Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet a megoldás


Aranyosi Ervin: A szeretet a megoldás

A szeretet az egyetlen, igazi megoldás,
hogy e Földön eligazodj, s szíveden át jól láss!
Ha kiragyog lelkeinkből, változik világunk,
egy szebb jövőt megalkotó teremtőkké válunk!
Hiszen minden energia, s anyagba ragadtunk,
a technika földrengésként inog már alattunk.
Most kellene csatlakoznunk a fény seregéhez,
s megfigyelnünk, hogy a szívünk manapság mit érez!

Álmodjunk egy új világot fénylőn, szeretetben,
ébredésünk utat mutat, hogy élhetnénk szebben!
Isteni erő van bennünk, a fényből születtünk,
oka volt jövetelünknek, fény fiai lettünk!
Az árnyék és a sötétség, a szeretet hiánya,
ébredjen hát a fény benned, a szabadság vágya!
Az igazság tiszta fénye felszabadít téged,
és a bolygó egészsége végre visszatérhet!

A félelmet kell legyőzni, nem kell háborúzni,
nem bírálni, ítélkezni, és nem egymást nyúzni!
Áraszd szét a szereteted, jobbítsd a világod,
erőszak nélkül is megy majd, s ha hiszed, meglátod!
Több kell ma már jó szándéknál, hangolódj a jóra,
lelkeinket erősítse mától minden óra!
Ébredjünk az igazságra, kezdjünk tisztán látni,
csak így fog a zord világunk élhetővé válni!

Először is erősítsük magunkban a békét,
és ne várjuk rettegéssel a világunk végét!
Küldjük szét a nagyvilágba a szeret fényét,
s képzeljük el, merjük látni élő eredményét!
Teremtsünk hát gondolattal, s lássuk szebbnek Földünk,
a valóság fénylőbb lesz, ha több fényt beletöltünk!
A szeretet erejével, új csodát teremtsünk,
fényszóróként – meditálva – egy világot mentsünk!

Ha belsőnkben megváltozik, s jobbá lesz világunk,
a külvilág is változik, jönni fog utánunk!
Emeld hát fel társaidat, mutass nekik példát,
velük együtt a teremtés csodás álmát éld át!
Senki nem tudja helyettünk pont így megcsinálni,
magunknak kell elkezdenünk jobb emberré válni!
Egy nap elkezd tükröződni a belsőnknek fénye,
s hiszem, elkezd ébredezni a világ összes lénye!

A lelkünk fog gazdagodni, s béke száll a Földre,
öröm, s bőség árad reánk, s így lesz mindörökre!
Teremts időt és meditálj, képzeld el, hogy így lesz!
Egyre több lesz az ébredő, aki szintén így tesz!
Engedd szívedet szeretni, adj esélyt magadnak,
s érezd át, és érezd magad holnaptól szabadnak!
Teremtsünk hát új világot, tudjuk a megoldást,
kezdjük el a szívből jövő szeretet-fény szórást!

Aranyosi Ervin © 2021.12.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld el, higgy benne!


Aranyosi Ervin: Képzeld el, higgy benne!

Képzelj el egy nagy családot,
amely szeretettel áldott,
kik egymásért mind kiállnak
és mindent együtt csinálnak.
Mindent együtt és egymásért,
szebb jövőért, egy csodásért!
Lehetne ilyen egy nemzet,
kik múltjukból építkeznek!
Szép hagyományt újra élnek,
kikben eggyé lesz a lélek!
Együtt mennek, egy irányba,
szeretettől kapnak szárnyra,
teszik nap, mint nap a dolguk!
MAGuk teremtik a sorsuk!

Pártatlanul kéne élnünk,
egymással szépen beszélnünk,
segítséget, jó szót adva
olvadnánk a pillanatba!
Képzeld el és hátha látod,
az országnyi nagy családot,
akik végre összefognak,
boldogulnak, nem nyafognak.
Magyar nyelven, szép hazában,
élnek ősök igazában.
A magyarok Istenével,
mellyel hatalom nem ér fel!
Kiknek szóból épül képe,
MÁGusoknak ősi népe!

Jó lenne, ha hinnél benne,
s népünk újra naggyá lenne!
Itt az idő, tegyünk érte,
s többé ne omoljunk térdre!
Emelt fővel büszkén álljunk,
s miben hiszünk, azzá váljunk!
Lassan össze kéne gyűlni,
magyar nemzetgyűlést ülni!
Felemelnünk a koronát,
s rendeznünk az ország jogát!
Visszahozni ősi törvényt,
ami minket a bűntől véd!
Ezt adnánk az utókornak,
legyen boldogabb a holnap!

Aranyosi Ervin © 2021.12.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen út maradt!


Aranyosi Ervin: Egyetlen út maradt!

Leszakadt a híd mögöttünk,
megfordulni nem tudunk,
mostantól egy új irányba
vezethet csak az utunk!
Döntenünk kell a jövőnkről,
vagy majd mások döntenek,
s megígérik, életünkbe
mocskos löttyöt öntenek.

Valójában egy utunk van,
vagy elpusztul a világ!
Emberiség közös lelkén
élősködők foga rág.
Megmaradunk rabszolgának?
Még inkább azok leszünk?
Vagy teszünk az ősi módon,
s boldogulhat nemzetünk?

Eljött, ez az utolsó perc,
lépünk, vagy nem lesz tovább!
Egyesítjük lelkeinket,
vagy maradunk ostobák?
Lesz közünk a változáshoz,
vagy felettünk döntenek?
Gyógyulnunk kell, hisz a Földünk
és az ember mind beteg!

A félelem vírusával
fertőződött meg a lét!
A „megoldást”, az okozók
készen teszik le eléd?
Elhiszed a hazugságot,
s csörgeted a láncaid?
Vagy keresed a megoldást,
mi a lelkedben lakik?

Emberekké kéne válnunk,
tisztelni az életet,
legalább már annyit tudni,
mint egy újszülött gyerek!
Lélek szinten kapcsolódni,
felemelni másokat,
szívből jövő szeretettel
álmodni új álmokat!

Útjelző tábla előttünk,
e percben választhatunk,
most dönthetünk a jövőnkről,
hogy milyen választ adunk!
Mi alkotunk új világot?
Vagy hadd menjen így tovább?
Él-e ember majd a Földön,
teszünk magunkért csodát?

Nem lesz többé a világunk
olyan már, mint azelőtt!
Vagy teremtjük a jövőnket,
vagy kapunk egy szemfedőt!
Nekünk csak fel kéne állnunk,
s a sakktábla leborul,
technokrata vérszívóknak
örökre bealkonyul!

Ha maradunk kiszolgálók,
hát örökre elveszünk,
uralják a testünk, lelkünk,
rabbá teszik szellemünk!
Mi tudjuk a világunkat
emberibbé tenni csak,
szeretetre, emberségre
építve egy másikat.

Most uralhat a sötétség,
árnyék van a lelkeken,
széjjelhúz a szörnyű kétség,
a program embertelen!
Erőszakkal, háborúban
látjuk már, nem győzhetünk,
fényt vinni a nagyvilágba
úgy tudunk, ha szeretünk!

Szeretettel a tudásnak
magját szórjuk szerte szét!
Ébredezzen minden ember
és használja az eszét!
Ébredjen, ki élni nem fél,
aki gondolkodni mer!
Szeretni kell, okkal élni,
Földünk többet érdemel!

Tegyük jobbá a világot,
tőlünk legyen gazdagabb,
csak a szeretet emel fel,
csak ez az egy út marad!
Minden egyéb járhatatlan,
csak a pokolba vezet,
akkor válaszd azt az utat,
ha a horrort élvezed!

Ám, ha szebb jövőre vágynál,
s megóvnád családodat,
utódoknak jövőt adnál,
és nem adnád el magad,
érzéssel és békességgel,
nyújtsd hát ki a két kezed,
s látod majd, hogy szebb jövőbe,
csak egyetlen út vezet!

Ha majd egymást kézen fogva,
együtt, egyfelé megyünk,
új világot megalkotva
ismét emberré leszünk.
Az élethez mindenünk van,
amit csak elképzelünk,
építsünk a szeretetre,
s legyen több a lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021.11.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Advent előtt


Aranyosi Ervin: Advent előtt

Nem is tudom, milyen világ ez,
mibe csöppentünk emberek?
Szeretnék szívvel közeledni,
de megtiltják, hát nem merek!
Adnék jó szót, kis melegséget,
de tőled távol tartanak!
Nincs ölelés, nincs egyetértés,
csak rettegést adó szavak!

Hát tényleg, ez lett a világunk?
Nem él már bennünk Istenünk?
Csupán csak mind túlélni vágyunk,
és szegényebb a Föld velünk?
Halálos méreg terjed széjjel,
és testet-lelket oltanak,
s hazudnak kínzón, szenvedéllyel,
s pusztítanak hazug szavak?

A szó ma már egy gyilkos fegyver,
hazugsággal kiélezett,
a testünk idegen anyagtól,
lelkünk szavaktól mérgezett!
Érzéseink csendben kihűlnek,
egymást bántjuk a rossz helyett.
S a hatalom dörzsöli mancsát,
mert velünk bármit megtehet.

Nem együtt, s nem egymásért élünk,
megosztott, szétszórt rész vagyunk,
lassan már jól szeretni félünk,
s megvezetetté lesz agyunk.
Én nem hiszem, hogy ezért jöttünk,
áthaldokolni életet!
Jó szó és ölelés hiányzik,
hová tűnt el a szeretet?

Talán újra tanulni kéne,
elfordítani a fejünk,
és inkább egymásra figyelni,
hogy újra testvérek legyünk!
Talán még nincs késő szeretni,
talán még akad egy esély,
próbáljunk hát egymásért tenni:
– Azért vagyok, hogy szebben élj!

Advent jön, s kell hogy megszülessen
szívünk mélyén a szeretet,
nélküle éhen hal világunk,
ha nincs jó szó, mi megetet!
Ölelés kell, mosoly az arcra,
rémület űző szép szavak!
Adjunk a szívnek melegséget,
s jó szót, mik élőn tartanak!

Ne legyen üres és kietlen,
ünneptelen várakozás,
szeretet nélkül lehetetlen,
kell hát az összetartozás!
Öleljük együtt át a Földet,
fogjuk meg most egymás kezét,
gondoljunk minden elesettre,
hitünk erejét szórva szét!

Merüljünk el a szeretetben,
mikor adunk, rögtön kapunk,
s nem is lehetne ennél szebben,
hogy felragyoghasson Napunk!
Költözzön lelkeinkbe béke,
olvadjon eggyé minden szív,
hadd éljen lelkünk összeérve!
Testvér, a szív szeretni hív!

Aranyosi Ervin © 2021.11.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A félelem remetéjéhez


Aranyosi Ervin: A félelem remetéjéhez

Minden tudás ott van már előtted,
odatették az orrod elé.
A késztetés hiányzik belőled,
mert nagy teher vár, s te rokkansz belé!
A félelem, a rettegés tapos meg,
mellkasodon nő már a nyomás,
s attól is félsz, hátha kiröhögnek,
az érzéseid nem ismeri más!

A nem tudás, az nem kínozhat téged,
a tudatlanság inkább nem zavar,
csak ne érezd a tehetetlenséget,
mely lelked mélyén gyakran felkavar!
Hát otthon ülsz, de ez a tett halála,
és eltereled a figyelmedet.
Bár tenni kéne végre-valahára,
de lógatod csak tenni kész kezed.

A lábad sem visz oda, hova kéne,
gyökeret vert benned a félelem,
a lustaság a gyengék nagy erénye,
s ez benned megvan, s mára végtelen!
Lesz valahogy, hisz eddig is megvoltál,
és átvészelted egész életed,
a semmittevés talán jobban szolgál,
úgysem lesz gazdagabb a lét veled.

Minek tudás, mely rettegésbe kerget?
Legjobb a mély, érzéketlen közöny!
Nem írsz magadnak élőn történelmet,
ne kelljen átlépni a saját körön!
Remete vagy, távol a világtól,
hadd történjen csak minden nélküled,
s hogy szemfedőd a fényt látni meggátol,
az sem zavar, csupán a rémület!

Aranyosi Ervin © 2021.11.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én csak ember szeretnék maradni!


Aranyosi Ervin: Én csak ember szeretnék maradni!

Én csak ember szeretnék maradni,
szeretetet adva, szeretetet kapni,
tiszta szívvel élni a világot,
átélni az örök boldogságot!

Én csak emberként szeretnék élni,
s nem akarok semmitől sem félni,
hinni másban, s hinni önmagamban,
a lelkemből kivirágzó magban!

Én csak jó ember szeretnék lenni,
és másokat is így boldoggá tenni,
álmodozva élvezni a létem,
feloldódni a szeretet fényben!

Én csak emberként akarok élni,
élhető, szép holnapot remélni,
esélyt adni másnak, hogy megélje,
fájó múltját boldogra cserélje.

Én csak ember vagyok, tiszta lélek,
egy jobbá tett holnapról mesélek,
hol az ember együtt boldogulhat,
s így teremthet élhetőbbet, újat.

Én csak ember vagyok, s élni hívlak,
szavaimmal élni megtanítlak,
legyél társam, legyen köztünk egység,
árva lelkek ezt a jót keressék!

Én csak ember leszek itt, e Földön,
s ha életem jósággal megtöltöm,
talán utam követik majd mások,
megszépül a világ, ahol járok!

Én csak ember szeretnék maradni,
nem elvenni, inkább folyton adni,
hitet, reményt, élő valóságot,
szeretettel járva a világot!

Aranyosi Ervin © 2021.11.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elszórt morzsák…


Aranyosi Ervin: Elszórt morzsák…

Mit is adhatnék én neked,
mi lelkemből fakad?
Mely bátorít, mi felemel,
mitől lelked szabad?
Mi elvarázsol, elringat,
szíveddel táncra kel,
s ha múlik is a pillanat,
már nem felejted el!

Mit adhatnék, tartalmasat,
mely lelkedig elér?
Néhány jó szó, mi jól lakat,
mint egy falat kenyér.
Ha szétszeded morzsáira,
a tudást megleled.
Versembe szőtt gondolatot
nyújtok hát át neked.

Az igazság majd rád talál
könyveim rejtekén,
szeretet fénye onnan jön,
s árad majd rád a fény!
Akad vidámság, s tanítás,
érted, veled, neked,
hogy olvasva is megbecsüld,
teremtő nyelvedet!

Ha megmutatod másnak is,
a könyv életre kel,
s mint álmot szövő képzelet,
kérdésekre felel.
Ha majd az útra rátalálsz,
lelked már él, vigad,
ahogy szép sorban felszeded
elszórt morzsáimat.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában


Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában

Gyűlölöm a hazugságot,
utálom a titkokat,
az egész látszat világot,
mely rossz lelket simogat,
felemeli a selejtet,
gondolkodót elbutít,
butaságért könnyet ejtet,
s mindig tudja a tutit.

Tekintélyre támaszkodva,
hazugságon lovagol,
tudományra hivatkozva,
mit átírtak valahol.
Az igazság halott régen,
– szolga mind a földi nép –
mint a csíkok fent az égen,
mit a szél fúj szanaszét.

Igaz lelkek megvezetve,
bolyongnak az ég alatt,
életszéli szakadékhoz,
önkéntesen, mind halad.
Mint Babilon, összedőlhet,
a hazugságra épült vár,
s az is alá temetődhet,
aki szebb jövőre vár.

Nincsen jog és nincs igazság,
szabadság sem létezik,
s nincsen, aki válaszoljon,
hogy ezt velünk mért teszik?
Nincs kiút a hazugságból,
s nem tehetünk ellene,
nincsen, aki megmutassa,
hogy tennünk mit kellene?

Gyűlölöm a hazugságot,
kertünk felveri a gaz,
ez a csont már mind lerágott,
s rácsok mögött az igaz.
Ám ha látnád, mit kell tenni,
már az sem segítene,
mert legyőzne erőszakkal
a pénznek felkent istene.

Hány milliárd fejben kéne
egy cseppnyi fényt gyújtani?
Van az embernek reménye?
Tud még hitet nyújtani?
A hazugság sötét vára
felépült, s lett börtönünk,
alig vagyunk, akik látunk,
kik még fényben őrködünk.

Nem hiszem, hogy nincs megoldás,
nem győzhet le a gonosz!
Hiszem, hogy okkal születtünk,
s az ok, nem lehet a rossz!
Nem hiszem, hogy rabszolgákként
kell leélnünk életünk,
nem hiszem, hogy megvezetve,
csak árnyékban élhetünk.

De az igazság elveszett,
s oly kevesen keresik!
A többiek, nyomorítva,
már csak a hasznot lesik.
Az emberség fokmérője,
mára csupán a siker,
ki mást legyőz erejével,
más lelket gyilkolni mer…

Csak az lehet eztán képes
túlélni a másikat,
ezért kapar minden kurta,
mert a minta rá kihat.
Agyat, s az észt összemosták,
a lélek nem létezik,
a fejekben az agyrágó-
bogár egyre éhezik.

Mástól várni a megoldást,
ez a példa ragadós,
fentről kapott hitelekkel
kormányozzák az adóst.
A sok orvos gyógyszert ad el,
nem gyógyít, nem róla szól,
mindent lépésről, lépésre
követel a protokoll.

Főhatás tekintetében,
ne kérdezze orvosát!
Egészségügynek nevezett
ködön, nem lát orvos át.
Vagy átlát, de nem mer szólni,
kevés van, ki jót akar,
főleg a praxisát félti,
s jobban jár, ha jól kapar.

Te meg inkább hozzá fordulsz,
oldja már meg életed,
s nem látod, hogy gyógyszerektől
az egész világ beteg.
Az egészségügy, harci eszköz,
az erőszak része már,
de reménykedsz, hamarosan
egy rossz korszak vége vár.

Médiában politikus,
mint egy orvos, úgy beszél,
s nem száll vissza rá a dolga,
mert sosem fúj szembe szél.
Járványos az ostobaság,
hazugsággal fertőz meg,
csatornákon hazudoznak,
más csatornán rejtőznek.

Ellenzéki, kormánypárti?
Hatalom bal, s jobb keze,
elnézi a másik bűnét,
bármekkorát vétkeze…
Látszat kis csatározások,
lényegtelen dolgokon,
valódi bűnt eltakaró,
semmit mondó foltokon.

A hazugság olyan fénylő.
mint a „Salamon töke”,
kormányoknak a felső kaszt
az uraló főnöke.
Nincsen többé nemzetállam,
összefolyt már a világ,
s akit okolsz életedért,
az mind bábú, csupa báb!

Disznóságok titkosítva,
vagy már eleve titok,
úgy élhetem csak a létet,
ha a fűben lapítok.
Gőg és demagógok népe,
megvakított nemzetem,
ólom van a fületekben,
mért hallotok nehezen.

Hogy érhetne lelketekhez,
jószándékú akarat,
hogyan ébreszthetnénk alvót,
vagy a Turul madarat?
Szakadékhoz szorítottak,
pár lépés és elveszünk,
van-e elég erő bennünk
felemelni nemzetünk?

A hazugság mögé nézve,
az igazság ott lapul,
bárcsak végre előlépne,
de az ember nem tanul.
Hazug létben nincs szabadság,
fuldoklik csak a világ,
saját magát teszi tönkre,
aki ébred, aki lát.

Fuldoklunk, s ki kapaszkodna,
visszahúzza a tömeg,
a hazugot, az álságost,
a megvezetett védi meg!
Nincs tudomány, csak tekintély,
fizetett hazudozó,
az őszinte, a nép szemében,
csak egy hitvány lázadó.

Tehetetlenül lapulni,
meglátva az igazat,
üvölteni a világnak,
a lét rossz felé halad!
Ennyi volna csak a dolgunk,
ám nincs fórum, elveszett,
féreg rágja a világot,
s menekülni sem lehet.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…


Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…

Én építek, és alkotok,
– igaz még kisgyerek vagyok,
de élvezem az életem,
s utamon nyomokat hagyok.
Fentről kacag reám a Nap,
az arcomon mosoly ragyog,
mert felvidít a gondolat,
hogy boldog kisgyerek vagyok…

Az szeretnék maradni én,
hát hagyd, hogy süssön rám a Nap!
Ne vedd el játékaimat,
mert akkor semmim sem marad!
Ne félni taníts engemet,
az élet annyi mást tanít!
Szabadítsd fel a lelkemet,
tedd kinccsé létem napjait!

Tudod mit? Figyelj én reám,
s élvezd te is az életet!
Játsszál velem, legyél vidám,
igazán élni így lehet!
Ne nézd, mások mit mondanak,
ne bántsanak meg érdekek!
Ne kullogj te mások után,
éld szabadon az életed!

Én építek, és alkotok,
ettől lehet szép a világ!
Igaz, még kisgyerek vagyok,
de tiszta lélek, aki lát!
Te se takard el a Napot,
tőle is kapok még reményt,
engedd inkább a lelkedbe
a felemelő tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2021.11.16
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jóra éhezőnek


Aranyosi Ervin: A jóra éhezőnek

Hiszem, a jóra éhezel,
mint egy darab kenyérre!
Hát napi félelmeidet
mától tedd csak félre!
Ne legyen saját börtönöd,
elméd félelem-rácsa,
rettegés többé szívedet,
ne tőrje meg, ne bántsa!

Emeld fel fejed, nézz körül,
miről is szól világod,
hogy kívülálló az az ok,
ami szívednek ártott!
A valóságod ott terem
a lelked mély zugában,
ott vannak mind kétségeid,
mában valóra váltan.

De te a jóra éhezel,
miért fogadsz el mást is,
a média, a kebleden,
hőn melengetett jáspis!
Méregfoga lelkedbe mar,
s te azt figyeled mégis!
Megéled, bár nem élvezed,
hogy rád szakad az ég is!

A valóság takart tükör,
előtte pénz a fátyol,
s az ígéret meg oly hazug:
– Megoldódik magától!
Érzés a bilincs kezeden,
és félelem tesz vakká,
s mintha a sorsod valaki,
egy kőben megfaragná!

Bár értenéd az életed,
s nem tennéd tönkre másét!
Retteged ébrenlétedet,
s tucatszám iszol kávét!
Habár a jóra éhezel,
hagyod mérgezni lelked,
saját csapdád nem engedi,
hogy kiutad megleljed.

Ha nyitogatják szemedet,
na akkor persze lázadsz,
s véded a rád szórt szemetet,
mert amellett kiállhatsz.
A jó szó sérti lelkedet,
mely megtelt hazugsággal,
és szembeszállsz, mint egy tudó,
az ébredő világgal.

Teli tüdőből harsogod,
amit szájadba adtak,
s nem érzed, hogy a lét inog,
mint ócska szék alattad.
Nyakadon ott már a kötél,
mit pórázként viseltél,
s a hatalom kérdésére,
az elvártként feleltél.

Te rúgod ki magad alól,
vagy megteszi egy másik?
Jössz majd, s kezdesz új életet,
amíg lelked elvásik.
Vajon a jóra éhezel,
mondd, megadja világod?
Vagy hatalmasokért teszel,
s tőlük a hasznod várod?

Itt lenne már az ideje,
a dolgod rendbe tenni,
s a teremtésnek menetét
újra kezedbe venni!
Kiállni végre magadért,
a szeretett világért,
átprogramozni tegnapot,
egy tényleg élő máért!

Át kéne írnod sorsodat,
saját kezedbe véve,
s nem várni mástól a csodát,
kezed öledbe téve.
Vagy szenvedni jöttél ide,
s ezt adni utókornak?
Te rajtad áll, hogy ébredsz-e,
hogy milyen lesz a holnap!

Aranyosi Ervin © 2021.11.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva