Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Füstbe ment életterv?

Aranyosi Ervin: Füstbe ment életterv?

Mikor megszületünk,
van egy élettervünk,
van indíttatásunk,
egy jó cél él bennünk.

Aztán tanítanak,
akik rosszul tudnak,
s eltakarják fényét
a ránk váró útnak.

Mert, ha mindannyian
a jó utat járnánk,
hatalmast, uralót
biztos nem szolgálnánk.

Inkább szeretettel
s szabad akarattal,
tenné dolgát mindaz,
aki megtapasztal.

Mire felébredünk,
mire bölccsé válunk,
az élet végéhez
már közelebb állunk.

Hiába a tudás,
nem tudjuk átadni,
mert ezen az úton
nehezebb haladni.

Mind istenek vagyunk,
és teremtő lények,
csak sötétben élők,
akik tenni félnek.

Gazdagság, kényelem,
hatalom és siker
csábít és nem enged
a jóra ébredni fel.

Ám, ameddig mások
dönthetnek felettünk,
nem tesszük a dolgunk,
amiért születtünk.

Ezért, életen át
haldoklik a lélek,
s játszanak vele,
kik a háttérben élnek.

Van egy élettervünk,
mikor leszületünk,
de valahogy mégsem
erről szól életünk.

Mások írnak nekünk
egy új színdarabot,
melynek a bukása,
már előre adott!

Jó lenne eleve
szeretve születni,
lélektől vezetett,
bölcsebb eszű lenni!

Megélni a tervet,
amiért lejövünk,
mert céljaink nélkül,
nagyon mellé lövünk!

Félelem és harag,
rossz hit akadályoz,
s köt egy mások által
tervezett világhoz!

Ha szeretet útján
tennénk inkább dolgunk,
könnyebb lenne talán
élnünk, s boldogulnunk!

Aranyosi Ervin © 2025-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lét-elem


Aranyosi Ervin: Lét-elem

A lét eleme vagyok én is,
részben anyag, részben fény is.
Tanulnom kell élnem mégis,
a tudás a fény felé visz.

Részben szív, és részben elme,
csak így, együtt van értelme!
A kérdés is lét-elem:
– Mi történik, s mért velem?

Keresem, hogy mért vagyok,
s mi lehet a cél, az ok?
Ha a választ meglelem,
értelmet nyer életem!

Elemekből épülünk fel,
csak az élettervünk tűnt el!
Bár létezik tudat alatt,
elzárja egy tudat-lakat!

Keresem hát önvalómat,
arra épülhet a holnap,
ezért kell elcsendesednem,
hogy a lélek súgjon bennem!

Befelé kell hát figyelnem,
s bontogatnom anyanyelvem,
benne ott az élet kódja,
a megértés tiszta módja!

Bennem szunnyad, bennem ébred,
fel kell fogjam az egészet,
elemekből összeraknom,
s világomhoz hozzáadnom!

Aranyosi Ervin © 2025-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


By

Aranyosi Ervin: Mutass példát!

Aranyosi Ervin: Mutass példát!

Nem tehetsz a világ ellen,
ha győzni fog a csordaszellem!
Hiába írsz új dalt nekik,
a fájót ismételgetik.

Nem lehetsz jó, hiába tudsz,
jósággal itt nem sokra jutsz!
Hiába szólsz, nem hallanak,
ők nem hisznek, csak vallanak!

Refrén:
Hát mutass példát őnekik,
hátha a fényt majd meglelik,
s azzá válnak, kinek születtek,
átélői a szeretetnek.

Csald hát őket a fény felé,
tegyél egy célt a nép elé!
Legyél tükör, mely jót mutat,
s találd meg így a jó utat!

Tudasd velük, szeretni kell!
A tudást nem temetni el!
Mutatni, adni szüntelen,
az ember lelke bűntelen!

Refrén:
Hát mutass példát őnekik,
hátha a fényt majd meglelik,
s azzá válnak, kinek születtek,
átélői a szeretetnek.

Aranyosi Ervin © 2025-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kell tűzijáték!

Aranyosi Ervin: Nem kell tűzijáték!

Elfüstölt most pár milliárd…
Cirkusz kell a népnek!
Akinek már megvan minden,
az láthatja szépnek.
Persze, van, ki gazdagodik
mások butaságán,
s akad, aki uralkodik
a magyarok világán!
Vastag füst ront egészséget,
hangos durranások
kínozzák az állatokat,
s ez törvényes átok.
A környezet is megsínyli,
ünnepel az ember,
s lehurrogják azt, ki mondja,
tűzijáték nem kell!
Pont úgy, mint a kábítószer,
látvány kell a népnek,
s követelik minden évben,
kik parancsra lépnek!

Aranyosi Ervin © 2025-08-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Új kenyér ünnepén

Aranyosi Ervin: Új kenyér ünnepén

Szeretném az új kenyeret megosztani véled!
Szeretném ha megértenéd, rólunk szól az élet!
Szeretetről, jóságról és igaz emberségről,
s akkor jó, ha belülről jön, az ember lelkéből!

Szeretném, ha evés közben megjönne étvágyad!
Életed jobbítására megjönne a vágyad!
Nem adnád ki a kezedből másoknak a gyeplőt,
nem szolgálnád szolgaként a sötétben teremtőt!

Bár megjönne az igényed, végre tisztán láthass,
felébredve, fényeddel a zord világon át hass!
Hozd vissza ősök tudását, szeretettel élve,
teremthetnél szebb holnapot, hittel és nem félve!

Gyógyítsd be a Föld sebeit, emeld fel hazádat,
nem elég, ha zsörtölődsz, ha fájó lelked lázad!
Technokrata világodból ki kellene lépni,
nem elég célt választani, s más döntését élni!

Ha ma elveted a magot, jövőd abból sarjad,
a szabad akaratodat használni akarjad!
Ha mások írhatják sorsod, rád nem is lesz szükség,
lemondanod önvalódról, igazán őrültség!

Ma még megtermett a búza, s kenyér lett belőle,
ma még juthat neked is, és jól is lakhatsz tőle!
Ne hagyd hogy a szemfényvesztők lekössék figyelmed,
lopott kincsük értéktelen, nincs mit irigyelned!

Tűzijáték, felvonulás, népnek lökött koncok,
határtalan szórakozás, udvari bolondok!
Ez az ünnep nem rólunk szól, ezt kell, hogy megértsed,
maradj csendben, a hatalom hangzavarát sértsd meg!

Ott belül, ha ezt szeretnéd, célod megtalálod,
lelkedben is lesz új kenyér, meglátod, ha várod!
Fényesebb lesz, ízesebb lesz, értelmet nyer minden,
eljöhet a Mennyországod égi, s földi szinten!

Aranyosi Ervin © 2025-08-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van még esély!

Aranyosi Ervin: Van még esély!

Vannak még, kik éheznek a fényre,
kik szeretettel hatnak minden lényre.
Kik átformálnák e hazug világot,
kik valóra váltanák azt az álmot,
hogy az ember szebb jövőt teremthet,
hogy szolgálhatja az isteni rendet!
Éltetheti elgyötört világát,
meggyógyítva Földje auráját!

Egy eszköz van, ami erre képes,
ami javít, mitől a lét szép lesz!
Nem kell hozzá pénz, technika, fegyver,
csupán érző, s gondolkodó ember!
Van egy jussunk, az emberiségnek,
akaratunk szabad lehet, s éltet,
mégis erről szolgaként lemondunk,
parancsszóra minden jót elrontunk!

Ám nem kéne szolgaként megélnünk,
hazugságok ketrecében félnünk,
felébredve kéne álmot látnunk,
s rendbe kéne tennünk a világunk!
Igazság, a szeretet, a jóság,
nem lenne csak hiábavalóság!
Ha meglátnánk ébren is az álmunk,
s rendbe tennénk gyönyörű világunk!

Élhetnénk mind napról napra szebben,
Teremtőnkhöz méltó szeretetben!
Cseppek vagyunk az ő tengerében,
kell, hogy szívünk, mind egymáshoz érjen!
A szeretet az egyetlen esélyünk,
higgyük már el, nincsen mitől féljünk!
Teljessé csak együtt válhatunk,
hisz mindannyian teremtők vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2025-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Le kell hűtsem magam!

Aranyosi Ervin: Le kell hűtsem magam!

Le kell, hogy olykor hűtsem,
hirtelen természetem!
Fel kell tennem a kérdést:
– Miért történik ez velem?
Nem rohanhatok fejjel
a falnak folyton én,
tudom, okkal születtem,
és vagyok e Földtekén!

Olykor a lelkem lázad,
s igazam keresem,
bosszant, ha megaláznak,
ha packáznak velem!
De nekem kell legyőznöm
lázadó lelkemet,
mert sosem bántana engem,
ki szívéből szeret!

Le kell hát magam hűtsem,
hogy megfontolt legyek,
hogy megnyugodjon a lelkem,
és mindent jól tegyek!
S amikor lehiggadtam,
megszépül a világ,
s eltűnik a bántó, sértő,
lelkemben, ami rág…

Aranyosi Ervin © 2025-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dicséret

Aranyosi Ervin: Dicséret

Lásd, hogy kivirágzik,
akit megdicsérnek,
kivirul, kiragyog,
ha szívéhez érnek!
Jobbá, többé válik,
feltöltődik fénnyel,
s ő is jobban bánik
majd a többi lénnyel!

A dicsérő felé
máris hálát érez,
el tudja képzelni,
hogy holnapja szép lesz!
Ezt az energiát
tovább képes adni,
képes másokat is
boldoggá avatni.

Hiszen a dicséret
olyan üzemanyag,
amitől a világ
egy jobb úton halad.
Jóérzés és hála
száll feléd nyomában,
kiléphetsz a fényre,
nem élsz már homályban.

Hát dicsérj, emelj fel,
így simogass lelket,
a másik értéke
tükröződjön benned!
A dicséret fénylő,
felragyog a lélek,
így látja világát
élhetőbbnek, szépnek!

Aranyosi Ervin © 2025-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Morfondírozás

Aranyosi Ervin: Morfondírozás

Olvashatnék, írhatnék, vagy tehetném a dolgom,
tehetném a földemen, a Földön, vagy a Holdon.
Ábrándozva teremthetném saját kis világom,
átélhetném, átírhatnám minden egyes álmom.

Szerethetnék, nevethetnék, élhetnék, tehetnék,
mostaninál boldogabb és jobb ember lehetnék.
Megélhetném álmaimat, s formálhatnám őket,
s kitalálnék alternatív, változó jövőket.

Hagyhatnám, hogy önmaguktól menjenek a dolgok,
mások formálják a napom, s attól legyek boldog.
Harcolhatnék mások ellen, legyen vonzóbb minden,
lehetnék egy porszem csupán, vagy akár az Isten.

Hagyhatnám, hogy más írja meg naponta a sorsom,
életemet egy sablonba be kéne sorolnom?
Alkothatnék új dolgokat, ami sose volt még,
vagy keresném, egy régi kor, tán mitől is volt szép?

Lehet, hogy bárhogy csinálnám, ide lyukadnék ki,
és ha nézne a Teremtőm, tetszene az néki?
Vagy át kéne írnom végre ezt a történelmet,
és egy élhetőbb világ is kaphatna értelmet!

Mit tehetnék végül is, mi elvárható tőlem?
Hogy válhatna Isten fia, Teremtő belőlem?
Nap mint nap, az utam járom, s álmodom új álmom,
tudok-e még változtatni ezen a világon?

Aranyosi Ervin © 2025-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megálmodni, teremteni!

Aranyosi Ervin: Megálmodni, teremteni!

Teremtő lények vagyunk mind,
s élünk álmaink szerint!
Elmegyünk és visszatérünk,
s tesszük dolgunkat megint!

Élettervünk elfelejtjük,
akadályoz a hitünk!
A téveset tovább adjuk,
s azt hisszük, hogy segítünk!

Tanítanak, s onnan kezdve,
lelkünk nem lehet szabad,
aztán később rájövünk,
hogy utunk rossz felé halad!

Nem találjuk önmagunkat,
hát nyomaszt a földi lét,
és a lélek elveszíti
önmagát, és mindenét!

Innen kezdve nem is értjük,
miről is szól a világ,
a többiek lehurrogják azt,
ki érző, aki lát.

Végig a haláltól félünk,
pedig az csak átmenet,
ezért aztán nem is éljük
igazán az életet.

Oly jó lenne mindent tudni,
s emlékezni, kik vagyunk,
nem eltűnni világunkban,
hol így nyomot sem hagyunk.

Megálmodni, teremteni,
létrehozni kellene,
nem csak lomhán vegetálni,
s élőn halni csak bele!

Hiszem, több lenne a dolgunk,
teremtő lények vagyunk,
s mikor álmaink megéljük,
attól fénylőn ragyogunk!

Bár az árnyék életünkre
rányomja a bélyegét,
tennünk kell, hogy bizonyítsuk,
lehet szép a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2025-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva