, a nép szemében,
csak egy hitvány lázadó.

Tehetetlenül lapulni,
meglátva az igazat,
üvölteni a világnak,
a lét rossz felé halad!
Ennyi volna csak a dolgunk,
ám nincs fórum, elveszett,
féreg rágja a világot,
s menekülni sem lehet.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By

Aranyosi Ervin: Jövőt érő tennivalónk

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Jövőt érő tennivalónk

Együtt és egymásért, egy közös jövőért,
felemelkedésért, éltető erőért,
szeretet bélelte tiszta létbe lépve,
félelem nélküli életre ítélve.
Valódi tudásért, haszonlesés nélkül,
amitől az ember boldogulhat végül!
Egymást kézen fogva, Napba felemelve,
szeretet melegét érzőn ünnepelve!
Teremtő erőnkkel a jövőt szolgálva,
világ színe elé emelt fővel állva.

Ez lenne a dolgunk, egymást támogatva,
a lét küzdelméhez elég erőt adva.
Hadd váljon valóra őseinknek álma,
álljunk a sarkunkra végre-valahára!
Igazság és béke legyen jog alapja,
boldoguljon népünk apraja és nagyja!
Vegyük vissza jussunk, amit eloroztak,
s töröljük a törvényt, mit ellenünk hoztak!
Adjuk a hazánkat népének kezébe,
s ne engedjünk tolvajt többé közelébe!

Szentkoronánk legyen életünk alapja,
az alkotmányunkat a nép szava adja!
Idegen uralom ne legyen e földön,
ne lehessen hazánk, nemzetének börtön.
Tűnjenek pokolra a megosztó pártok,
múljon el honunkról az ezer éves átok,
a világ népének így mutatva példát,
aranykor küszöbét kézen fogva lépd át!
Legyen szép hazánk egy új világ bölcsője,
büszke utódoknak élhető jövője!

Aranyosi Ervin © 2021.11.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
27

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Gyere haza!

Gyere haza és itt nyisd ki a szádat,
itthon legyél és támogasd hazádat,
ne kintről mondd meg, mi lenne jobb nékünk,
ne oktass ki, mert mi e honban élünk!
Te lehetsz jó, távolba szakadt gyermek,
kit odakint vastagon megfizetnek,
ki messziről, csak kapott hírből tudja,
hogy mi van itt, ahogy a média hazudja.

Gyere haza és lásd az igazságot,
érezd a terhet, a honi valóságot,
itt élve kell kimondani a fájót,
s megélni létet, magyar szívünkbe vájót!
Jó lenne végre szabad magyarnak lenni,
magyar hazát, szabadon ünnepelni,
s hétköznapokban menni, s tenni érte,
büszke legyen megáldott nemzetére!

Gyere haza, mi tárt karokkal várunk,
megosztjuk veled kivívott szabadságunk,
csak el ne vedd hitünket, ami éltet,
élj itt velünk, most haza hívunk téged!
Hej magyarok, most szükség van reátok,
rajtatok is múlik szabad hazátok,
ez az a Föld, mely gazdag, s adni képes,
csak elfogyunk, magyarságunk nem népes!

Gyere haza és fogjunk össze együtt,
mutassuk meg, hogy hazánkat szeretjük,
mutassuk meg, hogy él a magyar nemzet,
mely Istenével egy új jövőt teremthet.
Az tűnjön el, ki miatt messze mentél,
legyen velünk egy felemelő, szent cél,
mely követi az ősök régi útját,
s az utódok, azt a tudást tanulják!

Gyere haza és segíts tisztán élni,
a magyar nyelvet használva, beszélni!
Felvirágoztatni szép magyar hazánkat,
s magyarnak lenni, úgy, ahogy az ránk hat!
Nem kell a pénzed, más gazdagságra vágyunk,
mindent megad a szeretett országunk,
csak vissza kéne őseinkhez térnünk,
s a tudásukban, igaz magyarként élnünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
19

By

Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Fotó: Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Kormányzónak készült madarunk a Szajkó.
Meg is nyílt előtte minden titkos ajtó.
Tudatlanok aztán szív repesve várták,
a bárkit leutánozó, jópofa madárkát.
Utánozott újat, figurázott régit,
tudott adni síri hangot, s persze adott égit.
Csak igaz szó nem jött soha ki a száján,
lovagolt hát mások szétszórt hazugságán.
Nap, mint nap, amerre éppen forgolódott,
sok-sok ígérgető politikus volt ott.
Mindnek a szövegét szépen betanulta,
így listája megnőtt, cseppet sem volt kurta.

Boldog volt tőle a sok tudatlan ember:
mert ha ígéretét majd beváltja egyszer,
hát itt majd mindenki gazdagon fog élni,
kincsük kamrájukba nem fog beleférni!
S mert a Szajkó ígért mindig a legtöbbet,
ő hozzá a népek csak úgy özönlöttek,
s hitték, bővében van Ő az igazságnak,
elnevezték végül jó Mátyásmadárnak.
Ettől fogva ő lett a bölcs, igazságos,
s idomultak tehát az ő igazához.
Elkezdett hát ezért törvényeket írni,
alig győzték a jogászok ötletekkel bírni.

Csakhogy, a sok törvény csupán őt szolgálta,
ebből aztán persze, sokaknak lett kára.
Mert a szajkó-törvény csak a Szajkót védte,
s nem számított az sem, igazságot sért-e?
Sok ember, sok sértett a bagolyhoz fordult,
mert annak fejébe egykor sok ész tódult,
s nem tudhatták róla, a Szajkó megvette,
jutalmul a kincstár egereit ette.
A bagoly onnantól megvédte a Szajkót,
s csupa hamis hírrel látta el a sajtót.
Nem engedte nyúzni megbecsült barátját,
jobban jár, ha azt is csak jó színben látják.

Morgolódtak ugyan, de tűrtek a népek,
ellenségkép pedig gyártódott temérdek,
ráfoghattak bármit rókára, szarkára:
– Ők loptak, s miattuk ment fel minden ára!
Vagy épp eltűnt minden, ami csillog, s fényes,
amire az ember szolgalelke kényes.
Közben a medvét is gyanúba keverték,
hiszen külföldön élt, ezért persze merték.
Nem is tudott, s akart, önként védekezni,
igazának ő is jól érvényt szerezni.
Távolról táplálta a negatív képet,
ezért méhkaptárból kapott sűrűn mézet.

A medve hát nyaralt, tejben, mézben fürdött,
haza, megméretni nem is készülődött.
A szajkó meg szidta plakátra ragasztva,
fogy az állam pénze, a népet aggasztva.
A sok állat tűrte, ameddig tűrhette,
bár sokaknak csőrét bántotta a tette,
mégis meghagyták a szajkót jómadárnak,
hisz az ellenzéktől jót hiába várnak.
Mert az ellenzéket a szajkó etette,
az ellopott pénzből éppúgy lefizette,
azok lázadoztak, de csak színjátékból,
s kapták a fizetést államkincstáréból.

Hogy mi lett a vége, azt titkosították,
és a hőzöngőkről készítettek listát.
Betiltottak minden közös együttlétet,
egyes személyekre osztva fel a népet.
Sok megosztott állat, nem mert lázadozni,
csak a csapatsporttal tudták lázba hozni.
Befogták csőrüket, s a szajkó rikácsolt,
és a hőzöngőknek sok, nagy cirkuszt ácsolt.
Ennyi volt a mesém, a szajkó karrierje,
valósnak hinni senki ne is merje,
képzeleted játszik, ha van hasonlóság,
ez csak mai mese, kicsit sem valóság…

Aranyosi Ervin © 2021-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
5

By

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Volt egyszer egy csata,
a Magyarok ellen.
Soká nem találtuk
a történelemben.
Nem dicsőítették,
rútul elhallgatták,
száműzték előlünk
népuraló „gazdák”!

Épp hogy hazatértünk
ősi, szép hazánkba,
s elakartak űzni,
vissza Ázsiába,
vagy épp kiirtani
tán a teljes népet,
hisz ez volt kiróva,
ez volt az ítélet.

Ám hőseink mellett
a jó Isten állott,
és a büszke népünk
hősökkel megáldott,
kik a túlerővel
bátran szembeszálltak,
s hozzá elmés tervet,
csellel fabrikáltak.

Ezért van még hazánk,
s benne büszke népünk,
s lehet történetünk
méltó büszkeségünk.
Emlékezzünk rájuk,
nagy harcosainkra,
kiknek nevét Urunk
a szívünkbe írta.

Hiszen legyőzték ők,
a nagy frank sereget,
tőlük tanulhatunk
szép honszeretetet!
Többszörös túlerő,
vízen, szárazföldön
zúdult nemzetünkre,
hogy derékba törjön.

Ám, mi mégis győztünk,
vállalva nagy árat,
az utókor előtt
méltó példa állhat.
Igaz vezetőink
életüket adták,
vitézségben hűen
az ellent meghaladták!

Emlékezzünk rájuk,
drága őseinkre,
vérük büszkeséggel
ömlött földjeinkre.
S mutatták a magyar
mi mindenre képes,
túlerő ellen is
győzni lehetséges.

Árpád három fia
életét vesztette
-Tarhos, Üllő, s Jutas-
mondj imát felette.
Megvédték honunkat,
éltették reményünk,
büszkeséggel nézzen
rájuk vissza népünk!

Mert ma is él hazánk,
benne él a nemzet,
Kárpát-medencében
gyökeret eresztett.
Ám, sose feledjük
őseinknek tettét,
kik jövőnknek magját
egykor elvetették!

Aranyosi Ervin © 2020-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
4

By

Aranyosi Ervin: Trianon emlékére

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Trianon emlékére

Ne várj igazságot a hatalmasoktól,
te csak néző lehetsz, távoli sarokból.
Elhitetik veled, van beleszólásod,
de ha megszólalnál, saját sírod ásod!
Senki vagy, semmi vagy a történelemben,
s bár néha a függöny szemedről lelebben,
mégsem láthatod át gazok cselszövését,
akik eltervezték szép nemzetünk végét.

Nem voltunk okai a gaz háborúknak,
amik gazdasági érdekekért dúltak,
csak belecsöppentünk a lángoló világba,
mint egy monarchia eluralt országa.
Vitték fiainkat, golyófogó kellett,
és mi kitartottunk a vesztesek mellett.
Az árulók pedig, akik épp átálltak,
országrészek felett hiénákká váltak.

Széttépték hazánkat gyilkos farkashordák,
a nagyobbik felét kirablóknak szórták,
szanaszét szaggatva egy nagy, s érző népet,
mert a magyaroktól ezer éve féltek.
Aranyunk, ezüstünk, sónk, mind odaveszett,
vitték gyárainkat, a magyar földeket,
tenger-kikötőnket, az összes hajóval,
csodás tájainkért, ma is száll a sóhaj.

Ilyen csúfos rablást nem látott a világ,
azóta is nyögjük a súlyos rabigát.
Németek, Szovjetek, s Európa krémje,
rajtunk élősködik, a nyakunkra lépve.
Kisemmizett földünk, drága magyar honunk,
koldusokká válunk, aztán elpatkolunk.
A megosztott nép már nem tud összefogni,
csak magukban tudnak csendesen nyafogni.

Eltelt száz esztendő, semmi sem változott,
a magyar szív csendes, végleg elkárhozott.
Akik kiraboltak, mind lenéznek minket,
s büszkén mutogatják fel értékeinket.
Nincsen már hatalmunk, az erőnk is fogytán,
és a magyar nemzet holnapra elfogy tán.
Kiürül az ország teljes éléstára,
átcsap fejünk felett tolvaj nép határa.

Aranyosi Ervin © 2020-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
17

By

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Feszty Árpád: A magyarok bejövetele (Feszty-körkép), részlet

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Egyszer voltam, hol nem voltam,
azt hiszem, hogy lehettem.
Éldegéltem egy mesében,
tiszta szívből szerettem.
Adtam, kaptam, csudaszép volt,
s hittek bennem oly sokan,
mindaz, amit megálmodok
a jövőben megfogan.

