Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: De jó szeretni téged!


Aranyosi Ervin: De jó szeretni téged!

De jó, de jó szeretni téged!
Tükröt tart benned nekem az élet.
Szebbé teszed minden napom,
szeretetem visszakapom!
Mert visszhang vagy a kedvességre,
te is vágysz jóra és a szépre,
s tudod, hogy hogyan kell szeretni,
csak adni vágysz, sosem elvenni!
Nekem is jó, hogy adhatok,
így telnek széppel a napok!

Aranyosi Ervin © 2022-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv


Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv

„Ördög veri feleségét”,
eső esik, Nap ragyog.
Szivárványos jó kedvem van,
végre önmagam vagyok!
Könnyeimet felszárítom,
újra csillog a szemem,
a szivárvány új reményt hoz
szebbé válik életem!

Nem is eshet hát örökké,
kell, hogy kisüssön a Nap!
Az ember lelke sem boronghat,
örökké a bú miatt!
Ki kell jönnünk a napfényre,
kell, hogy éljen a remény,
öltsd fel legszebb mosolyodat,
ragyogjon csak be a fény!

Nézd az égen a szivárványt,
az is terád mosolyog,
vidámkodni egészséges,
hidd el, ez egy komoly ok!
Engedd szállni képzeleted,
léggömbként a föld felett,
ne húzza le szomorúság,
megbéklyózva lelkedet!

Emelkedj a csillagokba,
szállj égen, mint a madár,
ne ragadj hétköznapokba,
hidd el, annyi csoda vár!
Éld meg szép, saját világod,
ne másold a másokét!
Járd bátran a saját utad,
állj ki saját álmodért!

Az sem baj, ha eső hullik,
ha napod benned ragyog!
Nem számít a zord külsőség,
ha itt benn boldog vagyok!
Keresem a társaimat,
kikkel boldog lehetek,
akikkel az esőben is
ragyogok és nevetek!

„Ördög veri feleségét”,
engem bizony nem zavar,
az égen a szép szivárvány,
vidámmá tenni akar!
Ahogy nézem a színeit,
csodát mutatnak nekem,
mert az eső és a napfény
szebbíti az életem!

Aranyosi Ervin © 2022-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Húsvéti ébresztő

Aranyosi Ervin: Húsvéti ébresztő

Tanítani jött, nem megváltani téged,
megmutatni azt, hogy miről szól az élet.
Ébresztgette lelked, szemed nyitogatta,
szívedbe a hitet – a létben – visszaadta!
Hisz, te nem vagy bűnös, nem kell megváltani,
ezt csak elhitetni próbálja valaki,
kit érdek vezérel, s nem a te érdeked,
kinek csak pénzforrás lett a te életed!

Ha meg nem vagy bűnös, nem kell a megváltás,
csak megértés kéne, meg a tisztánlátás!
Bűntelen lelkeket nem kell megmenteni,
illúziók fátylát kell fellebbenteni!
Mutatni az erényt, az igaz jóságot,
megláttatni veled igaz valóságot!
Megértetni véled az élet lényegét,
láttatni a Napot, Isten fénylő egét!

Hogy a lélek örök, tiszta, halhatatlan,
igazát keresi minden pillanatban!
Senki sem támad fel, hisz a lélek örök,
nem létezik halál, csak az élet pörög…
Kozmikus vándora vagy a nagyvilágnak,
kire megélések, feladatok várnak,
s hazugság a mondás, hogy bűnben születtél,
mivel Isten egyik szép gyermeke lettél!

Várod megváltódat, hogy újra szülessen,
majd, ha a szemedről a fátyol lelebben,
meglátod hogy benned, ott él a lelkedben,
nap, mint nap tanítja, hogy élhetnél szebben!
Hogyan is tehetnéd jobbá a világot?
Hogyan nyerhetnéd el az örök szabadságot?
Hogy találhatnád meg a Mennyország kulcsát?
A megszerzett tudást, másoknak is nyújtsd át!

Egy nagy feladat van, talán majd meglátod:
Jobbá kell szeretnünk a mai világot!
Az ember értelmét jó felé terelni,
igaz valóságban örömünket lelni.
Az illúzióktól mentesülnünk kéne,
a lét szabadságát kaphatnánk cserébe!
A szeretet minket a Mennybe emelne,
és az egész élet új értelmet nyerne!

Aranyosi Ervin © 2022-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgass szívedre!


Aranyosi Ervin: Hallgass szívedre!

Ne gondolkodj, csak hallgass a szívedre!
Mert más is hallgat, hidd el, a tiedre!
Képtelenség bizalom nélkül élni,
a reményt, bezárt magányra cserélni.
Ha szenvedtél, tán tanultál belőle!
Az életet mégsem kapod meg tőle.
Keress inkább örömöt, boldogságot,
s a választ majd szívedben megtalálod!

Ha volt ki szíved érzőn megnyitotta,
s később a kulcsát messze hajította,
bocsáss meg néki, engedd szabadon!
Ne fogyjon el az értő bizalom!
Hidd el, neked rossz, ha szíved bezárod,
csak téged kínoz felvállalt magányod,
s az élet elszáll, elzárva minden szépet,
rossz kedvre ítél, meggyötörve téged!

Hallgass szívedre, s ne félj a csalódástól!
Kell, hogy örömöt, mosolyt remélj mástól!
Remeteként lehet, de nem jó, élni,
életen át a megcsalástól félni!
De tenned kell önmagad érdekében,
mindenkinek egy óhaj él lelkében,
mind azt akarjuk, hogy szeressenek,
hogy álmaink szépek lehessenek!

Ehhez előbb önmagad kell szeretned,
és észrevenned az értékeset benned!
Szívedbe nézz, s ha azt már szépnek látod,
feléd fordul majd kíváncsian világod!
Szívedre hallgass és úgy tedd dolgodat,
legyen világod jobb hely, s te boldogabb!
Hidd el, a sorsod, saját magad teremted,
hallgass szívedre, csak tegyél benne rendet!

Aranyosi Ervin © 2022-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kereslek az álmaimban


Aranyosi Ervin: Kereslek az álmaimban

Annyira vágytam, hogy itt legyél,
ezernyi kérdés,mi bennem él.
Millió emlék szívemhez ér,
bárhová nézek, rólad mesél.

Álmomban látlak, s mondom neved,
szomorúan néz a szép szemed,
szájad lebiggyed, már nem nevet,
üres a szíved, már nem szeret!

Refrén:
Kereslek én,
s nem lellek téged,
kihűlt a szív,
elszállt az élet.
Kereslek én,
de nem talállak,
úgy fáj a szívem,
mert hiába várlak.

Reméltem, egyszer, majd újra jössz,
váratlan percben majd rám köszönsz.
Millió emlék még ösztönöz,
leszünk még együtt, s már meg se szöksz!

Álmomban látlak, itt vagy velem,
öröm virágzik a szívemen.
Nem lophat el már a végtelen,
nélküled lelkem emléktelen.

Refrén:
Kereslek én,
s nem lellek téged,
kihűlt a szív,
elszállt az élet.
Kereslek én,
de nem talállak,
úgy fáj a szívem,
mert hiába várlak.

Álmomban látlak, s boldog vagyok.
Arcodon újra mosoly ragyog,
nevetnek ránk fent a csillagok,
szívedbe zárva felolvadok.

Refrén2:
Kereslek én,
s tán megtalállak,
megérkezel,
s karomba zárlak.
Van még esély,
a szerelemre,
szívünk dalát,
dúdolom egyre!

Kereslek én,
Jöjj vissza hozzám,
bármelyik csillagot
neked lehoznám.
Álmodozom, hogy
de szép is lenne,
szívedbe zárnál,
és ott élnék benne!

Aranyosi Ervin © 2022-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiábavalóság a valóság?


Aranyosi Ervin: Hiábavalóság a valóság?

Talán tudatlannak kellene már lennem,
a hiábavalóság lázadozik bennem!
Alvó lelkek járnak szerte a világban,
tehetetlenségben, ócska hazugságban.
Múltunk összezúzták, jövőképünk nincsen,
keresnénk az utat, de nincs ki segítsen.
Álmokat kergetve mind-mind eltévedtünk,
sötétség visszhangja köszön vissza bennünk.
Nem tudjuk kik vagyunk, azt se, honnan jöttünk,
idegen hatalmak döntenek fölöttünk.
Reményünk elveszett, látva, hogy legyőztek,
magunkra húzhatjuk árva szemfedőnket.

Ha minden hazugság, akkor a lét csapda,
nem bízhatsz senkiben, csupán önmagadban?
Vagy tán magadban sem, ezért nem teremthetsz,
s nem találhatsz utat az isteni rendhez?
Kihalt a szeretet, ami van az látszat,
hagyták belekóstolj, aztán megaláztak.
Itt-ott ki tud nőni pár virág a földből,
apró remény szikrák a ködös jövőből.
Aztán elhervadnak, nincs kedved locsolni,
nincs mondanivalód, nincs is kihez szólni,
csak tengődsz a világ kietlen tengerén,
ócska ladikodba nem juthat be a fény.

Hiába a tudás, ha nem is használod,
ha megszületsz, tanulsz, s várod a halálod.
Ha tudatlanságot adsz az utókornak,
ahol a naptárban nincs tegnap, se holnap!
S lám, a mai napot is üresen hagyod,
csak saját szívedben tőrödet forgatod.
Elméd a tudással őrületbe kerget,
s nem érted, ha nincs bűn, mért kell vezekelned?
Tényleg, ilyen sorsot írtunk mi magunknak,
minden jótettünkért folyton belénk rúgnak?
Terelnek, mint birkát a vágóhíd felé,
s akad, aki ebben még örömét lelé?

Talán tudatlannak kéne tényleg lennem?
Vagy a tudásommal poklomat teremtem?
El kellene bújnom ebből a világból,
ha már elegem van a sok hazugságból?
Ti hogy vagytok vele, akik csendben tűrtök,
még most sem halljátok, fületeken ültök?
Jön a végítélet, tűnjetek el szépen,
olvadjatok porrá a pokol tüzében!
Hiszen itt a pokol, ebben az életben,
s várjuk, hogy a fátyol szemünkről lelebben,
s visszakapunk végre reményt, igazságot,
s élhetővé tesszük újra a világot!

Eljött, itt az idő, nincs már mire várni,
ne hagyjuk magunkat folyton megalázni!
Lépjél ki a sorból és tegyél magadért,
hiszen körülötted annyi sok magyar él,
ki MAG-nak született, s a kikelést várja,
napi harcaiban kanosszáját járja.
A keresztjét hordja, s nincsen ébredése,
s nem tudja félelme vajon tévedése?
Látod, hogy a világ így már tarthatatlan?
Rossz felé változik, s lassan lakhatatlan!
A lelkek nagy része meg van már vezetve,
félelemben szorong, mert nincsen szeretve.

Az ember, csordában, bús barommá válik,
húzza ezt az igát, akár mindhalálig.
Értelmetlen erők döntenek felette,
a saját értelmét, félelme megette.
De tán van még remény, pislákol a lángja,
hogy az ember célját újra megtalálja.
Nem kell az erőszak, lélekkel teremtsünk,
az élet dallama visszhangozzon bennünk!
Piciben kezdjük el, mint elvetett magok:
– Szélnek ellenállok, kihajtok, maradok!
Keresek oly társat, aki szabad lenne,
közös lét reményét megláthatom benne!

Apró közösségek, hadd jöjjenek létre,
és nem kell vezető, ne álljon az élre!
Alulról és együtt tudunk nagyra nőni,
együtt és egymásért, a jövővel törődni!
Mindent megtermelni, egymással megosztva,
nem a hasznot lesni, s nem pályázni posztra!
Fel kell élesztenünk a szeretet-lángot,
csak így menthetjük meg ezt a szép világot!
Mert a tudományból nem virágzik élet,
az önző gazdagság zsoldos-nyakörvvé lett!
A pénz lett a póráz, fizetett eb nyakán,
egy technokrata kor, elfajult hajnalán…

A valóságunkat nem kéne temetnünk,
csupán visszalépnünk, a jóba visszamennünk!
Lerázni magunkról a félelem láncát,
hatalom ördöge, ne járhassa táncát!
Ne pusztítson tovább, legyen saját helyünk,
ahol hazugságtól nem zúg majd a fejünk!
Ahol közösségben, egymást felemelve,
újra visszatérhet az élet értelme.
Ahol van jövőkép, ahol élet terem,
ahol nincsen kolonc, az élő emberen.
Csak teszi a dolgát, együtt, összefogva,
s nem csak sorsát szidja sírva, haldokolva!

Ne legyen az élet hiábavalóság,
hol a hazugságot az emberbe oltják,
hol kreált betegség rémít egy világot,
ahol mint a magot, szórnak hazugságot!
Távoli hatalom ne uraljon többet,
ne érezzük tovább éltünket börtönnek!
Kövessük a példát, mit régmúltunk adott,
s legyünk újra eggyé, nemzetté, Magyarok!
Ha mind visszatérünk a régi mederbe,
élhetjük a létet, egymást ünnepelve!

Aranyosi Ervin © 2022.03.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar legény…


Aranyosi Ervin: Magyar legény…

Magyar vagyok, ha rám nézel,
láthatod, hogy ki vagyok!
Ha magyar vagy, te is érzed,
magyar lelkünk kiragyog!
Minden este ezt tükrözik
odafenn a csillagok.
Kételkedni nemzetemben,
senki fiát, nem hagyok!

Magyar vagyok, magyar földön
eszem magyar kenyeret,
barátsággal köszöntelek,
nyújtsd ide a tenyered!
Nemzeti szín szalagom van,
az díszíti kalapom,
de a lelkem is színmagyar,
senkinek el nem adom!

Magyar vagyok, tiszta szívvel,
őrzöm magyarságomat!
Testvéreim lakják körben,
megnyirbált országomat!
Testvéreink veszik körbe,
s a magyar nyelv összeköt,
egykor egy hazában éltünk,
magyar szívünk összenőtt!

Hej, de jó lenne, ha újra
egy nép lenne a magyar,
s az történne a hazánkban,
amit a nemzet akar!
Békességben mind megférnénk,
mint égen a csillagok,
mindig büszkén mondhatnám el:
– Én is egy magyar vagyok!

Magyar legény, igaz hitű,
magyar anya gyermeke,
s nem is az lenne a fontos,
hogy a sok pénz felvet-e?
Sokkal inkább, hogy a magyar
összefogva boldogul,
mert lelkébe a bátorság,
s nem a félelem szorul.

Magyar vagyok, tiszta lélek,
magyar nyelvem éltetem.
Gondolataim teremtik,
nap, mint nap az életem!
Szavaimmal teremtem meg
jövőmet és sorsomat,
nem vagyok az, ki gonosznak,
alázattal szót fogad!

Magyar vagyok, s ha rám nézel,
ha magyar vagy büszke vagy!
Van okunk a büszkeségre,
történelmünk tükre nagy!
Csak a homály eltakarja,
mert más, irigy nemzetek
foga fáj kies hazánkra,
s várja mikor nem leszek.

Ha magyar vagy fordíts sorsot,
emeld fel a népedet,
szép hazánkban élhessünk már
boldog, békés életet!
Az, aki nem minket szolgál,
hagyja el e szép hazát,
a magyarság hadd élje meg
békéjét és igazát!

Aranyosi Ervin © 2022.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyu felvesz


Aranyosi Ervin: Anyu felvesz

Lehajolt az anyu hozzám,
hátára vesz, azt hiszem,
mert, amikor elfáradok,
állandóan hisztizem…
Nem is vagyok neki nehéz,
néhány mázsát nyomok csak,
ám ezek a hosszú séták,
állítólag fontosak!
Cipelheti a kis kölkét,
ha életre szeretett,
mikor engem megálmodott,
nem cipelt még nehezet!

Aranyosi Ervin © 2022.03.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni tanulni!


Aranyosi Ervin: Szeretni tanulni!

Az élet értelmét kell megértetnem véled!
Sosem háborúkról, harcról szólt az élet!
Nem kell más kárára dúlni, öldökölni,
hisz akkor az élet nem tud tündökölni!

Szeretettel kéne nézned a világot,
attól kivirulna, úgy lenne csak áldott,
és téged szolgálna minden erejével,
s e harmóniával semmi kincs nem ér fel!

Mind szeretni jöttünk, egymással jót tenni,
itt, a földi síkon, mennyországba menni,
meglelni egymásban a jót és a szépet,
szeretni tanulni, erről szól az élet!

Aranyosi Ervin © 2022.03.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredjetek MAGYAROK!


Aranyosi Ervin: Ébredjetek MAGYAROK!

Ébredjetek fel végre MAGYAROK!
Tegyetek félre önzést, haragot!
A fennmaradásunk, életünk a tét,
mentsük hazánkat, népünk életét!

A politika csak harcokba sodor,
golyó fogónak használ fel a kor!
A magyar itthon védhet csak hazát,
csak itthon lelheti meg igazát!

Nincs háború, melynek értelme van!
Ne rángassanak bele naivan!
Tömeggyilkosság érdekek szerint,
s ki részt vesz benne, bizony, mind veszít!

Házat, hazát, élhető életet,
mit elvesznek az önző érdekek!
Fegyvergyárak és politikusok,
alattomos, megbújó vírusok!

Mindent bevetnek, hogy legyőzzenek,
megöljenek, vagy megfertőzzenek,
s ők nincsenek, nem halnak frontokon,
csupán a népnek jár halálos pofon!

Ébredjetek fel végre MAGYAROK!
Egy szebb világban élni akarjatok!
Hol emberség, szeretet, béke van,
hol büszkén élhetünk mindannyian!

Mert nem mehet az élet így tovább,
élők vagyunk és nem is ostobák!
Ki nem lát még, nyissuk fel szemüket,
hogy a jó szóra ne legyen süket!

Hazánkból tűnjön minden katona,
legyen e föld a béke otthona,
fogjunk csak össze, igaz MAGYAROK:
Én szép hazámban, élni akarok!

Aranyosi Ervin © 2022.03.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva