Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: De jó is lenne


Aranyosi Ervin: De jó is lenne

Mikor egy lélek belefárad
tovább cipelni terheit,
jó dolog, hogyha megvizsgálja,
eddigi útja merre vitt?
Mi is okozott nehézséget,
mi bántotta meg és mi fájt?
Hogy próbált bölcsen elkerülni,
reá leselkedő viszályt?

Támadt-e benne harag, bánat,
mérgezték-e hazug szavak,
felemelte, vagy porrá zúzta
számtalan fájó pillanat?
Átlátta és tanult belőle,
vagy őrizte sérelmeit,
s ha érezte, tudta róla,
hogy ez a szálka betegít?

Megélte-e a teljességet,
vagy félelem zavarta meg?
Vajon tudta a rettegéstől,
hogy teste pont ezért beteg?
Vagy rohant inkább orvosához
és szedett ezer pirulát,
hatóanyagként, vegyszerekkel
tetézte tovább a baját?

Az orvosa büszkén varázsolt,
a tünetek így tűntek el?
Nem fájt, nem bántott, nem nyomasztott,
a lélek végre ünnepel?
Vagy vegyszerrel kell végigélni,
a hátralévő éveket,
ez olyan mintha visszaadnák,
a halottnak az életet?

De jó is lenne megnyugodni,
s átlátni hazugságokon,
a tudománynál többet tudni,
érteni legfelsőbb fokon!
Viszont az nem lehetne üzlet,
nem nyerne rajta a kufár,
amíg ő számolgatja pénzét,
zsákmányát szedi a halál.

De jó is lenne, hogyha tudnád,
értelmét végre értenéd,
nem csak a rossz köröket futnád,
értelmet nyerne a zenéd!
Ha meglátnád a valóságot,
amit hazugság eltakar,
ha úgy élhetnéd a világot,
ahogy lelked élni akar!

Ha a világod érted lenne,
s értünk, hiszen egyek vagyunk,
szeretve élveznénk a szépet,
mert másoknak jót akarunk.
Ám ezért talán tennünk kéne,
felednünk kínzó álmokat,
öröm jöjjön, rémhír helyére,
mely oly gyakran meglátogat!

De jó is lenne felébredni,
s kitörölni az álmokat,
hazugságtól megszabadulni,
megtudni igazságokat!
De jó is lenne tisztán látni,
miről is szól a földi lét,
megélni igaz valóságot,
mit az Isten vetít elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Aranyosi Ervin © 2023-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az ok, amiért jöttél


Aranyosi Ervin: Az ok, amiért jöttél

Nem az a fontos, hogy miért írtam verset,
az sem volt fontos, hogy neked megfeleljek.
Hiszen a vers, ha lelkedhez beszél,
én úgy hiszem, lényed is szebben él!
Remélem olykor szép örömöt ad,
máskor titkot, felfedve megmutat.
Amit tudok, versemmel átadom,
mint örökséget, ezennel rád hagyom!

De ettől még életben maradok,
és holnap egy újabb verset adok,
s vele talán olyan gondolatot,
mely felemel, s megszépíti napod!
Mit rád hagyok, nem egy végrendelet,
csak beszélgetek versen át veled.
Talán, segítek néhanap neked,
megmutatom, utadat hol leled.
Hogy ne csapongj, hogy ne légy elveszett,
hogy megtaláld versemben lelkedet.

Mert boldog az, ki magára talál,
ki ráébred, nem létezik halál,
hogy egy a cél ezen a földtekén.
Hát azt kövesd, ezt kérem tőled én!
Az ember útja egyfelé vezet,
s jó ha utad, már közben élvezed,
s meglátod mind a mennyei csodát,
mely előtted van, nem csak odaát.

Hát ébredezz, nyisd csak ki szemedet,
érjen szívedhez értő szeretet!
A világodnak ne szolgája légy,
tanulni jöttél és azért, hogy élj!
Hogy valóra váltsd legszebb álmaid,
mely születéskor lelkedben lakik,
s csak jelre vár mikor léphet elő,
s ha rátalálsz, a lét felemelő!
Mert attól kezdve nem rabszolga vagy,
a lelked szárnyal, s végtelen szabad!

Útkereső vagy, úgy, mint bárki más,
s jó helyen jársz, és sorsod sem hibás,
csak nyisd meg szíved, azzal kell, hogy láss!
Nincs elrejtve, nem kell, hogy mélyre áss.
Az ok mindig ott volt szemed előtt,
s ha nem éreztél még hozzá erőt,
most kezdj el látni élő jeleket,
és bevillan majd a teljes jelenet!

Na, akkor végre érteni fogod,
az eléd tárult tudatos okot,
hogy mi a dolgod itt, e földtekén,
hogy nem vártam el semmit tőled én!
Az út kitárul, s érteni fogod,
hogy életedhez miért van jogod,
és lényed végül mért különleges,
hogy azért jöttél, hogy önmagad lehess!
Ami te vagy, a világodnak add,
fedezd csak fel, s valósítsd meg magad!

Aranyosi Ervin © 2023-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az legyél, aki vagy!


Aranyosi Ervin: Az legyél, aki vagy!

Az legyél aki vagy,
csak játszd az életed,
s engedd társaidat
is játszani veled!
Öröklétű lény vagy,
fénylő, szabad szellem,
élvezd a világod,
élj hát jobban, s szebben!

Tudd, csupa jó dolog
történik ma véled,
csakis te rólad szól
a nagybetűs ÉLET!
Teremts itt a mában,
legyél folyton jelen,
lépj túl az egódon,
s javíts életeden!

Hívd az embereket
életet játszani,
és ne akarj soha
különbnek látszani!
De tudd, értékes vagy,
ahogy minden lélek,
ha figyelnéd szavam,
fel is emelnélek!

Nem vagy már kisgyermek,
ne játssz lenn a porban,
magad elé tekints,
lásd meg célod hol van!
Vedd a bátorságot,
és indulj feléje,
hagyd a szép lelkednek,
hogy álmait megélje!

Add csak önmagadat,
fényed hadd ragyogjon,
szép vágyad vezessen,
s új dolgokba fogjon!
Mutasd a világnak,
mi rejtőzik benned,
légy végre, aki vagy,
mert azzá kell lenned!

Aranyosi Ervin © 2023-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Adjatok, adjatok!


Aranyosi Ervin: Adjatok, adjatok!

Adjatok, adjatok, adjatok életet!
Gyújtsatok fényeket létünk egén!
Lássatok valódi, emberi lényeget,
ébresszen lényeket végre a fény!

Adjatok, adjatok esélyt az életnek,
álmokat dédelget bennünk az éj!
Lássátok végre a valódi tényeket,
rég átírt képeket raknak elénk!

Adjatok, adjatok esélyt a holnapnak,
hadd lássuk, világunk ránk mosolyog!
Valódi értékek lelkünkben ott laknak,
s akinek mondanak, nem az vagyok!

Adjatok, adjatok, adjatok életet,
óvjátok őket a holnapon át!
Törjétek össze a roncsoló mérgeket,
vegyétek vissza a nép vagyonát!

Adjátok vissza az összetört álmokat,
gyújtsatok meleget adó tüzet,
s meglátod, ebben az Isten is támogat,
éjben a hajnali csillag üzent!

Adjatok, adjatok, adjatok életet,
ébred a jászolban egy szebb jövő,
igazi béke kell, hadd jöjjön végre el,
létalakítón a célratörő!

Adjatok, adjatok esélyt a holnapnak,
lehajtott fejjel nem látjuk a célt!
Emeld fel arcodat, gondjaid fogyhatnak,
nem kell az önző harc hatalomért!

Adjatok, adjatok, éltető szép hitet,
éledjen bennetek felismerés!
Szeretet járjon át ébredő szép szívet,
benne az összes kincs, s nem is kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Győzhet a szeretet!


Aranyosi Ervin: Győzhet a szeretet!

Nem volt túl nagy elvárásom,
csak annyi, hogy szép legyen!
Nem akartam átgázolni
bakanccsal az életen.
Én csupán adni akartam,
magamból, aki vagyok,
s hiszem, szívvel teljesítem
a rám mért feladatot.

Kezem nem rejt féltett kincset,
szívem az mi rejteget,
de azt szórom szerte széjjel,
örömmel, amíg lehet!
Az én kincsem néhány strófa,
melegítő szeretet.
Árva szívek tanítója,
mégis csodát tesz veled!

Kihűlt szívek, mire vártok,
szítsátok fel tüzetek,
szeretet kell a világnak,
ennyi csak az üzenet!
Fényhozókká kéne válnunk
és tükrözni a Napot!
Szeretetünk széjjelszórni,
vetni szeretet magot!

Egymás lelkét meglocsolni,
szép szavakkal, hogyha kell,
A szeretet nyelvén szólni,
s világunk életre kel!
Ez az egyetlen esélyünk,
hogy lehessen holnapunk,
ha megértjük, ha ébredünk,
tiszta fénnyel jóllakunk!

Ma sincsen nagy elvárásom,
talán most még én adok,
a jövőnk alapját ásom,
s holnap szívedben lakom!
Tanulj őszintén szeretni,
hadd nyissam fel szemedet:
– Vagy a PÉNZ-istent szolgálod,
vagy győzhet a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé


Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé

Nincsen felhő fenn az égen,
mégsem látni az eget,
csak a kormos szürkeséget,
mely rossz kedvűn integet.
Lehangol és nyomasztón hat,
jó kedvünket elnyeli,
valahogy az egész világ
nem kedves, nem emberi.

Nincsen tél, s a lélek reszket,
ezt nem a hideg teszi,
hanem a nagy szomorúság,
mely kedvünket elveszi.
Orvosilag depresszió,
csak épp nincsen rá okunk,
s mert az energia drága,
hát villanyt sem kapcsolunk.

Betegségek melegágya,
lehangoltság és nyomor.
Nem ez a szív leghőbb vágya,
nem veszi be a gyomor.
Fájdalmaink, félelmeink
mérgezik az életünk,
ismeretlen sötétségtől
elvadulva rettegünk.

Ám a fény, ott él szívünkben,
a sötétség kinn marad,
kezdj el befelé figyelni,
és emeld fel önmagad!
Érezd meg a szeretetnek
szívgyógyító erejét,
élvezd ki a ragyogását,
lásd meg milyen meseszép!

Ha ezt a fényt megtalálod,
rögtön nyisd meg a szíved,
s küldd el fényed a világba,
ha kell, hát mindenkinek!
Más szívekben gyertyát gyújthatsz,
s mindent átragyog a fény,
s újra látod feltündököl,
a napfény a Föld egén!

A szeretet ragyogása
árnyakat tüntethet el,
amikor a világ szíve
együtt dobban, ünnepel.
Ha e csodás fény elárad,
sötét sehol sem marad,
s kiengedted kalitkából
az eddig rab madarat.

Béke száll a nagyvilágra,
Napunk újra fenn ragyog,
éjjel az emberek álmát
őrzik majd a csillagok!
A vers, a dal, s minden szépség
a fény útján útra kel,
és az ember világában
életadó kútra lel.

A szeretet szép vízével
itasd meg a szomjazót,
az örömnek jó ízével,
emeld fel a lankadót!
Minden napra jusson ünnep,
a szívekben fény legyen,
a szeretet egy világnyi
embert boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Tanuljunk élni!


Aranyosi Ervin: Tanuljunk élni!

Az életet hagyni kell haladni,
mint hömpölygő, áradó, nagy folyót.
A kihívástól nem kell elszaladni,
csak észrevenni mindenben a jót!
A szeretetet két marékkal szórni,
s hinni hogy szebb világ jön el!
Hagyni, hogy visszaáramoljon,
s érezni, lelked már ünnepel!

Szeretni jöttünk, s megtalálni
az életnek a szebbik felét.
Kezdjünk el szebbre, jobbra vágyni,
hadd legyen teljesebb a lét!
Ne fókuszáljunk napi gondra,
ne arról szóljon az életünk,
lássunk bele a csillagokba,
erősítsük meg a szép hitünk!

Hiszem, hogy nem szenvedni jöttünk,
haldokolni egy léten át.
Orrunkkal nem a földet túrni,
ne erről szóljon a világ!
Kezünkbe kéne vennünk végre,
sorsunkat nekünk írni meg,
a tegnappal nem kell már törődni,
a holnappal, ma még nincs minek!

Teremteni itt tudsz, csak a mában!
Itt kéne, hogy jelen legyél,
lépj be a jólét áramába,
s érezd a szíved végre él!
Emeld fel fejed, nézz előre,
láthasd a képzelet, mit mutat,
ne csak a lábadhoz nézz a földre,
előre lásd be az utad!

Szóljon az élet végre rólad,
ne más vezesse lépteid!
Meg kell már élned önvalódat,
ehhez kell képzelet, s a hit!
Ha már világod a jelenben éled,
ha vágyaid mutatnak tiszta célt,
ha a világod, s Istent nem féled,
akkor légy hálás mindenért!

Isten gyermeke, ne félj atyádtól,
hinned kell benne, hogy ő vezet!
Felemel, vigasztal és lelket ápol,
ha majd a dolgodat így teszed!
A szeretet az, ami téged éltet,
s nem másoktól kell ellopni azt!
Neked kell adnod, s visszakapnod,
így ad megnyugvást és vigaszt!

A szeretettel, tudod, egy az Isten,
ha szeretsz, egy lehetsz véle már!
Más út az életben, hidd el, nincsen,
nyisd meg a szíved, a fényre vár!
A szeretet fényét, ha megtalálod,
bújik az árnyék, elmenekül,
öröklét vár rád, nem lesz halálod,
s minden világos lesz, s helyrekerül!

Aranyosi Ervin © 2022-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szemüvegen át


Aranyosi Ervin: Szemüvegen át

Szemüvegen át nézed a világod,
s csodálkozol, hogy sérül valóságod,
néha homályos, máskor felnagyít,
és elhiszed, a média tanít!
Mindennap másra fókuszál figyelmed,
mutatják, hogy ma kit kell irigyelned,
s elhitetik, hogy az élet nehéz,
s ezt látja mind, aki csak belenéz.

Lelkeden át kellene tisztán látnod
és megtalálnád élhető világod.
De te csak másolsz – mindennap ezt teszed –
pápaszemed naponta felveszed.
Vakságot okoz ez az okuláré,
s a tiéd rosszabb, mint egykor volt apádé,
bár igazat, jót, az sem mutatott,
megvezetett és út szélén hagyott.

Mit rád adtak, a szemüveg homályos,
az igazságot látni akadályoz,
elvakít és csak a csillogást adja,
a valóságot tőled megtagadja.
Bárcsak az ember az igazat meglátná,
élete értelmét végre megtalálná,
s ledobná végre az évezredes láncot,
ami rabbá tette az egész világot.

A szemüveged le kéne végre tenned,
hisz a csodád, nem kívül van, tebenned!
S ha egyszer majd lelkedből kiragyog,
lőn világosság, s te pedig hagyod,
hogy fény vezesse minden léptedet,
a világod végre megértheted!
Szíveddel láss, dobd el szemüveged,
s az élet onnan egyszerűbb lehet!

Aranyosi Ervin © 2022-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Miattad írtam


Aranyosi Ervin: Miattad írtam

Miattad írtam minden versemet,
bár boldoggá tett néha engemet,
miattad írtam! Érted sírtam,
s talán a szíved általam szeret!

Miattad szóltam, hangom felemelve,
vagy suttogtam, hogy más ne hallja meg!
Kérleltelek, a jóért esdekelve,
vagy hisztiztem, mint értetlen gyerek!

Miattad gyűltek szép soraim egybe,
szívedbe oltva újuló reményt!
Elmédbe szálltam, szellemként lebegve,
s mutattam én: – Követni kell a fényt!

Miattad volt, mindaz, amit csináltam,
teérted tettem napi dolgomat,
s hiszem, vele a holnapot szolgáltam,
hogy, aki olvas, legyen boldogabb!

Miattad kellett könnyet letörölnöm,
máskor arcodra mosolyt ragasztanom,
s megmutattam, a test csupán a börtön,
de a képzeleten nincsen hatalom!

Miattad írtam minden dalomat
és vágytam rá, majd szívedhez elér,
a szeretet pengette lantomat,
mely szép szívedben lüktet, mint a vér.

Lelkedhez szóltam verssorokon át,
próbáltam fénylő lángot gyújtani,
hogy tőlünk legyen még szebb a világ,
s ne kelljen többé szégyent vallani!

Aranyosi Ervin © 2022-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!