Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hiszem…


Aranyosi Ervin: Hiszem…

Hiszem, hogy dolgom van e Földön,
s ha napomat írással töltöm,
segítem mások életét,
ne legyen az sivár, setét!

Egy szebb világot kell mutatnom,
emberek hitét visszaadnom,
hogy élni jó, hogy érdemes,
van annyi szép, mi érdekes.

Hiszem, hogy mind tanulni jöttünk,
az idő nem csak száll fölöttünk,
a létben nyomokat hagytunk,
mind teremtő lények vagyunk!

Ha létezik a jót teremtő,
ha a tudás kis fa, mely felnő,
s a többiek hasznára él,
az fontosabb tán mindennél!

Ezért nem kell árnyékban élnünk,
s a holnapunktól egyre félnünk,
mert okkal jöttünk le ide,
és szikra van mindenkiben!

Szikra, mely gyújt izzó lángot,
s ha léted célját megtalálod,
akkor aszerint végezd dolgod,
s csakis akkor lehetsz te boldog!

Keress, kutass és vágyad éld meg,
lásd világodat végre szépnek,
s tedd azzá mások életét,
szolgáljon jó célt ez a lét!

Aranyosi Ervin © 2022-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben


Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Kimentem az erdőbe,
hogy kiürítsem elmém.
Madarak dalát hallgatva,
lelkemet figyelném!
Csendre vágytam, levegőre,
csobogó patakra,
friss szellőre, mi nyugalmam
végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén,
árnyék adta fák közt.
A nap mégis bekukkantott,
leveleket átszőtt.
Fényszikrákat aggatott
az ágak sűrűjére,
mintha az ég ereinek
hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset,
a mesést csodáltam,
gondolatban az erdővel,
szinte eggyé váltam.
Majd hirtelen riadalom
törte meg csodámat,
gyilkos lángnyelvek kóstolták
köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad,
kiutat keresve,
a rémület szép szemüket
festi üvegesre.
Vaddisznók, a vadnyulakkal
futottak épp versenyt,
keresték az életösvényt,
mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott,
menekült a tűztől,
róka, borz, nyest szaladt némán,
némelyik már prüszkölt.
A madarak sikolyától
hangos lett az erdő,
szárnycsapások suhogása,
az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek,
mit tudnék én tenni,
hogyan tudnék varázslóvá,
jótevővé lenni?
Hogyan tudnék most zuhogó
esőt varázsolni?
– Elkezdtem hát imádkozni,
Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged,
óvd meg teremtményed,
adj esőt a fellegekből,
hűvös menedéket.
Oltsd el ezt az erdőtüzet,
könyörülj meg rajtunk,
mi tiszteljük nagyságodat,
s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát,
mutasd meg erődet,
áztasd el az égő fákat,
locsold meg a földet.
Adj esélyt az állatoknak,
bokroknak és fáknak,
te nélküled földönfutó
életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam,
cseperegni kezdett,
néhány borús kedvű felhő
dús levet eresztett.
Aztán mint egy zuhatagban,
az eső úgy ömlött,
s éreztem az Univerzum
a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok,
égő szaguk áradt,
s hullt az áldás, a jó Isten
bele nem is fáradt.
A lelkemben hála ébredt,
tovább imádkoztam,
s remélem, a teremtőmnek
örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom
együttérző tetted,
tisztellek, hogy ezt az erdőt
szívvel megmentetted,
visszaadtál hitet, reményt,
bizalmat a jóban,
hatalmas a te jóságod,
s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes,
ilyen csodát tenni,
bárcsak tudnánk mindannyian
jót-teremtők lenni!
Talán tanulunk te tőled
tiszta emberséget,
talán mindennapjainkban
követhetünk téged!

Aranyosi Ervin © 2022-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Indiántánc


Aranyosi Ervin: Indiántánc

Táncolunk, varázslunk,
elrévülünk mélyen.
Tábortűz fényénél,
csillagporos éjen.
Megéljük valónkat,
végre eggyé válunk.
Kitárul előttünk,
valódi világunk.

Táncolunk, révülünk,
új világba lépünk,
s látjuk, rossz úton jár
manapság a népünk!
Büszkesége elfolyt,
álmait sem látni,
behódolt, képes volt
szolganéppé válni.

Táncolva temetünk,
hagyományt és múltat,
tábortűzre vetve,
ősöktől tanultat.
Nyelvünket rongáljuk
idegen szavakkal,
sosem nézünk szembe
igazán a Nappal?

Újra fel kell szítsuk
a szunnyadó tüzet,
újra látnunk kell, mit
sok hős ősünk üzent:
Legyünk az urai
szép, magyar hazánknak,
idegen kéz ellen
honfi lelkünk lázad!

Újra egybeöntve
járjuk hát a táncot,
lerázva magunkról
minden béklyót, láncot!
Szabadság és haza,
legyen egy a sorsunk,
teremtő szavakkal
erre hangolódjunk!

Csak a látó érti,
csak az érző látja,
az életfolyónknak
hol épül a gátja!
Az éltető vizünk
pénz-tengerbe vezet,
egy közös utunk van,
s az a szívszeretet!

Aranyosi Ervin © 2022-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szabadság-virág


Aranyosi Ervin: Szabadság-virág

Vihar kell!
Ne játszanak a tűzzel!
Hát varázsoljunk nagy vihart!
Esőcsepp hulljon puszta földre,
amiből majd jövőnk kihajt!
Villám tépje fel ostorával
a felhők öntelt bársonyát!
Ébresszük fel a mélyen alvót,
ki veszni hagyja szép honát!
Villám cikázzon felragyogva,
világítson már fényesen,
a sötét pedig meneküljön,
dörögjön hangunk érdesen!
Mossuk le végre napjainkról
a ránk öntött gyalázatot,
kergessük el ki bűneiért,
mindig minket hibáztatott!
Emeljük fel az élő népet,
alkossunk igaz nemzetet!
Aszállyal sújtva, jól lakatni,
az éhes lelket sem lehet!

Vihar kell!
Nem kell tűzijáték!
Szemfényvesztésnek nincs helye!
Eljött végre a rendcsinálás,
sorsunkba berótt ideje!
Adjuk össze fájdalmainkat,
ne sírjunk csak külön-külön,
a megosztás álomba ringat,
fogjuk a hazugot fülön!
Kérjük csak számon történelmünk,
elhazudott népet, hazát,
nem egymással kell ölremennünk,
megvédve magunk igazát!
Miért kell függjünk bárki mástól,
mért más írja történetünk?
Alantasok miért tehetnek
kedvükre bármit meg velünk?
Judások adták el hazánkat,
nyakunkra ültek amazok,
akik oly rég e földre vágynak,
ezért nem vagyunk szabadok!

Kell a vihar!
Mert néma csöndben
nem hallatszik a gondolat!
Ki kell bukjon, hiszen különben,
minden ugyanaz marad!
Villám kell szürke, hűvös égre,
mennydörgés, hangos dobbanás!
A földnek tiszta esőcseppek,
fejeken sok-sok koppanás.
Ébresztő, féktelen üvöltés,
ne aludjon a nép tovább,
nélkülük senki nem varázsol,
a puszta létbe szép csodát!
Kell a villám, a tisztítótűz,
igaz törvények tégelye,
amit egy egész nép varázsol,
emberi jogokkal tele!
Keljen élet, vihar nyomában,
egy észszerű, egy szebb világ,
magját, ha elvetjük a mában,
kinő a szabadság-virág!

Aranyosi Ervin © 2022-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A zaj szigete


Aranyosi Ervin: A zaj szigete

Dübörög a sziget,
kihűlt szíve dobban,
gyilkos ürességét
nem tartja titokban!
Tudatlan reflektor
vetít sötétséget,
monotóniája
beszippanthat téged.

Mint őrült hangyaboly,
a fogyasztó tömeg,
futkos össze-vissza,
célját sem érti meg!
A lét lézengői,
összemenekülnek,
Zaj-Istent imádva,
transzukba merülnek.

Kell bizony e cirkusz,
ne lásd mi az élet!
A pénz tömlöcében
nem fáj az ítélet!
Agytompító szerek
súrolják a falat,
amíg elméd mélyén
még gondolat marad.

Tompaság, lüktetés,
hangszerek sikolya,
mind csak közvetítő:
az ördög mosolya!
Bűzös lehelete
a fülükbe súgja,
ennek a világnak
nincs mása, csak múltja!

Aranyosi Ervin © 2022-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fát növesztek


Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin © 2022-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nincs semmi baj!


Aranyosi Ervin: Nincs semmi baj!

Nincs semmi baj az égvilágon,
az élet szép, és én imádom!
Megálmodom a létemet,
épp ettől lesz a lét remek.

Nincs semmi baj, csak csendben élek,
hittel teremtek és remélek,
magam álmodom holnapom,
s ahogy látom, úgy megkapom!

Nincs semmi baj, nincs semmi baj,
lábam alatt szilárd talaj,
szép jövőt erre építek,
egész világot szépítek!

Nincs semmi baj, szabad a lelkem,
a teremtő lélek él itt bennem,
illúzió nem befolyásol,
a gond megoldódik magától!

Nincs semmi baj, nincs semmi baj,
ébred a jó emberi faj.szebb, világ
Egy szebb világot építünk,
csak legyen még elég hitünk!

Aranyosi Ervin © 2022-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó lenne, jó lesz!

Emese álma: Dávid Júlia üvegkompozíciója

Aranyosi Ervin: Jó lenne, jó lesz!

Jó lenne, ha mi magyarok, összetegeződnénk,
szeretettel, barátsággal egymást fölemelnénk!
Mi lenne, ha észrevennénk egymásban a szépet,
s tanítanánk jól szeretni az emberiséget?

Jó lenne, ha mi magyarok, egyként gondolkodnánk,
saját létünk érdekében döntéseket hoznánk!
Olyanokat, amilyet még más nemzet nem látott,
szerethető hellyé tennénk szép Magyarországot!

Jó lenne, ha kis hazánkat újra naggyá tennénk,
megbeszélve a jövőnket, egy irányba mennénk!
Nem bántanánk, nem sértenénk, együtt gondolkodnánk,
közös célok alkotói, tervezői volnánk!

Jó lenne magyarul írni a szép valóságot,
szép nyelvünkkel teremthetnénk egy igaz világot!
Mutatnánk a többi népnek követhető példát,
s azt kívánom, velem együtt, e szép jövőt éld át!

Aranyosi Ervin © 2022-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Életcél


Aranyosi Ervin: Életcél

Lepörgeted az életed,
azután várod annak végét.
Szeretettel dédelgeted
csodás napok szép emlékét.
Nem akarnád megismerni,
milyen okból születtél le,
hogy az élet-terveidből
már mindent véghez vittél-e?

Szeretettel, energiád
emeld fel a csillagokba,
s mikor lelked kapcsolódik,
a válaszok jönnek sorban!
Megértheted, milyen céllal
láttad meg a napvilágot,
s bármi volt is élet-terved,
e vágyaktól lettél áldott!

Nem politizálni jöttél,
s nem dolgozni szakadásig!
Tenni azért, hogy örömöt
kapjon tőled az a másik!
Hogy megértsd az élet célját,
hogy megtanulj jól szeretni,
képes legyél a jót látni,
s azért tiszta szívvel tenni!

Hidd el nekem, sosem késő
átgondolni az életet,
minden csak okkal történik,
nem léteznek véletlenek!
Minden lélek okkal kerül
– életedben – az utadba,
mindegyik hoz ajándékot,
valamit veled tudatva.

Olykor bosszankodsz miattuk,
nem találod az értelmét,
pedig – hiszem – reá lelnél,
lecsillapítva az elméd.
Hogyha önmagadba néznél,
minden választ megtalálnál,
s lenne jobb cél életedben,
a végnél, a csúf halálnál.

Mit kellene megtanulnod,
vagy megtanítanod másnak?
Van értelme minden korban,
új dolog befogadásnak!
Használhatnád az idődet,
lélekmélyi kutatásra,
a belső elmélyülésre,
lelkedhez egy utat ásva.

Tudod, nem kínlódni jöttünk,
inkább élvezni a létet,
fényt vinni mindennapokba,
elkergetni a sötétet!
A szeretet erejével
felemelni egymás lelkét!
Nem lopni az energiát,
erősítve a félelmét!

A szeretet lehet az út,
ahogy eljuthatsz a fénybe,
mosolyogj hát, legyél kedves,
mások szép szívéhez érve!
Ha mindenki felébredne,
s végre tudna már szeretni,
megértenénk, miért kellett,
egy szép napon leszületni!

Aranyosi Ervin © 2022-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Okosabbnak látszom


Aranyosi Ervin: Okosabbnak látszom

Újságot olvasok,
hogy tájékozott legyek?
Vagy, csak fegyverkezem,
ha jönnek a legyek?
Így, a szemüvegben
okosabbnak látszom!
– Ne higgy a híreknek –
ez az én tanácsom!

Aranyosi Ervin © 2022-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!