Teremteni tanítottam
ősz szakállút, kisdedet.
Magyaráztam, s megmutattam
szebben élni is lehet!
Hittétek is, s persze nem is,
de a remény bennem élt,
aztán jöttek más mesélők,
akiktől a lélek félt.

refrén:
Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

Egyszer voltam, talán leszek,
talán lesz még holnapom!
Magyar szívem a keblemben,
tán még büszkén hordhatom!
Talán sok szív együtt dobban,
talán boldogok leszünk,
talán végre észhez térünk,
s feltámasztjuk nemzetünk!

Nem számít majd, vén vagy ifjú,
városban, vagy falun él,
egyforma lesz a világban,
az ki magyarul beszél!
Kinek szíve hazájáért
dobban, s érte élni mer!
S nem érzi majd soha többé,
hogy magyarként félni kell!

refrén:

Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

refrén2:

Álmodjunk egy szebb világot,
fogjuk meg egymás kezét,
s ezt a drága magyar népet
ne szakítsa senki szét!
Higgyünk egyként Istenünkben,
s áldjunk meg minden napot!
Mutassuk meg a világnak,
mi vagyunk a MAGYAROK!

Aranyosi Ervin © 2020-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
15

By

Aranyosi Ervin: Szívünkben ünnepelve

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szívünkben ünnepelve
(Március 15. margójára)

Ellopták népünk ünnepét
hőseinket tiporva sárba!
Nincs háború, de fél a nép,
rabláncon lóg a szabadsága!

Hazugság béklyó, hírbilincs.
S karját lógatja, tehetetlen!
Kiút rabságból persze nincs,
és a hatalmas telhetetlen.

Ha csak a Jó Istenben bíznánk,
nem lenne már félnivalónk,
ha hittel telne a tarisznyánk,
s hinnénk: akad jóakarónk!

Hőseink, kik értünk haltak,
zokognak most a mennyben fent,
ők szép és szabad hont akartak,
s nem közös sírt, nem jeltelent!

Halállal bátran szembeszálltak,
de hazugsággal nem lehet!
Mára látszat-múlttá váltak,
s piszkolják tolvaj, rút kezek.

Lehet Táncsics-t börtönbe zárni,
s börtönné tenni a hazát,
de nemzetet úgy leigázni
nem, ha őrzi igazát!

Ne hagyjuk gyökerünk kitépni,
ne lehessen hiába az!
Most kell ősök nyomába lépni,
vesszen a gyom, hulljon a gaz!

A múltunkat folytatni kéne,
hogy legyen léptünk és nyomunk!
Három színnel írni az égre,
mi itt még magyarok vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2020-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
11

By

Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld

Piros, a fehér és a zöld,
lelkembe régen beleégtek.
Onnan kitépni sem lehet,
nem bírom el a szürkeséget!
Piros, fehér, na meg a zöld,
e három szín a büszkeségem.
Felednem sohasem lehet,
mert lelkemmel én is beleégtem!

Piros, fehér, na és a zöld,
mutatja hovatartozásom.
Viselem büszkén lelkemen,
hogy mindenki magyarnak lásson!
Piros, fehér és még a zöld,
zászlóm emelem lenge szélben,
mutatom büszkén honfitársak,
hogy belétek is belétek égjen!

Piros, fehér együtt a zölddel,
egy jelkép, ami összeköt,
egy népként állunk a világban,
minden egyéb nemzet előtt.
Piros, fehér együtt a zölddel,
bár mutatná: – Egyek vagyunk!
Képesek vagyunk összefogni,
s élni nemzetként akarunk!

Piros, fehér, na és a zöld,
egy színesebb jövőt varázsol,
felébred lelkünkben a tűz,
a csodás nyelvünk parazsától!
Piros az erő, fehér a hűség,
a zöld az reményt ad nekünk,
hogy a földi lét viharában,
nem süllyed el a nemzetünk!

Piros, fehér, na meg a zöld,
lelkembe régen beleégtek,
adjon hitet a holnapokhoz,
ezért is lengetem felétek!
Piros, a fehér és a zöld,
szálljon a széllel kézen fogva!
Tegyük szabaddá szép hazánkat,
lássunk bele a csillagokba!

Aranyosi Ervin © 2020-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »