Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Agyrágó bogár…


Aranyosi Ervin: Agyrágó bogár…

Elfelejtett gondolkodni
a rettegő világ.
A félelem az elme gyilkos,
az agyban, ami rág.
A rettegés az agyrágó bogár!

Egymás ellen van hangolva
barát és rokon.
A hazugságot elfogadják
a legfelső fokon.
Jó lenne ezt megérteni már!

Refrén:
Ha élni akarsz, felejtsd el a félelmeidet,
az életedet kivülálló nem mentheti meg!
A holnapod a kezedben van, a döntés a tied!
A hazug szó, ezüst golyó, mely átjárja szíved!

Van, hol nincs már mit megrágni,
mert kihalt a bogár,
üres fejek okoskodnak,
a sötétség pokla vár.
A rettegés az agyrágó bogár!

Hazugságot ültettek el
és lám csak az kikelt.
Médiában elkönyvelik
az így elért sikert!
A hazugokra vajon majd mi vár?

Refrén:
Ha élni akarsz, felejtsd el a félelmeidet,
az életedet kivülálló nem mentheti meg!
A holnapod a kezedben van, a döntés a tied!
A hazug szó, ezüst golyó, mely átjárja szíved!

Aranyosi Ervin © 2021.11.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én csak ember szeretnék maradni!


Aranyosi Ervin: Én csak ember szeretnék maradni!

Én csak ember szeretnék maradni,
szeretetet adva, szeretetet kapni,
tiszta szívvel élni a világot,
átélni az örök boldogságot!

Én csak emberként szeretnék élni,
s nem akarok semmitől sem félni,
hinni másban, s hinni önmagamban,
a lelkemből kivirágzó magban!

Én csak jó ember szeretnék lenni,
és másokat is így boldoggá tenni,
álmodozva élvezni a létem,
feloldódni a szeretet fényben!

Én csak emberként akarok élni,
élhető, szép holnapot remélni,
esélyt adni másnak, hogy megélje,
fájó múltját boldogra cserélje.

Én csak ember vagyok, tiszta lélek,
egy jobbá tett holnapról mesélek,
hol az ember együtt boldogulhat,
s így teremthet élhetőbbet, újat.

Én csak ember vagyok, s élni hívlak,
szavaimmal élni megtanítlak,
legyél társam, legyen köztünk egység,
árva lelkek ezt a jót keressék!

Én csak ember leszek itt, e Földön,
s ha életem jósággal megtöltöm,
talán utam követik majd mások,
megszépül a világ, ahol járok!

Én csak ember szeretnék maradni,
nem elvenni, inkább folyton adni,
hitet, reményt, élő valóságot,
szeretettel járva a világot!

Aranyosi Ervin © 2021.11.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában


Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában

Gyűlölöm a hazugságot,
utálom a titkokat,
az egész látszat világot,
mely rossz lelket simogat,
felemeli a selejtet,
gondolkodót elbutít,
butaságért könnyet ejtet,
s mindig tudja a tutit.

Tekintélyre támaszkodva,
hazugságon lovagol,
tudományra hivatkozva,
mit átírtak valahol.
Az igazság halott régen,
– szolga mind a földi nép –
mint a csíkok fent az égen,
mit a szél fúj szanaszét.

Igaz lelkek megvezetve,
bolyongnak az ég alatt,
életszéli szakadékhoz,
önkéntesen, mind halad.
Mint Babilon, összedőlhet,
a hazugságra épült vár,
s az is alá temetődhet,
aki szebb jövőre vár.

Nincsen jog és nincs igazság,
szabadság sem létezik,
s nincsen, aki válaszoljon,
hogy ezt velünk mért teszik?
Nincs kiút a hazugságból,
s nem tehetünk ellene,
nincsen, aki megmutassa,
hogy tennünk mit kellene?

Gyűlölöm a hazugságot,
kertünk felveri a gaz,
ez a csont már mind lerágott,
s rácsok mögött az igaz.
Ám ha látnád, mit kell tenni,
már az sem segítene,
mert legyőzne erőszakkal
a pénznek felkent istene.

Hány milliárd fejben kéne
egy cseppnyi fényt gyújtani?
Van az embernek reménye?
Tud még hitet nyújtani?
A hazugság sötét vára
felépült, s lett börtönünk,
alig vagyunk, akik látunk,
kik még fényben őrködünk.

Nem hiszem, hogy nincs megoldás,
nem győzhet le a gonosz!
Hiszem, hogy okkal születtünk,
s az ok, nem lehet a rossz!
Nem hiszem, hogy rabszolgákként
kell leélnünk életünk,
nem hiszem, hogy megvezetve,
csak árnyékban élhetünk.

De az igazság elveszett,
s oly kevesen keresik!
A többiek, nyomorítva,
már csak a hasznot lesik.
Az emberség fokmérője,
mára csupán a siker,
ki mást legyőz erejével,
más lelket gyilkolni mer…

Csak az lehet eztán képes
túlélni a másikat,
ezért kapar minden kurta,
mert a minta rá kihat.
Agyat, s az észt összemosták,
a lélek nem létezik,
a fejekben az agyrágó-
bogár egyre éhezik.

Mástól várni a megoldást,
ez a példa ragadós,
fentről kapott hitelekkel
kormányozzák az adóst.
A sok orvos gyógyszert ad el,
nem gyógyít, nem róla szól,
mindent lépésről, lépésre
követel a protokoll.

Főhatás tekintetében,
ne kérdezze orvosát!
Egészségügynek nevezett
ködön, nem lát orvos át.
Vagy átlát, de nem mer szólni,
kevés van, ki jót akar,
főleg a praxisát félti,
s jobban jár, ha jól kapar.

Te meg inkább hozzá fordulsz,
oldja már meg életed,
s nem látod, hogy gyógyszerektől
az egész világ beteg.
Az egészségügy, harci eszköz,
az erőszak része már,
de reménykedsz, hamarosan
egy rossz korszak vége vár.

Médiában politikus,
mint egy orvos, úgy beszél,
s nem száll vissza rá a dolga,
mert sosem fúj szembe szél.
Járványos az ostobaság,
hazugsággal fertőz meg,
csatornákon hazudoznak,
más csatornán rejtőznek.

Ellenzéki, kormánypárti?
Hatalom bal, s jobb keze,
elnézi a másik bűnét,
bármekkorát vétkeze…
Látszat kis csatározások,
lényegtelen dolgokon,
valódi bűnt eltakaró,
semmit mondó foltokon.

A hazugság olyan fénylő.
mint a „Salamon töke”,
kormányoknak a felső kaszt
az uraló főnöke.
Nincsen többé nemzetállam,
összefolyt már a világ,
s akit okolsz életedért,
az mind bábú, csupa báb!

Disznóságok titkosítva,
vagy már eleve titok,
úgy élhetem csak a létet,
ha a fűben lapítok.
Gőg és demagógok népe,
megvakított nemzetem,
ólom van a fületekben,
mért hallotok nehezen.

Hogy érhetne lelketekhez,
jószándékú akarat,
hogyan ébreszthetnénk alvót,
vagy a Turul madarat?
Szakadékhoz szorítottak,
pár lépés és elveszünk,
van-e elég erő bennünk
felemelni nemzetünk?

A hazugság mögé nézve,
az igazság ott lapul,
bárcsak végre előlépne,
de az ember nem tanul.
Hazug létben nincs szabadság,
fuldoklik csak a világ,
saját magát teszi tönkre,
aki ébred, aki lát.

Fuldoklunk, s ki kapaszkodna,
visszahúzza a tömeg,
a hazugot, az álságost,
a megvezetett védi meg!
Nincs tudomány, csak tekintély,
fizetett hazudozó,
az őszinte, a nép szemében,
csak egy hitvány lázadó.

Tehetetlenül lapulni,
meglátva az igazat,
üvölteni a világnak,
a lét rossz felé halad!
Ennyi volna csak a dolgunk,
ám nincs fórum, elveszett,
féreg rágja a világot,
s menekülni sem lehet.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egész évben Élők napja!


Aranyosi Ervin: Egész évben Élők napja!

Halottak napjából évente egy volna,
és a többi napunk az élőkről szólna!
Letennénk örökre rút félelmeinket,
s nem lehetne többé megvezetni minket!
Bárcsak választhatnánk a két dolog közül,
amitől a lélek retteg, vagy üdvözül!
Nem hagynánk a lelkünk tovább ijesztgetni,
s megtanulnánk végre őszintén szeretni!

Bárcsak egész évben élők napja lenne,
s az élet értelmét megtalálnánk benne,
s folyton ünnepelnénk, kik valóban vagyunk,
hogy mások lelkében élő nyomot hagyunk.
Legyen örök ünnep, élő tiszta fénnyel,
bánjunk szeretettel minden élő lénnyel!
Nem kell haldokolnunk életen át, folyton,
hagyd, hogy a világod jóra hangolódjon!

Énekkel, víg dallal emeld mások kedvét,
jó lenne, ha végre gondjaid letennéd!
Vedd saját kezedbe a lét teremtését,
arasd le kalászát, érted ért termését!
Érted érett azzá, éltetőn igazzá,
hadd váljon a szavad, másoknak vigasszá!
Ennek van értelme, létet ünnepelni,
Istent az emberben magasra emelni!

Hiszen egyek vagyunk mind, egy Istenünkkel,
s hiszem, ha a félszbe már nem merülünk el,
ha a hála jár át, szeretet vesz körül,
amikor a lelkünk az életnek örül,
amikor naponta élőt, szépet látunk,
s teremtéssel szépül meg tőlünk világunk.
Legyen egész évben az élőknek napja,
szeretet-kalászát szívünk learatja.

Aranyosi Ervin © 2021.11.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj, ébredj Csipkerózsa!


Aranyosi Ervin: Ébredj, ébredj Csipkerózsa!

Ébredj, ébredj Csipkerózsa,
kezedben a világ sorsa,
nem érdemes átaludnod,
van még, mikről kéne tudnod!
Megérteni mi, miért van,
nem csak élni elaléltan,
nem csak a hercegre várnod,
önmagadért kell kiállnod!

Önmagadért kell kiállni,
többé lenni, jobbá válni,
másoknak is többet adni,
élőn kell példát mutatni!
Csipkerózsa ébredj, ébredj,
ne legyen az alvás védjegy!
Az életed meg kell élned,
a sorsodtól nem kell félned!

Ébredj, ébredj Csipkerózsa,
mert elfogy a kenyérmorzsa,
mit álmodban széjjel hintesz,
valóságod aszerint lesz!
Fontosabb, hogy ébren álmodj,
jókedvűen felvidámodj,
másnak is adj hitet, reményt,
megláthassák benned a fényt.

Éjből jöttél, fénnyé váltál,
több is lehetsz még a vártnál,
más lelkekben gyertyát gyújtva,
elesettnek kezet nyújtva.
Csipkerózsa ébredj, ébredj,
éber álmaidba révedj,
hadd lássanak csodát benned,
ezért kellett leszületned!

Aranyosi Ervin © 2021.10.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hétköznapi ima


Aranyosi Ervin: Hétköznapi ima

A szeretet-energia
körbevesz és megvéd.
Ha a lelked gyógyítanád,
csendesítsd le elméd!
Figyeld meg az érzéseket,
mely szívedből árad!
Jó érzésből, örömökből
építs erős várat!

Ne enged, hogy harag és düh
gyakran rád találjon!
Bocsásd meg a mások vétkét,
ne engedd, hogy fájjon!
Bocsáss meg saját magadnak,
ürítsd ki a lelked!
Engedd át a belsőd mélyét,
a tiszta szeretetnek!

A szeretet-energiád
küld szét a világba,
a sok fáradt, kihűlt lelket
hadd gyújthassa lángra!
Ha a lelked végre gyógyult,
emeld fel a másét,
támogasd a jövő álmát,
ne az elmúlásét!

Imádkozz a benned élő,
szerető Istenhez!
Segíts végre önmagadon,
s kívüled is rend lesz!
Akarj hinni szebb holnapban,
élő, szép világban,
tiszta lelkű emberekben
élő igazságban!

Legyen ez az ima mától
hétköznapod része!
Veled együtt változik majd
a világ egésze.
Ne adj erőt a gonosznak,
sötét gondolattal,
ragyogj együtt a lelkedben
felragyogó Nappal!

Szórd széjjel a szereteted!
Ha jóságod terjed,
meglátod, egy szebb világba
emelkedik lelked!
Hol az élet fontosabb lesz,
minden egyéb másnál,
figyeld hát meg a jeleket,
hogy ébredhess, s lássál!

Úgy imádkozz az Istenhez,
hogy legyél egy véle!
Tapasztald meg létezik-e,
lelked mélyén él-e?
Ha már tudod, hogy létezik,
nincsen mitől félned,
csak az Isten gyermekeként
világod megélned!

Egy az Isten, egy az ember,
egyek vagyunk mind itt!
Nem szükséges az embernek
harcolnia mindig!
Hisz a Földre boldogulni
és szeretni jöttünk,
és ha együtt emelkedünk,
nem lesz más fölöttünk!

Aranyosi Ervin © 2021.10.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hagytuk kihűlni a Napot!


Aranyosi Ervin: Hagytuk kihűlni a Napot!

Hideg van, jaj nagyon hideg,
világunk, mondd, ki menti meg?
Arcunkra könnyünk ráfagyott,
hagytuk kihűlni a Napot!

Hová tűnt el a szeretet,
nincsen ki lélekkel etet.
Ha nincsen fény, én sem vagyok,
hagytuk kihűlni a Napot!

Refrén:
Ébredni kéne már nagyon,
egy fázós őszi hajnalon,
ébredjetek, ébredjetek,
világítson a fényetek!
Ébredni kéne emberek,
fény nélkül élni nem lehet,
éljen tovább bennünk a fény,
maradjon élő a remény!

Nyisd meg szíved és tárd ki azt,
másoknak nyújts hitet, vigaszt,
lelkünk mélyén még fény ragyog,
keltsük életre a Napot!

Világunk újra szép legyen,
engedd, hogy boldoggá tegyen!
Hadd éljem meg, aki vagyok,
hadd élesszem fel a Napot!

Refrén:
Ébredni kéne már nagyon,
egy fázós őszi hajnalon,
ébredjetek, ébredjetek,
világítson a fényetek!
Ébredni kéne emberek,
fény nélkül élni nem lehet,
éljen tovább bennünk a fény,
maradjon élő a remény!

Ébredjetek, ébredjetek,
fény nélkül élni nem lehet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés az aradi vértanúkra

Festmény: Thorma János: Aradi vértanúk

Aranyosi Ervin: Emlékezés az aradi vértanúkra

Hiába hullt a hősök vére,
s hiába lett sírjuk Arad!
A hazafiak szép szívében
az emlékük örök marad!
De értelmetlen volt haláluk,
velük halt érték, becsület,
mert itt a mában nem találunk,
ki méltón ejtse nevüket.

A szabadság csak hiú álom,
s mindaz ki jót, szebbet akar,
nem győzhet itt, semmilyen áron,
elátkozott nép a magyar!
Meghaltak értünk, szebb jövőnkért,
ami talán sosem jön el,
meghaltak ők a szabadságért,
amit egy nemzet érdemel.

De hol vagyon a nép hatalma,
hol a szabadság? Nem tudom!
Idegenek uralma van ma,
s mi megrekedtünk félúton.
De a nemzet ma már nem lázad,
saját hazában küszködik,
s teszi a dolgát, hajtott fővel,
és tengődik, míg engedik.

Elvesztek már a régi álmok,
s nem látjuk, ki van ellenünk.
Megrendülten, s rémülten állok,
hisz nincsenek már itt velünk.
Kevés a méltó, igaz ember,
ki megóvhatná a hazát,
a legtöbb, ma már szólni sem mer,
nemhogy megvédje igazát.

Október hat, az égre rólak,
örök mementó vagy nekünk,
a hatalmasok összefogtak,
akkor és most is ellenünk.
Némán, merengve fejet hajtok,
bennük még égett büszkeség,
de bezárultak sorsnyi ajtók,
s hazánk a múltnak tükre rég.

Aradon ők, ott, tizenhárman,
értünk haltak hősi halált.
Hittek egy élhetőbb világban,
és mind a jó oldalra állt!
Az életüket adták érte,
hogy ez a világ szebb legyen,
nem szolgáltak rá a kötélre,
de vállalták a szent helyen.

Emlékezz rájuk magyar nemzet!
Nem is voltak mind magyarok!
Ne feledjük a hősi tettet,
mert ettől lettek szabadok!
A jövőnkért mutattak példát,
hogy ne bénítson félelem!
Hogy szabadságod élőn éld át,
és szép hazánk magyar legyen!

Aranyosi Ervin © 2021.10.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hatvanhárom


Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

– Kilencszer hét? Hatvanhárom!
– tanította a tanárom.
– Ugyanannyi hét szer kilenc!
Ha megérem, akkor mi lesz?
Hát megértem, és itt vagyok,
életemben nyomot hagyok,
utam mentén versek nőnek,
írok férfinak, s nőknek,
gyerekeknek, a Világnak,
akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek,
életútról szóló ének,
mint a madár száll felettem.
Úgy indult, hogy megszülettem.
Növekedtem, cseperedtem,
ami vagyok, azzá lettem.
Úgy, mint a kő csiszolódtam,
tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra,
lelkemet megnyitva tágra,
tapasztaljak és megéljek,
az utókornak meséljek.
Van még bennem annyi minden,
úgy földi, mint égi szinten.
Fújom hát a saját dalom,
napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok,
mit másoknak tovább adok.
Járom tovább földi utam,
életvízzel telik kutam,
s ezt adom a szomjazóknak,
verseimet olvasóknak!
Várnak rám még dolgos évek,
szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat,
megsúgom a titkaimat.
Tudok szavakkal szeretni,
s akarok boldognak lenni.
Élni a szeretet csodáját,
inni napsugár varázsát.
Ragyogni szemed tükrében,
szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán,
mintha a világot látnám.
Írok mesét, sokat, szépet,
amit elém hoz az élet.
Talán kicsit tanítgatok,
talán szép lelkekre hatok.
Nem csak könyveimben élek,
élőszóban is mesélek.

Kilencszer hét – hatvanhárom,
átlépek most egy határon!
Pont úgy, ahogy minden évben,
zord időben, napsütésben,
adom, amit tőlem vártok,
olvasóim, versbarátok!
S hiszem, így lesz, még sokáig,
s tán a világ jobbá válik,
majd a sok ember felébred,
s végre teljes létet élhet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szétszórt vagy?


Aranyosi Ervin: Szétszórt vagy?

Szétszórt vagy, hát nem is tudsz figyelni,
a napjaidban örömökre lelni.
Teszed dolgod, így múlik az élet,
a boldogságod olykor semmivé lett.

Szétszórt vagy és félve éled léted,
olykor hálni jár beléd a lélek.
Nem látod, hogy miről szól világod,
apró darabokra hullik álmod.

Össze kéne végre magad szedned,
a fontosra kell még jobban figyelned!
Utad során csak a szépet lássad,
élj már végre, ne a sírod ássad!

Az örömökre kéne fókuszálnod,
az életben a fényt kell megtalálnod.
Hálával átitatnod a lelked,
hétköznap is örömökre lelned.

Darabjaid össze kéne szedned,
a jó dolgokat kéne észrevenned,
az örömökre kéne koncentrálnod,
és szebbé varázsolnod a világod.

Ne légy szétszórt, tanulj meg figyelni!
Senki másnak nem kell megfelelni!
Keresd a jót, élvezd ki a szépet,
fogadd el, mit felkínál az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva