Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Nem változott semmi
százhetvenöt éve!
Csak a szabadságunk
lett a sírba téve!
Láncunkat csörgetjük,
ellopták a kardunk,
nem lett olyan világ,
amilyet akartunk!

Nincs mit ünnepelnünk,
más teszi helyettünk,
szolganéppé váltunk,
szegényebbek lettünk.
Őseink szelleme
kiveszett belőlünk,
idegen náció
uralja a földünk!

Hiénák is vannak,
akik talpat nyalnak,
a félelem láncát
adják a magyarnak!
Acsarkodnak csupán
a lökött konc felett,
apró részre tépve,
egy ősi nemzetet.

Meghalt az igazság,
mi meg csak tengődünk,
megosztott egy népség
vált mára belőlünk.
Nincs valódi célunk,
halódik országunk,
már magunk se tudjuk,
mi az, mire vágyunk.

Elsiratnunk kéne,
erre lenne okunk,
zászlókat lengetve
itthon raboskodunk?
Hej, magyar mivé lett,
nagyjaidnak álma,
kiknek a dicsőség
még ma is kijárna!

Nekik nem sikerült,
mi meg sem próbáljuk,
napról napra élve,
a csodánkat várjuk!
Nem bízunk egymásban,
összetartás nincsen,
elárvult nép lettünk,
kit elhagyott az Isten!

Aranyosi Ervin © 2023-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában


Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Éltek képek, szép emlékek,
szép érzések visszatértek.
Éji fények, nevetések,
ezer hangú madár ének.

Hullócsillag szállt felettünk,
tűz fényénél táncot lejtünk.
Poroszkáltunk száz vidéken,
sors vezette kötőféken.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néztek, csendben vártak,
szemtanúi száz csodánknak.

Megtalálni minden választ,
ami minket még elválaszt.
Visszatérni ősi földre,
s itt maradni mindörökre.

Hullócsillag, tengerhullám,
szép nyugalma, csendben hull rám.
Dobban szívem, végre érzem,
életemben révbe értem.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néznek, csendben várnak,
szemtanúi száz csodánknak.

Ősi fának, vén gyökérnek,
eredése földi létnek.
Itt a lelke, hozzánk szól ma,
mintha égi áldást szórna!

Válaszokat meg kell lelnünk,
érzésekre felfigyelnünk,
útjainkhoz legyen tervünk,
minden kérdést fel kell tennünk!

Megtalálnunk ősi fánkat,
gyökerünket, szép hazánkat,
dal vízével locsold lelkem,
dob ritmusa dobban bennem.

Vissza kell hát újra térnünk,
őseink nyomába lépnünk!
Hol összeér Ég a Földdel,
hol a remény vágya tölt el!

Aranyosi Ervin © 2023-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Busójárás

Aranyosi Ervin: Busójárás

A busókkal búsulni nem lehet!
A vidámság búcsúztat el telet!
A vidámság csalhat elő tavaszt,
a komorság, az elriasztja azt!
Kell minden évben vidám temetés,
mosoly keltse életre a vetést!
A sötétséget fénnyel űzzük el,
s a természet vidám életre kel!

Meneküljön a babonás török,
az ágyúhangja itt-ott feldörög,
vigye magával innen a telet,
s hagyja békében ezt a nemzetet!
Hadd jöjjön végre az átváltozás,
álarcba bújunk, ahogy rég sok Sokác!
A természet is változik velünk,
tavaszra vált végre hideg telünk!

Ne búslakodj, élvezd farsangodat!
kerregtess csak, kongasd kolompodat!
Ijesztgess meg kíváncsi gyermeket,
hogy aztán majd, kacagjanak veled!
Busójárás van, ma mindent szabad,
csak légy álarcban, s végtelen szabad!
Máglyát gyújts és zavard el a telet,
újuljon meg a hagyomány veled!

Aranyosi Ervin © 2023-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Növesszünk fákat


Aranyosi Ervin: Növesszünk fákat

Kezdjük hát el, mutassunk példát,
eltökéltségünk bizonyítékát
facsemeték jelezzék bátran,
égre nyúlva a szép határban.
Ha majd a sok csemete felnő
és újra élni kezd az erdő,
boldog szívünkkel elmondhatjuk,
hogy világunkban nyomot hagytunk!

Ha majd a lombok összeérnek,
ha majd leveleik zenélnek,
ha a Nap fénye beragyogja,
élő hazánkat mosolyogva,
akkor, lehet itt Kánaán,
élhet boldog nép e hazán!
Élhet vággyal egy büszke nép,
kinek jussa a büszkeség!

Növesszünk fákat, élő vágyat,
mely ég felé nyúlt kezet, s ágat,
mely imádkozik istenéhez,
mely nem fojtja el, amit érez!
Váljunk a természettel eggyé,
teremtő ember-istenekké,
kik múltból vesznek élő példát,
s megóvják ezt a szép planétát!

Aranyosi Ervin © 2023-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy


Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Messze jöttem szép hazámból,
bánat száll az út porából,
bús szememre nem jön álom,
a helyem itt nem találom,
haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat,
eloroztak kertet, házat,
lelkembe mart a gyalázat,
ezért minden ellen lázad,
haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek,
panaszkodom Istenemnek,
de úgy tűnik nem jött velem,
idegenben őt sem lelem,
haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem,
magam sehogyan sem érzem,
szívem könnyel összevérzem,
nem változik semmi, mégsem,
haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok,
jó szót itt már sosem hallok,
a föld is kilök magából,
elég volt a szolgaságból,
haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék,
a magyar nyelv ősi érték,
honfitársakkal beszélnék,
hagyományba visszatérnék,
haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem,
szolgasorba így kerültem,
elvesztettem magyarságom,
nincsen helyem a világon,
haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer,
engedj haza, s ott eressz el!
Hazám földjén engedj élni,
hogy ne legyen okom félni,
haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva,
nem élek majd nyomorogva,
teszem, amit lelkem diktál,
hadd ne legyek többé itt már,
haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza,
hozzád száll lelkem panasza,
testvéreim haza várnak,
kellhetek még a hazámnak,
haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat,
tűnjön inkább a falánk had,
ki a magyart elüldözi,
messzi földre elküldözi,
haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem,
szívet-lelket nem cseréltem,
magyar voltam, az maradok,
szép jussomtól távol vagyok,
haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk,
magyar legyen a törvényünk,
idegen nép ne uraljon,
a nemzetünk ki ne haljon,
haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat,
Isten áldd meg szép hazánkat,
mutass utat a magyarnak,
ne legyünk idegen gyarmat,
haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva,
ősi törvényt visszahozva,
hazugságot eltörölve,
magyar könnyet letörölve,
vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar,
ki teszi, mit népe akar!
Nem nyomorog átok alatt,
egy cél vezet, szent akarat,
ha tudjuk, mit érünk!

Aranyosi Ervin © 2023-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam


Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam

Elindultam, nekivágtam,
hol a helyem a világban?
Hogy a helyem a világban,
valamerre megtaláljam!

Nekivágtam, elindultam,
mögöttem volt már a múltam,
nyomomban járt már a múltam,
annyi mindent megtanultam.

Ma is járom, a világom,
ami nem jó, tisztán látom
Tisztán látom, kijavítom,
visszatértem, legjobb itthon!

Én bejártam annyi tájat,
annyi táját a világnak,
jó volt itt is, szép volt ott is,
volt jó ember és volt rossz is!

Elindultam, visszatértem.
Mért vagyok itt? Most már értem!
Rájöttem, hogy bárhol éltem,
sosem volt jobb! Hazatértem!

Okkal van, hogy itt születtem,
magyar földnek fia lettem,
itt ér utol öröm, bánat,
mert szeretem a hazámat!

Szeretem az anyaföldet,
mit nemzetem lelke tölt meg.
Magyar nyelven szól a lelkem,
jó magyar szív dobog bennem!

Ezért hát el sose vágyom,
messzi tájra, át határon,
a szép Kárpát-medencében,
magamat jól, csak itt érzem.

Megbecsülöm ezt a tájat,
hol a magyar büszkén járhat,
s melyre mások foga vásik,
miért nem kell nekik másik?

Édes hazám, érted élek,
magyar bennem szív és lélek,
s bárhol járom a világom,
mindenhonnan hazavágyom.

Aranyosi Ervin © 2022-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Minden háborúnak véget kéne vetni!


Aranyosi Ervin: Minden háborúnak véget kéne vetni!

Minden háborúnak véget kéne vetni,
minden gyilkos fegyvert le kellene tenni!
Nem támadná senki védtelen hazádat,
s nem akarná senki befogni a szádat.

Hisz normális ember sosem háborúzna,
a nemzetek közé árkot sosem húzna,
nem gyilkolna sosem egy hozzá hasonlót,
s így nem is találna országára rontót.

Minden háború a gazdagot szolgálja,
ám a harc ösvényét csupa szegény járja,
s amíg a katonák harcba menetelnek,
a páncélszekrények nagy pénzekkel telnek.

Az eladott lelkek feszülnek egymásnak,
átadják testüket mocskos elmúlásnak,
de a háborúhoz sohasem volt közük,
nincs belőle hasznuk, nincs benne örömük.

A háborút nem is a harctéren vívják,
bár a szegényeknek ott ássák meg sírját.
Egyedül a pénz a háborúzás oka,
erről dönteni a gazdagnak van joga.

Nincsen honvédelem, a fegyver csak üzlet,
hazug minden szólam, mit zászlókra tűznek!
Ország, ország ellen sosem menne harcba,
ha a gazdaság nem fulladna kudarcba.

Újra kéne írni az ember történelmét,
használni a szívet, s jót akaró elmét.
Minden háborúnak véget kéne vetni,
minden gyilkos fegyvert le kellene tenni!

Aranyosi Ervin © 2022-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hazafidal

A kép a http://www.flags.hu/magyarzaszlok/Himzett-Bizalmam-az-Osi-Erenyben-zaszlo.jpg oldalról való

Aranyosi Ervin: Hazafidal

Nem hajlok meg kényszer alatt,
nincsen olyan hatalom,
megélni az álmaimat,
szabad szívvel akarom!
Hiába tép zúgó, bősz szél,
van erőm és van hitem,
beragadó sorskerekem,
újból tovább lendítem.

Nem nyomhatnak le a terhek,
mint pálmának, nőni kell,
ha kell, szárnyakat növesztek,
kéklő égbe szállni fel.
Onnan nézni a világot,
hisz a lelkem még szabad!
Nem ülhet a szép szívemre,
egy idegen akarat!

Rég nem akarok túlélni,
az tengődés, s hasztalan!
Emberként akarok élni,
kinek célja, álma van!
Világomat én teremtem,
nem hagyom, hogy más tegye,
jogomat a birtokomhoz,
tollvonással elvegye!

Közösen a természettel,
új világot alkotok,
ahol élők a törvények,
s isteniek a jogok!
Hol gonosznak nincs hatalma,
elfogy pénze, ereje,
hol az álnok árulóknak,
porba hullik a feje!

Nem hagyom, hogy elorozzák,
szép hazám földjét, vízét!
Nem hordhatják mától kezdve
vagyonunkat szerte szét!
Nem volt hiába valóság,
annyi ősi küzdelem,
a magyarban ott a jóság,
építs új hazát velem!

Visszaveszem, mi sajátom,
rajta én rendelkezem,
hazámat és nemzetemet
újra élővé teszem!
Felébresztem álmaiból,
ki még szunnyad, és nem lát,
mától írok a magyarnak,
egy új, dicső krónikát!

Egy vagyok az őszi széllel,
ha kell, leszek a vihar!
Aki világot teremthet,
megélt, szép álmaival!
Mondd csak, pajtás, te vállalnád
velem ezt az életet,
elképzelnéd, tennél érte?
Elhinnéd, hogy szép lehet?

Mutathatnál utódodnak
példát, ami élhető,
ahogyan a friss fű sarjad,
melyben éled az erő!
Csupán hit kell a szívekbe,
jót akaró akarat,
cél, mellyel világod mented,
s megtalálod magadat!

Kényszer alatt sem hajolnánk,
álmainkért kiállnánk,
a világból újra élőt,
és emberit csinálnánk!
Döntenünk kell, hogyan tovább,
ha behódolunk, eltűnünk.
Ha kiállunk győzedelmes,
s igazságos lesz ügyünk!

Ha hiszünk az Istenünkben,
akkor Isten megsegít!
Rajtunk múlik, a magyarok
szép hazája lesz-e itt?
Vagy idegen tapos rája,
s anyaföldje elnyeli.
Vagy kihal, vagy szabadságát
mindörökre elnyeri!

Aranyosi Ervin © 2022-10-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok


Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok

Mit akarsz tőlem? Nincsen semmim!
Hát vedd csak el, tiéd lehet!
Semmiből építs fellegvárat,
s legyen csak abból több neked!
Mit érdekel, ha pénzben dúskálsz,
s közben napodat mérgezed.
Tiéd a világ gazdagsága,
enyém az élő képzelet!

Leigázhatsz, börtönbe zárhatsz,
s amim van, úgyis megmarad!
Nem tudod kalitkába zárni,
a bennem élő madarat.
Képzeletem az égben szárnyal,
övé a fénylő végtelen,
s ha akarom, hát visz magával,
bárhová elrepül velem.

Mit ér a te nagy gazdagságod,
a sok vagyon, a drága kincs?
Önző lelkeddel meg nem látod,
hogy az a legnagyobb bilincs!
A szívedet fagyasztja jéggé,
míg én bennem a Nap ragyog,
önmagad börtönödbe zártad,
s én végtelen szabad vagyok!

Aranyosi Ervin © 2022-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Indiántánc


Aranyosi Ervin: Indiántánc

Táncolunk, varázslunk,
elrévülünk mélyen.
Tábortűz fényénél,
csillagporos éjen.
Megéljük valónkat,
végre eggyé válunk.
Kitárul előttünk,
valódi világunk.

Táncolunk, révülünk,
új világba lépünk,
s látjuk, rossz úton jár
manapság a népünk!
Büszkesége elfolyt,
álmait sem látni,
behódolt, képes volt
szolganéppé válni.

Táncolva temetünk,
hagyományt és múltat,
tábortűzre vetve,
ősöktől tanultat.
Nyelvünket rongáljuk
idegen szavakkal,
sosem nézünk szembe
igazán a Nappal?

Újra fel kell szítsuk
a szunnyadó tüzet,
újra látnunk kell, mit
sok hős ősünk üzent:
Legyünk az urai
szép, magyar hazánknak,
idegen kéz ellen
honfi lelkünk lázad!

Újra egybeöntve
járjuk hát a táncot,
lerázva magunkról
minden béklyót, láncot!
Szabadság és haza,
legyen egy a sorsunk,
teremtő szavakkal
erre hangolódjunk!

Csak a látó érti,
csak az érző látja,
az életfolyónknak
hol épül a gátja!
Az éltető vizünk
pénz-tengerbe vezet,
egy közös utunk van,
s az a szívszeretet!

Aranyosi Ervin © 2022-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!