Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája


Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rabul ejtett a szíved


Aranyosi Ervin: Rabul ejtett a szíved

Rabul ejtett szíved engem,
magához húz és fogva tart!
Vajon milyen csodát lát bennem,
magához kötni mért akart?
Mért kell néked egy kósza lélek,
mi az, mi vonz karomba rég?
Mi volna az, mi hiányozna,
nem volt belőlem még elég?

Vagy lehet, nem is a te szíved,
hanem enyém, mely követel,
s mert ez is jól esik szívednek,
örökös kísérőm leszel?
Tán, mert a szívünk együtt dobban,
tán mert az utunk is közös,
így élünk együtt szebben, jobban,
s világunk ettől nem ködös?

Együtt, a közös álmok mentén,
járunk be szép ösvényeket,
egymást is tán jobbá szeretvén,
minden a menny felé vezet!
Megleljük földi boldogságunk,
apró örömök tükrein,
valóra váltjuk minden álmunk,
s osztozunk szép érzésein.

Rabul ejtett a szíved engem,
s ettől lettem ilyen szabad!
Engedj csak boldogan szeretnem,
s légy oly mesés, milyen ma vagy!
Nem vonz már másfelé az élet,
melletted, tőled több vagyok,
szemedben látok jövőképet,
mely csalogatva rám ragyog!

Aranyosi Ervin © 2023-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hulló csillag


Aranyosi Ervin: Hulló csillag

Csillagot láttam, futott át az égen,
s elmerengtem a világmindenségen…
Itt lenn a porban, mily parány vagyok,
s milyen aprók, ott fenn a csillagok!
Vagyis paránynak látszanak,
s ha némelyikük átszalad,
a horizont felizzik tőle,
melegséget merít belőle.

És akadnak az életünkben,
ilyen, felfénylő csillagok!
Adnak pár percnyi melegséget,
mutatják: – Láss meg, itt vagyok!
Hoztam neked egy érző percet,
arcodra csaltam egy mosolyt!
Futok tovább, mert máshol várnak,
kell a melegség a világnak,
ha kihűl szíved, hát ne okolj!

Légy csak te is egy hulló csillag,
adj szárnyat szálló álmaidnak,
hadd gondoljak rád, érző szívemmel,
s ne vidd el álmom, másnak, kinek kell?
Örültem én, hogy láttalak,
eltűntek gátak és falak,
tőled egy percre, szabaddá lettem,
s hiszem, szíved boldoggá tettem!

Csillag voltam egy percen át,
s boldog lett tőlem a világ,
mert sötét egén átszaladtam,
s fényemből közben adtam, adtam!
Már megérte a születésem,
emlékem annyi szívbe véstem,
maradandó volt, s itt maradt
egy boldogító pillanat!

Aranyosi Ervin © 2023-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai


Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Börtönbolygó a világunk,
s mi mind rabnak születünk,
látszólag szabadon járunk,
s visszük a feszületünk.
Kínzóeszköz a jelképünk,
a megfeszítő kereszt,
ezért félelemben élünk,
szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek
körénk börtönfalakat,
a kulcs, a mi kezünkben van,
úgy, mint szabad akarat.
Kitárhatnánk börtönajtónk,
melynek rácsa félelem,
de mi inkább birkanyájként
megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk,
s kínzó, bűnös hatalom,
marakodunk szép sikerekért,
megdicsérő szavakon.
Másoknak kell megfelelnünk
egy egész életen át,
s lehurrogjuk a tudókat,
mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk,
mi kell, hogy jobbak legyünk?
Korlátokkal körülvéve,
tudjuk hol van a helyünk?
Nem adhatjuk önmagunkat,
más nyomában kullogunk,
nem is élünk saját létet,
meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés.
Mi lehet a válaszod?
Mások írják meg a sorsod,
nélkülük nincs támaszod?
Vagy tényleg csak rabként éled
végig ezt az életet?
Ha így élsz, nem irigyellek,
s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra,
hogy élvezd az életet,
inkább csak mutogatsz másra,
s nem érted a lényeget?
Keresed a lét értelmét,
miért jöttél, mért vagy itt?
Akkor miért hagyod veszni
ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád
hazugság-börtönfalad,
kitárnád a börtönajtót,
s ki engednéd önmagad?
Mi lenne, ha szabad lennél
és élnéd az életed,
s olyan lenne a világod,
amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból,
vagy örökre így marad!
Más szabályoz, meghatároz,
hogyan élhetsz, s mit szabad!
Lassan elpusztul világunk,
s elveszik a kenyerünk!
Hatalmasok játékaként,
csak rabszolgák lehetünk?

Aranyosi Ervin © 2023-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Visszatekintés


Aranyosi Ervin: Visszatekintés

Angyalok földjén születtem,
nagyvárosban, Budapesten.
A sok ember közt elvesztem,
amíg fel nem cseperedtem.
Addig rejtett angyal voltam,
lestem világomat szótlan,
szinte senki nem vett észre,
nem neveltek elég készre!

Csendben voltam, befordultam,
világomtól elvonultam,
csalogatott pusztatenger,
messzi falu, a szép Csenger.
Nagyszüleim falujában,
megfürödhettem a nyárban.
Gólya, fecske szállt fölöttem,
angyali világba jöttem!

Enyém volt a rét, az erdő,
ahol szabad lelkem felnő.
Napfényben és „tekenőben”,
tisztultam, ha megfürödtem.
Madárdal volt az én zeném,
hej, de nagyom élveztem én!
Barátokkal csavarogtam,
jelen voltam víg napokban!

Ám, kihalt a nemes porta,
szép nyaraim elsodorta
az életnek forgó szele,
a nagyváros üzenete.
Nagyvárosba visszatértem,
s betondzsungel közepében,
éltem tovább a világom,
feladva szép szabadságom.

Később el is menekültem,
a zajtól messze kerültem,
az várt kicsit, s jött utánam,
bár nem hívtam, bár nem vártam.
Lám most megint menekülnék,
kis faluba elkerülnék,
visszanyerném szabadságom,
s megélhetném angyalságom!

Mai világ pénzre épül,
kit hívhatnék segítségül,
hogy a vidék befogadjon,
verseimnek szárnyat adjon?
Ez a zajos város nem kell,
itt csak rohan minden ember,
nem is figyelnek egymásra,
nincs szükségük angyal-társra!

Régen jó volt. Holnap jobb lesz?
Vagy az ember csak pontot tesz?
Majd az életét lezárja,
aztán nem marad hazája?
Zajos város agyon nyomja,
gyűlik szemete és lomja.
Vele sorvad a természet,
s mindent legyőz az enyészet?

Aranyosi Ervin © 2023-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rólad szóljon a dal!


Aranyosi Ervin: Rólad szóljon a dal!

Légy önmagad,
légy önmagad,
találd meg saját arcodat!
Légy önmagad,
becsüld magad,
szeresd világod és légy szabad!

Refrén:
Ha elfáradsz a biztatásban,
én itt leszek, hogy arcod lássam,
én itt leszek, segítek néked,
ha megkérnél, én szeretnélek!

Légy önmagad,
légy önmagad,
mindegy, hogy mások, mit mondanak!
Légy önmagad,
becsüld magad,
ne bánts szavakkal másokat!

Refrén2:
Ha elfáradsz a biztatásban,
a tükrödet találd meg másban,
én eljövök, melletted lenni,
s nem fáradok téged szeretni!

Légy önmagad,
biztasd magad,
csüggedni többé nem szabad!
Légy önmagad,
szeresd magad,
ne félj, hogy másnak nem marad!

Aranyosi Ervin © 2023-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Aranyosi Ervin © 2023-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az ok, amiért jöttél


Aranyosi Ervin: Az ok, amiért jöttél

Nem az a fontos, hogy miért írtam verset,
az sem volt fontos, hogy neked megfeleljek.
Hiszen a vers, ha lelkedhez beszél,
én úgy hiszem, lényed is szebben él!
Remélem olykor szép örömöt ad,
máskor titkot, felfedve megmutat.
Amit tudok, versemmel átadom,
mint örökséget, ezennel rád hagyom!

De ettől még életben maradok,
és holnap egy újabb verset adok,
s vele talán olyan gondolatot,
mely felemel, s megszépíti napod!
Mit rád hagyok, nem egy végrendelet,
csak beszélgetek versen át veled.
Talán, segítek néhanap neked,
megmutatom, utadat hol leled.
Hogy ne csapongj, hogy ne légy elveszett,
hogy megtaláld versemben lelkedet.

Mert boldog az, ki magára talál,
ki ráébred, nem létezik halál,
hogy egy a cél ezen a földtekén.
Hát azt kövesd, ezt kérem tőled én!
Az ember útja egyfelé vezet,
s jó ha utad, már közben élvezed,
s meglátod mind a mennyei csodát,
mely előtted van, nem csak odaát.

Hát ébredezz, nyisd csak ki szemedet,
érjen szívedhez értő szeretet!
A világodnak ne szolgája légy,
tanulni jöttél és azért, hogy élj!
Hogy valóra váltsd legszebb álmaid,
mely születéskor lelkedben lakik,
s csak jelre vár mikor léphet elő,
s ha rátalálsz, a lét felemelő!
Mert attól kezdve nem rabszolga vagy,
a lelked szárnyal, s végtelen szabad!

Útkereső vagy, úgy, mint bárki más,
s jó helyen jársz, és sorsod sem hibás,
csak nyisd meg szíved, azzal kell, hogy láss!
Nincs elrejtve, nem kell, hogy mélyre áss.
Az ok mindig ott volt szemed előtt,
s ha nem éreztél még hozzá erőt,
most kezdj el látni élő jeleket,
és bevillan majd a teljes jelenet!

Na, akkor végre érteni fogod,
az eléd tárult tudatos okot,
hogy mi a dolgod itt, e földtekén,
hogy nem vártam el semmit tőled én!
Az út kitárul, s érteni fogod,
hogy életedhez miért van jogod,
és lényed végül mért különleges,
hogy azért jöttél, hogy önmagad lehess!
Ami te vagy, a világodnak add,
fedezd csak fel, s valósítsd meg magad!

Aranyosi Ervin © 2023-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Párkereső zokni


Aranyosi Ervin: Párkereső zokni

Keresed a párod?
Járod a világot?
Lelked másik felét,
sehol sem találod?
Ejnye-ejnye zokni,
meg lehet ezt szokni,
nem kell a sarokban
elbújva zokogni!

Járhatsz te is párban
ebben a világban,
a hozzád hasonlót
megtalálva másban.
Lelked másik felét,
küldi az ég eléd,
csak lásd meg a lelkét,
és csodáld: – Jaj, de szép!

Arra kell vigyáznod,
együtt maradjatok,
együtt létet élni,
mindig maradjon ok!
Mindig szépnek lássad,
akkor is, ha lyukas,
felé, te akkor is
megbecsülést mutass!

Ám ne varrd magadhoz,
soha ne tedd rabbá,
közös szép világban
válhasson szabaddá!
Akarja, hogy te is
ott légy mindig vele!
Ne haljon a lelke
a bánatba bele!

Keresd meg a párod,
akivel tudsz élni!
Akit sosem akarsz
másikra cserélni!
Aki boldoggá tesz,
kit boldoggá tehetsz,
ki képes szeretni,
s akit szívből szeretsz!

Aranyosi Ervin © 2022-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Figyelek rád!


Aranyosi Ervin: Figyelek rád!

Figyelek rád és megérintem lelked,
ha szólok, szavam lágyan simogat.
Mert önmagad, úgy kell megünnepelned,
hogy tudd, hogy érezd, a csodám te vagy!

Figyelek rád, s ha tudlak, felemellek,
s mint szomjazó, úgy iszom szép szavad.
A hallgatással téged ünnepellek,
hogy érezd, lelkem általad szabad!

Figyelek rád és elnyerem figyelmed,
titkunk elvész, mindent kimondhatunk.
Büszke lehetsz és nincs mit irigyelned,
hisz egyaránt csak adunk és kapunk!

Figyelek rád és magam többnek érzem,
gazdagodom a perc csodáival,
köszönöm hát, hogy benned lehet részem,
örül lelkem, mikor beszélni hall!

Figyelek rád! Egymás szemébe nézve,
elmerülve, csak csendet hallgatunk.
Szép fényt gyújtunk az örömöt tetézve,
s a csend mélyében összeolvadunk!

Figyelek rád, amikor átölellek,
minden rezgésed lassan átveszem,
a lelkeink közös otthonra lelnek,
s akkor is látlak, ha behunyom szemem!

Aranyosi Ervin © 2022-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!