Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-magokat vetettem!


Aranyosi Ervin: Szeretet-magokat vetettem!

Szeretet-magokat vetettem,
és képzeld el, az mind kikelt!
Fénylő korong repült felettem,
a jóság álma szárnyra kelt!
Lám csak, a szívek ébredeztek,
érezték, ébred a csoda,
zarándokokként útra keltek,
s együtt indultak el oda…

Szólni akartam: – Álljatok meg,
el ne induljon senki sem,
hiszen a csodák földjén élünk,
én érzem, tudom, és hiszem!
Mi kaptuk ezt a gazdagságot,
csak másoknak fáj rá foga!
De ezt a földet birtokolni,
csak nemzetünknek van joga!

Szeretet-magokat vetettem,
hát ébredjetek magyarok,
a jövő itt él lelketekben,
s hozzá hűséges maradok!
Foggal, körömmel védem népem,
s ígérem nekik, van jövőnk,
csak tegyük a dolgunkat szépen,
s legyen hozzá elég erőnk!

Évszázadok mocskát lemosni,
csak tiszta szívvel van esély,
ne engedd magad eltaposni,
s tegyél azért, hogy szebben élj!
Teremtsd meg az utókornak
módját, boldog hogy legyen,
hogy fénylő Kánaán viruljon,
itt, ezen a szent helyen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A szél, a fák, a levelek


Aranyosi Ervin: A szél, a fák, a levelek

Rángatja a szél a fákat,
reszketnek a levelek.
Egy kis megnyugvásra várnak.
Félve élni nem lehet!
Mondd, a szelet ki uralja,
ki ad erőt és jogot,
amikor még szellőcske volt,
vajon, kihez nyafogott?

Ki küldte, hogy rendet rakjon?
Szabad létű fák között,
hogy parancsot osztogasson?
Por gúnyába öltözött,
s megmarkolta békés fáknak,
imádkozó ágait,
s eltitkolta rossz urának,
a gonosz szándékait!

Vajon, emberi lény küldte,
meghasonlott és hamis?
Lehet, hogy az ördög szülte
és gonosz lett maga is?
Száraz ágak porrá törnek,
de az ifjú, fiatal,
zöld levelek tündökölnek,
mert még mind élni akar!

Lám, dacolnak ők a széllel,
még remélnek holnapot,
s nem bír a sok friss levéllel,
mikben az élet ragyog!
Száraz törzsek mind feladják,
de együtt a sok levél,
ágaikat megragadják,
mert a hit még mindben él!

Ha a zsoldos szél tovább fut,
róluk a por lepereg,
kinyújtózva sóhajtoznak
a túlélő levelek.
Külön-külön gyenge jószág,
együtt közös az erő,
a szél randalírozása,
csak együtt túlélhető!

Aranyosi Ervin © 2023-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!


Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Ó, Istenem, mutasd meg a magyarnak,
amíg feje felett idegen hatalmak
döntenek, addig nem lesz szabad!
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!
Míg helyetted a „mocskos pénz” az isten,
s nincs oly vezér, kire szívvel tekintsen,
addig e nép árva rabszolgahad.
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!

Nyakunkba tettek kapzsi szolgabábot,
ki zsebre tenné, akár a fél világot,
de nemzetet szolgálni nem akar,
mert szívében Ő sosem volt magyar!
Hol van a szív, mely őseinkben dobbant,
hol van a láng, mely fénylőn lángra lobbant,
a magyar tűz, mely bennünk fennmarad?
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Lopják a földet, amit nekünk adtál,
s nem szóltunk semmit – te is csendben maradtál –
lassan a magyarnak semmi sem marad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Hol van a hős, ki letépné a láncot?
Hol a vezér, ki dicsőséggel áldott,
ki hisz még benne, hogy népünk fennmarad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Hitét vesztett népnek elfogy az országa,
mert győzhet felette a zsarnok kapzsisága,
s szomjan halunk ott, hol forrás fakad.
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Mutasd magad, és emeld fel e népet,
küldd angyalod, mennyei segítséged,
amely a bajban, majd győzelmet arat!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Aranyosi Ervin © 2023-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából


Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Nem kell a versem már? Hiába lettem?
Pedig költőként újjászülettem!
Nem kell a versem már, hiába írom,
volt még egy kis hely  a gyűrött papíron…
Költészet napja van, hát ünnepeljünk,
akár a papír, oly gyűrött a lelkünk.
Elmúlt a húsvét, s már megfeszítettek,
méretes kő mögé síromba tettek,
senki sem emlékszik rá, mit is mondtam,
csak motyogtam versemben, s álmaitokban.
Nem hisz a lelkem a feltámadásban,
hogy másokban, verseim értelmét lássam.

De írnom kell, költőként nem hagy a lélek,
bár könnyektől elázva, nevetve élek,
és adom csak önmagam, s emelek mást is,
szavakból vesz körül bűvös palást is.
Formálom szellemed, mert ez a dolgom,
s népemnek fájdalmát szívemen hordom.
Ez az én keresztem, s cipelem bátran,
jó szóval élek egy őrült világban!
Lelkemből szeretet sorokban árad,
s ha érdekel, ott vagyok vendégként, nálad!

Aranyosi Ervin © 2023-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Nem változott semmi
százhetvenöt éve!
Csak a szabadságunk
lett a sírba téve!
Láncunkat csörgetjük,
ellopták a kardunk,
nem lett olyan világ,
amilyet akartunk!

Nincs mit ünnepelnünk,
más teszi helyettünk,
szolganéppé váltunk,
szegényebbek lettünk.
Őseink szelleme
kiveszett belőlünk,
idegen náció
uralja a földünk!

Hiénák is vannak,
akik talpat nyalnak,
a félelem láncát
adják a magyarnak!
Acsarkodnak csupán
a lökött konc felett,
apró részre tépve,
egy ősi nemzetet.

Meghalt az igazság,
mi meg csak tengődünk,
megosztott egy népség
vált mára belőlünk.
Nincs valódi célunk,
halódik országunk,
már magunk se tudjuk,
mi az, mire vágyunk.

Elsiratnunk kéne,
erre lenne okunk,
zászlókat lengetve
itthon raboskodunk?
Hej, magyar mivé lett,
nagyjaidnak álma,
kiknek a dicsőség
még ma is kijárna!

Nekik nem sikerült,
mi meg sem próbáljuk,
napról napra élve,
a csodánkat várjuk!
Nem bízunk egymásban,
összetartás nincsen,
elárvult nép lettünk,
kit elhagyott az Isten!

Aranyosi Ervin © 2023-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában


Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Éltek képek, szép emlékek,
szép érzések visszatértek.
Éji fények, nevetések,
ezer hangú madár ének.

Hullócsillag szállt felettünk,
tűz fényénél táncot lejtünk.
Poroszkáltunk száz vidéken,
sors vezette kötőféken.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néztek, csendben vártak,
szemtanúi száz csodánknak.

Megtalálni minden választ,
ami minket még elválaszt.
Visszatérni ősi földre,
s itt maradni mindörökre.

Hullócsillag, tengerhullám,
szép nyugalma, csendben hull rám.
Dobban szívem, végre érzem,
életemben révbe értem.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néznek, csendben várnak,
szemtanúi száz csodánknak.

Ősi fának, vén gyökérnek,
eredése földi létnek.
Itt a lelke, hozzánk szól ma,
mintha égi áldást szórna!

Válaszokat meg kell lelnünk,
érzésekre felfigyelnünk,
útjainkhoz legyen tervünk,
minden kérdést fel kell tennünk!

Megtalálnunk ősi fánkat,
gyökerünket, szép hazánkat,
dal vízével locsold lelkem,
dob ritmusa dobban bennem.

Vissza kell hát újra térnünk,
őseink nyomába lépnünk!
Hol összeér Ég a Földdel,
hol a remény vágya tölt el!

Aranyosi Ervin © 2023-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Busójárás

Aranyosi Ervin: Busójárás

A busókkal búsulni nem lehet!
A vidámság búcsúztat el telet!
A vidámság csalhat elő tavaszt,
a komorság, az elriasztja azt!
Kell minden évben vidám temetés,
mosoly keltse életre a vetést!
A sötétséget fénnyel űzzük el,
s a természet vidám életre kel!

Meneküljön a babonás török,
az ágyúhangja itt-ott feldörög,
vigye magával innen a telet,
s hagyja békében ezt a nemzetet!
Hadd jöjjön végre az átváltozás,
álarcba bújunk, ahogy rég sok Sokác!
A természet is változik velünk,
tavaszra vált végre hideg telünk!

Ne búslakodj, élvezd farsangodat!
kerregtess csak, kongasd kolompodat!
Ijesztgess meg kíváncsi gyermeket,
hogy aztán majd, kacagjanak veled!
Busójárás van, ma mindent szabad,
csak légy álarcban, s végtelen szabad!
Máglyát gyújts és zavard el a telet,
újuljon meg a hagyomány veled!

Aranyosi Ervin © 2023-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Növesszünk fákat


Aranyosi Ervin: Növesszünk fákat

Kezdjük hát el, mutassunk példát,
eltökéltségünk bizonyítékát
facsemeték jelezzék bátran,
égre nyúlva a szép határban.
Ha majd a sok csemete felnő
és újra élni kezd az erdő,
boldog szívünkkel elmondhatjuk,
hogy világunkban nyomot hagytunk!

Ha majd a lombok összeérnek,
ha majd leveleik zenélnek,
ha a Nap fénye beragyogja,
élő hazánkat mosolyogva,
akkor, lehet itt Kánaán,
élhet boldog nép e hazán!
Élhet vággyal egy büszke nép,
kinek jussa a büszkeség!

Növesszünk fákat, élő vágyat,
mely ég felé nyúlt kezet, s ágat,
mely imádkozik istenéhez,
mely nem fojtja el, amit érez!
Váljunk a természettel eggyé,
teremtő ember-istenekké,
kik múltból vesznek élő példát,
s megóvják ezt a szép planétát!

Aranyosi Ervin © 2023-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy


Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Messze jöttem szép hazámból,
bánat száll az út porából,
bús szememre nem jön álom,
a helyem itt nem találom,
haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat,
eloroztak kertet, házat,
lelkembe mart a gyalázat,
ezért minden ellen lázad,
haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek,
panaszkodom Istenemnek,
de úgy tűnik nem jött velem,
idegenben őt sem lelem,
haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem,
magam sehogyan sem érzem,
szívem könnyel összevérzem,
nem változik semmi, mégsem,
haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok,
jó szót itt már sosem hallok,
a föld is kilök magából,
elég volt a szolgaságból,
haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék,
a magyar nyelv ősi érték,
honfitársakkal beszélnék,
hagyományba visszatérnék,
haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem,
szolgasorba így kerültem,
elvesztettem magyarságom,
nincsen helyem a világon,
haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer,
engedj haza, s ott eressz el!
Hazám földjén engedj élni,
hogy ne legyen okom félni,
haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva,
nem élek majd nyomorogva,
teszem, amit lelkem diktál,
hadd ne legyek többé itt már,
haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza,
hozzád száll lelkem panasza,
testvéreim haza várnak,
kellhetek még a hazámnak,
haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat,
tűnjön inkább a falánk had,
ki a magyart elüldözi,
messzi földre elküldözi,
haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem,
szívet-lelket nem cseréltem,
magyar voltam, az maradok,
szép jussomtól távol vagyok,
haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk,
magyar legyen a törvényünk,
idegen nép ne uraljon,
a nemzetünk ki ne haljon,
haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat,
Isten áldd meg szép hazánkat,
mutass utat a magyarnak,
ne legyünk idegen gyarmat,
haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva,
ősi törvényt visszahozva,
hazugságot eltörölve,
magyar könnyet letörölve,
vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar,
ki teszi, mit népe akar!
Nem nyomorog átok alatt,
egy cél vezet, szent akarat,
ha tudjuk, mit érünk!

Aranyosi Ervin © 2023-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam


Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam

Elindultam, nekivágtam,
hol a helyem a világban?
Hogy a helyem a világban,
valamerre megtaláljam!

Nekivágtam, elindultam,
mögöttem volt már a múltam,
nyomomban járt már a múltam,
annyi mindent megtanultam.

Ma is járom, a világom,
ami nem jó, tisztán látom
Tisztán látom, kijavítom,
visszatértem, legjobb itthon!

Én bejártam annyi tájat,
annyi táját a világnak,
jó volt itt is, szép volt ott is,
volt jó ember és volt rossz is!

Elindultam, visszatértem.
Mért vagyok itt? Most már értem!
Rájöttem, hogy bárhol éltem,
sosem volt jobb! Hazatértem!

Okkal van, hogy itt születtem,
magyar földnek fia lettem,
itt ér utol öröm, bánat,
mert szeretem a hazámat!

Szeretem az anyaföldet,
mit nemzetem lelke tölt meg.
Magyar nyelven szól a lelkem,
jó magyar szív dobog bennem!

Ezért hát el sose vágyom,
messzi tájra, át határon,
a szép Kárpát-medencében,
magamat jól, csak itt érzem.

Megbecsülöm ezt a tájat,
hol a magyar büszkén járhat,
s melyre mások foga vásik,
miért nem kell nekik másik?

Édes hazám, érted élek,
magyar bennem szív és lélek,
s bárhol járom a világom,
mindenhonnan hazavágyom.

Aranyosi Ervin © 2022-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!