Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj

aug
17

Aranyosi Ervin: Szabadság-virág

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: alvó, Aranyosi Ervin, haza, hon, igaz, jövő, megosztás, nemzet, nép, rendcsinálás, sors, Szabadság-virág, törvény, tűz, tűzijáték, vers, vihar, villám 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szabadság-virág

Vihar kell!
Ne játszanak a tűzzel!
Hát varázsoljunk nagy vihart!
Esőcsepp hulljon puszta földre,
amiből majd jövőnk kihajt!
Villám tépje fel ostorával
a felhők öntelt bársonyát!
Ébresszük fel a mélyen alvót,
ki veszni hagyja szép honát!
Villám cikázzon felragyogva,
világítson már fényesen,
a sötét pedig meneküljön,
dörögjön hangunk érdesen!
Mossuk le végre napjainkról
a ránk öntött gyalázatot,
kergessük el ki bűneiért,
mindig minket hibáztatott!
Emeljük fel az élő népet,
alkossunk igaz nemzetet!
Aszállyal sújtva, jól lakatni,
az éhes lelket sem lehet!

Vihar kell!
Nem kell tűzijáték!
Szemfényvesztésnek nincs helye!
Eljött végre a rendcsinálás,
sorsunkba berótt ideje!
Adjuk össze fájdalmainkat,
ne sírjunk csak külön-külön,
a megosztás álomba ringat,
fogjuk a hazugot fülön!
Kérjük csak számon történelmünk,
elhazudott népet, hazát,
nem egymással kell ölremennünk,
megvédve magunk igazát!
Miért kell függjünk bárki mástól,
mért más írja történetünk?
Alantasok miért tehetnek
kedvükre bármit meg velünk?
Judások adták el hazánkat,
nyakunkra ültek amazok,
akik oly rég e földre vágynak,
ezért nem vagyunk szabadok!

Kell a vihar!
Mert néma csöndben
nem hallatszik a gondolat!
Ki kell bukjon, hiszen különben,
minden ugyanaz marad!
Villám kell szürke, hűvös égre,
mennydörgés, hangos dobbanás!
A földnek tiszta esőcseppek,
fejeken sok-sok koppanás.
Ébresztő, féktelen üvöltés,
ne aludjon a nép tovább,
nélkülük senki nem varázsol,
a puszta létbe szép csodát!
Kell a villám, a tisztítótűz,
igaz törvények tégelye,
amit egy egész nép varázsol,
emberi jogokkal tele!
Keljen élet, vihar nyomában,
egy észszerű, egy szebb világ,
magját, ha elvetjük a mában,
kinő a szabadság-virág!

Aranyosi Ervin © 2022-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

aug
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Jó lenne, jó lesz!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, barátság, emberiség, hazánk, Jó lenne, jó lesz!, magyarok, magyarul, szerethető hely, teremt, valóság, vers, világ 6 hozzászólás

Emese álma: Dávid Júlia üvegkompozíciója

Aranyosi Ervin: Jó lenne, jó lesz!

Jó lenne, ha mi magyarok, összetegeződnénk,
szeretettel, barátsággal egymást fölemelnénk!
Mi lenne, ha észrevennénk egymásban a szépet,
s tanítanánk jól szeretni az emberiséget?

Jó lenne, ha mi magyarok, egyként gondolkodnánk,
saját létünk érdekében döntéseket hoznánk!
Olyanokat, amilyet még más nemzet nem látott,
szerethető hellyé tennénk szép Magyarországot!

Jó lenne, ha kis hazánkat újra naggyá tennénk,
megbeszélve a jövőnket, egy irányba mennénk!
Nem bántanánk, nem sértenénk, együtt gondolkodnánk,
közös célok alkotói, tervezői volnánk!

Jó lenne magyarul írni a szép valóságot,
szép nyelvünkkel teremthetnénk egy igaz világot!
Mutatnánk a többi népnek követhető példát,
s azt kívánom, velem együtt, e szép jövőt éld át!

Aranyosi Ervin © 2022-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hazaszeretet a mában

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: anyanyelv, Aranyosi Ervin, céltalan, Hazaszeretet a mában, honvágy, ideköt, Isten, kultúra, lelke, magyar, megmarad, nép, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hazaszeretet a mában

Bárhol is jársz, szerte a világban,
hazádat máshol meg nem lelheted,
a gyökered idenőtt hajdanában,
meghatározva az egész életed.

A nép, mely itt él, mindig a te néped,
e tájon szíved hangosan dobog.
Hogy mi köt ide mindörökre téged,
s mitől vagyunk mi itthon boldogok?

Ideköt minket milliónyi emlék,
ezernyi érzés, mely hatott reánk ,
a kultúránk, mely pallérozta elménk,
a büszkeségünk, mert ez a hazánk.

Még ideköt az édes anyanyelvünk,
mely képalkotó, teremtő, magyar!
Mely megtanított ötletekre lelnünk,
mely minket jobbá tenni is akar!

Ideköt a földünk gazdagsága,
a pusztáink, vizeink, erdeink.
A távol járó fájdalmas honvágya,
s a büszkeség, kik voltak eleink.

Az Istenünknek is magyar a lelke,
Ő oltalmazott népet és hazát,
s az örömét itt mindig bennünk lelte,
és megmutatta népe igazát.

Ám tanulnunk kell hazánkat szeretni,
hogy megmaradjon, és legyen magyar!
Hogy ne kelljen egy népet eltemetni,
mert céltalan, s csak túlélni akar!

Aranyosi Ervin © 2022-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

júl
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álom-madár

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Álom-madár, Aranyosi Ervin, fenséges, Hazám, lázadok, légy, nemes, nemzetem, sólyom, szabad, századok, ura, velem, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Álom-madár

A sólyom szép, kecses madár,
csendben szitál, suhanva száll.
Széttárt szárnyán a nap ragyog,
– álmomban én is az vagyok.

Szállok tova, mint gondolat
és fentről látok dolgokat,
nincs börtön, mi magába zár,
szabad vagyok, mint a madár.

Ébredj sólyom, ébredni kell,
végre magasba szállni fel,
s uralni ezt a tájat itt,
amelyben népünk egykor hitt!

Segíts minket álom-madár,
de ébredezni kéne már!
Rikolts nagyot, hallasd szavad,
legyen néped újra szabad!

Kiket megtörtek századok,
kikért lelkemben lázadok,
emelkedjenek végre fel,
szabad hazában élni kell!

Ébredj hazám, szép nemzetem,
emelkedj végre fel velem!
Tiéd mind az, mi itt terem,
hát válj szabaddá, itt, velem!

A sólyom szép, kecses madár,
övé mit rejt látóhatár,
míg szem ellát, mi látható,
mindaz, mi kézen fogható.

Légy hát sólyom, szabad madár,
mit szél emel, amerre száll,
mit bilincs földhöz nem szegez,
mely fenséges, tisztán nemes!

Legyél hát sólyom nemzetem,
akard, hogy szép jövőd legyen!
Hogy visszakaphasd jussodat,
ne fájhasson szíved sokat!

Légy újra az, ki egykoron,
egy nemzet, egymással rokon!
Saját hazádnak légy ura,
akár sólymod, az ég ura!

Aranyosi Ervin © 2022-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

júl
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Sosem szeretnék…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, boldogul, éhes, élet, emberek, jobbít, pénz, remélni, Sosem szeretnék..., szabadság, szeretetlen, vers, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Sosem szeretnék…

Sosem szeretnék olyan éhes lenni,
mint akik a hatalomra vágynak!
Én nem tudnám a rossz pénzt úgy szeretni,
mert nyomában csak szegénység van, s bánat!
Én nem tudnám a népemet becsapni,
és eladni a lelkem gazdagságát.
Én másra vágyom: – Szeretet adni,
s jobbítani az emberek világát!

Én nem mondanék sosem hazugságot,
és nem alkotnék rossz törvényeket.
Én nem csapnék be egy egész világot,
és hirdetném, az élet szép lehet!
Én úgy élnék, hogy más is boldoguljon,
hogy együtt tegyük szebbé a napot!
És azt várnám, hogy az ölembe hulljon
a boldogság, mert csak jót akarok!

Sosem szeretnék szeretetlen élni,
és nem törődve soha, senkivel!
Hinni vágyom, holnapot remélni,
hogy szabadságunk végre jöjjön el!
Én összeszedném egy helyre a jókat,
és engedném, hogy végre éljenek!
Felszabadítva az ember-milliókat,
hogy jövőjüktől már ne féljenek!

Aranyosi Ervin © 2022-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

júl
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gáz van!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, áruló, bérenc, bűnöző, gáz, Gáz van!, idegen, Isten, Magyarország, pénz, rabszolga, tolvaj, vers, villany, víz 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Gáz van!

Gáz van, gáz van az országban,
s drágább lesz a villanyáram.
Ne fűts, ne hűts, légy sötétben,
fogyókúrázz szomjan, s éhen!
Nincs ok rá, hogy minden drágább,
csak úgy felviszik az árát,
háborúra hivatkozva,
nálunk pánikot okozva!

Van gázunk, csak más nyeri ki,
a biztosítékot ez veri ki.
A vizünket mind eladják,
élősködő, rossz mihasznák.
A nyakunkon másik nép ül,
míg egy új erőmű épül,
mit a magyar ember fizet,
s nem kap áramot, meg vizet.

Érdemes hát megszakadni,
munkaerőd olcsón adni,
dolgozni megszakadásig,
vagy egy új feltámadásig.
Rabszolga nép, mondd ki ural?
Ki etet meg rossz áruval,
míg a magyar termékeket,
viszik olcsón. Mi lesz veled?

Gáz van, mert hát a gáz drága,
mindennek felmegy az ára,
s mert már nincs fény a fejekben,
csak a nagyok élnek szebben.
Most már látod, hogy becsaptak,
szavazatod odaadtad,
mégsem az van mit szeretnél,
minden hízelgést bevettél.

Vagy a másikra szavaztál?
Ürüléknek pofont adtál?
Hisz mindegyik ugyanannak
része, egy bérenc csapatnak!
Csak egy cég már magyarország,
birtokodat széjjelszórták,
s nem is látod, nincs holnapod,
kihűl az éltető Napod.

Nem jön el a te országod,
tolvaj néptől jött vallásod.
Pórázon tart, meg nem etet,
elhazudta Istenedet.
Nem lesz mindennapi kenyér,
csak te fizetsz meg mindenért.
Nem lesz víz se, gáz, se áram,
mert megszűnt a magyar állam!

Búzatenger ég a rónán,
füstje újabb verssort ró rám,
elégetik az élelmet,
aztán majd árat emelnek.
Betegséggel riogatnak,
hazugságot írogatnak,
égen chem-trail gépek szállnak,
sírját ássák a világnak…

Tűzijáték kell a népnek?
Ettől boldogabban élnek?
Mily sekélyes, blődli dolgok,
amitől a selejt boldog.
Épülnek a stadionok,
a nézők is mind boldogok.
A bűnözők jobban élnek,
mert ilyenek a törvények.

Szemfényvesztő, sátánfattya,
a magyart mért uralhatja?
Hiszen első István óta,
keserít minket a nóta…
Elhazudták történelmünk,
ősi tudás sincs már bennünk,
elorozták tudományunk,
más kezén van az országunk!

E honban a magyar lézeng,
nincs nyoma ősi hírének,
leigáztak a századok,
kentek ránk sok gyalázatot.
Tatár, Török, Habsburg, Muszka,
igát tett csak a nyakunkba.
Unióba betereltek,
azok meg jól kizsebeltek.

Mi maradt hát a magyarnak,
ezen csak páran agyalnak.
Nincs már itt nép, nincsen nemzet,
csak cipeljük a keresztet.
A koronánk raboskodik,
parlamentben porosodik,
hol árulók veszik körül,
s ennek csak a sátán örül.

Gáz van! Gáz van? Itt a vége?
Ki hagyta a villanyt égve?
Ég a villany, mért nem láttok?
Teljesül a régi átok?
Lassan vége lesz a dalnak,
a magyarok mind kihalnak,
csak azért, mert PÉNZ az isten,
nincs ki rajtunk még segítsen!

Aranyosi Ervin © 2022-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A magyarok fénylő sorsa..., akar, Aranyosi Ervin, csillagok, együtt, föld, igazság, jogunk, önálló, ragyog, szabadon, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…

Gyönyörű zöld a világunk,
élhetnénk hát szebben, jobban,
a magyarok fénylő sorsa
ott ragyog a csillagokban.
De csak együtt, összefogva,
lehet nemzet a magyar,
nem rettegve, nem nyafogva,
ha tudja, hogy mit akar!

Ha csak félve, megvezetve
éli nap-nap életét,
elfogadja más népeknek
reá mért ítéletét.
Önállókká kéne válnunk,
élni együtt, szabadon,
igazságunkat teremtve:
– Hadd fogjanak szavadon!

Csak a béke a megoldás,
háborúzni nincs okunk,
de a drága magyar földhöz,
csak is nekünk van jogunk!
Mindenhez, mi rajta termett,
a népünknek van joga,
de a magyar értékekre,
idegennek fáj foga!

Vissza kell hát végre venni,
amit eddig ellopott,
saját kézbe kéne vennünk
a jussunkhoz, a jogot!
Kiállni az igazunkért,
békésen teremteni!
Saját földünk sorsa felett,
nekünk kéne dönteni.

A magyarok fénylő sorsa,
ne csak szóbeszéd legyen,
kapjuk vissza, mi a miénk,
és ez boldoggá tegyen!
Legyen végre egy nemzetté
összetartón a magyar,
legyen sorsa újra fényes,
mert boldogulni akar!

Aranyosi Ervin © 2022-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Életre születtünk

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit, Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, Életre születtünk, elmúlás, gonosz, hazugság, Lélek, örökül, rabszolgaság, sötétség, szeretetlenség, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Életre születtünk

Miről szól az élet,
s miről kéne szóljon?
Azért jön a lélek,
hogy élőn haldokoljon?
Törvény szabta rácsok
vesznek minket körül.
A rabszolgaságot
kaptuk csak örökül?

Tényleg azért jöttünk,
születtünk e Földre,
befogadja testünk
egy sírhant örökre?
A kétség uraljon,
hazugság, sötétség,
nevünket gonoszok
egy fejfára véssék?

Világban bolyongó,
árva lelkek vagyunk?
Egy helyben toporgunk,
s azt hisszük haladunk?
Terjesztjük az új kórt,
a szeretetlenséget,
és a sötétségnek
sosem vetünk véget!

Másokat okolunk,
mert nem tanítottak?
Szemet a világra
fel sosem nyitottak!
De ugyanazt tesszük,
hiszen ezt tanultuk,
feledésbe is megy
ezért hősi múltunk!

Rá kellene jönnünk,
miről szól az élet,
rendbe kéne tennünk
végre az egészet!
Tovább kéne adnunk,
szeretettel másnak,
életre születünk,
s nem az elmúlásnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A nemzetközi sajtószabadság napján

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A nemzetközi sajtószabadság napján, Aranyosi Ervin, ember, hazug, hír, igazi, igazság, média, megoszt, rabiga, szabad, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A nemzetközi sajtószabadság napján

A szabad sajtó napja van ma,
ami nem is létezik!
Bár az ember igazságra,
s jó hírekre éhezik!
Az igazság szabaddá tesz,
a hazugság megvezet,
hiányzik a hatalomból
az emberi szeretet!

Médiában nem találod
az igazság magvakat,
így az emberek nagy része,
sohasem lehet szabad!
Botorkál a sűrű ködben,
valóságát sem leli,
hazug hír a lelki étke,
s útvesztőkkel van teli!

Hazugság az aranyborjú,
s te hiszed, imádni kell?
A hatalom a népekkel,
ilyen módon bánik el!
Bárcsak nyitná minden ember
igazságra a szemét,
bárcsak tudná még használni
józan paraszti eszét.

Nem tudnának megetetni
hír-moslékkal sohasem,
nem tudnának megosztani,
végre egy lennél velem!
Végre nemzet is lehetnénk,
s nem nyögnénk a rabigát,
végre emberré nevelné,
minden ember a fiát!

Nem az idegent szolgálnánk,
élnénk emberségesen,
felemelve szép hazánkat,
újra szép és nagy legyen!
A sajtó meg igazságot,
és jóságot hirdetne,
valós lenne a média,
s igazi a hír benne!

Aranyosi Ervin © 2022-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, barátom, elbuktam, élősködő, hazug, holnap, kínoz, Letértünk utunkról, magyar, megharcol, szenvedés, ünnepel, vers, világ 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról

Kínoznak bántva, szüntelen,
a hazug szó lelkembe mar,
csak annak fáj, ki bűntelen,
aki felébredni akar.
Mért erről szól az életünk,
én nem pont ezt terveztem el,
mondd mért packáznak még velünk,
ki az, ki szembeszállni mer?

Nem írhatják át holnapom,
nem ölhetik meg a reményt,
üvöltöm, ki kell mondanom,
hogy nem hagyom a röpke fényt
kialudni, nem engedem,
s a szenvedés is véget ér.
Legyen a lét most több velem,
megharcolok az életért!

Meg kell kapnom, mindazt mi jár,
azért születtem le ide,
atyám a mennybe visszavár,
de mit vihetnék elibe?
Mondjam, hogy jaj, elbuktam én,
legyőzött önző hatalom,
hogy kihűlt bennem a remény,
s a jussomat mind feladom?

Hadd sírjon ősök szelleme,
hogy az utód ilyen silány,
nincs tartása, se jelleme,
s becsapta néhány rút zsivány.
Lelke, ha lázad legbelül,
csak önmagának árt vele,
az ősi láng lassan kihűl.
A büszkeségem hal bele?

Ugyan barátom, mely világ
hozza e rút törvényeket,
élősködő foga, mi rág,
s nem találsz itt észérveket!
Érdek mentén hoznak jogot,
s közben egy nemzet süllyed el,
az áruló, képzel nagyot,
s a léttel szembeszállni mer.

Vállunkon állva megtapos,
gyűjti közben a kincseit,
csendben vagyunk, pofánk lapos,
s hordjuk a bűn bilincseit.
Mi ez a játék emberek,
mi csak gyenge bábuk vagyunk?
S fél ujjal hanyatt döntenek,
mind eldőlünk, majd meghalunk.

Végignézzük csak csendesen,
hogy ez a sors vár itt reánk?
Nem akarjuk, hogy rend legyen,
s elégettük a glóriánk!
Isten maga is elveszett,
s veszni hagyná sok gyermekét?
Kiszállunk, s majd ő elvezet,
nem illik ránk a földi lét?

De akkor mért kellett nekünk,
mire volt jó ez az egész,
mit ért megkínzott életünk,
ha csúfos süllyesztőbe vész?
Ébredeznünk nem ártana,
az élet így nem múlhat el,
egy egész nemzet álma ma,
posvány mocsárban süllyed el.

Naponta várjuk a csodát,
az ég alján az új jelet,
hogy gondolnak ránk odaát,
s a holnap mégis jobb lehet?
Vagy újra várunk messiást,
ki helyettünk, s értünk kiáll,
s addig folytatjuk a sírást?
Emberré kéne érni már!

Támasszuk fel az ősöket,
lelkünkben itt lehessenek!
A szeretet erős szövet,
mutassuk, hadd kövessenek!
Istentől kapott értelem,
emeljen a helyünkre fel,
hogy jövőnk újra szép legyen,
mit minden magyar ünnepel!

Aranyosi Ervin: Szabadság-virág

Aranyosi Ervin: Jó lenne, jó lesz!

Jó lenne, ha mi magyarok, összetegeződnénk, szeretettel, barátsággal egymást fölemelnénk! Mi lenne, ha észrevennénk egymásban a szépet, s tanítanánk jól szeretni az emberiséget?

Jó lenne, ha mi magyarok, egyként gondolkodnánk, saját létünk érdekében döntéseket hoznánk! Olyanokat, amilyet még más nemzet nem látott, szerethető hellyé tennénk szép Magyarországot!

Jó lenne, ha kis hazánkat újra naggyá tennénk, megbeszélve a jövőnket, egy irányba mennénk! Nem bántanánk, nem sértenénk, együtt gondolkodnánk, közös célok alkotói, tervezői volnánk!

Jó lenne magyarul írni a szép valóságot, szép nyelvünkkel teremthetnénk egy igaz világot! Mutatnánk a többi népnek követhető példát, s azt kívánom, velem együtt, e szép jövőt éld át!

Aranyosi Ervin: Hazaszeretet a mában

Bárhol is jársz, szerte a világban, hazádat máshol meg nem lelheted, a gyökered idenőtt hajdanában, meghatározva az egész életed.

A nép, mely itt él, mindig a te néped, e tájon szíved hangosan dobog. Hogy mi köt ide mindörökre téged, s mitől vagyunk mi itthon boldogok?

Ideköt minket milliónyi emlék, ezernyi érzés, mely hatott reánk , a kultúránk, mely pallérozta elménk, a büszkeségünk, mert ez a hazánk.

Még ideköt az édes anyanyelvünk, mely képalkotó, teremtő, magyar! Mely megtanított ötletekre lelnünk, mely minket jobbá tenni is akar!

Ideköt a földünk gazdagsága, a pusztáink, vizeink, erdeink. A távol járó fájdalmas honvágya, s a büszkeség, kik voltak eleink.

Az Istenünknek is magyar a lelke, Ő oltalmazott népet és hazát, s az örömét itt mindig bennünk lelte, és megmutatta népe igazát.

Ám tanulnunk kell hazánkat szeretni, hogy megmaradjon, és legyen magyar! Hogy ne kelljen egy népet eltemetni, mert céltalan, s csak túlélni akar!

Aranyosi Ervin: Álom-madár

A sólyom szép, kecses madár, csendben szitál, suhanva száll. Széttárt szárnyán a nap ragyog, – álmomban én is az vagyok.

Szállok tova, mint gondolat és fentről látok dolgokat, nincs börtön, mi magába zár, szabad vagyok, mint a madár.

Ébredj sólyom, ébredni kell, végre magasba szállni fel, s uralni ezt a tájat itt, amelyben népünk egykor hitt!

Segíts minket álom-madár, de ébredezni kéne már! Rikolts nagyot, hallasd szavad, legyen néped újra szabad!

Kiket megtörtek századok, kikért lelkemben lázadok, emelkedjenek végre fel, szabad hazában élni kell!

Ébredj hazám, szép nemzetem, emelkedj végre fel velem! Tiéd mind az, mi itt terem, hát válj szabaddá, itt, velem!

A sólyom szép, kecses madár, övé mit rejt látóhatár, míg szem ellát, mi látható, mindaz, mi kézen fogható.

Légy hát sólyom, szabad madár, mit szél emel, amerre száll, mit bilincs földhöz nem szegez, mely fenséges, tisztán nemes! Legyél hát sólyom nemzetem, akard, hogy szép jövőd legyen! Hogy visszakaphasd jussodat, ne fájhasson szíved sokat!

Légy újra az, ki egykoron, egy nemzet, egymással rokon! Saját hazádnak légy ura, akár sólymod, az ég ura!

Aranyosi Ervin: Sosem szeretnék…

Sosem szeretnék szeretetlen élni, és nem törődve soha, senkivel! Hinni vágyom, holnapot remélni, hogy szabadságunk végre jöjjön el! Én összeszedném egy helyre a jókat, és engedném, hogy végre éljenek! Felszabadítva az ember-milliókat, hogy jövőjüktől már ne féljenek!

Aranyosi Ervin: Gáz van!

Gáz van, gáz van az országban, s drágább lesz a villanyáram. Ne fűts, ne hűts, légy sötétben, fogyókúrázz szomjan, s éhen! Nincs ok rá, hogy minden drágább, csak úgy felviszik az árát, háborúra hivatkozva, nálunk pánikot okozva!

Van gázunk, csak más nyeri ki, a biztosítékot ez veri ki. A vizünket mind eladják, élősködő, rossz mihasznák. A nyakunkon másik nép ül, míg egy új erőmű épül, mit a magyar ember fizet, s nem kap áramot, meg vizet.

Érdemes hát megszakadni, munkaerőd olcsón adni, dolgozni megszakadásig, vagy egy új feltámadásig. Rabszolga nép, mondd ki ural? Ki etet meg rossz áruval, míg a magyar termékeket, viszik olcsón. Mi lesz veled?

Gáz van, mert hát a gáz drága, mindennek felmegy az ára, s mert már nincs fény a fejekben, csak a nagyok élnek szebben. Most már látod, hogy becsaptak, szavazatod odaadtad, mégsem az van mit szeretnél, minden hízelgést bevettél.

Vagy a másikra szavaztál? Ürüléknek pofont adtál? Hisz mindegyik ugyanannak része, egy bérenc csapatnak! Csak egy cég már magyarország, birtokodat széjjelszórták, s nem is látod, nincs holnapod, kihűl az éltető Napod.

Nem jön el a te országod, tolvaj néptől jött vallásod. Pórázon tart, meg nem etet, elhazudta Istenedet. Nem lesz mindennapi kenyér, csak te fizetsz meg mindenért. Nem lesz víz se, gáz, se áram, mert megszűnt a magyar állam!

Búzatenger ég a rónán, füstje újabb verssort ró rám, elégetik az élelmet, aztán majd árat emelnek. Betegséggel riogatnak, hazugságot írogatnak, égen chem-trail gépek szállnak, sírját ássák a világnak…

Tűzijáték kell a népnek? Ettől boldogabban élnek? Mily sekélyes, blődli dolgok, amitől a selejt boldog. Épülnek a stadionok, a nézők is mind boldogok. A bűnözők jobban élnek, mert ilyenek a törvények.

Szemfényvesztő, sátánfattya, a magyart mért uralhatja? Hiszen első István óta, keserít minket a nóta… Elhazudták történelmünk, ősi tudás sincs már bennünk, elorozták tudományunk, más kezén van az országunk!

E honban a magyar lézeng, nincs nyoma ősi hírének, leigáztak a századok, kentek ránk sok gyalázatot. Tatár, Török, Habsburg, Muszka, igát tett csak a nyakunkba. Unióba betereltek, azok meg jól kizsebeltek.

Mi maradt hát a magyarnak, ezen csak páran agyalnak. Nincs már itt nép, nincsen nemzet, csak cipeljük a keresztet. A koronánk raboskodik, parlamentben porosodik, hol árulók veszik körül, s ennek csak a sátán örül.

Gáz van! Gáz van? Itt a vége? Ki hagyta a villanyt égve? Ég a villany, mért nem láttok? Teljesül a régi átok? Lassan vége lesz a dalnak, a magyarok mind kihalnak, csak azért, mert PÉNZ az isten, nincs ki rajtunk még segítsen!

Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…

Gyönyörű zöld a világunk, élhetnénk hát szebben, jobban, a magyarok fénylő sorsa ott ragyog a csillagokban. De csak együtt, összefogva, lehet nemzet a magyar, nem rettegve, nem nyafogva, ha tudja, hogy mit akar!

Ha csak félve, megvezetve éli nap-nap életét, elfogadja más népeknek reá mért ítéletét. Önállókká kéne válnunk, élni együtt, szabadon, igazságunkat teremtve: – Hadd fogjanak szavadon!

Aranyosi Ervin © 2022-06-11. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Életre születtünk

Miről szól az élet, s miről kéne szóljon? Azért jön a lélek, hogy élőn haldokoljon? Törvény szabta rácsok vesznek minket körül. A rabszolgaságot kaptuk csak örökül?

Tényleg azért jöttünk, születtünk e Földre, befogadja testünk egy sírhant örökre? A kétség uraljon, hazugság, sötétség, nevünket gonoszok egy fejfára véssék?

Világban bolyongó, árva lelkek vagyunk? Egy helyben toporgunk, s azt hisszük haladunk? Terjesztjük az új kórt, a szeretetlenséget, és a sötétségnek sosem vetünk véget!

Másokat okolunk, mert nem tanítottak? Szemet a világra fel sosem nyitottak! De ugyanazt tesszük, hiszen ezt tanultuk, feledésbe is megy ezért hősi múltunk!

Rá kellene jönnünk, miről szól az élet, rendbe kéne tennünk végre az egészet! Tovább kéne adnunk, szeretettel másnak, életre születünk, s nem az elmúlásnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-06. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A nemzetközi sajtószabadság napján

A szabad sajtó napja van ma, ami nem is létezik! Bár az ember igazságra, s jó hírekre éhezik! Az igazság szabaddá tesz, a hazugság megvezet, hiányzik a hatalomból az emberi szeretet!

Médiában nem találod az igazság magvakat, így az emberek nagy része, sohasem lehet szabad! Botorkál a sűrű ködben, valóságát sem leli, hazug hír a lelki étke, s útvesztőkkel van teli!

Hazugság az aranyborjú, s te hiszed, imádni kell? A hatalom a népekkel, ilyen módon bánik el! Bárcsak nyitná minden ember igazságra a szemét, bárcsak tudná még használni józan paraszti eszét.

Nem tudnának megetetni hír-moslékkal sohasem, nem tudnának megosztani, végre egy lennél velem! Végre nemzet is lehetnénk, s nem nyögnénk a rabigát, végre emberré nevelné, minden ember a fiát!

Nem az idegent szolgálnánk, élnénk emberségesen, felemelve szép hazánkat, újra szép és nagy legyen! A sajtó meg igazságot, és jóságot hirdetne, valós lenne a média, s igazi a hír benne!

Aranyosi Ervin © 2022-05-02. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról

Kínoznak bántva, szüntelen, a hazug szó lelkembe mar, csak annak fáj, ki bűntelen, aki felébredni akar. Mért erről szól az életünk, én nem pont ezt terveztem el, mondd mért packáznak még velünk, ki az, ki szembeszállni mer?

Nem írhatják át holnapom, nem ölhetik meg a reményt, üvöltöm, ki kell mondanom, hogy nem hagyom a röpke fényt kialudni, nem engedem, s a szenvedés is véget ér. Legyen a lét most több velem, megharcolok az életért!

Meg kell kapnom, mindazt mi jár, azért születtem le ide, atyám a mennybe visszavár, de mit vihetnék elibe? Mondjam, hogy jaj, elbuktam én, legyőzött önző hatalom, hogy kihűlt bennem a remény, s a jussomat mind feladom?

Hadd sírjon ősök szelleme, hogy az utód ilyen silány, nincs tartása, se jelleme, s becsapta néhány rút zsivány. Lelke, ha lázad legbelül, csak önmagának árt vele, az ősi láng lassan kihűl. A büszkeségem hal bele?

Ugyan barátom, mely világ hozza e rút törvényeket, élősködő foga, mi rág, s nem találsz itt észérveket! Érdek mentén hoznak jogot, s közben egy nemzet süllyed el, az áruló, képzel nagyot, s a léttel szembeszállni mer.

Vállunkon állva megtapos, gyűjti közben a kincseit, csendben vagyunk, pofánk lapos, s hordjuk a bűn bilincseit. Mi ez a játék emberek, mi csak gyenge bábuk vagyunk? S fél ujjal hanyatt döntenek, mind eldőlünk, majd meghalunk.

Végignézzük csak csendesen, hogy ez a sors vár itt reánk? Nem akarjuk, hogy rend legyen, s elégettük a glóriánk! Isten maga is elveszett, s veszni hagyná sok gyermekét? Kiszállunk, s majd ő elvezet, nem illik ránk a földi lét?

De akkor mért kellett nekünk, mire volt jó ez az egész, mit ért megkínzott életünk, ha csúfos süllyesztőbe vész? Ébredeznünk nem ártana, az élet így nem múlhat el, egy egész nemzet álma ma, posvány mocsárban süllyed el.

Naponta várjuk a csodát, az ég alján az új jelet, hogy gondolnak ránk odaát, s a holnap mégis jobb lehet? Vagy újra várunk messiást, ki helyettünk, s értünk kiáll, s addig folytatjuk a sírást? Emberré kéne érni már!

Támasszuk fel az ősöket, lelkünkben itt lehessenek! A szeretet erős szövet, mutassuk, hadd kövessenek! Istentől kapott értelem, emeljen a helyünkre fel, hogy jövőnk újra szép legyen, mit minden magyar ünnepel!

Aranyosi Ervin © 2022-04-24. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Jó lenne, ha mi magyarok, összetegeződnénk,
szeretettel, barátsággal egymást fölemelnénk!
Mi lenne, ha észrevennénk egymásban a szépet,
s tanítanánk jól szeretni az emberiséget?

Jó lenne, ha mi magyarok, egyként gondolkodnánk,
saját létünk érdekében döntéseket hoznánk!
Olyanokat, amilyet még más nemzet nem látott,
szerethető hellyé tennénk szép Magyarországot!

Jó lenne, ha kis hazánkat újra naggyá tennénk,
megbeszélve a jövőnket, egy irányba mennénk!
Nem bántanánk, nem sértenénk, együtt gondolkodnánk,
közös célok alkotói, tervezői volnánk!

Jó lenne magyarul írni a szép valóságot,
szép nyelvünkkel teremthetnénk egy igaz világot!
Mutatnánk a többi népnek követhető példát,
s azt kívánom, velem együtt, e szép jövőt éld át!

Bárhol is jársz, szerte a világban,
hazádat máshol meg nem lelheted,
a gyökered idenőtt hajdanában,
meghatározva az egész életed.

A nép, mely itt él, mindig a te néped,
e tájon szíved hangosan dobog.
Hogy mi köt ide mindörökre téged,
s mitől vagyunk mi itthon boldogok?

Ideköt minket milliónyi emlék,
ezernyi érzés, mely hatott reánk ,
a kultúránk, mely pallérozta elménk,
a büszkeségünk, mert ez a hazánk.

Még ideköt az édes anyanyelvünk,
mely képalkotó, teremtő, magyar!
Mely megtanított ötletekre lelnünk,
mely minket jobbá tenni is akar!

Ideköt a földünk gazdagsága,
a pusztáink, vizeink, erdeink.
A távol járó fájdalmas honvágya,
s a büszkeség, kik voltak eleink.

Az Istenünknek is magyar a lelke,
Ő oltalmazott népet és hazát,
s az örömét itt mindig bennünk lelte,
és megmutatta népe igazát.

Ám tanulnunk kell hazánkat szeretni,
hogy megmaradjon, és legyen magyar!
Hogy ne kelljen egy népet eltemetni,
mert céltalan, s csak túlélni akar!

A sólyom szép, kecses madár,
csendben szitál, suhanva száll.
Széttárt szárnyán a nap ragyog,
– álmomban én is az vagyok.

Szállok tova, mint gondolat
és fentről látok dolgokat,
nincs börtön, mi magába zár,
szabad vagyok, mint a madár.

Ébredj sólyom, ébredni kell,
végre magasba szállni fel,
s uralni ezt a tájat itt,
amelyben népünk egykor hitt!

Segíts minket álom-madár,
de ébredezni kéne már!
Rikolts nagyot, hallasd szavad,
legyen néped újra szabad!

Kiket megtörtek századok,
kikért lelkemben lázadok,
emelkedjenek végre fel,
szabad hazában élni kell!

Ébredj hazám, szép nemzetem,
emelkedj végre fel velem!
Tiéd mind az, mi itt terem,
hát válj szabaddá, itt, velem!

A sólyom szép, kecses madár,
övé mit rejt látóhatár,
míg szem ellát, mi látható,
mindaz, mi kézen fogható.

Légy hát sólyom, szabad madár,
mit szél emel, amerre száll,
mit bilincs földhöz nem szegez,
mely fenséges, tisztán nemes!

Legyél hát sólyom nemzetem,
akard, hogy szép jövőd legyen!
Hogy visszakaphasd jussodat,
ne fájhasson szíved sokat!

Légy újra az, ki egykoron,
egy nemzet, egymással rokon!
Saját hazádnak légy ura,
akár sólymod, az ég ura!

Sosem szeretnék szeretetlen élni,
és nem törődve soha, senkivel!
Hinni vágyom, holnapot remélni,
hogy szabadságunk végre jöjjön el!
Én összeszedném egy helyre a jókat,
és engedném, hogy végre éljenek!
Felszabadítva az ember-milliókat,
hogy jövőjüktől már ne féljenek!

Gáz van, gáz van az országban,
s drágább lesz a villanyáram.
Ne fűts, ne hűts, légy sötétben,
fogyókúrázz szomjan, s éhen!
Nincs ok rá, hogy minden drágább,
csak úgy felviszik az árát,
háborúra hivatkozva,
nálunk pánikot okozva!

Van gázunk, csak más nyeri ki,
a biztosítékot ez veri ki.
A vizünket mind eladják,
élősködő, rossz mihasznák.
A nyakunkon másik nép ül,
míg egy új erőmű épül,
mit a magyar ember fizet,
s nem kap áramot, meg vizet.

Érdemes hát megszakadni,
munkaerőd olcsón adni,
dolgozni megszakadásig,
vagy egy új feltámadásig.
Rabszolga nép, mondd ki ural?
Ki etet meg rossz áruval,
míg a magyar termékeket,
viszik olcsón. Mi lesz veled?

Gáz van, mert hát a gáz drága,
mindennek felmegy az ára,
s mert már nincs fény a fejekben,
csak a nagyok élnek szebben.
Most már látod, hogy becsaptak,
szavazatod odaadtad,
mégsem az van mit szeretnél,
minden hízelgést bevettél.

Vagy a másikra szavaztál?
Ürüléknek pofont adtál?
Hisz mindegyik ugyanannak
része, egy bérenc csapatnak!
Csak egy cég már magyarország,
birtokodat széjjelszórták,
s nem is látod, nincs holnapod,
kihűl az éltető Napod.

Nem jön el a te országod,
tolvaj néptől jött vallásod.
Pórázon tart, meg nem etet,
elhazudta Istenedet.
Nem lesz mindennapi kenyér,
csak te fizetsz meg mindenért.
Nem lesz víz se, gáz, se áram,
mert megszűnt a magyar állam!

Búzatenger ég a rónán,
füstje újabb verssort ró rám,
elégetik az élelmet,
aztán majd árat emelnek.
Betegséggel riogatnak,
hazugságot írogatnak,
égen chem-trail gépek szállnak,
sírját ássák a világnak…

Tűzijáték kell a népnek?
Ettől boldogabban élnek?
Mily sekélyes, blődli dolgok,
amitől a selejt boldog.
Épülnek a stadionok,
a nézők is mind boldogok.
A bűnözők jobban élnek,
mert ilyenek a törvények.

Szemfényvesztő, sátánfattya,
a magyart mért uralhatja?
Hiszen első István óta,
keserít minket a nóta…
Elhazudták történelmünk,
ősi tudás sincs már bennünk,
elorozták tudományunk,
más kezén van az országunk!

E honban a magyar lézeng,
nincs nyoma ősi hírének,
leigáztak a századok,
kentek ránk sok gyalázatot.
Tatár, Török, Habsburg, Muszka,
igát tett csak a nyakunkba.
Unióba betereltek,
azok meg jól kizsebeltek.

Mi maradt hát a magyarnak,
ezen csak páran agyalnak.
Nincs már itt nép, nincsen nemzet,
csak cipeljük a keresztet.
A koronánk raboskodik,
parlamentben porosodik,
hol árulók veszik körül,
s ennek csak a sátán örül.

Gáz van! Gáz van? Itt a vége?
Ki hagyta a villanyt égve?
Ég a villany, mért nem láttok?
Teljesül a régi átok?
Lassan vége lesz a dalnak,
a magyarok mind kihalnak,
csak azért, mert PÉNZ az isten,
nincs ki rajtunk még segítsen!

Gyönyörű zöld a világunk,
élhetnénk hát szebben, jobban,
a magyarok fénylő sorsa
ott ragyog a csillagokban.
De csak együtt, összefogva,
lehet nemzet a magyar,
nem rettegve, nem nyafogva,
ha tudja, hogy mit akar!

Ha csak félve, megvezetve
éli nap-nap életét,
elfogadja más népeknek
reá mért ítéletét.
Önállókká kéne válnunk,
élni együtt, szabadon,
igazságunkat teremtve:
– Hadd fogjanak szavadon!

Aranyosi Ervin © 2022-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Miről szól az élet,
s miről kéne szóljon?
Azért jön a lélek,
hogy élőn haldokoljon?
Törvény szabta rácsok
vesznek minket körül.
A rabszolgaságot
kaptuk csak örökül?

Tényleg azért jöttünk,
születtünk e Földre,
befogadja testünk
egy sírhant örökre?
A kétség uraljon,
hazugság, sötétség,
nevünket gonoszok
egy fejfára véssék?

Világban bolyongó,
árva lelkek vagyunk?
Egy helyben toporgunk,
s azt hisszük haladunk?
Terjesztjük az új kórt,
a szeretetlenséget,
és a sötétségnek
sosem vetünk véget!

Másokat okolunk,
mert nem tanítottak?
Szemet a világra
fel sosem nyitottak!
De ugyanazt tesszük,
hiszen ezt tanultuk,
feledésbe is megy
ezért hősi múltunk!

Rá kellene jönnünk,
miről szól az élet,
rendbe kéne tennünk
végre az egészet!
Tovább kéne adnunk,
szeretettel másnak,
életre születünk,
s nem az elmúlásnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A szabad sajtó napja van ma,
ami nem is létezik!
Bár az ember igazságra,
s jó hírekre éhezik!
Az igazság szabaddá tesz,
a hazugság megvezet,
hiányzik a hatalomból
az emberi szeretet!

Médiában nem találod
az igazság magvakat,
így az emberek nagy része,
sohasem lehet szabad!
Botorkál a sűrű ködben,
valóságát sem leli,
hazug hír a lelki étke,
s útvesztőkkel van teli!

Hazugság az aranyborjú,
s te hiszed, imádni kell?
A hatalom a népekkel,
ilyen módon bánik el!
Bárcsak nyitná minden ember
igazságra a szemét,
bárcsak tudná még használni
józan paraszti eszét.

Nem tudnának megetetni
hír-moslékkal sohasem,
nem tudnának megosztani,
végre egy lennél velem!
Végre nemzet is lehetnénk,
s nem nyögnénk a rabigát,
végre emberré nevelné,
minden ember a fiát!

Nem az idegent szolgálnánk,
élnénk emberségesen,
felemelve szép hazánkat,
újra szép és nagy legyen!
A sajtó meg igazságot,
és jóságot hirdetne,
valós lenne a média,
s igazi a hír benne!

Aranyosi Ervin © 2022-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Kínoznak bántva, szüntelen,
a hazug szó lelkembe mar,
csak annak fáj, ki bűntelen,
aki felébredni akar.
Mért erről szól az életünk,
én nem pont ezt terveztem el,
mondd mért packáznak még velünk,
ki az, ki szembeszállni mer?

Nem írhatják át holnapom,
nem ölhetik meg a reményt,
üvöltöm, ki kell mondanom,
hogy nem hagyom a röpke fényt
kialudni, nem engedem,
s a szenvedés is véget ér.
Legyen a lét most több velem,
megharcolok az életért!

Meg kell kapnom, mindazt mi jár,
azért születtem le ide,
atyám a mennybe visszavár,
de mit vihetnék elibe?
Mondjam, hogy jaj, elbuktam én,
legyőzött önző hatalom,
hogy kihűlt bennem a remény,
s a jussomat mind feladom?

Hadd sírjon ősök szelleme,
hogy az utód ilyen silány,
nincs tartása, se jelleme,
s becsapta néhány rút zsivány.
Lelke, ha lázad legbelül,
csak önmagának árt vele,
az ősi láng lassan kihűl.
A büszkeségem hal bele?

Ugyan barátom, mely világ
hozza e rút törvényeket,
élősködő foga, mi rág,
s nem találsz itt észérveket!
Érdek mentén hoznak jogot,
s közben egy nemzet süllyed el,
az áruló, képzel nagyot,
s a léttel szembeszállni mer.

Vállunkon állva megtapos,
gyűjti közben a kincseit,
csendben vagyunk, pofánk lapos,
s hordjuk a bűn bilincseit.
Mi ez a játék emberek,
mi csak gyenge bábuk vagyunk?
S fél ujjal hanyatt döntenek,
mind eldőlünk, majd meghalunk.

Végignézzük csak csendesen,
hogy ez a sors vár itt reánk?
Nem akarjuk, hogy rend legyen,
s elégettük a glóriánk!
Isten maga is elveszett,
s veszni hagyná sok gyermekét?
Kiszállunk, s majd ő elvezet,
nem illik ránk a földi lét?

De akkor mért kellett nekünk,
mire volt jó ez az egész,
mit ért megkínzott életünk,
ha csúfos süllyesztőbe vész?
Ébredeznünk nem ártana,
az élet így nem múlhat el,
egy egész nemzet álma ma,
posvány mocsárban süllyed el.

Naponta várjuk a csodát,
az ég alján az új jelet,
hogy gondolnak ránk odaát,
s a holnap mégis jobb lehet?
Vagy újra várunk messiást,
ki helyettünk, s értünk kiáll,
s addig folytatjuk a sírást?
Emberré kéne érni már!

Támasszuk fel az ősöket,
lelkünkben itt lehessenek!
A szeretet erős szövet,
mutassuk, hadd kövessenek!
Istentől kapott értelem,
emeljen a helyünkre fel,
hogy jövőnk újra szép legyen,
mit minden magyar ünnepel!

Aranyosi Ervin © 2022-04-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva